A Magyar Kultúra Napján

 

A Magyar Kultúra Napjára emlékeztünk január 22-én, az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

Kölcsey Himnusza összefogja a magyarság lelki, kulturális és vallási értékeit, és egyúttal a kulturális egységet is jelképezi.

 

Nemzeti imánkat, a Himnuszt Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én ezen a napon fejezte be. Erkel Ferenc 1844-ben megzenésítette. V. Majzik Mária Örökségdíjas szobrászművész Budakeszin 2006-ban megalkotta a Himnusz szobrot.

Orgoványi Anikó 2013-ban Kölcsey Ferenc születésének 220. évfordulója és Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából megfestette a Himnusz című festménysorozatot.

 

Ünnepi köszöntőt mondott Bakács Bernadett Budakeszi Város alpolgármestere.

Orgoványi Anikó festőművész-költő, Himnusz c. olajfestmény sorozatának kiállítását megnyitotta Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Ferenc Társaság és a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége Választmányának Elnöke.

Közreműködött: Kiss Dávid klarinéton, a Kiss Zenede Alapfokú Művészeti Iskola tanára és Vrabovszky Bence Nagy Sándor József Gimnázium diákja.

 

Nagyszerű “találkozásnak” lehettünk szemtanúi, hiszen Somogyváry Ákos, Fáy Péter és Fáy Tibor, Erkel és Kölcsey leszármazottak Budakeszin, az Erkel Ferenc Művelődési Központban találkoztak személyesen először és tisztelték meg részvételükkel az ünnepségünket.

 

Részletek Bakács Bernadett alpolgármester ünnepi köszöntőjéből:

“Amikor a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük, amikor nemzeti imádságunkat elénekeljük, nem csak a múlt eseményeit idézzük emlékezetünkbe, hanem egy ma is tartó, megmaradásunkért folyó küzdelemhez merítünk erőt. Milyen áldott lehetőség, hogy ilyen Himnuszunk van! Mely magába foglalja mindazt, ami bennünk a legjobb, legértékesebb, élni segít, és küzdeni segít, nemcsak a külső, de a belső veszélyek idején is!A legfontosabb: a Gondviselésbe vetett hit. Isten erejében bízva éltük túl a reménytelen időket, és az újra és újra megjelenő belső meghasonlottságot.
Himnuszunk szövegében benne van a bűnbánat is, a beismerés, őszinte számvetés. E nélkül nem újulhat meg a közösség.

Benne van a legfőbb értékekhez való ragaszkodás, amelyet egy nép a kultúrájában hordoz. Ezért aki a kultúrát rontja meg, az a lélek ellen vét, mert zavarossá teszi belső erőforrásait.

Himnuszunkban benne van a magyar nép hihetetlen bátorsága is, hogy küzdött akkor is, amikor túlerő állt vele szemben, és győzött is, mert nem adta fel, és vele volt az erkölcsi igazság.
Ezért azt mondom: ma is ezt kell tennünk.”

 

Részlet Somogyvári Ákos megnyitó beszédéből:

idézet a Pesti Casino első felolvasóestjéről, amin a Kölcsey Hymnus hangzott el; erről barátja Bártfay László számolt be Kölcseynek 1832. február 15-én kelt levelében: Az itteni Casinóban olvasótársaság állott össze, hol minden péntek napon délutáni ötödfélkor magyar darabok olvastatnak néhány vállalkozók ‘s tekintve választott olvasók által, fennhangon. – Az első olvasás múlt pénteken történt, ‘s én valék a’ szerencsés első olvashatni – a’ Te Hymnusodat: Áld meg Isten a’ Magyart etc.etc. – Nem arra értve, hogy én olvastam, de megnyittathatott e az olvasás méltóbban? Barátom bizonyos ünnepiséget ada, legalább adhata e’ darab a’ megnyíló intézetnek.”

 

A koccintás alatt, Erkel szintén 1844-ben (a Himnusz megzenésítésének évében) keletkezett Köri kördalát hallhatta a közönség, mely az ősi magyar átok, a széthúzás, az egyet nem értés témáját “feszegeti”.

Erkel Ferenc Művelődési Központ

Megosztom a cikket