Történelem

1814.nov.27.-én született Gábor Áron

1814.nov.27.-én született Gábor Áron, lehényi Székely kisbirtokos, asztalosmester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje. Székely határőrcsaládba született, és ő is a székely határőrségben szolgált.
„Uraim! hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs munitio, nincs ágyu. Uraim, ha csak ez a baj, ugy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyu, lesz munitio, a mennyi kell”
Gábor Áron, 1848. november 16
Megosztom a cikket

A Szovjetunióba hurcolt magyar rabokra emlékezik az ország

Az Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjának, annak emlékére, hogy 1953-ban ezen a napon léphetett Nyíregyháza-Sóstón ismét magyar földre a Gulág borzalmait túlélő politikai rabok első csoportja.

https://www.teol.hu/kultura/hazai-kultura/a-szovjetunioba-hurcolt-magyar-rabokra-emlekezik-az-orszag-4217489

Megosztom a cikket

Hősi parcella állami támogatással

Katonai tiszteletadás mellett avatták fel október 29-én azt a hősi parcellát, amely a Budakeszi Szépítő Egyesület, a Budakeszi Kultúra Alapítvány, a Budakeszi Sváb Nonprofit Kft. összefogásával és a honvédelmi tárca erkölcsi, szakmai és pénzügyi támogatásával jött létre a budakeszi temetőben. Az ünnepi megemlékezésen beszédet mondott Menczer Tamás államtitkár, Téglás Gyula alezredes és Győri Ottilia polgármester, a felszentelést Filó Kristóf plébános úr végezte.

A temető IV-es parcellájába az 1940-es évektől temettek katonákat. Az ez alkalomra megjelentetett, a budakeszi katonai emlékhelyekről szóló Az I. és II. világháború budakeszi katonai emlékhelyei című kiadvány 65-79. oldalán táblázatba rendezve megtalálható róluk minden eddig fellelt adat. A kezdetben katonás rend a parcellában 1944 végére felbomlott. Súlyosan sebesült német és magyar katonák érkeztek a szanatóriumba, Budapest körülzárásánál, Budakeszi 1944. december 24-i szovjet megszállásánál a faluban elesett magyar katonák, az 1945. februári kitörés áldozatai, foglyul ejtett és kivégzett német katonák is jelentős számban kerültek a parcellába, egyes vagy tömegsírba.
A háború után évtizedekig nem volt tanácsos az elesett magyar vagy német katonák sírjait ápolni. A kitelepítések miatt megfélemlített maradék német lakosság beszélni sem mert róluk, így a szemtanúk lassan kihaltak, és az utódok pedig keveset tudtak a parcella szerepéről. A szovjet, lengyel, román, görög sírokat törvény védte, azok fenntartása kötelező volt, a hazájáért elesett magyar katona sírját nem védte semmi.
A Budakeszi Szépítő Egyesület 1989 októberében készíttetett a feltételezett sírok fölé egy II. világháborús emlékművet, melyen a falu áldozatainak neveit tüntették fel. Az „érzékeny” helyzetű IV-es parcellában az utóbbi években polgári személyeket kezdtek temetni, ám amikor 2019 őszén egy sír ásásakor katonai maradványokat találtak, értesítették a Honvédelmi Minisztérium hadi-sírgondozóit, akik egy magyar katonát exhumálták. Egy újabb sírnál egy német tengerészkatona nyughelyére bukkantak. Ekkor Maruzs Roland alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) belföldi hadisírgondozó osztályának vezetője, korábbi erdélyi és szlovéniai együttműködésük alapján Bánkuti Ákosnak, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kurátorának a segítségét kérte az új betemetések leállítására, aki egyeztetésre hívta Hidas Mátyást, a Szépítő Egyesület elnökét, a temetőtulajdonos önkormányzatot és a temetőüzemeltetőt. Megállapodtak, hogy a HM HIM szakemberei a Budakeszi Kultúra Alapítvány anyagi támogatásával (munkagép költsége) 2020 februárjában alapos feltárást, szükség esetén exhumálást végeznek, és a II. világháborús emlékmű környezetébe helyezik el az exhumáltak maradványait, egy méltó katonai sírkert kialakítása érdekében.
A feltárásnál az ott nyugvó 115 magyar katona közül már csak negyvenhat maradványát sikerült kiemelni a rátemetések miatt. További hatvan, a budapesti kitörésnél elesett német katona tömegsírját is megtalálták. Őket a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség szakemberei a budaörsi német-magyar katonatemetőben temették újra. A HM HIM pályázati lehetőséget biztosított, melyen a Budakeszi Szépítő Egyesület két ütemben támogatást nyert a hősi emlékhely kialakítására. A terveket Szani-Bednarik Júlia készítette.
A hősi emlékhely az alábbi támogatóknak köszönhetően valósult meg:

  • Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum – pályázati támogatás I. ütem 1 350 000 Ft, pályázati támogatás II. ütem 4 950 000 Ft,
  • Budakeszi Város Német Önkormányzata a Budakeszi Sváb Nonprofit Kft. közreműködésével 1 900 000 Ft,
  • Anton Mayer 180 000 Ft,
  • Budakeszi Kultúra Alapítvány 180 000 Ft,
  • Összesen 8 560 000 Ft.

Köszönet dr. Kovács Vilmos ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának a szakmai és pénzügyi támogatásáért, valamint Maruzs Roland alezredes, Baráth Szilárd főhadnagy, Bacsa Péter hadnagy, Perger Zoltán hadnagy, Aranyossy-Péter Máté, Czidor Dániel, Füstös András, dr. Hofmann Zsolt, Klemán Dávid, Stier Márk és Rózsa Attila hadisírgondozói és segítői munkájáért.
Köszönet Freschli Krisztiánnak a lelkiismeretes kertészeti és burkolati kivitelezésért, Molnár Tibor kőfaragó mesternek a műköves munkákért és a Budakeszi Szépítő Egyesület tagságának az önkéntes munkákért. A Budakeszi Kultúra Alapítvány és a Budakeszi Szépítő Egyesület Az I. és II. világháború budakeszi katonai emlékhelyei című közös kiadványa megrendelhető a Kiskápolna könyvesboltban.

Bánkuti Ákos

Budakeszi Hírmondó 2021 november

Megosztom a cikket

November 4., nemzeti gyásznap

Előző napon azzal a tudattal feküdt le az ország népe, hogy győzött a forradalom, s a békés kibontakozás időszaka következik. Hogy egy nyugodt vasárnapra fognak ébredni, és hétfőn pedig újraindítják az országot, felveszik a munkát. Pedig a szovjetek már október 30-ától készültek a visszavágásra. Újabb és újabb egységeket küldtek Magyarországra, és hamarosan a világháborús veterán, Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Erőinek főparancsnoka is berendezte főhadiszállását az ország közepén, Szolnokon. 65 évvel ezelőtt hajnali 4 órakor megindult a Forgószél hadművelet.

https://hirado.hu/cikk/2021/11/03/november-4-szovjet-tankok-rohantak-le-a-cserben-hagyott-orszagot

Megosztom a cikket

A SZABADSÁG NAPJA – amikor a SZIA visszarepítette a várost ’56-ba

Az 1956-os október 23-i forradalom és szabadságharc, a magyar nép szovjet megszállás elleni harcára emlékeztünk meg a mai napon.
Az Árpád iskolaépület bejáratánál kora reggel mindenkit egy igen bravúros, korhű díszlet fogadott, mintha csak 1956. október 23-ának hajnala köszöntött volna be a SZIÁ-ba. Egy T34-es szovjet páncélos bukkant fel, a forradalmárokkal, Molotov-koktélokkal és az ebben az időben megszülető magyar zászlóval.
Ezt a zseniális, színházi kellékekkel versenyző jelenetet Bihari József és testvére, valamint Bakó Tamás alkotta meg. A látványtervet és munkafolyamatot nagy titok övezte, senki nem tudta mire készül a három mesterember, egészen ma reggelig, amikor is az egész várost ámulatba ejtették kész munkájukkal. Ezúton gratulálunk, ehhez a zseniális remekműhöz, szép volt fiúk!!!
(Fotót, videót lehet készíteni az ’56-os emlékjelenet előtt, melyet a nagyközönség 2021. november 4-ig tekinthet meg.)
A megemlékezést a 7-8. évfolyam iskolai műsorával folytattuk, mely gyönyörű emléket állított az ’56-ban történteknek. A műsor végén kivonult az egész iskola a főbejárat ’56-os emlékszínhelyére, ahol az iskola kórusa tisztelgett a szabadságharcot vívó magyar nép előtt. Gratulálunk Taródi Nóra (szervező) és Berényi-Pócza Zsuzsa (kórusvezető) felkészítő pedagógusoknak!!!

Megosztom a cikket

Budakeszi önkormányzata és iskolái közösen emlékeznek a trianoni békediktátum 101. évfordulójára

 
A Magyar Köztársaság 2010. évi 45. törvénye így ír a nemzeti összetartozásról:
„A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”
2021. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján Budakeszi Város Önkormányzata és oktatási intézményei közösen tesznek hitet a nemzet határok feletti egységéről a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban, ahol ünnepélyes keretek között felavatják a gróf Apponyi Albert sétányt. Ünnepi beszédet mond dr. Ligeti Dávid történész, közreműködnek a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium és a Nagy Sándor József Gimnázium diákjai.
Ezt követően az önkormányzat és az intézmények képviselői átvonulnak a Széchenyi István Általános Iskolába, ahol a diákokkal együtt, kézen fogva állják körbe az épületet, az összetartozást jelképezve.
Megosztom a cikket

Hősök Napja

A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért.
Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt. Az egyik legismertebb alkotás az összes elesett első világháborús katonára emlékeztető hősök emlékköve, melyet 1929-ben avattak fel a budapesti Hősök terén a Millenniumi emlékmű előtt.
A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott LXIII. törvény a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”
Fotó: A hősök emlékkövének avatása 1929. május 26-án.
Megosztom a cikket

Másodpercek alatt döntöttek életről és halálról – A holokauszt magyar áldozataira emlékezünk

A holokauszt magyarországi áldozataira emlékezik ma az ország. A koronavírus-járvány miatt a központi programokat idén is az online térben tartják meg.
A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. Az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották.
1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.
 
Megosztom a cikket

Előzetes a májusi Hírmondóból Felkeszi és Alkeszi a nemesi-jobbágyi ikerfalu – Régen volt, hogy is volt… (3. rész)

 
Az oklevelek a jobbágyfalu, Alkeszi nevét 1267-ben, a nemesi faluét, Felkesziét 1350-ben említik először. Ekkor már virágzó település volt mindkettő, fontos kereskedelmi úton feküdtek. A Fehérvár–Buda kereskedelmi úthoz itt csatlakozott egy másik, Tinnye–Esztergom felé, amely lehetővé tette a visegrádi vám kikerülését.
 
Környékünk a kora középkorban sűrűn benépesült. Alkeszi és Felkeszi közelében helyezkedett el északról Kovácsi, nyugatról Páty és Kozár (ma Páty része), délnyugat felé Torbágy és Bia, mellettük itt volt feltehetően Kerekegyház, Berki, Horhi, melyeket ma már nem ismerünk; délre pedig Csík és Örs.
 
Megfigyelhetjük, hogy mennyi ma is ismerős településnév létezett már akkor. Csík falu nevét a Budakeszi és Budaörs között húzódó hegyvonulat őrizte meg: Csíki-hegyek. Keszi szomszédságában volt még Körmösd, melyet egyedül csak 1434-ben említenek. Felkeszi (Kezu superior, Felkezew, Felkezy) a Telki út két oldalán helyezkedett el. Valószínű a 12. században vált el Alkeszitől. Kevés adatunk van a korai évekről. (…)
 
A középkori templomok maradványait 1997-ben tárták fel Siklósi Gyula és Déry Attila vezetésével, amelyek a mai rk. templom mellett, a Romkertben megtekinthetők. Jól kirajzolódnak a különböző építési időszakokból származó falmaradványok.
 
Siklósi Gyula, Darkó Jenő és Gellér Dávid tanulmányai alapján összeállította Ádám Éva
Megosztom a cikket