Kovács Gyula nevéhez fűződik a Tündérkert. Európa legnagyobb őshonos gyümölcsfa gyűjteményével rendelkezik. Több mint 3500 féle különböző fája van. Szarvas József a Kárpát-medencei „Tündérkertek” megálmodója, létrehozója, aki erdész barátja munkája nyomán kezdte ösztönözni a települési közösségeket arra, hogy addig mentsék meg az őshonos magyar gyümölcsfajtákat, amíg azok fellelhetők, megtalálhatók. Budakeszin is van már Tündérkert. Megtekinthető a Széchenyi István Általános Iskola új épülete mellett jobb oldalon.
A Budakeszi Önkormányzat örülne annak, ha a régi hagyományoknak is megfelelően, minél több gyümölcsfa kerülne újra a budakeszi kertekbe. Ezért a további telepítés segítése érdekében ismét akciót szervez, melynek keretében kedvezményes áron – 2500 Ft/tő – lehet rendelni őshonos gyümölcsfákat. Ezek a fákat nem kell metszeni és permetezni, konténerben kaphatók, már az idei őszi ültetés keretében el is ültethetők.
Fizetés: a rendelés pontos összegét a BVV Kft.-nél tudják kifizetni, az Erdő utca 70. szám alatt, hétfőtől csütörtökig 8-15 óráig vagy pénteken 8-12 óráig.
A csemetéket csak pontos előrendelés esetén tudjuk elhozni az Őrségből, Pórszombatról.
Az országban jelentkező nagy igény miatt csak akkor tudjuk lekötni és biztosítani a fákat, ha az összeget előre kifizetik.
Rendelés leadási határideje:
2024. szeptember 15. 12 óra
Átvétel: BVV Kft., Erdő utca 70
2024. szeptember 27 péntek 9-12 és 15-18 óra között
2024. szeptember 28 szombat 9-13 óra között
A rendelésnél kérjük leadni: név, cím, telefonszám, e-mail cím, gyümölcsfa fajtája, darab. Amennyiben az adott fajtából már nem kapunk, a pénzt visszatérítjük, vagy lehet helyette mást választani.
Nagy Mercédesz és Szilágyi Norbert Makkosmárián egy meglévő épület átalakításával tervezett otthont egy fiatal pár számára. A családi házat úgy tervezték, hogy az épület és a kert közötti határok elmosódjanak, az új födém- és tetőszerkezet később bővíthető legyen a telek hátsó irányába. A projektet az építész alkotók gondolataival adjuk közre.
Budakeszi, Makkosmária településrészen található egykori gazdasági épület átalakításával bízott meg bennünket egy fiatal pár 2019-ben. A meglévő épület alapadottságait figyelembe véve és megőrizve hoztuk létre számukra azt a házat, amit otthonnak nevezhetnek. A természetjárás, a kerti munka fontos részét képezi Gergő és Ági mindennapjainak. Az általuk “Hegyi Odúnak” keresztelt családi ház tervezése során a legfontosabb szempont a kint és bent szoros kapcsolata volt(…)
A Sétálj Velünk túrán, csodás időben, sziporkázó napsütötte zöld erdőben hódítottuk meg Anitával a János-hegyet, és a tetején magasló Erzsébet-kilátót megmászva gyönyörködtünk a 360 fokos panorámában. Az úton Hunyadi János, Mátyás király, Schulek Frigyes, Sisi, Norma szelleme kisért minket. Színes történetek hálójában elevenedtek meg hőseink. Letűnt korok nyomában is jártunk a Budai-hegység néhol kalandos ösvényein. A Libegőnél, egy finom meggylekváros gofrival fokoztuk a természet szépségeit, majd megújult erővel, kényelmes sétával leereszkedtünk a piros, majd sárga jelzésen, a Gyermekvasút János-hegyi megállóján át, vissza Budakeszire.
Köszönjük Mindenkinek, aki részt vett a 45. születésnapi programunkon és velünk együtt ünnepeltétek, a közel 5. X-ünket!
Várunk Titeket legközelebb is! Ne maradjatok le a Május 11-ei Madarak és fák napjáról.
A Föld napja alkalmából szervezett bicibuszon úgy láttuk, mindenki jól érezte magát, ezért úgy határoztunk, hogy egy Gyereknapi Bicibuszt is tartunk! Csatlakozz az eseményhez itt
Várunk mindenkit!
Májusban nyílik Budakeszin a hulladékudvar, ahová a veszélyes hulladékot is le tudják majd adni az emberek.
Fenntarthatósági témahetet szervez az önkormányzat 2024. április 22-től 27-ig. Lesz virágosztás, szakmai programok faültetéssel, komposztálással kapcsolatban és szemétszedés is.
Fa komposztálóra is lehet jelentkezni. Az egy köbméteres ládákat a BVV Kft-nél lehet igényelni, mely önköltségi áron bruttó 5.800 Ft, kiszállítási díjjal együtt.
Immár 3. alkalommal a temetőt takarították a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesület szervezésében a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium hivatalos oldala diákjaival és a két egyesület önkénteseivel. Idén a 2. parcellának egy újabb részét tisztították meg az aljnövényzettől.
Köszönöm Hidas Mátyásnak, Ligetfalvi Károlynak, Schrotti Jánosnak, Somlóvári Józsefné-nek és a többi résztvevőnek az önzetlen, önkéntes munkát. Az ágaprítást a Szépítő egyesület megrendelésére egy vállalkozó végezte, a BVV Kft. munkatársai segítettek a darálék elszállításában.
Rebersák Attila vagyok és a családunk már 6. generációját tölti Budakeszin és ezért látjuk a változásokat és sajnos az olyan dolgokat is amik nem változtak a hosszú évek alatt. Tekintsünk vissza a múltba, milyen is volt Keszin gyereknek lenni? Fantasztikus, sok lehetőség kirándulásra és nagyon sok egyéb családi programra volt lehetőség.
Budaörsi út a Prékó telepnél
A családom egyik része a Préko lakótelep 1-es házában lakott én is oda születtem. Akkoriban nem volt még így kiépítve az egész környék, a házak mögött szőlők voltak és a telepen lakók kiskertjei. Az egyik legrémisztőbb hely nekem a kukatároló volt, amihez a két hátsó épület között egy kis úton kellett lesétálni. Este nem éppen az volt a kedvenc elfoglaltságom, hogy a sötét kivilágitetlan úton levigyem a szemetet.
De itt a rossz élmények el is fogytak. Imádtam a Budaörsi út szerviz útján végig menni a mamával. Akkor még nagyobb élet volt, emlékszem egy hölgyre aki tojást árult háztól, a Fény utcai piacról vissza felé nála vettük meg a tojást. Tovább haladva volt egy rendőr háza akinek a ladája mindig a garázsban állt és szőlőt árult. Ezzel a bácsival tavaly találkoztam és már 90 éves is elmúlt de mindenre emlékezett és sokat beszélgettünk a környékről. Nagyszüleimmel sokat játunk a vadasparkba, szinte két hetente felmentünk és végig sétáltuk a gyönyörű erdei utat és ahogy mentük mindig sok történetet hallottam az állatokról. A menetrendszerű vadaspark után két úton jutottunk haza, vagy a keresztapám felé sétáltuk, aki az Arany János utca végén lakott vagy vissza a Fő utca mentén indultunk el.
József Attila és Knáb János sarok.
Nekem minden kettő jó útvonal volt mert bármerre mentünk fagyizót érintett a séta. Ha keresztapám felé mentünk akkor az utunk a József Attila utcán át tartott ahol a DuDu fagyizó volt. Ez a fagyizó már sajnos nincsen meg, nem is találtam róla képet a családi albumban, pedig nagyon jellegzetes cukrászda volt számomra, az apró kerítésével és hangulatos kertjével. Egyszerűen fantasztikus volt a DuDu felé menő út baloldalt társasházak voltak jobboldalt családi házak, és utána a József Attila utca végén már csak a mezők voltak.
Az utca vége felé volt az egyik kedves ismerősünknek Rudi bácsinak boltja. Község ezen részében vagy ide tudtunk jönni vásárolni vagy az Erkel utca – Fő utca kereszteződésben lévő ABC-be, Ahol mindig érezni lehetett a vásárló által őrölt kávé illatát. Az Arany János utcával szemben még nem voltak házak a lakópark helyén egy nagy rét foglalta el ahol volt egy focipálya ezen a területen rendezték régen a majálisokat is. A másik útvonal akkor a Szöszi cukrászda esett útba illetve a Grafl cukrászda, lefele mind a kettőt nagyon szerettem gyerekként és mindenhol ki tudtam sírni egy-egy fagyit magamnak a nagyszüleimtől.
Széchenyi utca 65.
Ahogy lejjebb haladtunk a Vörös Hadsereg útján ( Fő utca ) elértünk a Táncsics Mihály térre ( Dózsa György tér ) ahol a híres vagy hírhedt Kakas kocsma volt, majd a kis hídon átkelve a pátyi úton sétáltunk tovább. A lakóteleppel szemben mező és szőlő ültetvények voltak, ott épült később a Tímár vasker ahol most a Lidl található. Onnan sétáltunk fel Nagyszénászug felé arra volt a település dögkútja, ahonnan jutottunk be a Mária sziklához.
Akkoriban Nagyszénászúgban hétvégi telkek voltak, hétköznap nyugodt forgalomtól mentes környék volt. Mindig arra sétáltunk el imádtam az erdőt a rétet ott még semmi jele nem voltam úgymond civilizációnak. A másik program lehetett busszal bemenni a közeli Moszkva térre és onnan fel gyalogoltunk a várba a hadtörténeti múzeumba ez egy állandó program volt nagypapámmal aki mindig mesélt a II. világháborúról, amit ő megélt és számomra fantasztikus és nagyon érdekes dolgokat mesélt róla. Hazafelé mindig néztük hogy a fekete vagy a piros 22 ( a piros gyors járat volt nem minden megállóban állt meg ) busz indul el, akkor még 260-as Ikarusok voltak ezen a vonalon és sose értettük miként lehet az hogy néha a fekete megelőzi a pirosat mert hát szinte versenyeztek a sofőrök.
Ez gyerekként számomra fantasztikus volt amikor hátul álltunk a középső kapaszkodónál az ikarusban és kifele nézve néztük az elsuhanó tájat ahogy a busz haladt fölfelé a budakeszi úton, és amikor elértük a Ságvári liget megállót ott mindig nagypapám mondta, hogy amikor építették az úttörő vasutat akkor államosították a 3 teherautóját. Rendszeres program volt szombatonként elindultunk a fény utcai piacra nagymamámmal busszal és mindig néma kacsát vettünk. Hazafelé megálltunk a Petro hentes boltnál ami a mai napig létezik és hasonló a kiszolgálási módja mint régen, volt tehát külön van a pénztár ki kell fizetni és a blokkal együtt kell visszamenni a pulthoz és akkor kapjuk meg az árut.
Végállomás kb. 1980
Néha a Fény utcai piac trafik során végig mentünk és néha de tényleg nagyon néha volt olyan alkalom amikor kaptam vagy egy DMSZ kardot vagy DMSZ kockát. Jó volt budakeszin gyereknek lenni a telepi gyerekekkel összejártunk homokoztunk, fociztunk, bújócskáztunk egy teljesen más közeg volt én néha most is látom a saját gyerekeimen, hogy olyan nehéz kiszabadítani őket a virtuális valóságból, hogy a telefon vagy a számítógép van előttük ahelyett, hogy néha kimennének a szabadba.
Családom másik részéről is ejtenék pár szót ők a Széchenyi utcában laktak egy teljesen más világ volt ott a Széchenyi utcában mindenki ismert mindenkit ugye az egész család szinte ott lakott én nagyon szeretem húsvétkor végig járni a házakat. Meglátogatni Giza nénihez, Terit, Árpi és a többi rokonhoz. Végig locsolni őket azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy kis zsebpénzhez jussak. Szüleink nyugodtan kiengedhettek minket biciklizni akkor a szerviz úton lehetett szánkózni csak sötétedésre kellett hazaérni.
Emlékszem nekünk a pince a szemközti házban volt onnan kellett a tüzelőanyagot felvinni hozzánk vödörrel. Emlékszem Merétei Sanyi bácsira aki református lelkész volt, rendszeresen jártunk a Kálvin terembe hiszen akkor még nem volt meg a református templom. Feljebb volt az I. világháborús emlékmű. Felette volt a tűzoltószertár és posta felett a Coop helyén Vasedény bolt. A mostani szellemház helyén volt egy ABC Kossuth utcában mellette meg a mozi volt ami jellegzetes homlokzatára mai napig emlékszem. A mostani közösségi tér helyén volt a Diófa vendéglő. Rengeteg emlék és érzés fut átt rajtam mikor Budakeszin átmegyek még mindig sok ismerős arcot látok és remélem egy két képpel át tudom adni gyermekkorom egy-egy pillanatát. Elnézést, hogy ugráltam a helyszínek között, de sok az emlék és kevés a hely ennek az írásnak.
Vadaspark
Kilátás az Arany János 24-ből a mostani Paplanhát utcára.
