Közélet

Lőwenberg Dániel zongora mesterkurzusa

Tavaly decemberben mesterkurzust tartott a zeneiskola diákjainak a Budakeszin élő Lőwenberg Dániel, a salzburgi Mozarteum adjunktusa, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium tanára. Erről és a klasszikus zeneoktatás kihívásairól is nyilatkozott a zongoraművész, zenepedagógus a Budakeszi Hírmondónak.

Zenész családból származik?

Lőwenberg Dániel: Nem, nincs zenész a családunkban, viszont zeneszerető család vagyunk. Pedagógus nagymamámmal már kisgyermek koromtól kezdve sokat hallgattunk együtt komolyzenét. Ő vette észre, hogy a zene, és különösen a zongora mint hangszer nagyon érdekel, ezért aztán az ötödik születésnapomra vett nekem egy pianínót. Ekkor kezdtem el zongorázni.
Attól a pillanattól kezdve nem volt kérdés, hogy a zene milyen fontos az életemben, és mindig tudtam, hogy zongoraművész szeretnék lenni, de az végérvényesen csak az érettségi után dőlt el, hogy zenész leszek. Középiskolás éveimben nagyon érdekelt a matematika, a biológia és a kémia, de nagyon szerettem az irodalmat és a művészettörténetet is. Ezért is döntöttem úgy, hogy 14 évesen maradtam a nyolcosztályos Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, ahol délelőttönként a közismereti tárgyakat tanultam, és csak délután mentem át a Szent István Király Konzervatóriumba, ahol a zenei óráim voltak.

Már fiatalon nagyon céltudatos volt.

L. D.: Számomra meghatározó szerepe volt ezeknek a középiskolás éveknek, hogy olyan alapműveltséget kaptam, mely nagyon sokat jelentett később. Ekkor tanultam meg az angol mellett olaszul és franciául.
Miután letettem a gimnáziumi és a zenei érettségit is, adott volt a kérdés, hogy mit válasszak hivatásomnak. Belegondoltam, hogy mi hiányozna jobban az életemben, és egyértelmű volt számomra, hogy a zenélés mellett kell döntenem.

Egy ilyen döntés után nyilván a Zeneakadémia lehetett a cél.

L. D.: 2001-ben a salzburgi zeneakadémiára, a Mozarteumba felvételiztem, ahová elsőre be is kerültem. Annak, hogy csak ide jelentkeztem, akkor már többéves előzménye volt. Még elsős konzisként, 14 évesen elvitt engem az akkori zongoratanárnőm a dunakeszi zeneiskolába Rohmann Imre mesterkurzusára. Életem meghatározó élménye volt az a nap, Rohmann Imre zongoristaként, tanárként, zenészként, emberként is nagyon mély benyomást tett rám. Már akkor elhatároztam, hogy nála szeretném majd folytatni felsőfokú tanulmányaimat, és mivel ő a Mozarteum tanára volt, nem volt kérdés, hogy oda fogok felvételizni a konzervatórium befejezése után. Végül itt szereztem meg zongoraművész-tanári mester diplomámat.

Aztán miképpen folytatódott zenei pályája?

L. D.: Nagyon hiányzott a családom, ezért hazaköltöztem. Először a budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakgimnáziumban oktattam 9 éven át, 2017-től pedig a Bartók Béla Konzervatórium tanára vagyok, ahol zongorát és kamarazenét tanítok.

És ezt követően jött ismét Salzburg, a Mozarteum.

L. D.: Igen, 2020-ban sikeresen pályáztam meg egy adjunktusi állást a Mozarteumban. Itt, az akadémián is zongorát és kamarazenét tanítok, de megtartottam az állásom a Bartók Konzervatóriumban is.

Mindeközben koncertezik is…

L. D.: Számomra nagyon fontos, hogy – természetesen változó intenzitással, de – mindkét terület, az előadóművészet és az oktatás is jelen legyen az életemben. Kamaratársammal most egy újabb CD-fel-vételre is készülünk. Úgy gondolom, hogy tanárként is sokkal többet tudok adni a diákjaimnak, ha közben gyakorló zenész vagyok..

Ez év januárjában a budakeszi Czövek Erna alapfokú zeneiskola négy tanulójának mesterkurzust tartottak az intézményben. Mi is tulajdonképpen a mesterkurzus, és milyen körülmények között tartották azt meg?

L. D.: Ezeket a kurzusokat általában közép- vagy felsőfokú oktatók tartják. Egy-egy ilyen mesterkurzus tulajdonképpen nyilvános zongoraóraórák sora, ahol a meghívott tanár az arra a kurzusra jelentkező, számára addig ismeretlen fiataloknak adja át tapasztalatait. Ugyanakkor egy mesterkurzus nagyon érdekes, inspiráló élmény lehet a jelenlévő érdeklődőknek, diákoknak és kollégáknak is.

Az ember öntudatra ébredésében talán a zene jelenik meg legelsőként – már a megszületésünk pillanatától kezdve – a ritmus és egyszerű dallamok formájában.

L. D.: Mindenképpen meghatározó, hogy a gyerekek már a kezdetektől fogva találkozzanak a zenével. És az is nagyon fontos, hogy az arra fogékonyabbak később zenét tanuljanak, akár csak alapszinten, még akkor is, ha a többségük természetesen nem lesz zenész. Rengeteg kutatás alátámasztja, hogy a zenélés olyan készségeket fejleszt a gyerekekben, melyek – ha bármi mással is foglalkoznak majd az életük során – sok szempontból óriási előnyt jelentenek majd számukra. A zenélés rengeteget segít az érzelmi stabilitás megőrzésében, az érzelmek kezelésében is. Mindebből látszik, hogy a zeneiskolai tanárok munkája milyen nemes és fontos feladat!
Szerencsére sok gyerek jár zeneiskolába itt Budakeszin is. Meggyőződésem, hogy ha valaki zenét tanul, és sok zenét hallgat, annak jobb, gazdagabb lesz tőle az élete.

A Czövek Erna Alapfokú Művészeti Iskola nagy kulturális-oktatási értéke városunknak. Ez a nem mindennapi kurzus is ezt erősíti.

L. D.: Nagyon fontos, hogy egy városnak saját zeneiskolája legyen, ami oktató-nevelő munkájával gazdagítja a város életét.

Mikor költöztek Budakeszire, erre a hatalmas erdőkkel körülvett városba?

L. D.: 15 évvel ezelőtt, miután befejeztem tanulmányaimat Salzburgban. Ideköltözésünket tulajdonképpen az én napi 6 órás zongoragyakorlásom motiválta, mely már nem volt fenntartható akkori lakóhelyünkön, egy óbudai társasházban. Világos volt, hogy lépnünk kell. Kerestük a megfelelő helyet, többfelé néztünk családi házakat, és Budakeszin találtunk rá az ideális otthonunkra. A zöld környezet és a Budapesthez képest nagy nyugalom, mely itt körülveszi az embert, számomra nagyon sokat jelent – biztosítja a feltöltődést, a természet közelsége a lélekre is nagyon jó hatással van. Nagyon szeretek itt élni!

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2023. február

Megosztom a cikket

Schrotti János: Budakeszi a közös ügyünk!

Schrotti János, Budakeszi Város Német Önkormányzata elnöke a város egyik civil mozgatórúgója. A nemzetiségi önkormányzattal óvodát, iskolát tart fenn, szabadidejében önkéntes tűzoltóként segít a bajba jutottakon. Azt mondja: ahhoz, hogy Budakeszi rendezett és tiszta legyen, a helyi lakosoknak is két kezükkel kell tenni érte, és szemléletváltást kell megvalósítani, a lakosok ne csak alvóhelyként tekintsenek a városukra.

Városunk közösségi életében fontos szerepe van a hagyományőrzésnek. Budakeszi többségében sváb lakossága mindig is meghatározó alakítója volt a település fejlődésének, életének. Így van ez ma is, és ebben kiemelt szerepe van Budakeszi Város Német Önkormányzatának. Milyennek látja most Budakeszit, a járásközpontként is fejlődő városunkat az elnök, Schrotti János, aki az idén 100 éves Budakeszi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek is aktív tagja?

Schrotti János: Budakeszi óriási terhelés alatt van, nagyon felkapott lett, rengetegen költöztek ide, főleg fiatalok, sokgyermekes házaspárok. Városunk falusias szerkezete, utcahálózata hatalmas terhelés alatt áll. Mind a városvezetést, mind a közműszolgáltatókat sok feladat terheli. De vannak dolgok, amelyekben lakók aktívabbak lehetnének. Véleményem szerint az nem aktivitás, hogy a közösségi médiába feltesznek panaszokat. Budakeszin a családi házakhoz hozzátartozik a kertje, az épületrész és a kertek előtti utcarész. Ha mindenki karbantartaná, tisztán tartaná ezeket a területeket, akkor virágos lenne Budakeszi. Nem várható el egy ekkora kiterjedésű településtől, hogy a városüzemeltetés – a BVV Kft. – mindenki háza előtt rendet tudjon tartani. Elég feladat nekik a sok közterület. Fejlődünk, de vannak kihívások mindenképp.

Ön a hagyományőrző egyesületek munkájában is aktívan részt vesz, a Budakeszi Szépítő Egyesületnek, melyet Hidas Mátyás úr vezet, és a Ligetfalvi Károly által vezetett Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesületnek is. Hogyan fér bele mindez napi 24 órába, az önkéntes tűzoltói készenlét mellett?

Sch. J.: Cipőkanállal. Azokért a szervezetekért, az emberekért, a közösségekért, akik értéket őriznek és teremtenek, ahogy tettem eddig is, nagyon szívesen képviselni és tenni fogok értük továbbra is. A Budakeszi Szépítő Egyesület a már épített értékeink megőrzéséért, felújításáért dolgozik. Az elnök úr tervei szerint az egyesülettel hamarosan a két kápolna felújításában is tevékenykedünk: az egyik a Széchenyi utca alján található Schieli-kápolna, a másik a Koller-kápolna az I. világháborús emlékmű szomszédságában. A szándék és a tervek készen vannak, már csak, mint mindig, az anyagiak hiányoznak. A tűzoltó egyesületünk is egyre több kihívás előtt áll, az egyre nagyobb település méretünkből és lakosszámból adódóan is és az átmenő óriási forgalomnak köszönhetően.

Miként látja, az említett két egyesület és a hozzájuk kapcsolódó, általuk működtetett társulatok, zenekarok, kórusok tevékenysége hogyan alakult, mennyiben fejlődött, bővült az utóbbi 5-10 évben, és hogyan tudták ezáltal alakítani, gazdagítani Budakeszi közéletét?

Sch. J.: Változnak az egyesületek. Az idő előrehaladtával fogyunk is, de szerencsére új belépők is vannak. Egyre többre többen vagyunk, akik fel merik vállalni németségüket, akik a németséghez közel érzik magukat, és öröm, hogy egyre több gyermeket vállalnak családjaink. Azt vesszük észre, hogy a kezelésünkben működő tájház programjain már szinte többen vannak az újonnan jelentkezők.

Ők valóban szeretnének megismerkedni azokkal a témákkal, amelyet a tájház vezetése összeállít ilyenkor, ez azt jelenti, jó az irány. Ahogy szokták mondani: addig nem lesz értékelhető jövőnk, amíg nem ismerjük a múltunkat. Pályázatok útján kisebb segítségeket kapunk a tájház felújítására, a nagyon elszaladt építőipari árak mellett, azok az egy-két millió forintok, amelyeket nyerünk, a tervezettek felére elegendőek. Végére még nem értünk a felújításnak, de rajta vagyunk. Amire szintén büszkék vagyunk, a Szépítő Egyesület által felújított Kálváriának, sokan kirándulnak az erdőben a Mária-turistaúton, a zarándokok sorra betérnek a Kálváriára, arról nem beszélve, hogy gyönyörű kilátás van fentről a városra és a Zsámbéki-medencére.

A Szépítő Egyesület takarító akciókat hirdet a temetőben, mi motiválja Önöket ebben?

Sch. J.: A temetőben nemcsak takarításra hívjuk fel tagjainkat, a lakosság figyelmét, hanem kitisztítására is vállalkozunk. A bejáratnál a 2-es parcella jó része elvadult volt, egy része még mindig az. Elsősorban egy átlátható, tiszta területet szerettünk volna létrehozni, voltak személyek, akik lakhatási területként tekintettek erre a részre és beköltöztek oda. Azt gondolom, hogy méltatlan állapot egy temetőhöz, Idén március 9-ére fogjuk meghirdetni a takarítóakciót, amelynek keretein belül fákat, cserjéket tisztítunk meg, az ágakat ledaráljuk, metszünk, gereblyézünk.

Segítünk az önkormányzatnak, hogy a temetőre vonatkozó döntéseinél, ők tisztábban láthassák, hogy ezzel a résszel milyen tervei lehetnek egyszerűbben, költséghatékonyan. Tisztitás eredményeképpen találunk benne síremlékeket, de egyre inkább szaporodnak az üres foltok. Idővel ez a terület ezen részei is bevonhatók lesz újabb sírhelyekké. Az, hogy egy település, hogy viszonyul a halottaihoz, az mindenképpen mérvadó és egy minősítést ad.

Mi ebben is szeretnénk segíteni városunkat, hiszen ez a temető nagy, sok feladattal, költségekkel. Külföldi városokból érkező partnereink mindig rácsodálkoznak arra, hogy milyen szép, régi sírokat találnak a temetőnkben. Ami kihívás a városnak, ugyanis Nyugat-Európában 25 évig szoktak egy sírhelyet megtartani, majd felszámolják. Nálunk 100 évnél öregebb sírokat is találni. Gazdaságilag értem azt a szemléletet, de számunkra a régi sírok is értéket képviselnek, a múltunk és tudjuk ez az alapja keresztény európai jövőnknek.

Nem sokan tudják, hogy Ön nem csak a budakeszi német önkormányzatot vezeti, hanem a Pest Vármegyei Német Önkormányzatát is, immár 10 éve. Gondolom, költői kérdés, hogy ezek a pozíciók egymást erősítik, a budakesziek érdekében.

Sch. J.: A válaszom természetesen igen. Mivel intézményfenntartók is vagyunk, ezért segítség, hogy jobban láthassam más hasonló településeken, intézményekben, milyen gondokkal küzdenek, milyen elképzelések vannak a fejükben. Nagyon megtisztelő pozíció, mert ezt Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti képviselő után vettem át.

Egyet le kell, hogy szögezzek, a nemzetiségi önkormányzatiság, ami Magyarországon van Európában egyedülálló. A magyar kormányzat, a magyar parlament példaértű segítséget nyújt a nemzetiségek számára, lehetőségeket és pénzt biztosít számunkra. Jó látni, hogy ebben a kérdésben egységes a magyar parlament. Példaként szolgálhatna Németország, Franciaország számára is, a felsorolást még folytathatnám, hiszen ezekben az országokban is rengeteg nemzetiség él. Amikor testvérvárosainkból itt járnak csodálattal és elismerően nézik a Magyarország hozzáállását az itt élő nemzetiségekhez, hagyományőrzéshez.

Meghatározó szerepe van a budakeszi sváb közösség hagyományainak ápolásában, a német identitás megőrzésében az oktatásnak. Ezért is fontos, hogy a helyi német önkormányzat 2008 óta saját óvodát tart fenn, a Tarkabarka/Kunterbunt Óvodát. Pestiesen szólva „hab volt a tortán”, hogy 2020-ban megalakult szintén a német önkormányzat fenntartásában a Budakeszi Német Nemzetiségi Általános Iskola, a WudiSuli. Az iskolaalapítás óta három és fél év telt el. Mik a tapasztalatok?

Sch. J.: Az óvoda egy régebbi dolog, Amikor 10 éve átvettem a nemzetiségi önkormányzat vezetését, akkor már túl volt az óvoda egy nagyobb fejlesztésen. Célunk, hogy a ránk bízott intézményeket óvjuk és fejlesszük. Az óvodánál ezt eddig sikerrel tesszük. Minden évben sikerül állami nemzetiségi pályázatokon részt venni, minden évben tudunk fejlesztéseket, karbantartásokat végrehajtani az óvodán. Azt gondolom, hogy a XXI. századi szintet tudjuk tartani.

Egy ívet adtunk azzal Budakeszin a német nemzetiségnek, hogy 2020-ban egy iskolát tudtunk alapítani. Mindezt a pandémia alatt tettük meg, néhány hónap alatt, egyetlen székből online. Sok rossz mellett, amit a Covid hozott, volt, van néhány olyan jó dolog, amit megtartottunk abból az időből. Ilyen az online oktatás lehetősége, az orvosi, gyógyszertári és a közigazgatásban is számtalan kényelmes, gyors elektronikus ügyintézés. Egy új iskolánál a sikert később kell számolni, először munkával kezdődik minden. Rengeteg gyerek él Budakeszin, a Knáb János utcai épületben vagyunk egy másik intézménnyel közösen, ami túlterhelt, az intézményvezetők próbálják ezt jól kezelni, a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből.

Akkor leszek majd elégedett, ha egy kényelmesebb leosztásban lehet majd az oktatást végezni. Intézményünk gyermeklétszáma folyamatosan növekszik. Pedagógusaink motiváltak, próbáljuk erőnkhöz mérten mindenben segíteni őket. Kimondható, nem hoztunk rossz döntést 2020-ban.

A fejlődés nem állt meg, sőt, újabb épülettel bővül a lebontott FORFA helyén az iskola. A bontás és az építés feladatát Budakeszi Város Német Önkormányzata kapta, az állami támogatást is hozzá. Több évtizede várt komoly fordulat ez a budakeszi oktatás történetében, aminek a megvalósítása, kivitelezése nem kis felelősséggel is jár. Mik a legfőbb kihívások az „építkezésben” szó szerint és átvitt értelemben is, az oktatás fejlesztése szempontjából?

Sch. J.: Egy épület részről beszélünk jelenleg, mondhatom, hogy én is ebbe az épületbe jártam kisgyermekként általános iskolába. Állami támogatásból valósul meg, a nemzetiségi önkormányzatnak van lehetősége, hogy egy iskolarészt teljeskörűen felújítsunk. Sokan kérdezik, hogy miért vágtunk ketté egy épületet? Egyszerű, ennyire volt most forrásunk, az iskolát tökéletesre akarjuk építeni. Azt látom és tapasztalom, hogy az érintett parlamenti képviselők teljesen eltökéltek amellett, hogy a megkezdett munka szeptemberben ne érjen véget és hamarosan a következő ütemekkel foglalkozzunk.

Egyértelmű szándékok és lépések vannak erre. Jelenleg olyan a zsúfoltság a jelenlegi iskolaépületben, hogy arra készülünk, hogy idén ősztől az új épületrészben már gyermekek tanulhassanak. A felújítás folytatása nem lesz egyszerű, mert a gyermekek étkeztetése a következő épületrészben van, a várossal együtt gondolkodnunk kell, miként lehet a gyermekek ideiglenes étkezését megoldani. Pályázaton nyertünk pénzt, a folytatás előkészítésére, hogy a terveket biztosan meg tudjuk csinálni. Tegyük hozzá, hogy itt nem csak az épületről van szó, hanem a közművek cseréjéről, kapacitásbővítésről is.
A következő lépés előtt a városvezetéssel és a kormányzati szereplőkkel közösen meg kell találjuk, a megfelelő irányt a tervezéshez, hogy mekkorára érdemes ezt területet tovább építeni. Ha ezt a belső magot nézzük, itt van a Prohászka egyházi gimnázium, az állami Nagy Sándor József gimnázium is. Minél több termet alakítunk ki, annál inkább élhetetlenné teszünk belső utcáinkat is. Olyan jövőkép kialakításra van szükség, ami nem egy betokosodott probléma lesz a város életében. Ha azt nézzük példának, hogy milyen jó döntés volt a város részéről a Kerekmező iskolaépület, hiszen mennyire jól megoldott a közlekedés, buszmegálló és egy jól kialakított buszforduló van és parkolóhelyszám is elegendő.

A Széchenyi István Általános Iskolával jelenleg osztoznak a Knáb János utcai régi iskolaépület használatában. Ebben gondolom, nem lesz a közeljövőben változás?

Sch. J.: Jelenleg itt 26-27 osztály van egy 16 tantermes épületbe bezsúfolva. Nyilván ez egy kényszer szülte állapot. Ezen a területen későbbiekben 20-22 osztálynál nem lenne célszerű betervezni, nyilván be lehet építeni mindent, de nem tudják a gyerekek, szülők megközelíteni, nem lehet az autókat hol tárolni, csak feszültség lesz belőle. Mindennaposok lennének a közösségi médiában a panaszkodó bejegyzések, ezt én nem támogatom, de nyilván az építkezés pénzkérdés is. Néhány évvel ezelőtt volt elképzelés, amely ezt az irányt célozta meg, remélem ez nem változott meg. Tudom, tudom a pénz.

Budakeszi Város Önkormányzata meghatározó, stratégiai partnere a német önkormányzatnak, fontos az együttműködés például a mostani iskolaépítés során is, hiszen a terület az önkormányzaté. De fontos a partnerség a testvérvárosi kapcsolatok építésében is, és a helyi közélet számos területén igaz ez. Milyennek látja Ön ezt a partnerséget, az együttműködés elmúlt évtizedeit? Mennyiben segítette ez a városunk fejlődését?

Sch. J.: A nemzetiségi önkormányzatnak és a települési önkormányzatnak együtt kell dolgozni. Budakeszin ez egészen jól megy, az, hogy egyes kérdésekben nem azonosan látunk dolgokat, ez nem az ellentétek, hanem a különböző látószögek miatt vannak. Akár adhatunk egymásnak olyan gondolatokat, amely a települést előre segíti. Partnervárosi kapcsolatokban számunkra két kiemelt van, az egyik Neckarsulm (Németország) városa ahová 1946-ban kitelepítették a budakeszieket.

Települések között alakultak kapcsolatok iskolák, a hagyományőrző kör és tűzoltó egyesületek között. A másik pedig Westenholz (Németország) városával is közel 30 éves kapcsolattal bírunk. A várossal kulturális és városszépítő együttműködési megállapodást kötött a Szépítő Egyesület, melynek segítségével 1996-ban emeltünk testvérvárosi rangra. Itt is zenekarokkal, bojtár táncegyüttessel, szépítő egyesületekkel, tűzoltó egyesülettel élő kapcsolat van. Akkor élő és partnerségi egy testvérvárosi kapcsolat, ha az ott és itt lévő civil szervezetek is tartják a kapcsolatot. Egyik, hogy megismerjük egymást, másrészt akár egy küldetés is lehet, hogy településeink megismerjék egymás országát, kultúráját, szokásait, ételeit.

Mondhatom a várossal ezt jól csináljuk, akik eljönnek megismerni minket és Magyarországot az itt létük alatt elismeréssel nyilatkozzanak és már hazainduláskor visszavágynak ide. A világ változott, hiszen Nyugat-Európában a társadalom és az iskolák összetétele megváltozott. Húsz évvel ezelőtt még könnyen lehetett diákcsere program keretein belül beintegrálni gyerekeket, most ez egy fokkal a nehezebb. A miértet most nem boncolgatnám, lehet erről hosszasan beszélni. Meg kell találni azokat a módokat, hogy miként lehet ezeket a kapcsolatokat életben tartani.

■ Visszatérve az egyik fontos évfordulóra: 100 éves idén a BÖTE, a Budakeszi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Önöket gyakran foglalják imáikba a budakeszi lakosok, hiszen mondhatni, valóban „őrangyalként” mentik nap mint nap a bajbajutottakat, súlyos káreseteknél állnak helyt…

Sch. J.: Nagyon régi aktív tagja vagyok, mondhatni ötletgazdája, újra alapítója az egyesületnek. Az 1946-os kitelepítéskor volt egy törés, majd még működött egy kicsit. Látjuk azt, hogy a települések akkor működnek jól, ha képesek saját magukban a problémák megoldására. Németországban sok jó gyakorlatot láttunk erre, és azt is, hogy milyen jó közösség egy ilyen tűzoltó egyesület. Akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy élesszük újra a hagyományt.
Számomra az egyik ilyen kihívás, hogy önzetlenül segíteni. A másik, hogy a fiataloknak egy jövőképet mutatni, ami nem virtuális, hanem a szín tiszta valóság. A fiatalok gond nélkül dobják félre az online világot és bejönnek a valóságos világba, segítik az embereket. Szembesülnek azzal, hogy nem az a probléma, hogy a telefonon nincs elég térerő, hanem az, hogy egyes emberek milyen helyzetbe kerülhetnek. Természetesen vannak olyan eseteink, amelyek könnyen feldolgozhatóak, sajnos akadnak olyanok, amikor hosszabb belső vívódást okoznak számunkra. Ezek leginkább olyanok, amikor emberi életekről van szó.
Nagyon jó látni, hogy újabb 10-12 ifjú titán csatlakozott hozzánk. Sokan kérik, hogy segítsünk, de azért meg kell említenem, hogy van, amikor belekerülünk szomszédok általi vitába, amikor az egyik fél úgy gondolja, hogy a hatóságokat, szervezeteket mozgósít, amikor erre nem lenne szükség. Nagy kihívás előtt állunk, hiszen nincsen szertárunk, ahol a járműveket, eszközöket tárolhassuk, védhessük naptól, fagytól. Gondolom nem kell ecseteljem, milyen feladat télen, éjjel a havas lefagyott kell indulás előtt kapargatni. Bízunk benne, hogy ebben is tudunk fejlődni.

Az önkormányzat ez ügyben is partner, lehetőségeihez mérten évről-évre támogatja a BÖTE-t…

Sch. J.: Az önkormányzat támogatása nélkül működni se tudnánk, az egyesület tevékenysége igen költséges. Senkit nem engedhetünk védőfelszerelés nélkül, egy ember felruházása közelít az egy millió forinthoz. Tudjuk, az önkormányzat pénztárcája is véges. Komoly segítség a felajánlott 1%-os bevétel is. Köszönjük.

Szemmel látható, komoly változások, fejlesztések történtek a városban az utóbbi években: új iskola-, új szennyvíztisztító telep- és új sportpálya épült, a régi rendelőintézet megújult és már egy újabb is épült, új játszóterek épültek és újultak meg, új vállalkozói park épült, és tavaly decembere óta már tanuszodánk is lett. Sorolhatnánk még hosszan, mi minden épült, de Ön mit gondol mind erről? Hogy látja, mennyiben javult a budakesziek életminősége mindezek hatására?

Sch. J.: Új iskola épült, a Kerekmező utcai épületről beszélünk, ez nagyon fontos volt, kiváltotta a FORFA épületét. A szennyvíztiszttótelep, sportpálya, edzőparkok, játszóterek épültek. Talán az egyik legfontosabb változás, fejlesztés az orvosi rendelők megújulása épületileg és szervezetileg is. Sokszor látom sokan elégedetlenek, mert nem veszik fel a telefont, várni kell egy-két hetet. Azt gondolom, az egészségügyi fejlesztésben Budakeszi kimagasló, helyben szakrendesére el lehet menni, ebben dr. Pócza Péter úrnak sokat köszönhetünk.

Nagyon nagy dolog az, hogy egy adott szolgáltatásért nem kell Budapestre bemenni. Ennek a közel 30 rendelésnek részese voltam, a kedvező hatásait élvezhettem. Csak így tovább. A tanuszodáról kevesebbet tudnék mondani, mert most vagyunk túl a próbaüzemen. De szuper, hogy van ez is. Nagyon kedvező, hogy ennek fenntartását a magyar állam magára vállalta. Visszatekintve a partnerkapcsolatainkra, ahol uszodák vannak, komoly költségek terhelik a büdzséjüket.

Hogyan tovább, mik az Ön elképzelései a jövőről, a város további fejlődési lehetőségeiről?

Sch. J.: Jó lenne, ha elérnénk azt, hogy minden itt lakó Budakeszit ne csak alvóhelyének, hanem lakhelyének tekintse. A fejekben rendet kellene tenni, ha az itt lakó emberek a két kezükkel nem tesznek azért, hogy Budakeszi tisztább és rendezettebb, élhetőbb település legyen, akkor az önkormányzattól miért is várjuk és neki is nehezebb rendet tartani. Ha nem vigyázunk az utcáinkra, a játszótereinkre, ha nem vágjuk a füvet, ha nem söprünk össze a házunk előtt, akkor rendetlenség lesz és nem pedig egy takaros kis város.

Kicsi aggodalom számomra, az építkezések elharapózása a belső részeken. Kis, vékony telkeken 8-10 lakásos társasházak épülnek, mindez rengeteg autóval jár, élhetetlenné teszi a környéket, túlzsúfolt. Tudom nem önkormányzati hatáskör az építés és Budakeszi pedig jó üzlet építeni és eladni. A régi üdülőövezetekben komoly családi házak épültek, mint tűzoltó egyesületi tag mondom: van olyan keskeny utca, ahová behajtani sem tudunk. Elvárják azon a terültet részen is – joggal – hogy rendeződjenek az utak, ez viszont áldozattal jár, le kell adni a telkekből. A járda, utak, kátyú probléma az országos probléma, ha megszámoljuk, hogy egy utcában hány autó megy el, akkor közelítünk a főváros utcáinak mennyiségéhez, ami kihívást tesz az útszerkezeteknek.

Én annak a híve vagyok, hogy amit építünk azt építsük meg jól, faltól-falig, vízelvezetéssel stb. Tudom ez sok pénz és kevesebb készülne el. Valamint jelzem, hogy régen az utcák építésében az ottlakók is kivették anyagilag is a részüket. Akkor sem tudott az önkormányzat mindent megfinanszírozni. Számomra folytatásban az iskola épületének kérdése, a tájház épület-felújítás befejezése, civil szervezeteink felpezsdítése és persze egy szép tűzoltószertár megépítése a célom. Egy élhető, rendezett, tiszta kisváros képét látom, amely a hagyományok, a civilek, a családok XXI. századi élettere és ez Budakeszi. Én ezen fogok tovább dolgozni, és ehhez kérem hitem szerint Isten segítségét.

A fiai is önkéntes tűzoltók, folytatják a családi hagyományt. Ők és az Ön felesége is aktív tagjai a hagyományőrző egyesületeknek. Gondolom ez fontos háttér, amely lelkileg is segíti az Ön munkáját.

Sch. J.: Egy nagy igazság: aki sokat tesz a közért, azt akkor tudja megtenni, ha egy biztos háttér és biztos társ áll mögötte. A feleségem elfogadta, támogatja, megteremti a hátteret a korábban felsorolt civil tevékenységet végezhessem. Két fiam van, mindkettő önkéntes tűzoltó is. Szerintem ez csak akkor működik, ha az ember példát mutat benne. Az nem működne, ha elküldeném őket, én pedig otthon maradnék. Visszatérve a háttér parancsokra, akinek nem könnyű a helyzete, mert ha éjszaka kapjuk a riasztást, egy komolyabb esetnél mindhárman elmegyünk otthonról. Bízik bennünk, hogy probléma nem lesz. Köszönöm a támogatást feleségemnek, családomnak, szüleimnek, barátaimnak és egész Budakeszinek.

Szerkesztőség

Budakeszi Hírmondó 2023. február

Megosztom a cikket

Ma, a magyar hősök napján azokra emlékezünk, akik életüket adták Magyarországért

„Nagy különbség van aközött, hogy a hősiesség önkéntességgel párosul, vagy a katona parancsra teszi kockára életét. A visszaemlékezésekből azonban tudjuk, hogy a hazaszeretet, a bajtársi összetartás utóbbi esetben is példátlanul hősies önfeláldozásra késztette honvédeinket.” – mondta beszédében ’Sigmond Bertalan alpolgármestera a magyar hősök emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a budakeszi II. világháborús emlékműnél.

Az első és a második világháború történéseit felelevenítő szavai után az alpolgármester szólt a szomszédunkban dúló háborúról is. Mint fogalmazott, háború volt a szomszédunkban 1999-ben is, az első Orbán kormány idején. Akkor is, most is a határon túli magyar kisebbséget is érinti a háború. Akkor sikerült kimaradnunk belőle, és megőrizni Magyarország békéjét és biztonságát. Bízunk benne, hogy ez most is így lesz.

Az alpolgármester hozzátette: „Döbbenten értesülünk arról, amikor a kárpátaljai magyar fiúkat háborúba viszik, hogy vérüket ontsák egy olyan államért, amelytől ők magyarként nem sok jót kaptak. Bizonyára sokan végiggondolták az elmúlt hónapokban, hogy mi lenne, ha ideérne a háború.

Régebben, legényemberként bizonyára lelkesültem volna, ha védeni kell a hazát. Családapaként azonban már mást jelent a kötelesség: maradj otthon, vigyázzunk egymásra! Ha azonban a háború a saját otthonát, szeretteit fenyegeti, bizonyára sok mindent átértékel az ember, és talán olyan hősies áldozatot is vállal, amelyre korábban nem lett volna képes. Azokra a katonákra, akik itt nyugosznak a budakeszi hősi parcellában, talán már senki sem emlékezik. Talán nincs már senki, aki virágot hozna a sírjukra, leszármazottaik talán már nem is tartják számon őket. Ezért mi most szeretteik helyett is kegyelettel emlékezünk rájuk.
Nagyon fontos, hogy megemlékezzünk elődeinkről, hőseinkről. Ebben segítségünkre vannak a honvéd hagyományőrzők, akik megidézik a múltat. És nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak azok a civil szervezetek, akik fáradhatatlan önkéntesmunkával gondoskodnak az emlékek megőrzéséről.

Köszönöm a Szépítő Egyesületnek, hogy őseik nyomdokán immár 35 éve gondozzák Budakeszi emlékhelyeit, és külön köszönet a Budakeszi Kultúra Alapítványnak, amely a magyar történelmi emlékhelyek gondozásával – a gyimesi hágótól Isonzóig – Budakeszi jó hírét viszi.
Tudjuk, hogy honvéd hőseink áldozata nem volt hiábavaló: értünk haltak, és örökre beírták nevüket a magyar történelembe. Imádkozzunk azért, hogy gyermekeinket békében nevelhessük fel, és ahogy Klebelsberg Kunó mondta: a magyar hazát ne a kard, hanem a kultúra tarthassa meg, és tegye ismét naggyá!” – mondta ünnepi beszédében ’Sigmond Bertalan alpolgármester, a hagyományőrző Budai 2-ik Honvédzászlóalj tagja.

A megemlékezésen a Honvédelmi Minisztérium képviseletében a magyar katonai hősökre emlékezett ünnepi beszédében Dr. Tőll László h. ezredes, hadtörténész is. A rendezvényen részt vett és az követően a honvéd hősők emlékművénél koszorút helyezett el többek közt dr. Győri Ottilia polgármester, dr. Major Miklós, a Pest Megyei Kormányhivatal Budakeszi Járás vezetője, Hidas Mátyás, a Budakeszi Szépítő Egyesület elnöke, és Schrotti János, a Budakeszi Város Német Önkormányzat elnöke, a Budakeszi Szépítő Egyesület elnökhelyettese is.

Az ünnepségen közreműködött Vesztergám Miklós tárogatóművész.

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=3102702460040245&id=1869523993358104

Megosztom a cikket

Adventi gyertyagyújtás a Budakörnyéki Székelykörrel

Időpont: 2021. december 18. szombat 18 óra
Helyszín: az Erkel Ferenc Művelődési központ melletti közösségi tér
 
Igét hírdet Boros Péter református- és Szuhánszki Gábor metodista lelkipásztor. Közreműködik a Zákányi Zsolt Református Vegyeskar.
 
Mindenkit várunk szeretettel.
Megosztom a cikket

Elkerülő út és/vagy buszsáv – Témák a közös bizottsági ülésen

A leendő budakeszi buszsávok és a város határában megépítendő elkerülő út terve is napirenden volt a Pénzügyi és Költségvetési Bizottság, illetve a Közlekedési és Fejlesztési Bizottság szerdai együttes ülésén. A képviselőknek és a jelenlővő vendégeknek ismertette a beruházás tervezésével megbízott Budapest Fejlesztési Központ állsápontját Somodi László közlekedésfejlesztési főigazgató.
 
 
A polgármester és több hozzászóló is jelezte, hogy az elkerülő út ügyében hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő konszenzus döntés születhessen. Jelenleg erősen megosztott a közvélemény ez ügyben, alapos társadalmi vitára és több szakértő bevonására is szükség van, ezért a BFK által előzetesen jelzett 10 napos döntési határidő nem vállalható, mondta dr. Győri Ottilia.
 
 
Több hozzászóló azt kérte, hogy legyen elkerülő út, de ne a mamutfenyők közelében, hanem távolabb, az egykori Nádas-tó területét minél távolabban elkerülve. A BFK képviselője úgy érvelt, a városhoz közelibb nyomvonal olcsóbb és közlekedés-terelési szempontból is indokoltabbnak látszik, de a tervezők a helyi lakossági, önkormányzati döntést fogják irányadónak tekinteni.
 
 
A hozzászólók közül többen hangsúlyozták, hogy a természeti környezet megóvása legalább annyira fontos mint a közlekedési problémák megoldása. A kettőt nem lehet egymással szembeállítani, mindkét szempontot figyelembe kell venni. A jelenlévők közül többen is úgy nyilatkoztak, az elkerülő út megépítését semmiképp nem támogatnák, mert véleményük szerint az bármelyik nyomvonalterv esetén jelentős természeti károkat okozna.
 
 
Más hozzászólók azt hangsúlyozták, hogy a fejlődést, a településünk bővülését nem lehet megállítani, és a közlekedési problémák csak fokozódni fognak, ezért szükség van kompromisszumos megoldásokra, nem lehet mereven elutasítani minden javaslatot környezetvédelmi okokra hivatkozva.
 
 
A polgármester a napirendi vita zárásaként azt hangsúlyozta, mindenki aki ma a buszsáv, illetve az elkerülő út ügyében állást foglalt Budakeszi érdekeit tartja szem előtt, ezért nem helyes bárkit is negatív jelzőkkel illetni bármelyik álláspontot is képviseli, valódi párbeszédre van szükség. Erre továbbra is lehetőséget biztosít az önkormányzat, mondta dr. Győri Ottilia. A BFK képviselője jelezte, hogy rugalmasak lesznek a határidő-módosítás ügyében.
Megosztom a cikket

Budakeszi Építészeti Értékeiért díj idei nyertesei 2021

A pályázati felhívásra a három kategóriában összesen 3 db pályamű érkezett. Az Értékelő Bizottság az épületeket közös bejárást követő szavazással értékelte, majd ez alapján döntött legutóbbi ülésén a képviselő-testület.

Az értékelés főbb szempontjai az alábbiak voltak:

  • felújításoknál az elkészült épület anyaghasználata, a feladat egyedisége, az építészeti részletekre történő szakmai gondosság,
  • új lakóépületeknél az épület kortalansága, egyedisége, utcaképbe illeszkedése,
  • új középületeknél elsősorban a közösség számára nyújtott szolgáltatás, az építészeti megoldás, mint követendő példa.
  1. KATEGÓRIA – FELÚJÍTÁS:

Budakeszi, Fő utca 178.

A Fő 178. szám alatti épület tulajdonosai elkötelezetten ragaszkodtak az eredeti épület értékeihez, melyeket igényes eszközökkel mentettek meg. Az ablakpárkány többszörösen tagolt, hangsúlyos díszelem. Az épület 1885-ben épült és 1908-ban korszerűsítették. Eredetileg egy hosszú parasztház volt, aminek az utcafrontját lebontották és keresztbe egy polgárházat építettek. Az építtető nagyszülei De Ponte Teréz és Stofflitz Antal költöztek ide házasságkötésük után, az építtetők egykori szülői házukat újították fel, ezzel visszaállítva az épület korábbi Fő utcai arculatát. Az épület felújítása 2021-re készült el. A felújított ház jó példájául szolgál a terület még felújításra váró hasonló épületeinek.

      2. KATEGÓRIA – ÚJ LAKÓÉPÜLET:

Budakeszi, Árnyas utca 38., Bem u. 4.

Az Árnyas utca és a Bem utca találkozásánál épült két kétlakásos lakóépület a domborzati viszonyokból adódó helyzetéből adódóan meghatározó részét képezi az utcának. Természetes anyaghasználat és modern építészeti részletek jellemzik. Karakteres megjelenésével és igényes anyaghasználatával nem csupán önmagában álló építészeti értéket teremt, de magas színvonalával meghatározza a jövőbeli beépítések irányát is.

      3. KATEGÓRIA – ÚJ KÖZÉPÜLET:

Budakeszi, Evangélikus templom

Középület kategóriában idén is érkezett egy pályamű. Az új evangélikus templom anyaghasználatával, színvilágával illeszkedik a környezetébe, kortárs építészetiével meghatározza Budakeszi nyugati településkapujának arculatát is. Az építész, a kivitelező és a környezet rendezését végző kertészek közös munkáját dicséri a megvalósult, példa értékű épület.

A díjak átadására az augusztus 20-i ünnepi képviselő-testületi ülésen kerül sor délelőtt 10 órakor a Fő téri parkban.

 

I. KATEGÓRIA – FELÚJÍTÁS

LAKÓÉPÜLET – BUDAKESZI,

BUDAKESZI, FŐ UTCA 178.

II. KATEGÓRIA – ÚJ LAKÓÉPÜLET

LAKÓÉPÜLET – BUDAKESZI,

Budakeszi, Árnyas utca 38., Bem u. 4.

III. KATEGÓRIA – ÚJ KÖZÉPÜLET

EVANGÉLIKUS TEMPLOM – BUDAKESZI,

 Budakeszi, Márity László út  

 

 

 

Megosztom a cikket

Európába jön a brutálisan olcsó és népszerű kínai miniautó

Egyelőre nem tudni, hogy mikor, és mely országokban lesz elérhető a Nikrob EV, de 9900 eurós célzott árcédulájával Európa egyik legolcsóbb villanyautója lehet, ha tényleg piacra kerül. A gyártást a Nikrob partnervállalat végzi majd, innen kapta nevét a jármű.
A mindössze 20 kW teljesítményű villanymotor által hajtott aprócska kínai jármű sikerét leginkább az ára indokolja, hiszen hazai piacán átszámítva körülbelül 1,3 millió forintért lehet hozzájutni.
 
Megosztom a cikket

Egy legenda távozott

Megrendülve tudatjuk, hogy Benkő Laci, az Omega együttes alapítója, hosszas betegség után elhunyt – jelentette be Facebook-oldalán az Omega.
A magyar rockzene meghatározó alakját rajongók és tisztelők milliói gyászolják itthon és külföldön egyaránt. Hiábavalók a szavak, fájó a csend, döbbenten idézzük fel életművét, zenéjét, szeretetteljes mosolyát. Benkő Laci örökre velünk marad – írják a közleményben.
 
Megosztom a cikket

Polgármesteri köszöntő – Novemberi Hírmondó

Döntött a kormány: buszsáv és P+R parkolók épülnek Budakeszin!

Kedves Budakesziek!

Októberben múlt egy éve, hogy harmadszorra is megtiszteltek bizalmukkal, és meggyőző többséggel újraválasztottak Budakeszi polgármesterévé. Köszönöm a bizalmat! Munkatársaimmal, a Fidesz-KDNP frakció tagjaival és a képviselő-testülettel sokat dolgoztunk azért, hogy ezt a bizalmat megszolgáljuk. Úgy gondolom, az Önök támogatása egyrészt az eddig elvégzett munkánk értékelése, másrészt választási programunk végrehajtásához nyújtott felhatalmazás is egyben. Tekintsük át, mit sikerült egy év alatt – az önkormányzati képviselői ciklus egyötöde alatt megvalósítanunk.

A fejlesztések a járványügyi veszélyhelyzet nehézségei ellenére gyors ütemben zajlanak: 27 pontos polgármesteri programomból 14 pontot már megvalósítottunk, vagy megkezdtük a megvalósítását.

Programunk szerint elértük, hogy kormány-előterjesztés készült Budakeszi és a környező agglomeráció közlekedési problémáinak kezelésére: buszsáv építésre, P+R parkolók létesítésére a tömegközlekedés csatlakozási pontjain, valamint az elkerülő út alsó szakaszának tervezésére. A kormány októberben támogatásáról biztosította a beruházást, így indul a tervezés, ami alapjaiban változtatja majd meg a budakesziek életminőségét!

Tovább bővítettük az egészségügyi szakellátást: immár tizenkilenc szakrendelés áll a budakesziek rendelkezésére: neurológia, reumatológia, audiológia, foglalkozás-egészségügy, urológia, nőgyógyászat, szemészet, bőrgyógyászat, ortopédia, fül-orr-gégészet, kardiológia, belgyógyászat, diabetológia, sebészet, ultrahang-diagnosztika, radiológia, fizikoterápia, fizioterápia és gyógytorna.. Míg ezekért az ellátásokért korábban órákat kellett utazni és sorban állni, ma már helyben, kényelmesen, korszerű épületben és eszközparkkal, rövid várakozási idővel elintézhetőek.

Az egészségügyi szakellátások bővítéséhez kapcsolódva, ígéretünkhöz híven folytatjuk a Művelődési Központ környezete fejlesztését, hiszen a képviselő-testület döntött az új szakrendelő épület megépítéséről az egykori tüdőgondozó telkén, a Bártfai-Szabó építésziroda tervei alapján, és folyamatban van a kiviteli tervek készítése. Ezzel egyidejűleg pályázatot írtunk ki a budakeszi lakosság valós kulturális igényeinek szakszerű felmérésére, hogy ehhez igazodva kezdjük meg a kulturális intézményfejlesztés előkészítését.

Programunkhoz híven felújítottuk a Kert utca felső szakaszát, és megkezdődött a makkosmáriai csapadékvíz elvezető gerinchálózat építése. Az alsó, befogadó szakasz a Patak utcában idén decemberre elkészül, a beruházás többi része a Kert utca tetejéig ill. az Árnyas utcán át a Makkosi útig 2021 őszére valósul meg, ezáltal megteremtve a lehetőségét Makkosmária városrész további infrastruktúra-fejlesztésének.

Ígéretünk szerint újjáépítjük a Dózsa György téri piacot. A képviselő-testület október 29-i ülésén nyertest hirdetett a piac építéséről szóló közbeszerzési eljárásban, a szerződéskötés folyamatban van a kivitelezővel, így az új piac terveink szerint 2021-ben megépül. 

Megvalósítjuk a vállalkozói parkot a volt szennyvíztisztító telep területén, amely Budakeszi legjelentősebb adóbevétel-termelő beruházása lesz. A régi építmények bontása lezajlott, a képviselő-testület október végi ülésén kiírta a hasznosítási pályázatot, a park kialakítására 2021-ben kerül sor.

A Temető utcában és az új iskolánál buszmegállókat, a Tarkabarka óvodánál középszigetes gyalogátkelőt, a Fő utca alsó szervizútján utat és parkolókat építettünk.

Ígéretünkhöz híven kerékpártárolókat építettünk a város olyan pontjain, ahol a budakeszi ill. a Budapest-bérlet érvényessége kezdődik, ezzel támogatva a tömegközlekedés és a kerékpározás kombinációját. A Farkashegyi repülőtér felé vezető bicikliút nyomvonalán valamennyi érintett telektulajdonossal sikerült megegyezni, így nincs akadálya a kerékpárút-építés megkezdésének. Tárgyalunk Budaörssel arról, hogy a településhatártól folytassák a kerékpárút építését, ezáltal megteremtve az összeköttetést a két város között.

Helyi védettségről szóló rendeletet alkottunk az Álomvölgy és a mamutfenyők természeti kincseinek védelmére, emellett ígéretünkhöz híven környezetvédelmi programokat indítottunk a zöldhulladék-kezelésre, és több mint 30 fa elültetésével folytattuk fásítási programunkat.

Programunk szerint bevezettük a csecsemőkori szűrést a korai fejlesztésre a Vass Miklós Alapítvány közreműködésével.

Bővítettük a térfigyelő kamerarendszert, és karbantartási szerződést kötöttünk a folyamatos működés biztosítására.

Az új szennyvíztelep szomszédságába tervezett hulladékudvar engedélyezési tervei elkészültek, településképi eljárás lezajlott. Jelenleg a Fővárosi Vízművekkel egyeztet a Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás a feltételekről.

Sikeres járdapályázatunk mintájára rendeletet alkottunk lakossági útépítési pályázatunk lehetőségéről, sajnos azonban a járványügyi veszélyhelyzet miatt idén még nem hirdethettük meg a pályázatot.

Rendszeressé tettük a lakossági tájékoztatást a facebookon és holnapunkon, informatikai fejlesztésekkel tesszük egyre gördülékenyebbé a hivatali ügyintézést, továbbá októberi döntésünk értelmében lakossági applikációt rendszeresítünk a lakosság közvetlen tájékoztatására és a problémabejelentés megkönnyítésére.

Jelentősen bővítettük a helyi demokráciát azáltal, hogy négy állandó és egy eseti bizottságot hoztunk létre, így összesen 16 külső bizottsági tag – szakemberek, civil aktivisták és pártdelegáltak – segítik a képviselő-testület munkáját. Létrehoztuk ezenkívül a zöld munkacsoportot, amely környezetvédelmi ügyekben segíti hathatósan városunkat. Életre hívtuk a Mezei Mária emlékház és a Petőfi utcai villaépület hasznosításával foglalkozó eseti bizottságot, és civilekkel együttműködésben pályázatot írtunk ki az emlékház felújításának folytatására.

Ezúton is köszönöm a fejlesztésekkel járó átmeneti kellemetlenségek során tanúsított türelmüket, ugyanakkor hálás vagyok azért a rengeteg biztatásért és támogatásért, amely nap mint nap erőt ad munkámhoz.

Tisztelettel:

Dr. Győri Ottilia polgármester

 

Megosztom a cikket