Egyházi hírek

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.”

2006 tavaszán új lelkipásztor érkezett a budakeszi református gyülekezet élére. Az azóta eltelt húsz év alatt generációk nőttek fel a gyülekezetben, új kezdeményezések indultak, a közösség pedig folyamatosan gyarapodott. Jubileuma alkalmából Boros Péter lelkipásztorral beszélgettünk a kezdetekről, a legfontosabb mérföldkövekről és arról, hogyan látja ma a gyülekezetet.

Egy váratlan telefonhívás

Boros Péter 2004-ben tért haza Németországból, ahol feleségével, Edinával ösztöndíjasként szolgáltak. A budahegyvidéki gyülekezetben lett beosztott lelkész Szabó István püspök mellett, miközben felesége a Kálvin János Református Idősek Otthonában végzett lelkipásztori szolgálatot.

A budakeszi kapcsolat még 2005 őszén kezdődött, amikor néhány gyülekezeti tag ellátogatott egy budahegyvidéki istentiszteletre. Rövid beszélgetés után mindenki ment a maga útjára, ám néhány hónappal később megszólalt a telefon.

– A budakeszi lelkész, Merétey Sándor bácsi hívott fel 2006 januárjában, és nagy örömmel mondta, hogy a presbitérium egyhangúlag meghívott Budakeszire lelkipásztornak – emlékezik vissza Boros Péter. A hivatalos folyamatok lezárása után virágvasárnapon már Budakeszin szolgált, bár a parókia felújítása miatt a család csak nyáron tudott beköltözni.

Egy örökség folytatása

A fiatal lelkipásztor számára különleges helyzetet jelentett, hogy a több mint négy évtizeden át szolgáló, nagy tekintélyű Merétey Sándor után kellett átvennie a gyülekezet vezetését.

– Egy gyülekezet stabilitása szempontjából nagyon fontos, hogy az új lelkipásztor ne rombolja le azt, amit elődje felépített, hanem tovább vigye annak értékeit – mondja. Bár negyven év korkülönbség volt köztük, a liturgia, a közösségi élet és a gyülekezeti lelkiség alapvető kérdéseiben tudatosan törekedett a folytonosságra. Ugyanakkor saját lendülete és kezdeményezőkészsége is megjelent a szolgálatban.

Egy különleges gyülekezet

Budakeszi első pillanattól másnak tűnt számára, mint azok a gyülekezetek, amelyeket korábban megismert.

– Vidéken gyakran azt láttuk, hogy főként idősebbek járnak templomba. Budakeszin viszont egy erős középgeneráció fogadott bennünket.

Kiemeli a gyülekezet nyitottságát, befogadókészségét és kulturális sokszínűségét. A protestáns kör, a magas színvonalon működő kórus, valamint a tudományos és kulturális érdeklődésű közösségi programok országosan is ritkaságnak számítanak.

– A gyülekezet nyitottságát idegenek is azonnal észreveszik. Ez mindig az egyik legnagyobb értéke volt a közösségnek.

Új kezdeményezések és hagyományok

Az elmúlt húsz év során számos olyan kezdeményezés indult, amely mára a gyülekezeti élet természetes részévé vált.

A németországi tapasztalatok alapján tették szervezettebbé, a minden istentisztelet utáni szeretetvendégséget, agapét, amely szervezésében a családok felváltva vesznek részt. Szintén újítás volt a csendes bűnvallási rész beépítése az istentiszteleti rendbe, valamint a havi rendszeres úrvacsorai alkalom, amely ma is nagy jelentőségű a gyülekezet számára.

Különösen kedves számára a húsvét hajnali zarándoklat hagyománya, amelyet több mint egy évtizede kezdeményezett.

– Sötétben indulunk el, csendben, elmélkedve, várva a feltámadás csodáját, és a felkelő nap fényében érkezünk meg a János hegyre. A feltámadás üzenetét szeretnénk így is átélhetővé tenni.

Hasonlóan fontosnak tartja a december 24-én, szenteste 10 órakor tartott istentiszteletet, amely a karácsonyi készülődés csendesebb, elmélyült formáját kínálja. A rendszeres férfiköri, nőiköri, házasköri alkalmak jó lehetőséget adnak a Szentíráson keresztül egymás és Isten jobb megismerésének. Kezdettől hangsúlyos volt a szolgálatban a családlátogatás. A lelkipásztor házaspár hitvallása, hogy a személyes kapcsolatokon keresztül lehet leginkább továbbadni az evangélium üzenetét.

A szórványok és az ifjúság szolgálata

Budakeszi mellett a környező települések református közösségeinek gondozása is fontos feladattá vált. Újraindultak a budajenői istentiszteletek, és Telkiben is rendszeres alkalmak szerveződtek.

Ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt kapott a fiatalok megszólítása. Az első ifjúsági csoportok lassan indultak, sokszor csak néhány résztvevővel, de a kitartó munka meghozta eredményét. A 2010-es évekre több, egymással szoros kapcsolatban maradó ifjúsági közösség alakult ki.

– Az volt a cél, hogy a konfirmáció után se veszítsük el a fiatalokat, hanem közösségben maradjanak.

Cserkészet és gyarapodó közösség

A cserkészet különösen közel áll a lelkipásztor szívéhez. Saját fiatalkori cserkész élményei miatt a gyakorlati kereszténység egyik legfontosabb formájának tartja. Az Isten, haza és embertárs szolgálata a cserkészetben nagyon kézzelfogható valóság – vallja a lelkipásztor.

A gyülekezet növekedését jól mutatja, hogy egyes években 40–45 keresztelőt is tartottak. Az agglomeráció növekedésével együtt új családok érkeztek, akik közül sokan bekapcsolódtak a közösség életébe.

Hitoktatás: kihívás és lehetőség

Az iskolai hit- és erkölcstan bevezetése jelentős változást hozott a gyülekezet életében.

Ma több mint 400 hittanos gyermekkel állnak kapcsolatban Budakeszin és a szórványtelepüléseken. Ez hatalmas lehetőséget jelent az evangélium továbbadására, ugyanakkor komoly szervezési és emberi erőforrást igényel.

– Nem elég megszólítani valakit. Kísérni, pásztorolni, foglalkozni is kell vele. Ehhez elhivatott munkatársakra van szükség. Ezért is vezettem be például a családlátogatásokat.

Ökumené a mindennapokban

A lelkipásztor szolgálatának egyik meghatározó területe az ökumenikus kapcsolatok építése. Budakeszin az ő kezdeményezésére alakult ki az a gyakorlat, hogy az ökumenikus imahét nem csupán két vasárnapi találkozóból áll, hanem egész héten át tartó közös alkalmakból. Szoros kapcsolat alakult ki a környező települések katolikus közösségeivel is, és Harkai Gábor plébánossal, aki már akkor Telkiben és Budajenőn is szolgált.

– Volt olyan alkalom, amikor a budajenői katolikus templomban tartottunk református istentiszteletet. Ez teljesen természetes volt mindkét közösség számára. Emellett nagyon fontos volt számomra, hogy a települések életébe is bekapcsolódjak, különösen Budakeszin. Úgy gondolom, az is hozzátartozik a szolgálatunkhoz, hogy mi képviseljük a világban a keresztény értékeket.

Közös szolgálat feleségével, Edinával

Boros Péter többször hangsúlyozza, hogy a húsz év története nemcsak róla szól.

– Amikor engem megválasztottak, valójában kettőnket választották meg. Edina a kezdetektől aktív részese a gyülekezeti szolgálatnak: hitoktatóként, lelkipásztorként és közösségszervezőként egyaránt.

Hála húsz év után

Arra a kérdésre, mi változott benne az elmúlt két évtized során, Boros Péter a hála fontosságát emeli ki.

– Olyan világban élünk, amely nagyon teljesítményközpontú és sokszor elégedetlen. Könnyű elfelejteni hálásnak lenni. Jó érzéssel tölt el, hogy itt egy működő közösség él. Ez a gyülekezet és a lelkipásztorok közös munkája. Hiszem, hogy itt együtt tudjuk megmutatni Isten szeretetét a körülöttünk lévő világnak.

Talán ez a húsz év legfontosabb üzenete is: a közösség ereje nem az egyes emberek teljesítményében, hanem az együtt végzett szolgálatban és a közösen megélt hitben rejlik.

‘Sigmond Bertalan

Budakeszi Hírmondó 2026. június 

„A bocsánat után mindigúj élet kezdődik”

Október 31-én, a Reformáció napján Budakeszi protestáns közösségei megtöltötték a város metodista templomát. Az ünnepi, bensőséges istentiszteleten négy protestáns felekezet – az evangélikus, a református, a metodista és a baptista gyülekezetek -együtt adtak hálát Isten megújító kegyelméért.

A szószéken Szuhánszky Gábor metodista lelkész, Lack-nerné Puskás Sára evangélikus lelkész, Boros Péter református lelkipásztor és Kotán Béla baptista lelkipásztor szolgált, Farády Simon fiatal metodista lelkész pedig szavalattal emelte az ünnep hangulatát. A közös áhítat a hit egységét, az Isten irgalmába vetett bizalmat és a belső megújulás erejét hirdette. Az est hangulatát mély áhítat, őszinte öröm és közösségi hála jellemezte. A házigazda, Szuhánszky Gábor, a Budakeszi Metodista Gyülekezet lelkésze köszöntötte a híveket. Bevezető szavaiban arról beszélt, hogy a reformáció nem emberi mozgalom, hanem Isten lelkének szent munkája – egy folyamat, amely a történelemben és az egyéni életekben is ma is zajlik. Úgy fogalmazott: „Ahogy a reformáció elérkezett hozzánk, az nem csupán a nyomdáknak és a tudós embereknek köszönhető, hanem Isten szent tervének. Ő hívott el és formált át embereket, akiket meggyőzött igazságáról és szentségéről.”

A lelkész megemlékezett Károli Gáspárról, a magyar Biblia-fordítóról is, akit Isten lelke hívott el a szolgálatra, hogy a nép saját nyelvén hallhassa az evangéliumot.

Az evangélikus lelkésznő, Lacknerné Puskás Sára Máté evangéliumából, a Hegyi beszédből olvasta fel Jézus tanítását: „Amikor Jézus meglátta a sokaságot, fölment a hegyre, és így tanította őket:

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

A felolvasott ige Jézus szavaiban tárta fel a reformáció lényegét: az alázatot, az engedelmességet, az Istenre hagyatkozást.

A Budakeszi Református Egyházközség lelkipásztora, Boros Péter Pál apostol szavait idézte a Rómaiakhoz írt levélből (10,4): „A törvény vége Krisztus minden hívő megigazulására.” Prédikációjában arról beszélt, hogy az ember mindig hajlamos saját igazságát keresni, pedig a megigazulás nem az ember érdeme, hanem Isten kegyelme.

Mint fogalmazott: „Nem a törvény cselekedetei tesznek igazakká, hanem Krisztus kegyelme. Az üdvösség nem jutalom, hanem ajándék.”

A lelkész személyes példát is megosztott: édesapja testvérének temetésén tapasztalta meg, hogy Isten hogyan szólítja meg az embert életének legnehezebb pillanataiban.

A református igehirdetés után Farády Simon szavalta el Reményik Sándor örök érvényű versét – Templom és iskola. A fiatal előadó tiszta hangja betöltötte a templomot, és a közönség csendben, meghatottan hallgatta. A vers a magyar hit, kultúra és nemzeti identitás szent egységét idézte meg.

A záró igehirdetést Kotán Béla, a Budakeszi Baptista Gyülekezet lelkipásztora tartotta. Szavai a bűnbocsánatról, az újjászületésről és az élet megváltoztatásáról szóltak. „Amikor valaki igazán találkozik Istennel, nemcsak békét talál, hanem újjászületik. A sebek, ha Isten kezébe kerülnek, forrássá válnak – onnan indul az új élet. Igazságot cseréltem Jézusra – a bűnömet adtam, Ő pedig igazságát adta nekem. Ez a megváltás titka – ilyen egyszerű, és ilyen csodálatos” – mondta a lelkész.

A prédikáció után a gyülekezet közösen énekelte Luther Márton himnuszát: „Erős vár a mi Istenünk”. A dallam betöltötte a templomot, majd a négy lelkész együtt mondott áldást a városért, a gyülekezetekért és Magyarországért.

A budakeszi ökumenikus istentisztelet idén is bizonyította, hogy a reformáció nem megoszt, hanem összeköt. A négy felekezet együtt vallotta: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” Az est üzenete a kegyelem, a bocsánat és az újrakezdés volt. A reformáció ma is ugyanazt hirdeti, mint ötszáz éve: „Nem mi tartjuk meg Istent – Ő tart meg minket.”

Sükösd Levente