Egészséges életmód

Hogyan született ez a rendezvény? Már magzat koromban társaságban voltam egypetéjű ikerként, így az emberekkel való kapcsolatom igen meghatározó az életemben. Mindig is szerettem a csapatmunkát, a közösségi életet és különböző emberek megismerését.

Több mint 10 éve tanítok Budakeszin mint jógaoktató és rehabilitációs tréner. Ez által annyi csodás embert ismerhettem meg. Nagyon hálás vagyok, mert mély, értékes kapcsolatok születtek. Igazi, erős női kört alkotunk, és az élet minden részében tudjuk támogatni és segíteni egymást.

Számos művésszel, szakemberrel hozott össze a sors és nem volt kérdés, hogy ne őket keressem és az ő szolgáltatásaikat vegyem igénybe táboraimnál, rendezvényeimnél. Így a fotózáson át az ékszerkészítésig, a vegán szakácskodáson át a diete-tikai tanácsadásig, a legújabb szerelem projektem, a jóga táskáim megvarrásáig mind „földimmel”, Budakeszin élő szakemberekkel dolgoztam és dolgozom együtt. Azt gondolom, hogy ez a világ attól lesz szebb, ha mindenki a maga mikro környezetében teremti a jót és segíti egymást.

Ezeknek köszönhetően álmodtam ‘CD tovább a rendezvénysorozatomat és ,O) jött létre június 3-án, egy ragyogó napsütötte szombaton, a KAPCSOLÓDJ NAP. Összehozva városunk és a környékén élő egészségtudatos embereket.

Fő küldetésem a holisztikus és tudatos mozgás tanítása, így a rendezvény fő pillére a „mozgásélmény.” Részt lehetett venni energetizáló és stresszkezelő légzésterápián, jóga órán és Shrenk Judit Sattwa élő zenei koncertje és mantra énekeivel kísért bodyflow órán. A program végét egy közös hangfürdő meditációval zártuk.

Mivel tudjuk, hogy az egészségünk a mentális és lelki tréninggel együtt teljes, így e témákban más kollegák is részt vettek. Lengyel Ágnes well-ness és aromaterápiás tanácsadó az illóolajok világába vezetett minket. Szabó-Énekes Zita a szülés utáni regenerációról tartott előadást. Mikló Gabriellával ásványékszert lehetett készíteni.

A piknik hangulatról idén többen is gondoskodtak. Az Mmatcha kínált nekünk matcha teát. Egyik kedvenc helyemtől, a Shatz Gastroműhelytől zabkekszet kaptunk, a Fű Juice Bártól finom és vitamindús zöldség és gyümölcs juice-t.

Igazi ajándékként éltem meg ezt a napot. A mamutfenyőknek és környékének olyan erős energetikája van, hogy csak megpihenni az árnyékában is üdítő. Mindenki elfogadó, mosolygós és nyitott volt. A nap ragyogott, az idő kellemes volt. Olyan harmónia járta át a rendezvényt és vele együtt minket is, amilyennek megálmodtam a Kapcsolódj Napot.

Szeretném, hogy ez a rendezvény évről évre egyre nagyobbra nője ki magát, és még több értékes Embert, Tanítványt, Tanítót, Művészt ismerhessünk meg. Az alternatívmozgás-órák mellett tervezünk felnőtt és gyermek pszichológiai és egészség tudatosság témákban előadásokat. A „piactérre” is több kiállítót remélünk, akik minőségi, környezetbarát és egészségünket támogató termékeket kínálnak.

Jövőre is várunk mindenkit nagy szeretettel, hogy újra KAPCSOLÓDhassunk!

Bécsy-Szeredi Zita jóga & meditáció tréner, sportrehabilitációs szakember, Bodyflow movement

Budakeszi Hírmondó 2023. június

Az Országos Erdészeti Egyesület „Sportolj tudatosan az erdőben!” nevű programsorozatának célja, hogy az outdoor tevékenységek kedvelői sportolás közben olyan érdekességeket figyeljenek meg és összefüggéseket vegyenek észre, amelyek révén jobban elmerülhetnek az erdei élővilágban. A program része a „Fuss az erdész szemével” című terepfutó-kihívássorozat. Ennek hetedik, téli állomása visszatér a Pilisi Parkerdőbe, ahol a híres viadukttól indulva a Biatorbágy fölötti mészkőfennsík változatos erdejében és látványos sziklaperemén március 15-ig teljesíthető a kihívás.

Látványos útvonal, alig húsz percre Budapesttől

A sorozat aktuális, hetedik kihívása a négy előzőhöz hasonlóan a Pilisi Parkerdőbe invitálja a futókat. A cél ismét a Budai-hegység, ezúttal azonban annak déli része, a Biatorbágy fölött, az Iharos-hegy körül elterülő erdő. A 13 kilométer hosszú, 385 méter szintemelkedést tartalmazó körút különlegessége a Nyakas-kő és a Madár-szirt látványos mészkőpereme, a Kő-orr kaptárkövei, a híres biatorbágyi viadukt, illetve természetesen a terület jellemző erdői, a mészkedvelő tölgyesek, a molyhos tölgyesek, a cseresek, vagy a kopárfásítások során ültetett feketefenyvesek.

(A részletes ismertető és a letölthető track ezen a linken található.)

A rajthely Budapest központjából, a Déli pályaudvarról vonattal 20 perc alatt elérhető, de megközelíthető Kelenföldről menetrend szerinti helyközi buszjárattal, illetve személygépkocsival az M1-es autópályán vagy az 1-es főúton.

Már maga a rajt is különleges helyen van: a kettős viadukt alatt, ahol 1931-ben a híres merényletet elkövették. A hidakat egészen 1979-g használták vasúti célokra, végül sétányt alakítottak ki rajtuk.

Utunk azonban nem erre vezet, hanem a sárga sáv jelzésen a Madár-forrás felé, majd innen kapaszkodunk fel a Kő-orr látványos kilátópontjához. Itt már kapunk egy kis ízelítőt abból a kőzetből, amelynek utunk majdani látványosságát köszönhetjük, és amely döntően meghatározza a környező erdőket is. Ez a 12-15 millió éves „tinnyei mészkő”, amelyet hatalmas területen bányásznak a mai napig – ebből épültek Budapest legismertebb középületei is.

Ez a kőzet határozza meg a terület talaját is. Mészkedvelő tölgyesekben, melegkedvelő molyhos tölgyesekben, cseresekben futunk. A cser jellegzetessége, hogy elszáradt leveleinek java része nem hullik le egyből, hanem a tél folyamán a fán marad. Ezek a levelek tavasszal hullanak csak le, amikor majd az újonnan jövök „lelökik” a tavalyi elszáradtakat. Jobbra tőlünk az Iharos-hegy, amelynek csúcsán egykor légvédelmi rakétabázis állt – éppúgy, mint a szintén a Pilisi Parkerdőhöz tartozó Pilis-tetőn, a Lom-hegyen vagy az Urak asztalán. A terület egy részén egykor karsztbokorerdők és sziklagyepek terültek el – ezeket a „kopárokat” fásították később az erdészek a ma is látható feketefenyőkkel.

A sárga sáv jelzésről előbb a piros sávra, majd egy éles jobbkanyarral a piros keresztre térünk át, amely már az útvonal legnagyobb látványosságához, a Nyakas-kőhöz és a mellette hosszan elhúzódó Madár-szirthez vezet. Különleges, a Budai-hegységben másutt nem átélhető élmény ezen a kanyonszerű, kitett mészkőperemen futni, magasan a Benta-patak völgye fölött.

A Madár-szirten túl az út a híres Szily-kápolna alatt vezet vissza a viadukthoz. Az útvonalról „erdész szemmel” olvasható leírás az Országos Erdészeti Egyesület honlapján.

Feladatok

A kihívás a téli időszakban, 2023. március 15. éjfélig él, egyrészt a táv teljesítésével, másrészt az útvonalhoz tartozó feladat megoldásával. A feladat: a kör teljesítése közben fényképet kell készíteni egy csertölgyről, amelyen még rajta vannak az elszáradt levelek. Ezt a fényképet az Országos Erdészeti Egyesületnek (erdeisportok@oee.hu) elküldve a megfejtők nyereményjátékban vehetnek részt, melyen a szervező három ajándékcsomagot sorsol ki.

Sportolj tudatosan az erdőben!

Az elmúlt években kiugróan megnőtt az erdei sportok és outdoor tevékenységek népszerűsége. A terepfutás is igen elterjedt sportággá vált. Az Országos Erdészeti Egyesület az Agrárminisztérium támogatásával éppen ezért indította útjára a „Sportolj tudatosan az erdőben!” sorozatot, melynek keretében minden évszakban egy-egy erdei útvonal, track követhető végig, bármikor teljesíthető, úgynevezett „instant” kihívás formájában. Az előre megadott útvonalon végigfutva, a tracket vagy a QR-kóddal ellátott, fákra erősített irányjelző táblákat követve, a kiegészítő információkat elolvasva egy ismeretterjesztő erdei futókalandban vehetnek részt a vállalkozó kedvű sportolók.

parkerdo.hu

A Kihívás Napján kihívtuk a kollégákat a szabadba, egy kis kerekezésre. Felszabadító érzés két keréken suhanni, és ezt új kerékpárutunkon teljes biztonságban és kényelemben tehetjük meg. Jó sportolást kívánok mindenkinek!

Őseink azért étkeztek együtt, mert az ételt megosztották egymás közt. Korabeli források szerint pl. a spártaiaknál 10–15 fős asztaltársaságok alakultak, evés közben beszélgettek, ezzel erősítették a hazaszeretetet. A közös étkezés ikonikus festménye Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című műve. Lucullus lakomáiról mindnyájan tanultunk, de azt is tudjuk, hogy az étkezés évszázadokon keresztül a diplomácia fontos eszköze volt. De milyen hatással van ránk napjainkban az evéssel együtt töltött idő?

Az étkezés személyes kapcsolatainkban, alapvető érzelmeink megnyilvánulásában is szerepet játszik. Anyanyelvünkben számos példát találunk: „nem sok sót esznek meg együtt”, akik egymással haragban vannak. Akik „egy tálból cseresznyéznek” azok jól megértik egymást. Ha egy házasság felbomlik, akkor a felek „elválnak ágytól, asztaltól”, míg, amikor összekötik az életüket, akkor „egy kenyéren élnek”. Az étkezés toleranciára, mások értékeinek, szokásainak elfogadására is nevel. Az érzelmi aspektuson túl más oldalról is megközelíthetjük a közös evések pozitív hatását. Számos felmérés szerint szülők és gyerekek egyaránt kedvezően értékelik, ha együtt eszik a család, mégis, ennek mindennapi kivitelezése tudatos szervezést igényel. Az iskola utáni tevékenységek száma és időtartama egyre növekszik, változik a családok szerkezete és életvitele. Számtalan a kihívás, melyek akadályozzák, hogy mindenki egyszerre üljön asztalhoz, pedig a rendszeres közös étkezések jótékony hatásai a család egészét érintik.

A szülők és a család életmódja első helyet foglal el a gyermekeket befolyásoló tényezők között. Ha a család rendszeresen együtt étkezik, az a fiatalok egészségesebb táplálkozását eredményezi: gyakoribb a gyermekek tejtermék-, gyümölcs-és zöldségfogyasztása, több a rost-, kalcium- vagy a vitaminbevitelük. Ezek hátterében többféle tényező húzódik meg, például a szülői (étkezési) magatartás, az egészséges táplálékok kínálása, a közös ételkészítések. Ezért a szülői példamutatásnak nagy szerepe van abban, hogy a gyermekek megismerjék és megszeressék az egészséges ételeket, és későbbi életük során nagyobb eséllyel fognak egészségesen táplálkozni. A reggelizés például nem csak a megfelelő testtömeg kontrollt és az iskolai teljesítményt segíti, de lehetőséget ad a gyermekeknek arra is, hogy a közös étkezés alkalmával elsajátítsák a megfelelő családi mintát. Az asztalnál megbeszélhetők az adott nap kihívásai, támogathatják egymást a családtagok, kitűzhetnek célokat aznapra, vagy éppen a hétvégre, amire érdemes várni (például egy közös délutáni süti készítés, szombati kirándulás), míg a vacsora mellett elmesélhetők a nap történései, megoszthatók az iskolai, munkahelyi élmények, erősítik a családi köteléket, a kölcsönös figyelemre épülnek.

Az, hogy milyen gyakran ül össze a család közösen elfogyasztani az ételt, sok mindentől függ. Minél idősebb egy gyermek, annál több elfoglaltsága van, miközben egyre nagyobb a szabadságvágya, egyre gyakrabban „bújik ki” a közös programok alól. Mégis, amikor megtehetjük, a családi együttlétek számos pozitív hatásának ismeretében érdemes közös étkezéseket, ételkészítéseket beiktatni a mindennapokba. Érdemes minél több módon, életkoruknak megfelelően bevonni a csemetéket a különböző folyamatokba, a kerti veteményes/balkon fűszernövényeinek gondozásától kezdve a bevásárláson át, a sütés-főzés egyszerűbb vagy már bonyolultabb műveleteiig bezárólag. Ezek mind-mind közösen eltöltött minőségi időt jelentenek, miközben erősíthetjük gyermekeinkben az egészségtudatosságot. Ezt a törekvést segítheti például, ha a család azonos időpontra időzíti a reggelit vagy éppen a vacsorát. Feloszthatók a feladatok is, ki mikor teríti meg az asztalt, készíti el a salátát, vagy éppen mosogat el. Így máris van napi fix fél-egy óra, amikor egymásra figyelnek a család tagjai. Ha egy olyan tradíciót kell mondanunk, ami minden kultúrában megjelenik, akkor az nem más, mint a közös családi vacsora. Ez nem véletlen, az életünk része már hosszú ideje, vigyáznunk kell rá. Adjuk meg a módját, és ünnepeljünk minden közös étkezést, mert ha még nem is tudatosítjuk, akkor is nagyon sokat profitálunk a közösen eltöltött időből, hiszen minden közös étkezés egy lehetőség arra, hogy igazából hazaérjünk.

Korondy Gabriella dietetikus

Budakeszi Hírmondó 2022 január

Persze, hogy magamból indulok ki. De TUDOM, érzem és tapasztalom, hogy mások is segíteni szándékoznak. Van, akinek természete, és jobban megy az önzetlenség, van, akinek lenyomatai, sérelmei vannak, netán védekezik, és nehezebben megy. Senkire nem vethetünk követ, mert nem tudhatjuk… Mi is az Ő története. Legföljebb hátralépünk és figyelünk.
Az együttérzés például Isten (jelentsen akár Isten mindenkinek mást-mást) egyik legkedvesebb emberi tulajdonsága (szerintem). Ahogyan a decemberi cikkben is írtam, a közösség ereje az egyén önismeretében rejlik, ez a tulajdonság pedig az építkezés egyik alapköve.

Hogy jön ez ide? Mert a Közösség jelentősége nemcsak formai, kézzel fogható dolgokban nyilvánul meg, hanem a „mögöttes” rétegekben is. Talán ismertek. Holisztikusan szemlélek, és azért biztatok erre másokat is, mert így sokkal „könnyebb” az élet. Ha nem szűk látásmóddal tekintünk, sokkal érthetőbb, átérezhetőbb, kezelhetőbb, élhetőbb minden, és a változás is egészségesebben történik. Mint a táncban.

Kicsit mintha rébuszokban beszélnék, de arra kérlek, állj meg egy picit, és csak figyelj. Engedd, hogy járjanak benned a mondatok. Felsejlik néhány mozzanat az életedben, amit érintenek a szavak mögötti érzések? … Ez fontos. Tudatosítsd a saját élményt, és akkor így haladjunk tovább.
Van itt, egy több kicsike közösségből, baráti körből szÉPülő, egyre nagyobb Közösségünk. Kapcsolódnak hozzánk távolabbi barátaink is, akik további ottani közösségeket éltetnek. Ez csodálatos.

Túl azon, hogy kalákákat szervezünk, és aki amiben tud, segít a másiknak, képzeljétek, még szórakozunk is, ez nagyon fontos nekünk. Igyekszünk a munkákat, projekteket is úgy szervezni, hogy legyen lazu-lós része. Vagy ha éppen nincs rá kapacitás, akkor legközelebb. Mit jelent ez? Tábortüzet, főzést, zenét, táncot, éneklést, kirándulást, ünneplést, BESZÉLGETÉST. A munkán kívüli együttlét fontos eleme a közösség szÉPítésének, egymás többirányú megismerésének, saját élményeink megosztásának, közös élményeink születésének.

Most két hangsúlyos jelenséget szeretnék ennek kapcsán említeni, ismertetni röviden.
Mai napság, amikor szétválasztás történik világszerte (családi és közösségi, sőt, nemzeti szinten is), nálunk még jelentőségteljesebbé vált az összekovácsolódás, összecsiszoló-dás, összetartás. Ebben a három kifejezésben is mutatkozik, milyen árnyalt ez a ,munkafolyamat’. Mert ez igenis munkával jár. Egyéni és közösségi szinten egyaránt. Méghozzá folyamatosan. Szeretném kihangsúlyozni, hogy mindannyiunknak elsődleges szempont az egészség, az egymásra való figyelem ennek kapcsán.

Ugyanekkor az egészségünkhöz feltétlenül hozzájárul az, hogy Közösségben élünk. Minden szinten segítség. Az, hogy tudjuk és éljük, hogy fizikai, lelki, szellemi és akár anyagi szinten is, NEM VAGYUNK EGYEDÜL, hanem EGYÜTT vagyunk, számíthatunk egymásra, és bármi kihívás is adódik, az esetlegesen felbukkanó félelem érzet (amelyről tudjuk, hogy nagyban hozzájárul a megbetegedésekhez), megmunkálható, átalakítható, feloldható. Ha azt gondoljátok, kissé elkanyarodtam a téma elejétől, akkor újra álljatok meg egy kicsit, és gondoljatok, érezzetek bele… bizonyosan van erről is saját élményetek.

Én is azt gondoltam, hogy ebben az írásban többet írok majd a gyakorlati dolgainkról, de ezt nem én döntöm el. Elkezdek írni, és a tinta a hangsúlyos dolgokat rendezi előbbre, úgy, mint amikor házat építünk is, megvannak a pontosan követendő lépések.
Éppen ezért most egy másik fontos jelenséget szeretnék beharangozni. A neve Jamilanda (ejtsd: dzsamilan-da). Barátnőm, lélekrokonom és közvetlen munkatársam Komlósi Ami-na egy öko-spirituális regényt fordít német nyelvről. Egyedi és sorsfordító munka. A 700 oldalas könyv már most hatalmas energiákat mozdít, ahogy barátnőm dolgozik a kiadáson. Ezzel együtt jár az e köré fonódó közösségépítés is, mivel a regény is erről szól. És önismeretről, önfelfedezésről.

Elképesztő erőt támaszt fel mindannyiunkban, akik eddig kapcsolódtunk Amina által ehhez a folyamathoz, történethez és Jamilandához.
Képi és szövegvilága oly felemelő, hogy azt érezzük, nem létezik számunkra lehetetlen, közösségünk éltetése kapcsán. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy sosem adódhatnak kihívásaink. Éppen azt jelenti, hogy önismerettel, tiszta szándékkal, nyitottsággal és összefogással minden megoldható.
Ez az én megélésem néhány mondatocskában csupán, viszont Aminával nyitott beszélgető körök indulnak majd hamarosan, ahol ismerkedhetünk ezzel a (most még sokak számára futurisztikus világgal), kibonthatjuk, kérdezhetünk, javasolhatunk, alkothatunk benne. Alkothatjuk önmagunkat, közösségünket, közvetlen és tágabb világunkat. És ez csodálatos. És egészséges. Ha még nem érintenek ezen mondatok, csak állj meg, lélegezz és figyelj. Köszönöm a figyelmedet.

Tófalvi Erzsébet

Kapcsolódási lehetőségek: FB/Tofi Tófalvi Erzsébet

• LEMangURIA Élettánc Testés Érzelmi Tudatosság – Önismereti kiscsoport
• Eksztatikus-tánc vezetés és tudatos-mozgás oktatás
• MaG DaNa Meditációs Kör
• Szakrális Női Kör
• Naturszundi gyógyhatású tönkölypelyva párna Manufaktúra

Budakeszi Hírmondó 2022 január

Mindig is az élet átfogó, holisztikus szemlélése izgatott…
17 éves voltam – annak immáron 30 éve -, mikor először spontán megkérdtek, hogy levezetnék-e egy tornaórát, mert az edzőnek hirtelen el kellett mennie. Csak álltam ott, és eszembe sem jutott nemet mondani. Megoldottam a rám bízott feladatot. Honnan ez az önmagamban és a kívülről érkező bizalom, csak a jó ég tudja, de abban bizonyosan megtalálható a magyarázat. Valahogy zsigeri szinten hozhatják magukkal azok az emberek ezen képességüket és kiállásukat, akik csoportok vezetésével foglalkoznak. Ahogy szokták mondani, „erre születni kell”.
Onnantól Budapest szerte foglalkozásokat tartottam, és persze ehhez megtettem megfelelő tanulmányaimat is. Ebben azért rengeteg munka van. Minden szinten.

Egy csoport közösség is egyben. Ha együtt dolgozunk egy adott témán, legyen az például mozgásos-táncos program, az sosem merül ki ennyiben. Nekem mindig az volt a lényeg, hogy ha valaki eljön hozzám, egész lényében lehessen jelen, úgymond önvalójában, akkor pedig magával hozhat mindent és bármit, azzal „dolgozunk”. Így az akkori fitnesz- edzések, életmód „kúrává” változtak idővel, és persze rendszerességgel. Mert a rendszeresség kulcskérdés minden változásban és fejlődésben.
Így kezdődött. Aztán 21 éve Budakeszire költöztem, megtaláltam ezt a csodálatos otthont magunknak Nagyszénászugban. Elsőként egy kiállítást szerveztem a művelődési házban, és csoportos mozgás-órákat indítottam a helyi lakosoknak. Majd kiállításokat, vásárokat, előadásokat, közösségi programokat szerveztünk barátnőmmel, Nagy Ibolykával, aki hasonló vénával született, és él istenadta tehetségével, így elhivatott társak lettünk abban, hogy a helyi közösséget szervezzük, tápláljuk, fenntartsuk. Ketten sokkal jobb és könnyebb volt ezen munkálkodni.
Ami az érdeklődést illette, Budakeszin nem volt nehéz dolgunk, mert itt valahogy olyan emberek sűrűsödtek össze, akik erre igen nyitott szívvel vannak. Alkotók, kézművesek, mesteremberek, művészek, zenészek, pedagógusok, anyatársak, apatársak, lokálpatrióták, edzők, spirituális terapeuták, írók, kik maguk is igen lendületes, lelkes szervezők. Összedolgoztunk.

A legkisebb közösség az EGY-ÉN

Egyre nagyobb közösségekhez is kapcsolódtunk az ország más pontjain. Nagy szükség volt az összefogásra. Egész más kihívás volt ez, mint a helyi érdekeltség. Másképp tapasztaltuk magunkat a működésben, és nem mindig volt könnyű. Innentől jött csak az „igazi munka”. Tapasztaltam, hogyan gyúrjuk ösz-sze közösségeinket, és azok hogyan hullnak szét, hogyan alakulnak az események távolabbi közösségek életében, és hogy milyen szink-ronicitások merülnek fel az egész ország területén, illetve a globális események hogyan vannak kölcsönhatásban a kis közösségek, sőt egyének szintjén. Döbbenetes felismerések voltak ezek, nemcsak az én megéléseim, és bizonyára erről könyvek, tanulmányok is születtek. 2006 óta, ahogyan egyre mélyebben és tudatosabban vetettem magam az önismeret elképesztően izgalmas és annál mélyebb tengerébe, rájöttem, hogy még „nincs itt az ideje”, hogy újra erőteljes közösségekké alakuljunk. Nem volt lehetséges. Mégpedig azért, mert egyéni szinten kellett hatalmas lépéseket megtennünk önismeretünkben ahhoz, hogy eljussunk addig az állomásig, mikor felkészültekké válunk a kapcsolódásra, Tiszta Közösség felépítésére, táplálására, működtetésére és fenntartására.

Az ember vagy már gyermekkorában magába szívja az „értő figyelem” értékét és működtetését, és a családi egység ebben támogatja, hogy megtarthassa egyéniségét, vagy a szociális intézmények bevonódásával többnyire elveszíti önazonosságát, és kezdődik a tortúra. Elveszítjük önmagunkat, szétesik a legkisebb egység, és így a közösség is. Nem véletlenül. Ez a feladat. Ebben kell kifejlődnünk, ebben kell meghaladnunk önmagunkat, ebben van csak igazán lehetőség megtapasztalnunk az együttérzés, szeretet, elfogadás, önzetlenség, méltányosság, megértés, tisztelet, kölcsönösség, elismerés, együttműködés, megtartás, öröm… érzését. Idővel eljutunk az önismeret mélyebb ösvényeire, többnyire már felnőttként. Újra megtanulunk együttműködni önmagunkkal, majd társainkkal.
Rengeteget lehet erről írni. Dupla Rák horoszkópommal ma már jobban értem a saját működésem.
Tudom és érzem, miért fontos nekem a közösség, a közösségem sz-építése, értem, hogyan lehetek önmagammal egyre tisztább egységben, és hogy a tudatosságnak mennyire fontos szerepe van a közösség felépítésében, működtetésében.
Mai napság, amikor a világ nagy része válságot él meg, mi varázslatos folyamatot élünk, hogy mindenki egyetlen „sejtként” hogyan tud Szervezetté, Közösséggé összekapcsolódni.

Tófalvi Erzsébet

Folytatjuk a következő cikkel: A közösség jelentősége a hétköznapokban
Kapcsolódási lehetőség: FB/Tofi Tófalvi Erzsébet
LEMangURIA Élettánc Testés Érzelmi Tudatosság – Önismereti kiscsoport
MaG DaNa Meditációs Kör
Szakrális Női Kör
Naturszundi gyógyhatású tönkölypelyva párna Manufaktúra

Budakeszi Hírmondó 2021 december