Idén is több budakeszi lakos vett részt az immár 43. Balaton-átúszáson, közülük a legidősebb a 71 éves Gurbán Béla, aki minden alkalommal teljesítette a Révfülöp és Balatonboglár közti 5,2 km-es távot. A legfiatalabb idei budakeszi Balaton-átúszó a 13 éves Nyúl Hunor, aki a szüleivel együtt ezúttal már másodszorra úszott át tavon. A legidősebb és a legifjabb Balaton-átúszó budakeszi lakos is nyilatkozott lapunknak.
■ Ön mikor úszta át először a Balatont?
Gurbán Béla: Az első átúszás óta ott vagyok folyamatosan. Ma már hat-unokás nagypapa vagyok, a hetvenkettedik évemet taposom. Úgy gondolom, „most indul az élet”.
■ Simán letagadhat pár évtizedet..
G. B.: Köszönöm szépen. 1979-ben a KISZ KB sport alosztálya, dr. Spigl József vezetésével egy csapat – Jakabházi László és a többiek -elhatározta, hogy legyen egy tömegsport mozgalom Magyarországon, ami megmozgatja az embereket. Ez abszolút úttörő teljesítmény volt. Akkor az Olimpiai ötpróba volt a Szentendrei-sziget körbe evezése, ami 65 kilométer. Imádtam, kőkemény túra volt. Ezek a ’79-es, ’80-as évek. Utána következett sok minden más, pl. a Velencei-tó körbefutása, ez 28 kilométeres táv volt, amit háromszor is teljesítettem.
A Balaton-átúszásról tudni kell, hogy báró Wesselényi Miklós úszta át először a Füred-Tihany közötti távot. A ’80-as évektől ma már a Révfülöp-Balatonboglár között zajlik a Balaton-átúszás. Az első években még kevesen voltunk az átúszáson, ötvenen-hatvanan.
Az úszáshoz a kezdetben száz kilométer kerékpározás kapcsolódott. Hámori Csaba akkori vezető politikus, budakeszi lakos közbenjárására ráengedtek minket az épülő M5-ös autópálya elkészült szakaszára, ami óriási dolog volt annak idején. Dánszentmiklósig tekertünk, én a nejem női kerékpárjával.
■ Hogyan folytatódott a Balaton-át-úszás személyes története?
G. B.: Szépen lassan kezdett bővülni, a szervezés egyre profibb lett, egyre több vállalkozó próbálkozott. Akkor még vinni kellett úszómesteri igazolást, hogy kétszáz métert le tud úszni a delikvens. Ezt szigorúan ellenőrizték, most már mindenki saját felelősségére úszik. Kiemelném, hogy én magamtól tanultam meg úszni, édesanyám egyedül nevelt, nem tellett úszótanfolyamra.
■ Hogyan, mikor került Budakeszire?
G. B.: Óbudai születésű vagyok, a nejem negyvenöt évvel ezelőtt „megkérte a kezem”, akkor kerültem Budakeszire, és nem bántam meg. A két nagy gyerekem már úszómesterrel tanult, rendesen megtanultak úszni. Van hat gyönyörű unokám, nagy vágyam velük együtt átúszni egyszer a Balatont. A negyvenedik átúszásnál már négy aranyos lány várt a célba érésnél Révfülöpön. Ahogy kimászunk a Platán strandon, ott vártak, és kézen fogva sétáltunk be a célba. Pityogtam bizony a meghatódottságtól. A lényeg, hogy amikor az ember ott áll a rajtnál, és látja távolban a Gömb-kilátót, majd elindul, és jobb kezünknél vannak a vitorlások lehorgonyozva, és gyakorlatilag úszó folyosó van, kicsit odébb pedig a SUP-osok. Gyönyörű látvány.
■ Mágnes a látvány? Vonz?
G. B.: Igen, vonz ez a látvány. Nagyon szeretem a Balatont. Tavaly rettenetesen hullámzott, kőkemény megpróbáltatás volt. Ahogy megy az ember, fogynak a kilométer jelzők, a bóják, és az ember látja a jegenyefákat. A távolban ott van a célkapu, a sátrak, fogynak a jobb kezünk felől a vitorlások, egyre közelebb kerülünk. Akkor az ember már kifacsarja magát, hogy na, most mindent adjon bele, de ez nem verseny, soha nem is volt az. A cél, hogy saját magát győzze le az ember.
■ Legyőzte negyvenharmadszorra is?
G. B.: Igen, és szeretném továbbra is megtenni, amíg lehet, amíg az egészségem engedi. Idén négy óra negyvenet úsztam. A „hőskorban” ez három óra körül ment, de ez huszadrangú kérdés, a lényeg, hogy biztonságban érjek át. A stratégia nagyon fontos: mindenki a saját tempójában menjen, nyugodtan, ne kapkodjon, mert akkor van a baj, amikor „Ide nekem a Balatont!”, és utána…
■ Tehát nem legyőzni kell, hanem megúszni?
G. B.: Így van! A Balatont tisztelni kell, megúszni kell, és ugye, a jelszó: „Jövőre veletek ugyanitt!”
■ És gondolom minden budakeszinek ajánljuk?
G. B.: Ezt mindenkinek, arról nem is beszélve, már van egy csodálatos tanuszodánk! Nagy vágyam, hogy minden gyerek tanuljon meg úszni, ne legyen versenyző, csak ha akar, vízbiztos legyen.
Nyúl Hunor édesapjával, Jánossal és egyik testvérével, Pankával együtt érkezett a megbeszélt interjúra.
Édesanyádtól, Katalintól tudom, hogy nagyon szeretsz úszni, de a magasugrás is jól megy neked, a Honvéd Sportegyesületnél sportolsz. Életedben először hétévesen vettél részt a velencei-tavi átúszáson, ötszáz méteres távon. Ez hány éve volt?
Nyúl Hunor: Hat éve.
■ Rég volt… Viszont tavaly úsztad át először a Balatont. Az sokkal keményebb lehetett, hiszen akkor jóval hullámosabb volt a víz, mint idén.
Ny. H.: Igen, akkor hullámzott meg fújt a szél. De nagyon jó élmény volt az úszás akkor is és idén is. Mostantól minden évben át szeretném úszni a Balatont ameddig csak tudom, mert nagyon jó.
■ A szüleiddel együtt úsztál idén is. Ők hányadik alkalommal úszták át a Balatont?
Ny. H.: Az apukám tizenötödjére, az anyukám pedig tizenegyedszerre.
■ És itt ül mögötted a kishúgod, Panka. Gondolom, hogy előbb-utóbb őt is ráveszed?
Ny. H.: Igen, szeretném, ő is jönni fog, meg a nagyobbik tesóm, Csenge is, szóval az egész család. Én sokat edzek, rendszeresen járok a tanuszodánkba, ott gyakran leúszom a Balaton távját, mert a szüleimmel úgy egyeztünk meg, hogyha ezt magabiztosan teljesítem az uszodában, akkor mehetek a Balaton-át-úszásra is.
■ A Honvédban rendszeresen sportolsz. Mik a hosszútávú terveid?
Ny. H .: A tornát szeretném folytatni, és mellette az atlétikát szívesen kipróbálnám.
■ Mi az, amiért szeretsz itt élni Budakeszin?
Ny. H .: Azt szeretem leginkább, hogy sok erdő van, és családias a környezet.
Sükösd Levente
Budakeszi Hírmondó – 2025. augusztus
