Egészséges életmód

Ma van a Dohányzásmentes Világnap

A dohányzás évente több, mint 8 millió ember halálát okozza, annak ellenére, hogy a leggyakoribb megelőzhető halálozási okként tartják számon. Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet a dohányzás egészségre és környezetre gyakorolt közvetlen és közvetett káros hatásaira hívja fel a figyelmet a Dohányzásmentes Világnapon.
Legegyszerűbb módja, ha nem szokunk rá a dohányzásra, ha pedig már rászoktunk, minél előbb abbahagyjuk, és így csökkenthetjük a kockázatát számos krónikus, dohányzás okozta megbetegedésnek is. A környezetünket és egészségünket az sem óvja meg, ha a hagyományos cigarettáról átszokunk egy elektronikus eszközre. A dohányzásról való leszokás nem mindenkinek megy könnyen. Sokan nem tudják, hogy ebben segítséget tudnak igénybe venni.
Amennyiben Ön is úgy érzi, hogy szeretné szakember segítségét kérni a leszokáshoz

  • keresse fel az Önhöz legközelebbi (Nemzeti Népegészségügyi Központ által működtetett) egészségfejlesztési irodát, és tájékozódjon az egyéni vagy csoportos személyes leszokást támogató szolgáltatásokról (http://www.eljtisztatudovel.hu/tamogato-pontok/ ),
  • hívja az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet által működtetett ingyenes, országosan elérhető telefonos leszokást támogató szolgáltatást (06-80-44-20-44).

Amennyiben önállóan kíván leszokni, akkor ebben nyújt segítséget:

  • az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet által létrehozott „Gond? Egy szál se!” applikáció. Az intézet szakemberei által kidolgozott 21 napos program fokozatosan segít a leszokásban, a dohányzásmentes életmód rögzítésében, rutinná alakításában. (Az applikáció innen tölthető le: http://www.eljtisztatudovel.hu/#segitseg-a-leszokashoz ).

További információ a leszokással kapcsolatban a www.eljtisztatudovel.hu weboldalon található.

Megosztom a cikket

Gratulálunk a futóknak!

🏃‍♂️🏃🏃‍♀️ “Múlt hétvégén, szombat reggel 6-tól vasárnap reggel 6-ig folyamatosan futottak a futók a 24 órás futáson a Budakeszi Sportpályán.
 
💪 Összesen 267,59 km-t futottunk. Mindenki nagyon szépen teljesített, de kiemelném az éjjeli és hajnali futókat, akik közül páran 1 vagy másfél órát is futottak, hogy meglegyen a futó kihívás folytonossága.
 
🙏 Köszönöm a részvételt és gratulálok minden futónak! Erdős Kata (az esemény szervezője)”  
 
🏆 Női helyezettek: 1. Szonja Ráduj 2. Tóth Andrea 3. Judit Peter
🏆 Férfi helyezettek: 1. Luka Kraljevic 2. Tóth Csaba 3. Attila Hajdu
Összesen 267,59 km-t futottunk 24 óra alatt! 👏👏👏👏👏
Megosztom a cikket

A közösség láthatatlan ereje

Kedves Olvasó, köszönöm a figyelmedet. Ha elolvastad előző írásaimat ebben az újságban, akkor érzékelhetted, hogy a Közösségről szóló, eddig papírra vetett gondolataimat a létezés és az emberi kapcsolatok mélyebb szellemi rétegeiből merítem. Ezen cikksorozat kapcsán, vannak fontos témakörök, amikről természetesen tervezek írni, ám sosem tudhatom előre, melyik válik éppen hangsúlyossá a soron következő megjelenéshez. Most ezt az élményt szeretném megosztani Veled, s ehhez egy kis bevezetőt.

Adódott-e már, hogy valami nagyobb kihívásban voltál életed valamelyik területén, és érezted, jó lenne egy kis támogatás? Akár együttérzés, akár egy beszélgetés, akár fizikai segítség formájában? Lehetséges, ugye? S ha a Teremtőnek van kedves tulajdonsága Emberben, akkor az együttérzés, a segítőkészség, önzetlenség és odaadás, bizonyára ide vehető jellemzők. Ez a szó is milyen szép motívuma magyar nyelvünknek: jellem(e)zÖ… Ha megkérlek, tudnál egyre emlékezni? Persze, ha szeretnél. Csak hogy amit majd most mesélek, értő fülekre, érző szívekre találjon. Mert hát, majd bizonyára újra felmerül, micsoda érzelmes tartalom ez is, és igen, bevallom, szeretem az életben és az emberi fajban azt, hogy az érzésektől leszünk emberek és azok megélésétől válunk igazán élővé. Így az is érthető miért fontos nekem – és ezzel nem vagyok egyedül – az érzésvilág mélyebb rétegeibe VALÓ akár eksztatikus utazás.
Hátizsákomban nyitottság az ihletre, bátorság az őszinteségre, hogy átadhassam valamennyire mindazt, amit e kicsinyke séta alatt akkor átéltem.
Indulhatunk?
Újévünk első Teliholdjának estéje volt ez, ilyenkor lassanként fogyóban lesz a teste. Látszólag. Milyen elgondolkodtató ez is, hogy amennyire látványos ez az égitest, mi akként érzékeljük, minősítjük erejét. Ekként működik vajon a közösség is? Megsokszorozzuk erőnket, amikor együtt vagyunk, ám én ma egyedül sétáltam, mégsem magányosan.
Annyira hívott ez az ég alján hatalmasan fénylő gömb, hogy nem bírtam ellenállni, és mentem. Hívtam közösségem, velem tart-e valaki. Jelezték néhányan, hogy „csak” lélekben, de velem tartanak.
Elindultam az erdőnk felé, fel a repülőszárnyakhoz, sokak kedves kirándulóhelyére. Még Ibolyka barátnőmhöz betértem egy ölelésre, mintha csak hosszabb vándorútra kelnék, reámöltötte kapucnis kötött mellénykéjét, hogy ne fázzak, s útnak eredtem.

Hihetetlenül hívott az erdő, s vonzott a magasság, ahol közelebb lehettem a Holdhoz, s mélyebben Önmagamhoz. Megálltam az utcánk végén kezdődő ösvénynél bebocsájtásért, majd egyik léptem a másik után vitt. Hova ez a lendület, ez az elhivatottság, ez a lelkesedés? Nohát, néha magamat sem értem. Viszont, viszont érzem, és ennek most is engedelmeskedtem. Bársonyos volt a téli hideg és teljes csönd honolt. Boldog voltam. Boldog, hogy ezt akkor, aznap, eZen helyen megtehettem. Ahogyan egyre mélyebbre jutottam az ösvényen, éreztem egy erőteljes jelenlétet, ami más valami volt, mint a ,megszokott’ erdei tér hangsúlyos atmoszférája. Ez valami más, gondoltam akkor. Éreztem, hogy Közösségem jónéhány tagja „hátizsákjának” tartalma is halad velem. Tán azért, hogy letegyem őket a fák tövébe, hogy már ne cipeljék ők sem tovább. Majd a fák, majd ők átalakítják a bennük rejlő nehézségeket, majd a Hold fénye megtisztítja azokat, s a Fogyóval szépen tovaillannak, mint levélről a pára napfelkeltekor. Megtettem. Elengedtem őket.

Aztán egyszercsak megjelentek lelki szemeim előtt, nemcsak éreztem, láttam is őket, a Barátaimat, akik velem tartottak. Hátam mögül érkeztek, szinte mellettem lépkedtek. Ezúttal nem azért jöttek, mert bajban voltam, nem mert segíteniük kellet, hanem örömömben osztozni jöttek, mert azt is néha nehéz ám ,elbírni’. Együttlennicsak <3
Ettől olyan erő töltött el, amely egyenes felrepített a dombra. Útközben egyszer megálltam, s egy kis résen a nagyváros felé tekintettem, azon Barátaimra gondolván szeretettel, akik arrafelé vannak. Odafönn, a hegytetőn már süvített a szél.

Körbenéztem. Láttam ebben a misztikus atmoszférában a szellemiséget, éreztem a lelkiséget, s lábam alatt a többmérföldes anyagot. Kis meghitt rituálét végeztem. Csak úgy, magamnak, a természetnek, természetemnek. Néhány barátomnak, akik odalenn az otthonaikban „vártak”, engem, a megbeszéltek szerint villódzni kezdtem a zseblámpámmal. Jeleket adtam magamról. Egyet talán viszont láttam, bár inkább csak viszont sejtettem a sok utcai lámpa pontjai közt. Lelkesen köröztem, hogy ,lássanak’.
Hálával indultam el visszafelé. Nehezen jöttem le onnan. Jó ott lenni. Még ilyenkor is, hacsak nem ilyenkor igazán. Odafönt kissé hűtött a levegő, ezért szaporáz-tam lépteim. Az erdei résnél újra megálltam. Ott volt egy kis dolgom, így mormoltam valamit és meghajoltam. Így most már jó lesz. A sajátomat is letettem.

Az egyik erdei barátomnak kis írott cetlit tűztem a kapujára (ez az egyetlen földi kapu ebben az erdőben), remélve, majd megtalálja… rég hallott ő már felőlem. Majd ösvényem végére értem, s megköszöntem, elköszöntem. Ibolykát megöleltem, nemcsak mert vadkovászos kenyerével az élet szentsége kerül asztalunkra általa hétről-hétre, hanem, mert Ő az egyik Angyal az én életemben, aki mindig mellettem volt, sokszor láthatatlanul, erővel, hittel bennem, bizalommal felém, lágy szeretettel. Kibújtam a mellénykéből, aztán hazaértem. S tudjátok, tudjátok mi fogadott otthon engem? Ezen kis versikével szívemben egy másik otthon. amelyben emberek laknak, barátok. Köszönöm, hogy velem tartottatok ti is.
Hála értetek!

Fejér Gyopárka, Nagyszénászug

„Egy váratlan erdei éjjelen, Kietlen, izgalmas vadlesen, Fény villódzott, messze kinn, Kiüzen így? – Tofim.
Apró fény volt, kicsit látszó;
Tofim, éjji tündért játszó,
Hívta társait legott, Egy örömkönny megfagyott.
Dér lepte már az ösvényt, Apró jégszobrok sora.
S mily egyszerű volt, igaz;

Tófalvi Erzsébet

Kapcsolódási lehetőségek: FB/Tofi Tófalvi Erzsébet

  • LEMangURIA Élettánc Testés Érzelmi Tudatosság – Önismereti kiscsoport
  • Eksztatikus-tánc vezetés és tudatos-mozgás oktatás
  • MaG DaNa Meditációs Kör
  • Szakrális Női Kör
  • Naturszundi gyógyhatású tönkölypelyva párna Manufaktúra

Budakeszi Hírmondó 2022 február

Megosztom a cikket

A közös étkezések meghatározó ereje

Őseink azért étkeztek együtt, mert az ételt megosztották egymás közt. Korabeli források szerint pl. a spártaiaknál 10–15 fős asztaltársaságok alakultak, evés közben beszélgettek, ezzel erősítették a hazaszeretetet. A közös étkezés ikonikus festménye Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című műve. Lucullus lakomáiról mindnyájan tanultunk, de azt is tudjuk, hogy az étkezés évszázadokon keresztül a diplomácia fontos eszköze volt. De milyen hatással van ránk napjainkban az evéssel együtt töltött idő?

Az étkezés személyes kapcsolatainkban, alapvető érzelmeink megnyilvánulásában is szerepet játszik. Anyanyelvünkben számos példát találunk: „nem sok sót esznek meg együtt”, akik egymással haragban vannak. Akik „egy tálból cseresznyéznek” azok jól megértik egymást. Ha egy házasság felbomlik, akkor a felek „elválnak ágytól, asztaltól”, míg, amikor összekötik az életüket, akkor „egy kenyéren élnek”. Az étkezés toleranciára, mások értékeinek, szokásainak elfogadására is nevel. Az érzelmi aspektuson túl más oldalról is megközelíthetjük a közös evések pozitív hatását. Számos felmérés szerint szülők és gyerekek egyaránt kedvezően értékelik, ha együtt eszik a család, mégis, ennek mindennapi kivitelezése tudatos szervezést igényel. Az iskola utáni tevékenységek száma és időtartama egyre növekszik, változik a családok szerkezete és életvitele. Számtalan a kihívás, melyek akadályozzák, hogy mindenki egyszerre üljön asztalhoz, pedig a rendszeres közös étkezések jótékony hatásai a család egészét érintik.

A szülők és a család életmódja első helyet foglal el a gyermekeket befolyásoló tényezők között. Ha a család rendszeresen együtt étkezik, az a fiatalok egészségesebb táplálkozását eredményezi: gyakoribb a gyermekek tejtermék-, gyümölcs-és zöldségfogyasztása, több a rost-, kalcium- vagy a vitaminbevitelük. Ezek hátterében többféle tényező húzódik meg, például a szülői (étkezési) magatartás, az egészséges táplálékok kínálása, a közös ételkészítések. Ezért a szülői példamutatásnak nagy szerepe van abban, hogy a gyermekek megismerjék és megszeressék az egészséges ételeket, és későbbi életük során nagyobb eséllyel fognak egészségesen táplálkozni. A reggelizés például nem csak a megfelelő testtömeg kontrollt és az iskolai teljesítményt segíti, de lehetőséget ad a gyermekeknek arra is, hogy a közös étkezés alkalmával elsajátítsák a megfelelő családi mintát. Az asztalnál megbeszélhetők az adott nap kihívásai, támogathatják egymást a családtagok, kitűzhetnek célokat aznapra, vagy éppen a hétvégre, amire érdemes várni (például egy közös délutáni süti készítés, szombati kirándulás), míg a vacsora mellett elmesélhetők a nap történései, megoszthatók az iskolai, munkahelyi élmények, erősítik a családi köteléket, a kölcsönös figyelemre épülnek.

Az, hogy milyen gyakran ül össze a család közösen elfogyasztani az ételt, sok mindentől függ. Minél idősebb egy gyermek, annál több elfoglaltsága van, miközben egyre nagyobb a szabadságvágya, egyre gyakrabban „bújik ki” a közös programok alól. Mégis, amikor megtehetjük, a családi együttlétek számos pozitív hatásának ismeretében érdemes közös étkezéseket, ételkészítéseket beiktatni a mindennapokba. Érdemes minél több módon, életkoruknak megfelelően bevonni a csemetéket a különböző folyamatokba, a kerti veteményes/balkon fűszernövényeinek gondozásától kezdve a bevásárláson át, a sütés-főzés egyszerűbb vagy már bonyolultabb műveleteiig bezárólag. Ezek mind-mind közösen eltöltött minőségi időt jelentenek, miközben erősíthetjük gyermekeinkben az egészségtudatosságot. Ezt a törekvést segítheti például, ha a család azonos időpontra időzíti a reggelit vagy éppen a vacsorát. Feloszthatók a feladatok is, ki mikor teríti meg az asztalt, készíti el a salátát, vagy éppen mosogat el. Így máris van napi fix fél-egy óra, amikor egymásra figyelnek a család tagjai. Ha egy olyan tradíciót kell mondanunk, ami minden kultúrában megjelenik, akkor az nem más, mint a közös családi vacsora. Ez nem véletlen, az életünk része már hosszú ideje, vigyáznunk kell rá. Adjuk meg a módját, és ünnepeljünk minden közös étkezést, mert ha még nem is tudatosítjuk, akkor is nagyon sokat profitálunk a közösen eltöltött időből, hiszen minden közös étkezés egy lehetőség arra, hogy igazából hazaérjünk.

Korondy Gabriella dietetikus

Budakeszi Hírmondó 2022 január

Megosztom a cikket

A közösség jelentősége a hétköznapokban – EMBERI segítőkészség

Persze, hogy magamból indulok ki. De TUDOM, érzem és tapasztalom, hogy mások is segíteni szándékoznak. Van, akinek természete, és jobban megy az önzetlenség, van, akinek lenyomatai, sérelmei vannak, netán védekezik, és nehezebben megy. Senkire nem vethetünk követ, mert nem tudhatjuk… Mi is az Ő története. Legföljebb hátralépünk és figyelünk.
Az együttérzés például Isten (jelentsen akár Isten mindenkinek mást-mást) egyik legkedvesebb emberi tulajdonsága (szerintem). Ahogyan a decemberi cikkben is írtam, a közösség ereje az egyén önismeretében rejlik, ez a tulajdonság pedig az építkezés egyik alapköve.

Hogy jön ez ide? Mert a Közösség jelentősége nemcsak formai, kézzel fogható dolgokban nyilvánul meg, hanem a „mögöttes” rétegekben is. Talán ismertek. Holisztikusan szemlélek, és azért biztatok erre másokat is, mert így sokkal „könnyebb” az élet. Ha nem szűk látásmóddal tekintünk, sokkal érthetőbb, átérezhetőbb, kezelhetőbb, élhetőbb minden, és a változás is egészségesebben történik. Mint a táncban.

Kicsit mintha rébuszokban beszélnék, de arra kérlek, állj meg egy picit, és csak figyelj. Engedd, hogy járjanak benned a mondatok. Felsejlik néhány mozzanat az életedben, amit érintenek a szavak mögötti érzések? … Ez fontos. Tudatosítsd a saját élményt, és akkor így haladjunk tovább.
Van itt, egy több kicsike közösségből, baráti körből szÉPülő, egyre nagyobb Közösségünk. Kapcsolódnak hozzánk távolabbi barátaink is, akik további ottani közösségeket éltetnek. Ez csodálatos.

Túl azon, hogy kalákákat szervezünk, és aki amiben tud, segít a másiknak, képzeljétek, még szórakozunk is, ez nagyon fontos nekünk. Igyekszünk a munkákat, projekteket is úgy szervezni, hogy legyen lazu-lós része. Vagy ha éppen nincs rá kapacitás, akkor legközelebb. Mit jelent ez? Tábortüzet, főzést, zenét, táncot, éneklést, kirándulást, ünneplést, BESZÉLGETÉST. A munkán kívüli együttlét fontos eleme a közösség szÉPítésének, egymás többirányú megismerésének, saját élményeink megosztásának, közös élményeink születésének.

Most két hangsúlyos jelenséget szeretnék ennek kapcsán említeni, ismertetni röviden.
Mai napság, amikor szétválasztás történik világszerte (családi és közösségi, sőt, nemzeti szinten is), nálunk még jelentőségteljesebbé vált az összekovácsolódás, összecsiszoló-dás, összetartás. Ebben a három kifejezésben is mutatkozik, milyen árnyalt ez a ,munkafolyamat’. Mert ez igenis munkával jár. Egyéni és közösségi szinten egyaránt. Méghozzá folyamatosan. Szeretném kihangsúlyozni, hogy mindannyiunknak elsődleges szempont az egészség, az egymásra való figyelem ennek kapcsán.

Ugyanekkor az egészségünkhöz feltétlenül hozzájárul az, hogy Közösségben élünk. Minden szinten segítség. Az, hogy tudjuk és éljük, hogy fizikai, lelki, szellemi és akár anyagi szinten is, NEM VAGYUNK EGYEDÜL, hanem EGYÜTT vagyunk, számíthatunk egymásra, és bármi kihívás is adódik, az esetlegesen felbukkanó félelem érzet (amelyről tudjuk, hogy nagyban hozzájárul a megbetegedésekhez), megmunkálható, átalakítható, feloldható. Ha azt gondoljátok, kissé elkanyarodtam a téma elejétől, akkor újra álljatok meg egy kicsit, és gondoljatok, érezzetek bele… bizonyosan van erről is saját élményetek.

Én is azt gondoltam, hogy ebben az írásban többet írok majd a gyakorlati dolgainkról, de ezt nem én döntöm el. Elkezdek írni, és a tinta a hangsúlyos dolgokat rendezi előbbre, úgy, mint amikor házat építünk is, megvannak a pontosan követendő lépések.
Éppen ezért most egy másik fontos jelenséget szeretnék beharangozni. A neve Jamilanda (ejtsd: dzsamilan-da). Barátnőm, lélekrokonom és közvetlen munkatársam Komlósi Ami-na egy öko-spirituális regényt fordít német nyelvről. Egyedi és sorsfordító munka. A 700 oldalas könyv már most hatalmas energiákat mozdít, ahogy barátnőm dolgozik a kiadáson. Ezzel együtt jár az e köré fonódó közösségépítés is, mivel a regény is erről szól. És önismeretről, önfelfedezésről.

Elképesztő erőt támaszt fel mindannyiunkban, akik eddig kapcsolódtunk Amina által ehhez a folyamathoz, történethez és Jamilandához.
Képi és szövegvilága oly felemelő, hogy azt érezzük, nem létezik számunkra lehetetlen, közösségünk éltetése kapcsán. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy sosem adódhatnak kihívásaink. Éppen azt jelenti, hogy önismerettel, tiszta szándékkal, nyitottsággal és összefogással minden megoldható.
Ez az én megélésem néhány mondatocskában csupán, viszont Aminával nyitott beszélgető körök indulnak majd hamarosan, ahol ismerkedhetünk ezzel a (most még sokak számára futurisztikus világgal), kibonthatjuk, kérdezhetünk, javasolhatunk, alkothatunk benne. Alkothatjuk önmagunkat, közösségünket, közvetlen és tágabb világunkat. És ez csodálatos. És egészséges. Ha még nem érintenek ezen mondatok, csak állj meg, lélegezz és figyelj. Köszönöm a figyelmedet.

Tófalvi Erzsébet

Kapcsolódási lehetőségek: FB/Tofi Tófalvi Erzsébet

  • LEMangURIA Élettánc Testés Érzelmi Tudatosság – Önismereti kiscsoport
  • Eksztatikus-tánc vezetés és tudatos-mozgás oktatás
  • MaG DaNa Meditációs Kör
  • Szakrális Női Kör
  • Naturszundi gyógyhatású tönkölypelyva párna Manufaktúra

Budakeszi Hírmondó 2022 január

Megosztom a cikket

A Közösség ereje az Egyén önismeretében rejlik

Mindig is az élet átfogó, holisztikus szemlélése izgatott…
17 éves voltam – annak immáron 30 éve -, mikor először spontán megkérdtek, hogy levezetnék-e egy tornaórát, mert az edzőnek hirtelen el kellett mennie. Csak álltam ott, és eszembe sem jutott nemet mondani. Megoldottam a rám bízott feladatot. Honnan ez az önmagamban és a kívülről érkező bizalom, csak a jó ég tudja, de abban bizonyosan megtalálható a magyarázat. Valahogy zsigeri szinten hozhatják magukkal azok az emberek ezen képességüket és kiállásukat, akik csoportok vezetésével foglalkoznak. Ahogy szokták mondani, „erre születni kell”.
Onnantól Budapest szerte foglalkozásokat tartottam, és persze ehhez megtettem megfelelő tanulmányaimat is. Ebben azért rengeteg munka van. Minden szinten.

Egy csoport közösség is egyben. Ha együtt dolgozunk egy adott témán, legyen az például mozgásos-táncos program, az sosem merül ki ennyiben. Nekem mindig az volt a lényeg, hogy ha valaki eljön hozzám, egész lényében lehessen jelen, úgymond önvalójában, akkor pedig magával hozhat mindent és bármit, azzal „dolgozunk”. Így az akkori fitnesz- edzések, életmód „kúrává” változtak idővel, és persze rendszerességgel. Mert a rendszeresség kulcskérdés minden változásban és fejlődésben.
Így kezdődött. Aztán 21 éve Budakeszire költöztem, megtaláltam ezt a csodálatos otthont magunknak Nagyszénászugban. Elsőként egy kiállítást szerveztem a művelődési házban, és csoportos mozgás-órákat indítottam a helyi lakosoknak. Majd kiállításokat, vásárokat, előadásokat, közösségi programokat szerveztünk barátnőmmel, Nagy Ibolykával, aki hasonló vénával született, és él istenadta tehetségével, így elhivatott társak lettünk abban, hogy a helyi közösséget szervezzük, tápláljuk, fenntartsuk. Ketten sokkal jobb és könnyebb volt ezen munkálkodni.
Ami az érdeklődést illette, Budakeszin nem volt nehéz dolgunk, mert itt valahogy olyan emberek sűrűsödtek össze, akik erre igen nyitott szívvel vannak. Alkotók, kézművesek, mesteremberek, művészek, zenészek, pedagógusok, anyatársak, apatársak, lokálpatrióták, edzők, spirituális terapeuták, írók, kik maguk is igen lendületes, lelkes szervezők. Összedolgoztunk.

A legkisebb közösség az EGY-ÉN

Egyre nagyobb közösségekhez is kapcsolódtunk az ország más pontjain. Nagy szükség volt az összefogásra. Egész más kihívás volt ez, mint a helyi érdekeltség. Másképp tapasztaltuk magunkat a működésben, és nem mindig volt könnyű. Innentől jött csak az „igazi munka”. Tapasztaltam, hogyan gyúrjuk ösz-sze közösségeinket, és azok hogyan hullnak szét, hogyan alakulnak az események távolabbi közösségek életében, és hogy milyen szink-ronicitások merülnek fel az egész ország területén, illetve a globális események hogyan vannak kölcsönhatásban a kis közösségek, sőt egyének szintjén. Döbbenetes felismerések voltak ezek, nemcsak az én megéléseim, és bizonyára erről könyvek, tanulmányok is születtek. 2006 óta, ahogyan egyre mélyebben és tudatosabban vetettem magam az önismeret elképesztően izgalmas és annál mélyebb tengerébe, rájöttem, hogy még „nincs itt az ideje”, hogy újra erőteljes közösségekké alakuljunk. Nem volt lehetséges. Mégpedig azért, mert egyéni szinten kellett hatalmas lépéseket megtennünk önismeretünkben ahhoz, hogy eljussunk addig az állomásig, mikor felkészültekké válunk a kapcsolódásra, Tiszta Közösség felépítésére, táplálására, működtetésére és fenntartására.

Az ember vagy már gyermekkorában magába szívja az „értő figyelem” értékét és működtetését, és a családi egység ebben támogatja, hogy megtarthassa egyéniségét, vagy a szociális intézmények bevonódásával többnyire elveszíti önazonosságát, és kezdődik a tortúra. Elveszítjük önmagunkat, szétesik a legkisebb egység, és így a közösség is. Nem véletlenül. Ez a feladat. Ebben kell kifejlődnünk, ebben kell meghaladnunk önmagunkat, ebben van csak igazán lehetőség megtapasztalnunk az együttérzés, szeretet, elfogadás, önzetlenség, méltányosság, megértés, tisztelet, kölcsönösség, elismerés, együttműködés, megtartás, öröm… érzését. Idővel eljutunk az önismeret mélyebb ösvényeire, többnyire már felnőttként. Újra megtanulunk együttműködni önmagunkkal, majd társainkkal.
Rengeteget lehet erről írni. Dupla Rák horoszkópommal ma már jobban értem a saját működésem.
Tudom és érzem, miért fontos nekem a közösség, a közösségem sz-építése, értem, hogyan lehetek önmagammal egyre tisztább egységben, és hogy a tudatosságnak mennyire fontos szerepe van a közösség felépítésében, működtetésében.
Mai napság, amikor a világ nagy része válságot él meg, mi varázslatos folyamatot élünk, hogy mindenki egyetlen „sejtként” hogyan tud Szervezetté, Közösséggé összekapcsolódni.

Tófalvi Erzsébet

Folytatjuk a következő cikkel: A közösség jelentősége a hétköznapokban
Kapcsolódási lehetőség: FB/Tofi Tófalvi Erzsébet
LEMangURIA Élettánc Testés Érzelmi Tudatosság – Önismereti kiscsoport
MaG DaNa Meditációs Kör
Szakrális Női Kör
Naturszundi gyógyhatású tönkölypelyva párna Manufaktúra

Budakeszi Hírmondó 2021 december

Megosztom a cikket

Gyógynövény kisokos!

A természet patikája számos gyógynövényt kínál egészségünk megőrzésére, betegségek gyógyítására és tüneteinek enyhítésére.

Nincs olyan ember, aki valamilyen gyógynövénnyel még nem kezelte magát, vagy nem kezelték gyerekként szülei. Sokunk polca tele van mindenféle gyógynövénnyel, bár a legtöbbről azt sem tudjuk, hogy mire használhatjuk és milyen egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai vannak.

Akár tudatunkon kívül is gyógyíthatjuk magunkat, enyhíthetjük a betegségek tüneteit. Vannak olyan fűszernövények, melyek egyben gyógynövények is, hiszen egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai nagyban segítik szervezetünk megfelelő működését, még akkor is, ha nem gyógynövényként tekintünk rá és nem tudunk gyógyító hatásairól. Ha rendszeresen fogyasztunk belőlük, vagy főzünk velük, minden különösebb odafigyelés nélkül építjük immunrendszerünket, megőrizhetjük egészségünket. Nézzünk most néhány gyógynövényt és fűszert, melyek egészségügyi hatásai vitathatatlan.

 

https://egeszsegter.hu/cikk/1383/gyogynoveny-kisokos

Megosztom a cikket

2022-ben is folytatódnak a Budakörnyéki Egészségprogram programjai, rendezvényei

2022-ben is folytatódnak a Budakörnyéki Egészségprogram egészséges életmódot, örömteli mozgást népszerűsítő, támogató programjai, rendezvényei. A további együttműködésről egyeztetett dr. Győri Ottilia Budakeszi polgármestere, a Budakörnyéki Önkormányzati Társulás elnöke és dr. Bogos Krisztina Ph.D. főorvos, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatója.

Megosztom a cikket

Fenntartható táplálkozás

A fenntartható fogyasztás olyan fogyasztási szokások összességét jelenti, amelyek megfelelnek aktuális igényeinknek és szükségleteinknek anélkül, hogy a jövő generáció szükségleteit szabotálnánk. Jelenlegi fogyasztásunk azonban az ún. fenntarthatatlan fogyasztás; egy olyan fogyasztási modell, amely negatívan hat a környezetünkre, és negatívan hat ezen keresztül ránk, fogyasztókra is.

Étrendünk nagymértékben befolyásolja az egészségünket. A helyesen összeállított étrend hozzájárul testi és szellemi fejlődésünkhöz, meghatározza aktuális és jövőbeli egészségi állapotunkat, és kulcsa az energikus, egészséges időskornak is. Azonban kevesen gondolunk arra, hogy az étel, amit megeszünk, nem csak az egészségünkre, hanem a környezetünkre is hatással van. Mostanában sokat hallani arról, hogy táplálkozásunknak tekintettel kellene lennie a Föld erőforrásaira, vagyis fenntarthatónak kellene lennie.

A világ népessége az elmúlt 40 évben közel ugyanany-nyival nőtt (2,5 milliárd fővel), mint az emberi faj kialakulásától 1990-ig eltelt idő alatt összesen. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-ben mintegy 9 milliárd ember él majd a Földön. Ezzel a jelenlegi lélekszámhoz képest 34 százalékkal több fogyasztót kell majd elegendő, tápláló és biztonságos élelmiszerrel ellátni, mindezt csökkenő természeti erőforrások, pl. az erdők/földte-rületek zsugorodása, valamint a víz-és energiafelhasználás növekedése mellett. Mindeközben a megtermelt élelmiszer 30%-a kerül a szemétbe. (Egy átlag magyar évi 68 kg olyan élelmiszert dob ki a kukába, ami még elfogyasztható lett volna.)

Az asztalunkra kerülő élelmiszerek előállítása felelős az erdők csökkenésének 80%-áért, a vízfelhasználás 70%-át emészti fel, az üvegházhatású gázkibocsátás kb. 30%-a köthető hozzá, valamint ez a legfőbb oka a biodiverzitás (biológiai sokféleség) csökkenésének.
A fenntartható élelmiszertermelés és táplálkozás mindannyiunk érdeke. Földünk védelmében hétköznapi emberként mi is sokat tehetünk környezetünk jövőjéért elsősorban fogyasztási szokásaink megváltoztatásával.

Mit tehetünk mi?

  • Preferáljuk a tradicionális és a hagyományosan előállított élelmiszertermékeket. Részesítsük előnyben a helyi termékeket az importtal szemben. A helyi zöldségeket és gyümölcsöket a kistermelőktől a piacokon vásároljuk meg! Lehetőség szerint válasszuk a szezonális, hazai termékeket, nyáron ne vásároljunk pl. déli gyümölcsöt, amely több ezer kilométert is utazhatott, mielőtt az asztalunkra került.
  • A fenntartható táplálkozás egyik sarkalatos pontja a húsfogyasztás kérdése. Legnagyobb ökológiai lábnyoma az állati eredetű, a főként húsban gazdag étrendnek van. Ebből adódóan a húsfogyasztás mérséklésével biztosan csökkenthető a környezetre nehezedő teher. Kerüljön több növényi eredetű táplálék (zöldség, gyümölcs, teles értékű gabona) a tányérra.
  • Mielőtt elmegyünk bevásárolni, mérjük fel az otthoni készletet, hogy ne vásároljunk felesleges dolgokat. Ha mégis túl sokat sikerült vásárolnunk, megtalálhatjuk a módját, hogy a felesleges élelmiszereket rászorulóknak eljuttathassuk. Erre több fórum is létezik, pl. érdemes a NÉBIH oldalán felkeresni a „Maradék nélkül” nevű kezdeményezést, amely segít abban, hogy a megfelelő helyre kerüljön a felesleges, de még fogyasztható élelmiszer. Vigyünk magunkkal otthonról vászon szatyrot a vásárláshoz, vagy lebomló anyagból készült csomagolóanyagot használjunk. Vásároljunk minél kevesebb előrecsomagolt élelmiszert.
  • Csökkentsük az energiapazarlást. Takarékosan bánjunk a vízzel, zárjuk el, amikor nincs rá szükség (fogmosás, mosogatás), nyáron használjunk esővizet a locsoláshoz.
  • Legyünk környezettudatosak! Környezettudatos fogyasztás alatt olyan fogyasztás értendő, ami nem okoz kárt a bioszférában, elsősorban a CO2-kibocsátás és a környezetszennyezés kérdésköre jelenti a fő problémát ebben az esetben. Rajtunk múlik például, hogy mennyit használunk el egyszerre a mosószerből, és ezáltal mennyire szennyezzük a környezetet. Gyűjtsünk szelektíven a hulladékot, ezzel is hozzájárulunk a környezetünk megóvásához.

Korondy Gabriella dietetikus

 

Budakeszi Hírmondó 2021 november

Megosztom a cikket