Kultúra, oktatás

A Budakeszin élő Illényi Katica hazánk egyik legsokoldalúbb hegedűművésze. 2015. március 13-án Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterétől és dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkártól vehette át a Magyarország Érdemes Művésze díjat.

(tovább…)

Tanulható és hihetetlenül jó

családi légkört teremt

az

erőszakmentes kommunikáció a szülő-gyermek kapcsolatban !

Várjuk az érdeklődő szülőket március 14-én, szombaton délután, az Erkel Ferenc Művelődési Központ ifjúsági klubjában, ahol Biczók Zsófia tréner tart foglalkozást az erőszakmenetes szülő-gyermek kommunikáció alapjairól.

Az együttműködő kommunikációs stílus megtanulása segít abban, hogy pozitív motivációval erősítsük a párkapcsolatot, és neveljük gyermekeinket.

Ezzel a szemlélettel kibonthatjuk az önmagunkban és a körülöttünk élő emberekben rejlő lehetőségeket.

Várunk minden érdeklődőt március második szombatján induló

csoportunkban!

Bakács Bernadett

Helyszín: Erkel Ferenc Művelődési Központ; Ifjúsági Klub

Időpont: 2015. március 14. 17:00-19:00

Amikor már közeledett nyugdíjazásom ideje, sokat gondolkodtam, mit is fogok csinálni rengeteg szabadidőmmel, ha már nem kell bejárnom dolgozni.

Volt egy kertünk Budakeszin, terveztem, majd ott fogok biokertészkedni, gyümölcsöket befőzni, sokat olvasni, élvezni a jó levegőt, a madárcsicsergést. Szerettem Budakeszin lenni, de a bio zöldségtermelésem nem volt sikeres, és igazán nem is elégített ki ez a munka.

1989 augusztusában felmentem a Várba, körülnézni a Mesterségek Ünnepén. Sok érdekes kézműves munkáit láttam, de legjobban a csipkeverőké ragadott meg, amint orsóikat ide-oda rakosgatták, s kialakult a szép csipke. Megkérdeztem a csipkeverőnőt, hol lehet ezt a szép kézimunkát megtanulni? „Nálam” – felelte Gervai Mária. Megbeszéltük, eljártam hozzá, s megtanított a csipkeverésre. Azóta is örömmel, szívesen csinálom, hiszen a csipkeverés igazi alkotó munka és maradandó.

Aktív dolgozóként, az utolsó 20 évben textil- és gumiipari kutatásokkal foglalkoztam. Hamar rájöttem, a vert csipkével kapcsolatban is kínálkozik kutatási téma.

Tanítómmal együtt eljártunk múzeumi könyvtárakba, magyar, német, francia nyelvű könyvekben kerestük a vert csipkére vonatkozó írásokat. Részben ezekből állítottuk össze a Csipketörténeti érdekességek című könyvünket.

A vert csipke kutatását nem hagytuk abba, sok-sok érdekes leírást, rajzot, fényképet találtunk. Arra gondoltunk, érdemes lenne mindezeket csipkeverő barátainkkal is megismertetni. 1995-ben megalapítottuk hát a HÍRADÓt, amelyet évente 3 alkalommal adunk ki, önköltségi áron. Napjainkban már több mint száz csipkeverő várja megjelenését.

Megalakítottuk Budapesten a Csipkeverők Baráti Körét, s minden második szombaton összejövünk a XII. kerületi MOM Művelődési Házban, ahol sokat tanulunk egymástól. Azóta rendeztünk – itthon és külföldön-  vert csipke kiállításokat, vagy besegítettünk másoknak e munkába. Rendszeresen részt veszünk hazai és külföldi csipkekonferenciákon, pályázatokon. Sőt, baráti körünk csipkeverői is már több alkalommal nyertek díjakat. Magam is részt vettem ilyen rendezvényeken több alkalommal is, bár díjazást csak egyszer kaptam.

Csipkés életem során, egyéni kutatásaim eredményeit ún. mappákba gyűjtöttem össze, eddig 10 témában.

Az idő eljárt fölöttem, ma már nem tudok aktívan részt venni a csipkével kapcsolatos munkákba, szervezésekbe. De azt érzem és tapasztalom, a csipkeverés nem csak a szemnek és a kéznek kínál sikeres munkát, hanem a lelket is megnyugtatja. Az, hogy valami nemeset, szépet tudtunk alkotni, ami örömet, élményt tudott adni nem csak saját magunknak, hanem másoknak is…

Sokféle csipkefajta és technika létezik (horgolt, kötött, csomózott stb.), de a legértékesebb a varrott és a vert csipke. A varrott csipkét (Kiskunhalasi) tűvel-cérnával varrják, a vert csipkét pedig faorsókkal, verőkékkel készítik. Azért nevezzük vert csipkének, mert munka közben a faorsók egymással összeverődnek, nagyon kellemes hangot adva. Mi úgy mondjuk: fahangon csilingelnek.

A vert csipke kb. 400-500 éve keletkezhetett. Valószínűleg úgy, hogy amikor a vastag növényi rostfonalból készült szövetet – a megfelelő hosszúság elérése után – levágták, a vetülék (kereszt) irányú szálak könnyen lebomlottak a hosszanti (lánc) irányú fonalak közül. Ennek megakadályozására, a lánc irányú, lógó fonalvégeket egymással összekötözgették. Az embernek azonban örök igénye, hogy ?amit én készítek, az más és szebb legyen, mint az, amit a szomszédom csinál.? Tehát nemcsak egyszerűen, hanem különböző módon csomózták, kötözgették össze egymással ezeket a hosszanti fonalakat. Így különböző „minták” keletkeztek, dísze lett a szövetdarabnak. Ám mennél szebbre, egyéni különlegességűvé akarták csinálni e szövetvégi eldolgozásokat, annál hosszabbra kellett hagyni a levágott láncfonalakat. Márpedig a cifrázáshoz hosszú fonalak szükségesek, azoknak pedig az a tulajdonságuk, hogy hamar összegubancolódnak.

Egy kedves monda szerint egy matrózlegény látta, mennyit kínlódik kedvese a szövetvég kuszált fonalainak összekötözgetésével, faragott hát számára kis fa botocskákat. Ezekre rátekerve a hosszú fonalvégeket, sokkal könnyebb volt bánni velük. Állítólag ebből fejlődött ki a csipkeverés technikája. Hogy hol és mikor, erre nincs megbízható adat.

Mindenesetre a 4-500 évvel ezelőtt élt, dolgozott festőművészek ránk maradt képein látható, hogy a főurak és a főúri hölgyek ruházatának gallérja, kézelője vert csipkével volt díszítve. Akad néhány festő, szobrász munkáin is csipkeverő lány. Ugyancsak találtak az ásatások során, koporsóban eltemetett halottak ruháin, szemfedőin is vert csipkét. E csipkék értéke akkor egyenlő volt az aranyéval, tehát csak a gazdagok engedhették meg maguknak a vert csipkés ruhák viselését. Később már a polgárság között is elterjedt a vert csipkével való ruhadíszítés, ám sok helyen szigorú rendeletben határozták meg, hogy a nők és a férfiak, koruktól és rangjuktól függően, milyen anyagból készített, hány centi széles csipkét viselhetnek.

A vert csipke első magyarországi írásos emléke 1560-ból származik Selmecbányáról. Ott a városatyák rendeletileg tiltották meg a nők csipkeveréssel való foglalatosságát, mondván: e könnyű munka léhaságra, cifrálkodásra csábítja őket.

A különböző koroknak, egyes tájaknak, sőt, ügyes csipkeverőknek is megvolt a maguk sajátos, jellegzetes mintakincse. Ilyenek Magyarországon pl. a Gömöri, Sóvári, Nagykunsági, Torockói, Sárközi, Balatonendrédi stb., valamint a Fáy, Jezsek, Kájel, Móga stb. családok csipkéi. Büszkék lehetünk arra, hogy a Nemzetközi Varrott és Vert Csipkeegyesület (OIDFA) kétévenkénti, mindig más-más országban, városban tartott kongresszusának pályázatain néhány éve, magyar csipkeverők is részt vettek. 2012-ben Japánban II., 2014-ben Ausztráliában I. díjat nyert két csipkebarátnőnk. Mindketten a budapesti Csipkeverők Baráti Körének tagjai.

Több európai és más földrészek országaiban is rendeznek országos csipke kongresszusokat, írnak ki pályázatokat, amelyeken már magyar csipkeverők is részt vesznek, s kapnak elismeréseket. Arra is büszkék lehetünk, hogy a Balatonendrédi csipke 2014-ben hungarikum lett!

Nagyon szép a vert csipke! Sok örömet, lelki megnyugvást ad készítőjének, bár néha bosszúságot is, ha nem sikerül valami úgy, mint ahogyan szeretnénk. Az alapveréseket könnyű megtanulni, de a bonyolultabb minták elkészítéséhez jó technikai tudás, kézügyesség és főleg türelem szükséges. Sok vert csipkével kapcsolatos könyv jelent meg már Magyarországon is, de jóval több külföldön. Mindegyikben sok szép minta rajza, fényképe, technikai leírása található. Sokat lehet tanulni ezekből, de csupán könyvekből nem nagyon lehet elsajátítani a csipkeverést. Kezdetben szükséges egy gyakorlott csipkeverő segítsége, de későbben már az egyéni tudás és szorgalom rávezet mindenkit a komplikáltabb minták elkészítéséhez.

Érdemes megtanulni! Különleges dísze lehet ruházatunknak, lakásunk szebbé, barátságosabbá tételének, családi, vallási, ünnepi alkalmakkor pedig ékesíthetik környezetünket!

Hábelné Kiss Gabriella

A Táltoskönyvek Kiadó gondozásában megjelent új gyerekkönyv Gábor Emese, budakeszi képzőművész illusztrációival Radnóti Miklós 30 rövid hangulatfestő versét tartalmazza a hónapokról, napszakokról, elalvásról.

A ritmusos, rímes, varázslatos sorokat az impresszionista, álomszerű képekkel a 3-12 éves gyermekeknek ajánljuk.

Kiadó: Táltoskönyvek

2015. 02.10-én, Budakeszin a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban Spányi Antal megyéspüspök leleplezte és áldotta meg azt a Prohászka Ottokárról készült olajfestményt, melyet az alkotó; Gábor Emese képzőművész adományozott az intézménynek. (tovább…)

A Magyar Kultúra Napjára emlékeztünk január 22-én, az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

Kölcsey Himnusza összefogja a magyarság lelki, kulturális és vallási értékeit, és egyúttal a kulturális egységet is jelképezi.

Nemzeti imánkat, a Himnuszt Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én ezen a napon fejezte be. Erkel Ferenc 1844-ben megzenésítette. V. Majzik Mária Örökségdíjas szobrászművész Budakeszin 2006-ban megalkotta a Himnusz szobrot.

Orgoványi Anikó 2013-ban Kölcsey Ferenc születésének 220. évfordulója és Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából megfestette a Himnusz című festménysorozatot.

Ünnepi köszöntőt mondott Bakács Bernadett Budakeszi Város alpolgármestere.

Orgoványi Anikó festőművész-költő, Himnusz c. olajfestmény sorozatának kiállítását megnyitotta Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Ferenc Társaság és a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége Választmányának Elnöke.

Közreműködött: Kiss Dávid klarinéton, a Kiss Zenede Alapfokú Művészeti Iskola tanára és Vrabovszky Bence Nagy Sándor József Gimnázium diákja.

Nagyszerű „találkozásnak” lehettünk szemtanúi, hiszen Somogyváry Ákos, Fáy Péter és Fáy Tibor, Erkel és Kölcsey leszármazottak Budakeszin, az Erkel Ferenc Művelődési Központban találkoztak személyesen először és tisztelték meg részvételükkel az ünnepségünket.

Részletek Bakács Bernadett alpolgármester ünnepi köszöntőjéből:

„Amikor a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük, amikor nemzeti imádságunkat elénekeljük, nem csak a múlt eseményeit idézzük emlékezetünkbe, hanem egy ma is tartó, megmaradásunkért folyó küzdelemhez merítünk erőt. Milyen áldott lehetőség, hogy ilyen Himnuszunk van! Mely magába foglalja mindazt, ami bennünk a legjobb, legértékesebb, élni segít, és küzdeni segít, nemcsak a külső, de a belső veszélyek idején is!A legfontosabb: a Gondviselésbe vetett hit. Isten erejében bízva éltük túl a reménytelen időket, és az újra és újra megjelenő belső meghasonlottságot.
Himnuszunk szövegében benne van a bűnbánat is, a beismerés, őszinte számvetés. E nélkül nem újulhat meg a közösség.
Benne van a legfőbb értékekhez való ragaszkodás, amelyet egy nép a kultúrájában hordoz. Ezért aki a kultúrát rontja meg, az a lélek ellen vét, mert zavarossá teszi belső erőforrásait.

Himnuszunkban benne van a magyar nép hihetetlen bátorsága is, hogy küzdött akkor is, amikor túlerő állt vele szemben, és győzött is, mert nem adta fel, és vele volt az erkölcsi igazság.
Ezért azt mondom: ma is ezt kell tennünk.”

Részlet Somogyvári Ákos megnyitó beszédéből:

„idézet a Pesti Casino első felolvasóestjéről, amin a Kölcsey Hymnus hangzott el; erről barátja Bártfay László számolt be Kölcseynek 1832. február 15-én kelt levelében: Az itteni Casinóban olvasótársaság állott össze, hol minden péntek napon délutáni ötödfélkor magyar darabok olvastatnak néhány vállalkozók ‘s tekintve választott olvasók által, fennhangon. – Az első olvasás múlt pénteken történt, ‘s én valék a’ szerencsés első olvashatni – a’ Te Hymnusodat: Áld meg Isten a’ Magyart etc.etc. – Nem arra értve, hogy én olvastam, de megnyittathatott e az olvasás méltóbban? Barátom bizonyos ünnepiséget ada, legalább adhata e’ darab a’ megnyíló intézetnek.”

A koccintás alatt, Erkel szintén 1844-ben (a Himnusz megzenésítésének évében) keletkezett Köri kördalát hallhatta a közönség, mely az ősi magyar átok, a széthúzás, az egyet nem értés témáját „feszegeti”.

Erkel Ferenc Művelődési Központ