Pénzügyi és Költségvetési Bizottság javasolja elfogadásra a költségvetés rendelettervezetet, amelyben szerepel 4 millió Ft-os keret, amelyből a helyi civil szervezeteket támogatja az önkormányzat.
Amennyiben a képviselő-testület február 15-én elfogadja a javaslatot, akkor az érintett szervezetek március 21., hétfő 16 órai határidőig pályázhatnak támogatásra.
„Mára Budavidék és az egész agglomeráció lakossága küzd a kiköltözési hullámot meglovagló építőipari lobbival. De miért is baj, ha egy város vagy falu „gyarapszik”? – kérdezhetné, akit egyébként nem zavar, hogy a természet zöldjét az aszfalt és beton szürkéjére cseréljük. Azért, mert ennek árát többszörösen mi, helyben lakók fizetjük meg – és egyre inkább nyilvánvaló, hogy a frissen beköltözők is.
Az agglomeráció egyre nagyobb nyomás alatt van: településeink nem a helyben élők, nem is tudatos település-tervezés, hanem a társasházépítő befektetők érdekei mentén növekednek. A jogi környezet ugyanis olyan, hogy szinte bármi, bárhová építhető. A beruházók ráadásul a nagyobb haszon reményében még ezt is gyakran kijátsszák. Közben a helyi közösségek és a környezet érdekeit az önkormányzatok jogkörök híján nem tudják érvényesíteni.
Ennek a veszélyes trendnek az ellensúlyozására indítottunk egy mára igen népszerű petíciót megmaradt zöldfelületeink védelmében, a megalapozatlan lakóövezet-bővítések ellen és az önkormányzatok megerősítéséért. Nem tartható, hogy miközben a helyi közösségek választott tisztségviselőktől várják joggal a megoldást, ők hatáskör híján nem tudnak lépni, végső soron nem tudnak helyi érdeket érvényesíteni. Ez lenne a feladatuk, és ha hatáskörmegvonással „kiskorúsítják” őket, esélyünk sincs arra, hogy hatékonyan védjék a települést.
Pedig a helyzet egyre durvább. Több helyen láthatjuk, hogy vége a szépelgésnek, már nem is „lakópark” elnevezés szerepel az utcai jelzőtáblán, hanem „lakótelep”. Miért is szépítenénk a valóságot, amikor sok helyen nem hogy park vagy közösségi tér, de járda sincs, a szükséges infrastruktúráról nem is beszélve. És a jelen helyzetben forrás sincs rá.
Vagy nézzük, mi történt például a pátyi Körtés 2 beruházással. Az önkormányzat egy állítólagos jogi kényszerre hivatkozva leszerződött a befektetővel, majd jóváhagyta a terület átminősítését, és már folyik is a közműtervezés és talajelőkészítés. A projektet többen vitatják, és még Budakeszin sem nézik jó szemmel (már akik tudnak róla): az odaköltözők egy része biztosan a településünkön fog átmenni a budai kerületek irányába, tovább növelve a zsúfoltságot az utakon.
És ott van még Biatorbágy, Herceghalom, Pilisjászfalu… hosszan sorolhatnánk a helyeket, amikben a beruházók fantáziát látnak. Mert nekik ez valóban remek üzlet – mi viszont mind ráfizetünk.
Először az adóforintjainkkal, mert az eladási árban soha nincs benne a megnövekedett igényt kielégítő infrastruktúra, másodszor pedig életminőségünkkel, mert lassan egy kórosan burjánzó elővárosban találjuk magunkat a zöldövezet helyett, amelyben eddig éltünk, és amiért szerettünk itt élni. És nemcsak mi, de gyerekeink is fizetni fogják ezeket a súlyos árakat, ha nem fogunk össze, és változtatjuk meg a rendszert.
A helyben élők érdeke és a környezeti érdekek – ezeknek kell előtérbe kerülni a befektetői érdekekkel szemben!”
Az árnyékos zugokban még őrzi az erdő az utolsó hó nyomait, de egykettőre eltakarodik az is. Nekifeszülhet még a tél, de aki érti az ébredő élet jeleit, tudja, hogy marhat még a fagy, verheti a tájat a jeges zegernye, a zimankó már végképp vesztésre áll. A mogyoró hosszú barkákat eresztett, a szomszédom eresze alatt a verébség szorgos munkában van, gyűjtik a gallyat, rakják a fészkük vázát, majd meleg otthonná alakítják azzal a sok gyapjúszösszel, amit kutyáink az alájuk rakott, régi, molyette csergéből széjjelszórtak.
A még mindig járvány nyomorította, 2022-es esztendő második havának 4. napját mutatja a kalendárium, amikor Budakeszi mellett, a Tábori útnak is mondott, széles csapáson meghallom az idei első libákat. Talpam alatt sár, felettem a szikrázóan kék ég, amit új évszakot ígérő fénnyel hint be a mind magasabban járó Nap. A libák észak-keleti irányba tartanak, magasan járnak, s a libaregulához igazodva, tágan nyíló, széles V-alakban haladnak. Az elöl haladó madár máig alig ismert, de tévedhetetlen tudással „töri” a levegőt, tartja a megfelelő irányt, majd fáradva hátrébb sorol, a többiek léghuzatán, kevesebb erőfeszítéssel utazik tovább, átadva a helyét a következő, pihentebb libának. És így megy egészen az északi tundrákig, ahol majd elérkezik a szerelem, a tojásrakás és a fiókanevelés ideje. Sietni kell! A korán érkezők a legalkalmasabb helyen verhetnek tanyát, s aki jobban indul az élet könyörtelen versenyében, az biztosabban érhet célba.
Sokan csodálkoznak azon, hogy egyes madarak már a csikorgó, kopogós fagyban fészket raknak és állhatatosan kotlanak tojásaikon még akkor is, ha vastag, kora tavaszi hó takarja a fák ágait. Azért van ez, mert a madarak nem az időjárással, hanem sokkal inkább magával az idővel harcolnak. Érzékelik a napok hosszabbodását, és a fajfenntartás sürgető parancsának engedve munkához látnak, mert idő kell a költéshez, idő az egy-két fészekalja fióka felneveléshez, és aki előbb kezd hozzá, annak utódai erősebben, felkészültebben vágnak neki a következő télnek, vagy éppen a Tanzániáig, esetleg Dél-Afrikáig tartó, madárpróbáló őszi vándorlásnak. Mindinkább megalapozott megfigyelés, hogy a hazai fehér gólya állományból a nyárutón egyre több madár nem indul útnak Afrika felé, itthon maradnak, – egyre inkább okkal – bízva az enyhe, eltaknyosodó telekben. Mert aki kitart és úgy lesz tavasszal első, hogy el sem megy, az megspórolja a sok ezer kilométeres vándorlással elhasznált életenergiát, az elsőnek választhat magának fészkelőhelyet, és persze elsőnek jelölheti ki az élelemgyűjtés szempontjából kulcsfontosságú területet, a revírt.
De a libák nem ilyen spórolós fajták. Ősszel a csontrepesztő, lélekfagyasztó fagyokat hozó, északi területekről dél felé indulnak. Nagy csapatokban zúznak a késő őszi bádogégen, s gyakran csak az egymással folyvást kapcsolatot tartó, beszélgető madarak hangjából vesszük észre, hogy éppen felettünk járnak. Budakeszi egén is rendszeresen húznak, én többnyire ősszel, dél-nyugati irányba tartva figyeltem meg őket. Meglehet, egyik legfontosabb telelőhelyük, a tatai Öreg-tó felé tartanak ilyenkor, ahol tízezrével gyűlnek össze. A leeresztett mederben biztonságban éjszakáznak, majd hajnalban mennydörgést idéző robajlással, egyszerre indulnak el a környező kukorica tarlókra táplálkozni. Alkonyatkor pedig ugyanígy visszatérnek a tóra, újra összeverődik a vadlúd sokadalom. Aki egyszer látta ezt a csodát, aligha felejti el!
De most tavasz készülődik éppen, és a ludak északra tartanak. A korábban közismert vetési lúd helyett ma már egyre gyakrabban hallhatunk a tundrai és a tajgai ludakról. Az újabb kutatások alapján a korábban egységesen vetési lúdként (Anser fabalis) kezelt fajt ketté bontották. Az elsősorban a nyugat-szibériai tundrákon (vagyis északabbra) költő madarakat tundralúdként (Anser serrirostris), míg a tőle délre és nyugatra, egészen Skandináviáig, az erdős tajgán költőket tajgalúdként (angol tükörfordítás), a magyar nevezéktanban vetési lúdként (Anser fabalis) különítjük el. Hazánkban közülük leginkább a távolabbról érkező tundraludakkal találkozhatunk.
Eurázsia északi részén, a tundra- és a tajgaövben egyaránt elterjedt. Vizes élőhelyeken költ, fészkét növényi anyagokból építi és pehelytollaival béleli. Alfajtól függően fészekalja 4-7 tojásból áll. A kislibák egy hónap alatt kelnek ki és további két hónap telik el, mire röpképessé válnak. A család ezt követően, egészen a következő tavaszig, összetart. Mint a ludak általában, ez a faj is elsősorban fűfélékkel táplálkozik. Nálunk ősszel, nevéhez híven, jórészt szántókon táplálkozik, kipergett kukoricát szedeget és friss növényi hajtásokat legel.
Hozzá igen hasonló a nyári lúd, amely a házilúdfajták többségének őse. Neve arra utal, hogy nyáron, költési időben is megfigyelhető Magyarországon, szemben a többi vadlúddal, melyek nem költenek nálunk. Emlékszem, egyszer a Kis-Balatonban fekvő, Kányavári-szigeten tündöklő nyárban kiáltott ránk egy nyári lúd, máskor meg a Velencei-tavat kerékpárral kerülve figyeltem fel egy meglepően bizalmas, az út mentén legelésző csapatukra.
A nyári lúd hazai állománya a sok évtizedes védelemnek és vadászati tilalomnak köszönhetően napjainkra jelentősen megerősödött, így újra vadászhatóvá tették. Ősszel a hazai állomány mellé északról érkeznek vendégek, a tél beálltával együtt vonulnak dél felé. Kis csapatai rendszeresen áttelelnek.
Eurázsia jelentős részén elterjedt faj, a többi lúdfajnál délre népesíti be a vizes élőhelyeket. Nagyon korán kezdi a költést, gyakran már márciusban kotlik. Nádasokban, mocsarakban költ, nagy alapterületű fészkét általában nádból építi. Fészekalja legtöbbször 5-6 tojásból áll, de előfordul, hogy több tojó azonos fészekbe rakja tojásait, ilyenkor a költőpár jóval több kislibát is vezethet. A kotlási idő 27-28 nap. Csak a tojó ül a tojásokon, de a fiókákat mindkét szülő vezetgeti és védelmezi. A fiatalok kéthónaposan már önállóak, nyár közepére a családok nagyobb csapatokba verődnek. Táplálékában a szárazföldi fűfélék dominálnak, de kevés vízinövényt is fogyaszt. Gabonatarlókra és vetésekre is kijár táplálkozni.
Herman Ottó így ír a libáról: „Őszrekelvén az idő, a vadlúd tengernyi seregekbe összeverődve délnek vonúl és egy része eléri hazánkat is, hol az őszi vetéseket tömegével helyen-közön szinte elborítja és ha, mint rendesen egy-egy megszállott helyen kitart és oda rendesen visszatér, a vetés koppasztásával, kitépésével és túlságos gázolásával foltonként érzékeny kárt is okozhat. Ha telünk nagyon kemény és vastag hóréteg borítja a vetéseket, a vadlúd délre vonul és egy része átmegyen még a földközi tengeren is. De mihelyt enyhül az idő, a lúd visszatér. Innen a pásztoremberek helyes jóslása: ha a vadlúd délnek vonul, nagy hideget várhatunk, ha éjszaknak tart, megenyhül a tél is.”
Budakeszi környékén, vizes élőhely hiányában leginkább csak a magasan szálló, vonuló ludakban gyönyörködhetünk. Ám sok évvel ezelőtt, volt szerencsém sok szürke libát itt, a mezőn is látni! Késő őszi, ködös zúzmarás kora reggelen túrázni indultunk barátaimmal a katonasírok felé. A lovaspóló pályát elhagyva, az akácfasorból kilépve szemünkbe ötlött a sok, száraz gyepen tanyázó, méretes madár – a libacsapat! De a lúd köztudomásúan éber madár, ők is észrevettek minket és nagy robajjal, egyszerre kaptak szárnyra, majd összerendeződtek, s az alacsonyan járó, ködszürke felhőkben eltűnve elindultak a melegebb, déli tájak felé.
Illisz L. László
(Források: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Pallas Rt. Nyomdája; www.mme.hu)
Új korszak kezdődik a közösségi közlekedésben a digitalizációnak köszönhetően. Elbúcsúzik a Futár applikáció, és átveszi a helyét a BudapestGO – írja közleményében a BKK.
BudapestGO néven alapjaiban újul meg a BKK utazástervezője: számos kényelmi funkció bevezetésével szintet lépett a népszerű applikáció. A hónapok óta tartó fejlesztés nem pusztán annyit jelent, hogy új nevet kapott a korábbi alkalmazás. Olyan digitális szolgáltatás jött létre, amely végigkíséri a felhasználókat már az utazás első gondolatától a tervezésen és a jegyvásárláson át egészen az utolsó megtett méterig. Sőt, valójában annál is tovább – fogalmaz a Budapesti Közlekedési Központ.
Szárazabb, de továbbra is szeles időben lesz részünk.
Kedden délelőtt többnyire napos időre számíthatunk, majd délután északnyugat felől megnövekszik a felhőzet. Futó zápor, hózápor néhol előfordulhat. A nagy területen erős északnyugati szelet főként az Észak-Dunántúlon és a Duna vonalának tágabb térségében kísérhetik viharos lökések.
Pest, Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Veszprém megyére adtak ki elsőfokú figyelmeztetést a 70 km/h-át elérő, meghaladó széllökések miatt.
A legmagasabb nappali hőmérséklet jobbára 6 és 10 fok között várható.
forrás: https://infostart.hu/eletmod/2022/02/08/kiadtak-a-figyelmeztetest-fordulatokkal-teli-a-het-idojarasa
Ha a Meta nem kap lehetőséget arra, hogy európai felhasználóinak adatait amerikai szerverekre továbbítsa, azokon tárolja és dolgozza fel, a Facebook és az Instagram egész Európában leállhat – derült ki a Facebook, Whatsapp és az Instagram anyacégének (Meta) éves jelentéséből a napi.hu külföldi lapokat szemléző összeállítása szerint.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat riasztást adott ki viharos szél és zivatarok miatt.
Általában 60-80 km/h-s szél lesz, de lehetnek ennél erősebb lökések is.
Figyelmeztetésükben azt írják, hogy az északnyugati szelet a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén többfelé kísérhetik viharos – általában 60-80 km/h, a magasabban fekvő tájakon, záporok, zivatarok környezetében akár ezt meghaladó – széllökések.
A mai budakesziek – az újabb generációk és az elmúlt évtizedekben városukban otthonra leltek – számára teljesen természetes az, hogy egy zeneiskola is működik településünkön. Pedig ha jól belegondolunk, mikor a 60-as évek elején szerény körülmények között elindult a zeneoktatás Budakeszin, városunk egy mindössze 4-5 ezer fős, fővárossal határos kis falu volt. A kezdetekről, az intézmény mindennapjairól és terveikről szól ez az írásunk.
A ma már Czövek Erna Alapfokú Művészeti Iskola néven ismert zeneiskola megalakulása és 60 éves történelme kapcsán egy emberről mindig szót ejt a krónika. Czövek Ernát a magyar zenetörténet úgy tartja számon, mint a kodályi gondolat jegyében a vidéki állami zeneiskolai szervezet felállításának megteremtőjét, aki szerencsénkre 1961-ben éppen Budakeszire költözött. És ha már itt talált otthonra ez a kivételes zongoratanár személyiség és remek szervező, akkor azonnal munkához is látott. Lakásán, a Petőfi u. 15-ben zeneoktatói munkaközösséget alapított néhány kollégájával, melylyel gyakorlatilag megteremtette településünkön a mai napig működő alapfokú zenei oktatást. Zongoratanítványai közül többen sikeres művészek és egyetemi oktatók lettek. Köztük van Szokolay Balázs Liszt Fe-renc-díjas magyar zongoraművész és tanár, akit – még kisgyermekkorában – ötéves korától Budakeszin tanította zongorázni 1966-tól 1970-ig.
Czövek Erna 1968-ban elköltözött ugyan Budakesziről, de településünk fejlődésével párhuzamosan a zenei okatás az évek múlásával egyre jobban kiterebélyesedett. 1991-ben aztán mint önkormányzati zeneiskola önállósodtak, fenntartójuk 2013-tól az Érdi Tankerületi Központ lett.
Barcsik Hédi igazgató asszony 20 éve vezeti az intézményt. Elmondása szerint ma 430 növendékük van, ami óriási szám. Ebből a budakeszi székhelyű iskola zsámbéki tanintézményét 170-en látogatják, Budakeszin pedig 260 tanulójuk van. Hat tanszak van az iskolában: vonós-, fúvós-, billentyűs-, ütős-, vokális- és akkordikus tanszak, melyeken belül közel húsz hangszerből választhatnak a tanulók. Mintegy negyven főállású és néhány óraadó tanár vesz részt a tanításban.
Klasszikus és népzene oktatás folyik az intézmény falai között. Kiemelkedő jellemzője az zeneiskolának, hogy a méretéhez képest a zenetanulás hangszerválasztéka igen széles skálán mozog. A legfiatalabb tanszak az ütős, mely 2020-ban indult. Az általánosan közismert hangszereken kívül a választható ritka hangszerek között van Budakeszin a kürt és a népi hegedű, Zsámbékon pedig a népi citera, népi furulya és a harmonika oktatás.
Az új budakeszi iskola átadása óta az iskola közben működő intézmény már teljes egészében – nyolc termében – a zeneoktatást szolgálja, ezen kívül még tizenegy tanteremben tanítanak délutánonként a SZIA két telephelyén és a WUDISULI épületében.
Az igazgató asszony szerint néha talán nem feltűnő a falakon belüli munkájuk. Ez olyan, mint mikor a kis hangyák egyenként rakják a homokszemeket egymásra. Hosszú az út a látvány, a siker megszületéséig. Náluk a sikerhez elengedhetetlenül szükséges alapok lerakása a legfőbb cél. Ennek két lényeges ága van. Az egyikben tanulóik elsajátítják az alapvető hangszerkezelést és a kottaolvasást. Belőlük lesznek az amatőr zenészek, az értő koncerthallgatók, akik majd felnőve, újra jelentkeznek náluk, ezzel is ösztökélve gyermekeiket a zene szeretetére. Ők a 99%-os többség. A másik, 1%-os kisebbségből lesz előadóművész vagy éppen zenetanár, aki magasabb szinten folytatja zenei tanulmányait.
Sokat pályáznak, elsősorban hangszervásárlásra és a különféle országos versenyeken való részvétel költségeire. Évről évre számos díjat hoznak el a gyerekek ezekről a versenyekről.
Tanítványuk volt egykor Janicsák Veca, Hámori Máté, Liszt-díjas karmester, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője is, de hosszan lehetne folytatni sort. Az iskola legfiatalabb tanára, Szirmai Jenő is több neves, világjáró együttesben muzsikál időről időre.
Harminc éve tanár Budakeszin a több fúvós hangszert is oktató Velenczei Anna. Az ő és az akkor itt tanító fúvóskollégák növendékeiből jött létre a zeneiskola fúvószenekara 1996-ban. Az intézmény tanítványaiból álló fúvószenekarral néhai Csepregi Gyula, az egykor Budakeszin élt Európa-hírű jazz szaxofonos is fellépett három alkalommal 2004-2006-ban. Ebből az együttesből alakult meg néhány éve a Budakeszi Fúvószenekar, mely ma már a Budakeszi Német Önkormányzat együtteseként működik, és tagjai között Velenczei Anna több egykori tanítványa is játszik.
Ma is együtt játszik az egykor az intézményben alakult Ad Libitum Gitárzenekar is, akik régebben Kozma László tanítványai voltak. Házasságot és gyermekáldást is hozott már ez a kétévtizedes együttzenélés az együttesben.
Barcsik Hédi egy kis nosztalgiával szólt arról, hogy se szeri, se száma az intézmény működéséhez fűződő történeteknek. Számára is tanulságos volt a Covid-járvány karanténos időszaka, mikor csak online voltak kapcsolatban a tanítványaikkal. Bármenyire is meglepő, ez a sajátos helyzet nem gyengítette, hanem erősítette a gyakorlási hajlandóságot és úgy érzi, hogy a zenében sokan egyfajta lelki kapaszkodót találtak.
Jelentősen nőtt a zenetanulás iránti vágy az elmúlt években, mely késztetést talán a járvány is okozhatja. Sajnos jelenleg az iskola befogadóképessége nem bővíthető, és újabb zenetanárokat sem tudnak felkérni oktatói munkára. Most az a legfőbb céljuk, hogy tovább erősítsék az oktatás minőségi feltételeit.
Horváth Jenő
