Történelem

Tisztelet az ősöknek!

A budakeszi svábok kitelepítésére emlékeztünk.

A budakeszi svábok kitelepítésének 76. évfordulóján március 19-én, az Őseink emlékére emlékműnél tartott délutáni megemlékezésen Budakeszi Város Német Önkormányzatának elnöke Schrotti János és dr. Győri Ottilia polgármester asszony is azt hangsúlyozta: Budakeszi mindannyiunk közös otthona. A városvezető úgy fogalmazott, „Nil novum, sub Sole, azaz: nincs új a Nap alatt! A szomszédunkban háború zajlik, és tele vagyunk aggodalommal. Azonban ahogy a természetben is a telet mindig tavasz követi, az emberi életben is mindig van remény. Ez az emlékmű is a megújulás jelképe. Múltját hátra hagyó fiatal házaspárt ábrázol, gyermekük azonban már a magyar föld szülötte, itt teremt új otthont, új hazát, és az ő leszármazottai építik e települést három évszázadon át.” A polgármester Tamási Áron szállóigévé vált gondolatát idézte: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Hozzátette, a budakeszi svábokat bárhova is sodorta, kényszerítette a sors, az ő igazi otthonuk, ahova bármikor hazatérhetnek mindig is Budakeszi lesz.
Schrotti János úgy fogalmazott, hogy 76 évvel ezelőtt nagyhatalmak törekvéseinek következtében, háborús helyzet árnyékában ártatlan, vétlen embereknek rövid időn belül néhány csomaggal kellett szeretett otthonukat hátrahagyniuk. Ez mondható el őseinkről, akiknek ezen a napon olvasták fel a listát, azon személyek, családok névsorát, akiknek egy batyuval a biai vasútállomásra kellett menni, és ott marhavagonokba szállni Németország irányába. Ez volt 76 évvel ezelőtt. És most napjainkban hasonló történik egy szomszédos országban. Háború van Ukrajnában, családok menekülnek kis csomagjukkal, otthonukat hátrahagyva. Schrotti János hozzátette: „engedjék meg, hitemnek megfelelően hálát adjak a Gondviselésnek, hogy eddig budakeszi német közösségünket megóvta, segítette, és kérjem a Jóisten áldását miránk, magyarországi németekre. A vasárnapi emlékmisén pedig imáinkba foglaljuk bele a kárpátaljai magyarokat és az ártatlanul szenvedő és menekülő embereket.” A méltóságteljes megemlékezés koszorúzással folytatódott, majd a „Mi, svábok mindig jó magyarok voltunk” című dokumentumfilm vetítésével ért véget a Szent László-házban.

S. L.

Budakeszi Hírmondó 2022 március

Megosztom a cikket

Megbélyegzett emberek, tönkretett életek – a kommunizmus budakeszi áldozatai!

A Sziklai Sándor ávós ezredes halálát megdöbbentően súlyos ítéletekkel torolták meg: a koncepciós perben 17 budakeszi lakost ítéltek el, hat embert halálra, további hatot életfogytiglanra, és öt főt 5-15 évig terjedő szabadságvesztésre.
A bebörtönzöttek 5-15 év után szabadultak, ők és családjaik a rendszerváltást követő rehabilitálásukig viselték büntetésük hátrányos következményeit.
(Az elítéltek arcképcsarnokának forrása: Speck István: A Sziklai-ügy – Budakeszi, 1956. Kiadta a Budakeszi Kultúra Alapítvány 2011.)

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=390299319763464&id=100063501969429

Megosztom a cikket

A kommunizmus áldozataira emlékezünk Budakeszin is

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapjuk a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban. Azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket.
 
Az emléknap időpontja arra emlékeztet, hogy a szovjet megszálló hatóságok 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Ez egyébként a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt. Megnyitotta egyben az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
 
A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovács Bélát 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték. Ezután 1952-ben a Szovjetunióba vitték, ahol bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelésügyi miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a második Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét. Amikor azonban világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszatért baranyai szülőfalujába. Erőteljes nyomásra 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy a Népfront képviselőjeként az Országgyűlés tagja legyen. Betegsége miatt viszont ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok csak 1989-ben rehabilitálták.
 
Kovács Béla önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált Sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon. Az Országház közelében álló bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.
 
„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg” – írta Milan Kundera cseh író.
 
A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata. Az áldozatok számát azonban megbízható adatok híján csak becsülni lehet. Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi ezt a számot. A világ több pontján — Prágától Budapesten át Washingtonig — állítottak már emlékművet a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak.
Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót. Ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek. Mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról. 2014-ben jelentették be, hogy Áder János magyar és Joachim Gauck német köztársasági elnök kezdeményezésére és támogatásával európai nyilvántartás készül a kommunizmus áldozatairól. A kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi- (az NDK állambiztonsági minisztériuma) börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbankot létesít. Ebben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják.
 
A magyar kormány 2014-ben azt is javasolta, hogy a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2020 novemberében jelentette be: a kormány tízmillió dollárral járul hozzá az amerikai Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány azon céljához, hogy múzeumot és kutatóközpontot építsen fel Washingtonban.
 
Magyarországon 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánították. Ezt 2017. február 25-éig meghosszabbították. A második világháború végén vagy azt követően deportáltak számát 700 ezer és 1,1 millió közé teszik, közülük 300 ezren sohasem tértek haza. A tavalyi emléknapon, 2021. február 25-én a Magyar Nemzeti Levéltár online felületen közzétette a Szovjetunióba elhurcoltak adatbázisát. Ez mintegy 682 ezer digitalizált kartont, az 1941-1956 között a Szovjetunióba hurcolt magyar emberek adatait tartalmazza. Ekkor kezdte meg működését a Gulag- és Gupvikutató Intézet is, amelynek feladata egyebek mellett az elhurcoltak adatainak tisztázása, pontosítása. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából minden évben országszerte megemlékezéseket tartanak.
 
(MTI)
 
 
 
 
 
Megosztom a cikket

1814.nov.27.-én született Gábor Áron

1814.nov.27.-én született Gábor Áron, lehényi Székely kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje. Székely határőrcsaládba született, és ő is a székely határőrségben szolgált.
„Uraim! hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs munitio, nincs ágyu. Uraim, ha csak ez a baj, ugy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyu, lesz munitio, a mennyi kell”
Gábor Áron, 1848. november 16
Megosztom a cikket

A Szovjetunióba hurcolt magyar rabokra emlékezik az ország

Az Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjának, annak emlékére, hogy 1953-ban ezen a napon léphetett Nyíregyháza-Sóstón ismét magyar földre a Gulág borzalmait túlélő politikai rabok első csoportja.

https://www.teol.hu/kultura/hazai-kultura/a-szovjetunioba-hurcolt-magyar-rabokra-emlekezik-az-orszag-4217489

Megosztom a cikket

Hősi parcella állami támogatással

Katonai tiszteletadás mellett avatták fel október 29-én azt a hősi parcellát, amely a Budakeszi Szépítő Egyesület, a Budakeszi Kultúra Alapítvány, a Budakeszi Sváb Nonprofit Kft. összefogásával és a honvédelmi tárca erkölcsi, szakmai és pénzügyi támogatásával jött létre a budakeszi temetőben. Az ünnepi megemlékezésen beszédet mondott Menczer Tamás államtitkár, Téglás Gyula alezredes és Győri Ottilia polgármester, a felszentelést Filó Kristóf plébános úr végezte.

A temető IV-es parcellájába az 1940-es évektől temettek katonákat. Az ez alkalomra megjelentetett, a budakeszi katonai emlékhelyekről szóló Az I. és II. világháború budakeszi katonai emlékhelyei című kiadvány 65-79. oldalán táblázatba rendezve megtalálható róluk minden eddig fellelt adat. A kezdetben katonás rend a parcellában 1944 végére felbomlott. Súlyosan sebesült német és magyar katonák érkeztek a szanatóriumba, Budapest körülzárásánál, Budakeszi 1944. december 24-i szovjet megszállásánál a faluban elesett magyar katonák, az 1945. februári kitörés áldozatai, foglyul ejtett és kivégzett német katonák is jelentős számban kerültek a parcellába, egyes vagy tömegsírba.
A háború után évtizedekig nem volt tanácsos az elesett magyar vagy német katonák sírjait ápolni. A kitelepítések miatt megfélemlített maradék német lakosság beszélni sem mert róluk, így a szemtanúk lassan kihaltak, és az utódok pedig keveset tudtak a parcella szerepéről. A szovjet, lengyel, román, görög sírokat törvény védte, azok fenntartása kötelező volt, a hazájáért elesett magyar katona sírját nem védte semmi.
A Budakeszi Szépítő Egyesület 1989 októberében készíttetett a feltételezett sírok fölé egy II. világháborús emlékművet, melyen a falu áldozatainak neveit tüntették fel. Az „érzékeny” helyzetű IV-es parcellában az utóbbi években polgári személyeket kezdtek temetni, ám amikor 2019 őszén egy sír ásásakor katonai maradványokat találtak, értesítették a Honvédelmi Minisztérium hadi-sírgondozóit, akik egy magyar katonát exhumálták. Egy újabb sírnál egy német tengerészkatona nyughelyére bukkantak. Ekkor Maruzs Roland alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) belföldi hadisírgondozó osztályának vezetője, korábbi erdélyi és szlovéniai együttműködésük alapján Bánkuti Ákosnak, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kurátorának a segítségét kérte az új betemetések leállítására, aki egyeztetésre hívta Hidas Mátyást, a Szépítő Egyesület elnökét, a temetőtulajdonos önkormányzatot és a temetőüzemeltetőt. Megállapodtak, hogy a HM HIM szakemberei a Budakeszi Kultúra Alapítvány anyagi támogatásával (munkagép költsége) 2020 februárjában alapos feltárást, szükség esetén exhumálást végeznek, és a II. világháborús emlékmű környezetébe helyezik el az exhumáltak maradványait, egy méltó katonai sírkert kialakítása érdekében.
A feltárásnál az ott nyugvó 115 magyar katona közül már csak negyvenhat maradványát sikerült kiemelni a rátemetések miatt. További hatvan, a budapesti kitörésnél elesett német katona tömegsírját is megtalálták. Őket a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség szakemberei a budaörsi német-magyar katonatemetőben temették újra. A HM HIM pályázati lehetőséget biztosított, melyen a Budakeszi Szépítő Egyesület két ütemben támogatást nyert a hősi emlékhely kialakítására. A terveket Szani-Bednarik Júlia készítette.
A hősi emlékhely az alábbi támogatóknak köszönhetően valósult meg:

  • Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum – pályázati támogatás I. ütem 1 350 000 Ft, pályázati támogatás II. ütem 4 950 000 Ft,
  • Budakeszi Város Német Önkormányzata a Budakeszi Sváb Nonprofit Kft. közreműködésével 1 900 000 Ft,
  • Anton Mayer 180 000 Ft,
  • Budakeszi Kultúra Alapítvány 180 000 Ft,
  • Összesen 8 560 000 Ft.

Köszönet dr. Kovács Vilmos ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának a szakmai és pénzügyi támogatásáért, valamint Maruzs Roland alezredes, Baráth Szilárd főhadnagy, Bacsa Péter hadnagy, Perger Zoltán hadnagy, Aranyossy-Péter Máté, Czidor Dániel, Füstös András, dr. Hofmann Zsolt, Klemán Dávid, Stier Márk és Rózsa Attila hadisírgondozói és segítői munkájáért.
Köszönet Freschli Krisztiánnak a lelkiismeretes kertészeti és burkolati kivitelezésért, Molnár Tibor kőfaragó mesternek a műköves munkákért és a Budakeszi Szépítő Egyesület tagságának az önkéntes munkákért. A Budakeszi Kultúra Alapítvány és a Budakeszi Szépítő Egyesület Az I. és II. világháború budakeszi katonai emlékhelyei című közös kiadványa megrendelhető a Kiskápolna könyvesboltban.

Bánkuti Ákos

Budakeszi Hírmondó 2021 november

Megosztom a cikket

November 4., nemzeti gyásznap

Előző napon azzal a tudattal feküdt le az ország népe, hogy győzött a forradalom, s a békés kibontakozás időszaka következik. Hogy egy nyugodt vasárnapra fognak ébredni, és hétfőn pedig újraindítják az országot, felveszik a munkát. Pedig a szovjetek már október 30-ától készültek a visszavágásra. Újabb és újabb egységeket küldtek Magyarországra, és hamarosan a világháborús veterán, Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Erőinek főparancsnoka is berendezte főhadiszállását az ország közepén, Szolnokon. 65 évvel ezelőtt hajnali 4 órakor megindult a Forgószél hadművelet.

https://hirado.hu/cikk/2021/11/03/november-4-szovjet-tankok-rohantak-le-a-cserben-hagyott-orszagot

Megosztom a cikket

A SZABADSÁG NAPJA – amikor a SZIA visszarepítette a várost ’56-ba

Az 1956-os október 23-i forradalom és szabadságharc, a magyar nép szovjet megszállás elleni harcára emlékeztünk meg a mai napon.
Az Árpád iskolaépület bejáratánál kora reggel mindenkit egy igen bravúros, korhű díszlet fogadott, mintha csak 1956. október 23-ának hajnala köszöntött volna be a SZIÁ-ba. Egy T34-es szovjet páncélos bukkant fel, a forradalmárokkal, Molotov-koktélokkal és az ebben az időben megszülető magyar zászlóval.
Ezt a zseniális, színházi kellékekkel versenyző jelenetet Bihari József és testvére, valamint Bakó Tamás alkotta meg. A látványtervet és munkafolyamatot nagy titok övezte, senki nem tudta mire készül a három mesterember, egészen ma reggelig, amikor is az egész várost ámulatba ejtették kész munkájukkal. Ezúton gratulálunk, ehhez a zseniális remekműhöz, szép volt fiúk!!!
(Fotót, videót lehet készíteni az ’56-os emlékjelenet előtt, melyet a nagyközönség 2021. november 4-ig tekinthet meg.)
A megemlékezést a 7-8. évfolyam iskolai műsorával folytattuk, mely gyönyörű emléket állított az ’56-ban történteknek. A műsor végén kivonult az egész iskola a főbejárat ’56-os emlékszínhelyére, ahol az iskola kórusa tisztelgett a szabadságharcot vívó magyar nép előtt. Gratulálunk Taródi Nóra (szervező) és Berényi-Pócza Zsuzsa (kórusvezető) felkészítő pedagógusoknak!!!

Megosztom a cikket