Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján az áldozatokra emlékezünk.
1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
Drámai pillanatképek a szenvedésről. Mozdulatlanságba merevedett sorsok. A “kitelepítésnek” nevezett elűzetés Budakesziről. A legszükségesebb használati eszközök összepakolása. Szülői ház, személyes tárgyak, barátok elvesztése. Lovas kocsival a vasútállomásra. Bevagonírozás s irány az ismeretlen. Létbizonytalanság a megalázott, romokban heverő új országban. De Ponte rajzain meg-megismétlődő jelenet, ahogy az elesettek a náluknál is szerencsétlenebbeket magukhoz ölelve, kezükkel védelmezve vigasztalják, bátorítják. De Ponte József, a festőművész 1922-ben született Budakeszin. A második világháborúban magyar katonaként orosz hadifogságba került. Alig ért haza a fogságból, családja és az ő számára elrendelték a kitelepítést. Sok más családdal együtt 1946 március 19-én, József napján útrakelt az ismeretlen Németország felé.
Forrás:Anyaország 2022.10.05.
Magyar hősök – szabadulószínház címmel szervezett színházi előadást a KesziKult a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából, melynek a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium adott otthont az iskola aulájában.
XX. századi, hétköznapi magyar hősök sorsát dolgozta fel az előadás, a fiatalok számára is megérthető, átélhető módon, a szabaduló szobák módszertanát adaptálva.
A programot ’Sigmond Bertalan köszöntője után Budakeszi polgármesterének ünnepi beszéde nyitotta meg. Dr. Győri Ottilia úgy fogalmazott: a kommunizmus a hitványság, az irigység uralma volt, amikor a hitványok és a restek kerültek uralkodó helyzetbe. A szorgalmasoktól és ügyesektől pedig elrabolták a nemzedékről nemzedékre összegyűjtött családi vagyont, családok százezreit nyomorították meg, tették tönkre.
A színdarab hat „hétköznapi hős” sorsának bemutatásán keresztül szemlélteti, milyen az, amikor valaki a saját és embertársai sorsát alapvetően befolyásoló döntések meghozatalára kényszerül. Nem könnyű döntések ezek, hiszen akár az életüket is kockáztatniuk kell érte! „Kívánom, hogy a jövőben soha senki ne kerüljön ilyen helyzetbe! Ismerjük meg a történelmünket, tanuljunk belőle, és vigyázzunk a szabadságra!” -mondta a polgármester asszony. Jó volt látni, hogy sok általános és középiskolás fiatalt is érdekelt a tőlük időben már nagyon távol eső, de nagyszüleik életét döntően befolyásoló XX. századi történelem.
Jámbor Erzsébet
Ezen az éjszakán emlékeznek a cigány holokausztra (Porajmos): 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka háromezer cigányt mészároltak le Auschwitzban.
Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.
Ezen a napon tisztelettel adózunk mindenki előtt, akik életüket adták a hazáért, magyarságukért, származásuk miatt, politikai, vallási meggyőződésükért.
“Ma van a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapja. Ezen a napon tisztelettel adózunk mindenki előtt, akik életüket adták a hazáért, magyarságukért, származásuk miatt, politikai, vallási meggyőződésükért. Ezen a napon emlékezünk azokra is, akik emberi és polgári jogaiktól megfosztva idegen földön, hazájuktól több ezer kilométerre embertelen, megalázó körülmények között fogságot szenvedve végeztek kényszermunkát. A hatalmas, 800.000 főre becsült embertömegről kell ma emlékeznünk, akik közül kétszázezren soha nem tértek haza, nagy részük ma is ismeretlen helyen vagy jeltelen sírokban nyugszik. Emlékükre nagyon kevés helyen állítottak emlékművet.
Hódmezővásárhelyen szerencsések vagyunk, mivel itt megvolt az akarat.
Először ifjú leventéink tragikus kálváriája kapott emlékhelyet, majd idén a kommunizmus többi vásárhelyi áldozata. Most amikor már szabadon emlékezhetünk, tegyük is. Egy mécsessel, szál virággal vagy néhány gondolat erejéig, mert ha elfelejtjük az ellenünk elkövetett bűnöket, azzal esélyt adunk azoknak, akik elkövették, hogy újra megtegyék!” – írta v. Détár Zoltán vitézi hadnagy.
A nándorfehérvári diadalra emlékeznek ma országszerte, a központi megemlékezést Budapesten tartják. 1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem évfordulója alkalmából 2011. július 4-én az Országgyűlés július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.
