Természet

Titi mondja: “Szia!”

A szarkák, mint általában a legtöbb varjúféle, nagyon tanulékony madarak és remekül utánozzák a hangokat, ezért nem ritka, hogy az ember füle számára értelmes szavakat is kihallhat. Titi, a Budakeszi Vadasparkban élő szarka a “szia” szavunkat leste el és előszeretettel használja.

Megosztom a cikket

Téli álmukból ébredeznek a keleti sünök

Az állatok a hideg hónapokat hibernált állapotban vackukban töltik, majd az időjárás felmelegedésével előbújnak és folytatják dolgos életüket.
A tavaszi időszakra esik a sünök szaporodási időszaka is, ami viszonylag hosszan kitart: az ébredéstől számítva, akár márciustól júniusig is eltarthat.
A napvilágot látott “süngyerekek” vakon és süketen születnek, tüskéik puhák és átlátszóak, amelyek csak pár nap után lesznek kemények.
A kicsik önállósodásig anyjuk mellett erősödnek és cseperednek.

https://www.facebook.com/budakeszivadaspark/posts/5367314189969112

Megosztom a cikket

Nagykövet lett a Budakeszi Vadaspark új vadmacskája

2021 őszén került a Budakeszi Vadaspark gondozásába a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén fellelt, elárvult, kritikus egészségi állapotban lévő vadmacskakölyök. A fajtiszta kandúr a szakértői gondviselésnek köszönhetően mára jó egészségnek örvend – tudtuk meg a Budakeszi Vadaspark sajtóközleményéből.

forrás: www.travelo.hu

Megosztom a cikket

Április az Álomvölgyben

Reggelre kelve vettem észre, hogy a szomszédom házának tetejét az éjjel befutotta a dér, holott a kalendárium szerint a május már csak egy macskatüsszentésnyire van. A cirógató, ingujjra vetkőztető, eget fényező tavasz még bizony máshol jár, meglehet, remekül érzi magát az Isztrián, s nem akaródzik neki irányt venni Pécs felé.

Bizony hideg van, de a kertünkben tanyázó feketerigók ezzel mit sem törődnek. Idén két pár vert tanyát nálunk, az egyik fészek éppen fejmagasságban van, mondhatnám, ha annak idején rendesen megnőttem volna. Így egy kissé pipiskedve tudok csak belesni a fészekbe, amit a gondos szülők egy sűrű lombú fenyő szélvédett, mindig száraz ágtövébe raktak. Óvatosan figyelem az ügyesen megrakott fészekben gubbasztó madarat, gyanítom, hogy az első fészekalj, néhány csupasz, nyüzüge rigófióka már ott mocorog alatta, mert a szülőpár napok óta terjedelmes gilisztacsokorral a csőrében röppen be a fenyő lombsátra alá. Óvatosak, előbb mindig a szomszédos sövényre szállnak le, majd szemügyre veszik a környéket, nem jár-e éppen arra a télen méretes, szőrös hájgombóccá változott, lusta macskánk, majd ha tiszta levegő, beröppennek a fészekhez.

Néhány évvel ezelőtt megesett, hogy a fészeknek menedéket adó fenyőfát április végén vastagon belepte a hó, a rigók pedig kitartóan kotlottak alatta, jobb időkre várva. Többször kérdezték már tőlem értetlenkedve, hogy miért költenek fagyban, zegernyében is a madarak? Miért nem várják meg, hogy javuljon, langyosodjon az idő? Ennek egyszerű oka az, hogy a szaporodni akaró, fiókanevelő madarak nem az időjárással harcolnak, hanem magával az Idővel. Mi emberek alig-alig vesszük észre, hogy február végén már, ha csak apránként is, de hosszabbodnak a nappalok. Nem úgy a madarak, akiknek nem kerüli el a figyelmét a változás, ami az egyúttal az élet egyik legfontosabb parancsa is: itt az idő, rakj fészket, rakj tojást, sokasodj, mert illan a csalóka tavasz, telik a nyár – szorít az Idő! A fiókáknak pedig őszre meg kell erősödniük, hogy kibírják a csikorgó telet, vagy hosszú utazást a messzi Délre, akár a távoli Dél-Afrikáig. Kedvező esztendőkben némely madárfajok – így a feketerigók is – akár két fészekaljat is felnevelnek, mert minél több a fióka, annál többnek van esélye arra, hogy fel is cseperedjen, s meglett, majdan fészket rakó, sokasodó, a rigónemzetséget gyarapító madár legyen belőle.

De az április nem csak rigóéknál szól a nászról, a szerelemről. Minap a fiammal messzelátót kanyarítottunk a nyakunkba és kiballagtunk az Farkashegyi repülőteret övező tágas, széljárta mezőre, hátha akad valami néznivaló. Bizakodásunk nem volt alaptalan, hiszen az erdő takarta hegyek, sziklás bércek övezte nyílt térség remek élőhely, a tágas kaszálón rovarok, rágcsálók sokasága kínál terített asztalt a madaraknak. Éppen egy dombhátra kapaszkodtunk, amikor alig kőhajításnyira előttünk a sarjadó fűből rozsdabarna, fekete alapon fehérrel csíkozott szárnyú madár röppent fel. Búbosbanka! Hát már ők is visszajöttek!

A búbosbankák Kelet-Közép-Európából az őszi vonulási időszakban dél-, délkelet felé indulnak útnak. Teljes szélességében átszelik a Földközi-tengert és a Szaharát, de magas hegységeken, így az Alpok 2900 méteres csúcsai fölött is átrepülnek, sőt, megfigyeltek már búbosbankákat a Himalájában, 6400 méter tengerszint feletti magasságban is! Az első madarak augusztus vége felé érkeznek meg a Szaharától délre fekvő területekre, Szenegál és Nigéria környékére, de felbukkannak Kelet-Afrika magasföldjein, Kenyában és Tanzániában is. A búbosbanka igazi világutazó, és amilyen szemet gyönyörködtetően tarka madár, bizonyára felveszi a szépségversenyt Afrika bennszülött, cifra szárnyasaival is.

Hozzánk április elején, közepén érkeznek vissza, vagyis a szemünk elé került madár csak nemrégiben szállhatott le az Álomvölgy rétjére. És nem is egy madár, hanem kettő! Néhány méterrel távolabb egy kicsit fakóbb színű banka is álldogál, ráérősen forgatja a fejét, láthatóan nincsen éppen semmi dolga, inkább csak idejét üti el a tavaszi napsütésben. Nem úgy a másik! Egy pillanat nyugta nincs, sürgölődik a már arasznyi fűben, lép ide, lép oda, hosszú, lefelé görbülő csőrével minduntalan a talajra bök. Kövér kukacokat, termetes bogarakat kap föl, majd egy ugrással párja előtt terem és szolgálatkészen átnyújtja neki a falatot, a hölgy pedig kissé unott nemtörődömséggel átveszi és lenyeli azokat. Mintha láttam volna már hasonlót… emberek között. A legény minden igyekezetével igyekszik bizonyítani rátermettségét, minden földi – ez esetben réti – jóval elhalmozza szíve választottját, aki végül talán csak annyit mond, na, jó, nem bánom, legyen…! Csak aztán nehogy elbízd magad!

Két-három lépésenként araszoltunk mind közelebb a két búbosbankához, akik a teljesen nyílt terepen szűk 30 méterre hagyták magukat megközelíteni. Páratlan élmény volt! Legalább húsz percig figyeltük a távcső látókörében a két bankát, valamint a körülöttük százával röpködő cserebogarakat. Utóbbi csapás a gazdának, de öröm a madárnak.

Alighanem így gondolja ezt a tágas mező másik lakója, a vörös vércse is. A távcsöveket az égre emelve láttuk, amint a kecses, kicsi sólyomforma madár a végtelen levegőég egyetlen pontjára „szögezve”, egyhelyben szitált a magasban, majd merész zuhanással lecsapott. Emelkedés közben pedig sárga lábát előre nyújtva azon röptében fogyasztotta el a cserebogarat, ezzel is apasztva a növénytermesztő gazdák gondját.

A vércse magasan járt, de még nála is magasabban az egerészölyv, aki a Budaörs felé húzódó Csíki-hegyek sziklás bércei felett, rezzenéstelen, kitárt szárnyakkal körözve ugyanazokat a felszálló légáramokat, termikeket kereste, melyeket a vitorlázórepülők is használnak az emelkedésre.

 

Két, a Mediterráneumból ugyancsak nemrég hazatért seregély párban fürkészte a mezőt, néhol leszálltak, rovarok után kutattak, majd sietve röpültek is tovább, hiszen egy közeli odúban nyilván jó néhány éhes fióka várta a szorgos szülőket.

Itt méretes örvös galamb totyogott; amott barázdabillegető szaladt; a kelő vetésben pedig mezei verebek népes, zsibongó csapata keresgélt; fejünk felett pedig egy – nem annyira a tájba illó – tőkés réce pár húzott a hegyek felé, gyaníthatóan a szennyvíztisztítóból kifolyó víz felé igyekezve.

Derűs és pazar élet van áprilisban az Álomvölgyben!

Pedig nem is épült oda lakópark, egyszerűen csak békén hagyták az őslakosokat.

 

Illisz L. László
fotók: Szigeti Balázs

Megosztom a cikket

Tavaszi önkéntesnap a Budakeszi Vadasparkban

Tavaszi rendrakás, tavaszi nagytakarítás
Szívesen kipróbálnád magad önkéntesként? Szeretsz a szabadban tenni-venni? Akkor csatlakozz a Budakeszi Vadaspark csapatához az Önkéntes napon!
Április 9-én rendet rakunk, csinosítunk és készülünk a nyári szezonra, hogy a lakóink minél kényelmesebben töltsék majd a meleg, napos hónapokat.

Mit csinálunk pontosan?

  • leveleket gereblyézünk,
  • kitisztítjuk a vízelvezető árkokat,
  • falfelületeket tisztítunk, festünk.

A munka után pedig jön a jól megérdemelt jutalom:

egy egész napos vadasparki belépővel kedveskedünk önkénteseinknek, akik részt vehetnek az alábbi programokon is:

  • 10.00 – Mosómedve látványetetés
  • 13.00 – Sakál látványetetés
  • 15.00 – Kisragadozó látványetetés

Hogyan és mivel készülj?

  • Hozd magaddal a saját szerszámod, ha van!
  • Akkor se aggódj, ha nincs, majd mi adunk!
  • Öltözz rétegesen! Legyen mit levenni, ha kimelegszel.
  • Olyan ruhát vegyél fel, ami nem bánod, ha piszkos lesz!
  • Gyere és tölts a Vadasparkban egy dolgos és élménydús napot!

Jelentkezz április 7-e, csütörtök 16 óráig e-mailben a meszaros.orsolya@bkvp.hu címen
A helyek száma korlátozott, kérünk, hogy részvételi szándékodat mielőbb jelezd!
Várunk szeretettel!
Tovbbi információ:
https://budakeszivadaspark.hu/hirek/tavaszi-onkentesnap/

Megosztom a cikket

Új látványosságok várnak a Budakeszi Vadasparkban!

Fogadóépülettel, méhecskés játszótérrel, röpdékkel és kifutókkal bővültünk.
A mai napon átadott fejlesztések a Vadasparkban élő állatok számára teremtenek modern, élhető és állatbarát környezetet, látogatóink számára pedig újabb lehetőséget nyújtanak a minket körülvevő természet felfedezésére és megismerésére.
További információ oldalunkon olvasható: https://budakeszivadaspark.hu/hirek/uj-latvanyossagok-a-budakeszi-vadasparkban-fogadoepulet-ropdek-es-mehecskes-jatszoter

Vajda Bertalan, Pilisi Parkerdő

Megosztom a cikket

Éjszakánk néma árnya, az erdei füles

Első találkozásunk ugyancsak emlékezetesre sikerült. Sok évvel ezelőtt, langyos nyárutón, hegyikerékpáron, meglehetős sebességgel zörgettem lefelé a Nagykopasz hegyről. Az erdőt már átszőtte a sűrűsödő alkony, keményre taposott, keskeny ösvényen haladtam, melyre két oldalt alagútszerűen borultak össze az ágak. Ilyenkor pláne tanácsos az útra figyelni, hiszen az est leszálltán a civilizált ember fogyatékos látása mind kevesebb eligazodást ad az erdőben. Lestem hát magam előtt az utat, ám néha azért fel is néztem… Néma árny suhant velem szemben, nagyjából fejmagasságban, én meg hajszoltam a bringát lefelé a hegyről – hátborzongató sebességgel közeledtünk egymás felé. Ő az utolsó pillanatban, éles balfordulóval eltűnt a bokrok között, én jobbra kaptam a kormányt, s ugyancsak eltűntem sűrűben. Zihálva feküdtem tüskés ágnyoszolyámon, egyenként mozgatva vettem számba végtagjaim állapotát. Minden működött, s amikor már az agyam is magához tért a dermesztő rémületből, dühösen morogtam magamban: büdös bagoly, kishíján a nyakamat szegtem!

Mert bizony ő volt az, aki lekényszerített az útról, a néma röptű, árnyként suhanó éjszakai vadász, leggyakoribb hazai bagolyfajunk, a hosszú, hetykén felálló tollfüleiről könnyen felismerhető erdei fülesbagoly.

Aztán pár ével ezelőtt a szemközti ház udvarán álló, öreg fenyő egyik ágtövében vert tanyát egy példány. Rendszerető bagoly volt, estéről-estére megjelent, felborzolt tollakkal ücsörgött a törzs mellett és fújta az éjszakán áthasító, szomorkás énekét. Múlt nyáron Somogy megyei nyaralónkban is módom volt megfigyelni azt, hogy a fülesbagoly, mint afféle öregember, szokásainak rabja. Az a madár estéről-estére, szinte percre pontosan érkezett meg mindig ugyanabból az irányból, majd letelepedett a közeli nyírfa ívbe hajló, felkopaszodott ágára. Ült egy darabig, tudós komolysággal forgatta kerek fejét, a jó fényerejű, 8×56-os keresőtávcső pedig még a tücsökdalos, augusztusi késő estében is szépen mutatta a madarat. Aztán ahogy jött, néma árnyként felrebbent és elvitorlázott a közeli mezők irányába. Ideje volt, várták a nyár végén tartalékot gyűjtő, óvatlan, kövér pockok.

Ma, miként minden más idehaza előforduló bagolyféle, az erdei fülesbagoly is védett. A múlt század első felében a varjak vadászata során a fülesbagolynak sok fészekalját kilőttek, mivel gyakran költ elhagyott varjúfészkekben, alulról pedig nem látta a dúvadat irtó, oktalan puskás, hogy mi költ a magasan a lombkoronába rakott, szedett-vedett ághalomban.

A fülesbaglyot egyébként nem riasztja az emberek közelsége.  A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken bandázva vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Budakeszin egyszerre a legtöbb fülesbaglyot a Meggyes utcában láttam. Hűlő, késő őszi estén a felvégről, vendégségből ballagtunk hazafelé, amikor a járda mellet sorjázó, lombjukat már hullogató fák egyikén, nem messze az utcai lámpától nagy huhogásra lettem figyelmes. Fél tucat fülesbagoly tanyázott a fán, mocorogtak, egymást szólongatták, felelgettek, mint afféle öreg papok, zsémbesen zsinatoltak a lombkoronában. Feleségemmel hosszú percekig figyeltük a baglyokat, és bár nem lehetett panaszunk a vendéglátásra, abból az estéből máig csak erre emlékszem.

A faj elterjedési területe hatalmas, Eurázsia és Észak-Amerika mérsékeltövi területein mindenhol előfordul, sőt, még Észak-Afrikában is megtalálható. Az Ázsia északi tájain költő állományok Kelet-Kínában, Észak- és Dél-Koreában, és Észak-Indiában telelnek. Európa hidegebb, északi területeiről a baglyok délre húzódnak telelni; a magyarországi állomány áttelel, de sok északi vendég is előfordul ilyenkor nálunk.

Az erdei fülesbagoly hazánkban általánosan elterjedt, de a magasan fekvő, zárt erdőket elkerüli. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes a fészekalja. Egy átlagos fészekalj 5-6 tojásból áll. A hím nem költ, csak a táplálékszerzésben segíti a tojót. A fiókák még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek. Ebben az időszakban a kis baglyokra számos ragadozó jelent veszélyt (róka, nyest, héja és egerészölyv), hiszen a gyámoltalan madarak könnyű prédául szolgálnak.

Az erdei fülesbagoly madarakat, hüllőket, kétéltűeket és ízeltlábúakat is fogyaszt, de táplálékának túlnyomó részét – az eddig ismert adatok szerint 85-95 százalékát – kisemlősök alkotják. A baglyok éjszaka szerzik a táplálékukat. A sötétben egyrészt hatalmas szemeik, másrészt kiváló, az emberénél tízszer érzékenyebb hallásuk segíti vadászatukat. A laza tollazatnak és az evezőtollak finom szerkezetének köszönhetően hangtalanul repülnek, így áldozataik nem érzékelik a bagoly közeledését.

Képzeljük el a nyugodtam szöszmötölő pocok meglepetését, amikor a végzetes pillanatban észreveszi a semmiből felbukkanó, néma árny közeledését.

Higgyék el nekem, tudom, milyen érzés…

Illisz László

Felhasznált forrás: mme.hu.
Fotók: Szigeti Balázs

Megosztom a cikket

Erdőbarát rendezvény programot indít a Pilisi Parkerdő

Az erdők látogatottsága, az erdei sportolás, kirándulás, túrázás az elmúlt években szinte ugrásszerűen növekedett, a Pilisi Parkerdő 2021-ben 32 milliót meghaladó látogatási alkalmat rögzített. Ezt a fokozott terhelést erdeink úgy tudják tartós károsodás nélkül elviselni, ha az erdőlátogatók fokozottan figyelnek az erdei ökoszisztéma védelmére. A Pilisi Parkerdő az Erdők Nemzetközi Napján az Erdőbarát Rendezvény Program elindításával kívánja elősegíteni és támogatni a természeti értékeinket óvó erdei programok szervezőit és résztvevőit.

Az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak, ökológiai rendszerük stabilitásának fenntartása az erdőgazdálkodás alapvető célja és feladata. A fenntartható erdőgazdálkodásnak az erdővel kapcsolatos, egyre növekvő társadalmi igények – sportolás, rekreáció – kielégítése is része. Az utóbbi években azonban nem csak az erdőlátogatások száma nőtt meg, hanem jellegük is megváltozott: a kevesebb, ám nagyobb létszámú rendezvényt kisebb létszámú, ám jóval gyakoribb események váltották fel, ami fokozódó és állandósuló terhelést okoz az erdőknek.

Megosztom a cikket