Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelében olvashatjuk: “ Nem azé, aki akarja és nem azé, aki fut, hanem egyedül a könyörülő Istené a dicsőség.”Ennek az igének az üzenete, hogy a 80 év nem érdem, hanem ajándék, mondta Benczúr László díszpolgárunk a mai születésnapján.Isten éltesse, jó egészséget kívánunk!
Egy hónappal ezelőtt rég nem látott sikert arattak a magyarok a milánói vívó világbajnokságon. Női kardcsapatban, férfi párbajtőr egyéniben és férfi kardcsapatban is magyar siker született. Külön öröm ez a budakesziek számára is, hisz Márton Anna és Koch Máté személyében Budakeszihez is köthető győzteseket köszönthettünk. A Budakeszire született, korábbi olimpiai ezüstérmes, világbajnok kardvívó, Nemcsik Zsolt után újabb vívó büszkeségei vannak városunknak.
Miért lett éppen párbajtőr vívó?
Koch Máté: Eredetileg nem volt ilyen szándékom. Én kiskoromban mindig is focista akartam lenni. A grun-don játszottam a srácokkal. De igazán ott sem éreztem magam komfortosan. Valamiért nem ment nekem ez a csapatjáték. A fiúk utaltak is rá, hogy akkor ezt most nem kéne erőltetni Később a tenisszel is próbálkoztam, külön órákra is jártam az iskolában, de valahogyan az sem jött be nekem.
Aztán a szüleim 2007-ben úgy gondolták, hogy még próbálkoznak velem, ezért elvittek az akkori lakhelyünkhöz közeli Vasas SC pasaréti sportcentrumába, hogy talán majd a vívással – azon belül a tőrvívással -megbarátkozom. És azt kell mondanom, hogy azt sem élveztem akkor, mert a tőrvívásban óriási befolyása van a bíróknak, hisz ők vezetik le a találatokat, ítélik azt ide vagy oda. A versenyeimen gyakran nem értettem, hogy éppen kinek, miért ítél találatot a zsűri. Anyukám nem is járt ezekre a versenyekre, mert nem bírta idegekkel. Apukám kísért el ezekre a megmérettetésekre, de ő is nehezen viselte a találatok zsűrizését. Bizony sok cigarettát szívott el egy-egy ilyen alkalommal. Ezért aztán szó szerint volt, hogy ellógtam az edzéseket, gyakran fájt valamim, beteget szimuláltam. Persze nem azt mondom, hogy nem volt igaza a bíróknak, de akkor laikusként azt gondoltuk, hogy csalnak. Így aztán megváltásként jött, hogy 2011-ben megszűnt a Vasasnál a tőr szakág és így az egyesületen belül átkerülhettem a párbajtőrözőkhöz 12 éves koromban.
Tehát végre elérkezett oda, ami elrendeltetett.
K. M.: A párbajtőrözésnek más a mozgáskultúrája, a találati felületek is különbözőek, és ami a legfontosabb, nem levezetik a találatot, mert azt ebben a szakágban már 1933 óta találatjelző géppel számolják, és aki hamarabb ér el találatot, azé a tus. Nekem már a kezdetekkor sokkal jobban tetszett, hogy itt nincs annyi veszekedés a találatokon. Gyorsan jöttek az első sikereim. Már a második edzésem után bronzérmes lettem egy csapatversenyen, majd ezt követően az ún. „Olimpici”-n is bronzérmes lettem egyéniben.
Több helyen is olvastam, hogy nem a megszokott módon párbajtőrözik. A mozgása is eltér a többiek hagyományos, „párbajtőr” mozdulataitól. „Naturális”, azaz a természetes, istenadta mozdulatait megőrizte a versenyzői pályáján is.
K. M.: Igen, ez szokatlan lehet az ellenfeleim számára, és talán az is, hogy egykori tőrözői múltamból megőriztem olyan védekező elemeket, melyek szokatlanok a párbajtőrözésben. Nevelő edzőim – Gyarmati Béla és Hallea Péter – is tisztában voltak azzal, hogy ezeket nem kell lenyesegetni rólam. Maradjak az, aki voltam. Persze ehhez kemény edzőnek is kellett lenniük. Nem engedték meg, hogy ne járjak edzésre, ha az iskolában rosszul tejesítettem, jött a büntetés. Felnőtté válásom jelentős évei voltak ezek. Mindezek együtt vezetettek világbajnoki sikeremhez.
Boczkó Gábor, a párbajtőr csapat edzője a vb győzelme után, így nyilatkozott: „Ilyen az, amikor jó irányba indulnak el a hangyák.” Mit jelenthetett ez a mondat?
K. M.: Már az első asszóban tök nyugodt és laza voltam, nem pánikoltam, ami rám egyébként nem igazán jellemző. Talán erre gondolhatott Boczkó Gábor, mert amúgy ideges, üvöltöző, temperamentumos típus vagyok. Én mindig meghalok a páston.
A legjobb 8 között sikerült megvernem csapattársamat, Siklósi Gergőt, aki olimpiai ezüstérmes és világbajnok. Előtte őt még soha az életben nem győztem le! Aztán ugyanazzal az éhséggel mentem tovább a döntő asszóig, ahol végig irányítva a meccset, legyőztem hazai pályán az olasz DiVerolit. Ezt követően is jó formában voltam a párbajtőr csapatban is, ahol végül ötödikek lettünk.
Mikor költöztek Budakeszire?
K. M.: 2014-ben költöztünk ide, de korábban is volt budakeszi kötődésem, mert a Budakeszi út 77-ben laktunk, ahonnan gyakran jöttünk ki, ebbe az erdőkkel körülölelt városba. Én már áprilisban beköltöztem a fővárosba – hogy az edzések és egyéb intézni valókhoz közelebb legyek -, édesapám most is Budakeszin él. Nagyon szeretem ezt a várost!
A teljes embert kívánó élsport mellett a távolabbi jövőjére is gondol?
K. M.: A Testnevelési Egyetem vívóedzői szakára járok.
Mik a tervei a közeljövőben?
K. M.: Még csak egy hónap telt el a vb-győzelmem óta. Nehéz feldolgozni egy ilyen hirtelen jött sikert, hozzászokni a média érdeklődéséhez. Mindemellett igyekszem újra feltöltődni.
És természetesen az olimpiai kvalifikáció második fele is elindul az ősszel. Remélem, párbajtőr csapatban kiharcoljuk az indulást, jók az esélyeink. És ha ez sikerül, hárman kijuthatunk egyéniben is. De a legfontosabb mindig a csapat. Természetesen komolyan gondoljuk az egyéni versenyeket is, de egy csapatban, a többiekkel annyira jó érzés megélni a sikert, hogy az egyéni eltörpül mellette. Aki nézte a milánói vb-n a döntőket, láthatta, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron milyen kitörő örömmel ünnepelte a kardcsapatunk győzelmét.
Horváth Jenő
Budakeszi Hírmondó 2023. augusztus
Kapcsolódó:
Egy hónappal ezelőtt rég nem látott sikert arattak a magyarok a milánói vívó világbajnokságon. Női kardcsapatban, férfi párbajtőr egyéniben és férfi kardcsapatban is magyar siker született. Külön öröm ez a budakesziek számára is, hisz Márton Anna és Koch Máté személyében Budakeszihez is köthető győzteseket köszönthettünk. A Budakeszire született, korábbi olimpiai ezüstérmes, világbajnok kardvívó, Nemcsik Zsolt után újabb vívó büszkeségei vannak városunknak.
Hogyan lesz valakiből vívó, hisz ez a sportág nem épül széles tömegbázisra sehol a világon?
Márton Anna: Nálam ez elég véletlenszerűen történt, mert a budavári általános iskolában, ahová jártam, tanítás után volt egy kardvívó szakkör. Minden kisgyereknek megtetszik, ha azt hallja, hogy vívás. Én is így voltam ezzel, holott addig karatéztam és minden egyéb sport is érdekelt. 9 évesen koromban pedig elkezdődött az én kardvívó történetem. Szerelem volt első látásra ez a találkozásom a vívással.
Ön ötszörös magyar bajnok és 2015-ben, 20 évesen már bronzérmes volt a világbajnokságon. De a női kardvívásnak a tavalyi évig nem volt még magyar világbajnoka.
M. A.: Az utóbbi pár évben kezdtük ebben a szakágban utolérni a világot. 2022-ben lett először világbajnok a magyar női kardcsapat a kairói vb-n, idén pedig Milánóban is győztünk.
Ám a csúcsra jutása nem volt egyszerű. Súlyos sérülést szenvedett 2020-ban, a magyar bajnokságon.
M. A.: 2020 decemberében volt az országos bajnokság, amikor már túl voltunk az olimpia elhalasztásán. Ez elképesztően kemény év volt. Sokáig nem tudtuk, mikor lesz az utolsó kvalifikációs verseny, ahol végre megszerezhettük a kvótát az induláshoz, hogy részt vehessünk a 2021-es tokiói olimpián. Ebben az időszakban sok sportoló komoly sérüléseket szenvedett a szerte a világon, mivel mind mentálisan, mind fizikálisan nagyon nehéz volt állandóan maximális szinten őrizni a formánkat. Ez a folyamatos pörgés okozhatta nálam, hogy bal a térdemben elszakadt az elülső keresztszalag, mely az egyik legrosszabb sérülés, melyet egy sportoló szerezhet. Mivel műtét esetén a felépülés, a rehabilitáció nyolc hónapig tartott volna, az olimpiai részvétel miatt nem vállaltam a műtétet. Kénytelen voltam szalag nélkül nekivágni az olimpiának, ahol végül is a negyedik helyen végeztem.
Egy ilyen körülmények között elért olimpiai 4. hely felér egy aranyéremmel!
M. A.: Ez volt eddig a legnagyobb kihívás az életemben, mellyel szembenéztem. Úgy gondolom, hogy akkor ott a maximumot hoztam ki az adott helyzetből. Két évvel elteltével úgy érzem, hogy hosszú távon én nagyon sokat erősödtem mentálisan azzal, hogy ezt végigcsináltam akkor.
Az olimpiát követően is nagyon fontos dolgok történtek az életében.
M. A.: Az olimpia után, 2021 szeptemberében megtörtént az elhalasztott térdműtétem Stuttgartban, és a rehabilitációm is elindult, de ami még ennél is sokkal fontosabb volt, megszületett tavaly nyáron a kisfiam. Ez óriási boldogság volt számomra. Kicsit váratlanul jött, de igazából a legszebb dolog, ami eddig történt az életemben.
És aztán jött egy újabb súlyos térdszalag sérülés.
M. A.: A térdműtétem és a szülés után visszatértem és több versenyen is elindultam, melyek nagyon jól sikerültek. Fokozatosan visszarázódtam a vívásba, jó formába kerültem. Aztán az utolsó felkészülési versenyen derült ki, hogy mégsem jó a térdszalagom. Teljesen elszállt a beépített keresztszalag, így bizonytalanná vált, hogy részt vehetek-e a milánói világbajnokságon. Hogy mégis elindulhattam ezzel a sérülésemmel a világbajnokságon, azt egy fantasztikus térdrögzítőnek köszönhetem, melyet Németországban sikerült beszereznem, melyet korábban még soha nem láttam, nem is tudtam róla. Jó lett volna, ha már a tokiói olimpia előtt is eljut hozzám ennek a léte. Ez a csodálatos rögzítő, hihetetlen módon stabilizálta a térdemet, és emiatt tudtam olyan jól vívni a milánói vb női kardcsapat versenyén.
A döntő hatodik párjában állt be csereként a csapatba és a győztes csata legvégén plusz tízes találati mutatóval fejezte be az összecsapást, ami az aranyérem megszerzéséhez vezetett.
M. A.: Úgy gondolom, hogy sokkal rutinosabb vagyok, mint a fiatal csapattársaim, és a döntőben ez kulcsfontosságú volt. Magabiztosan tudtam felállni az egyéniben nagyon erős francia vívók ellen, hisz már nagyon régóta versenyzünk együtt. Nem volt bennem semmi félelem, szerettem volna megmutatni, hogy mire vagyok képes, és a csapattársaimért mindent ki akartam adni magamból.
Ön sem tartozik éppen az idős versenyzők közé, de ahogy láttam, a csapat másik három tagja csak egykét évvel van túl a tinédzser koron. Ezt a sikersorozatot még sok évig folytathatják közösen ebben a felállásban.
M. A.: Ebben reménykedünk mi is. Elkezdtünk egy olyan berobbanást, egy olyan menetelést ezzel a fiatal csapattal, mely nagy reményekre ad okot a jövőre nézve. Belegondolni is elképesztő, hogy mi lehet ebből az elkövetkező évek során. A női kardcsapat lehet a magyar vívás húzóága jövőben, mert hatalmas potenciál van bennünk. A csillagok nagyon jól álltak, amikor mi négyen megtaláltuk ezt a sportot. És ami a legfontosabb, nagyon szeretünk egymásért, a csapatért küzdeni. Ez a legfontosabb egy csapat számára és nem is az, hogy mennyire erős vívók a tagjai, hanem hogy tudjanak összedolgozni és legyenek egységesek.
Mindezek mellett ön pszichológusként végzett az ELTÉ-n! Édesanya, világbajnok vívó, diplomás pszichológus! Csak ámul és bámul az ember ezek hallatán…
M. A.: Az alapképzést már elvégeztem az ELTÉ-n, és most a mesterképzést végzem a Károli Gáspár Református Egyetemen. Néha már én is vakarom a fejemet, hogy hú, sok ez így egyszerre, de nagyon sok segítséget kapok a szűk családi körből, nem egyedül csinálom ezt az egészet! Nagy csapatmunka van mögötte.
Azt olvastam önről valahol, hogy szereti a kulináris örömöket.
M. A.: Én úgy gondolom, hogy aki ellazulni nem tud, az megfeszülni se nagyon! Hogy én maximumot nyújtsam a páston, ahhoz az kell, hogy fel is tudjak töltődni. Az a jó, mikor a kettő egyensúlyban van.
Már sok éve kétlaki életet él Budapest és Budakeszi között.
M. A.: Édesanyám már több mint 10 éve itt lakik, és én is itt éltem évekig. Most meg a kisfiam van itt nagyon gyakran. Mikor edzésen vagyok, akkor neki Budakeszi a második otthona.
Gondolom sokan gratuláltak a világbajnoki sikere után..
M. A.: Nagyon boldog vagyok, hogy mindenhonnan kapom a sok biztató támogatást. Ha elsétálok az utcán, Budakeszin is mindenki rám köszön, és kapom a gratulációkat. Emiatt érdemes sportolni és ilyen eredményeket elérni. Remélem, hogy ez a nagyszerű csapatunk a jövőben is sok örömet fog szerezni szurkolóinknak.
Horváth Jenő
Budakeszi Hírmondó 2023. augusztus
Kapcsolódó:
Örömmel adunk hírt arról, hogy Gyülekezetünk hűséges felügyelője, Benczúr László Ybl díjas építészmérnök, 2023. augusztus 20-án, Budakeszi díszpolgára lett.
Budakeszin, a Főtéri parkban, a Szent István király emlékműnél Bakács Bernadett alpolgármester méltatása után a megtisztelő elismerést Dr. Győry Ottilila polgármester adta át számára.
A díjátadással egyidőben zajlott a budakeszi evangélikus gyülekezet istentisztelete is. A díjazott kérésére a gyülekezet tagjai a Benczúr László által tervezett templomban adtak hálát a díjért és imádkoztak a Felügyelőért és családjáért.
Az ünnepség méltó és szívmelengető volt, melyen az ünnepi kenyérszentelést gyülekezetünk nevében Dr. Fabiny Tibor a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, teológus, irodalomtörténész végezte.
Gratuláljunk együtt Benczúr Lászlónak ezen emlékezetes és megérdemelt elismerésért! Isten Áldja Benczúr Lászlót!
A rendezvényen részt vett Berlinger Gábor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alelnöke és családja is (gyülekezetünk tagjai), akinek egyúttal gratulálhattunk az Államalapításunk Ünnepe alkalmából Novák Katalin köztársasági elnök asszony által adományozott állami kitüntetéséhez, a Magyar Ezüst Érdemkereszthez.
Soli Deo Gloria
Balczó András 85 éves.
Látták a tévében tegnap este a dr. Béres Józsefről szóló filmet?
A feltaláló megalkuvást nem tűrő harcának és morális értékrendjének bemutatása a film komoly erénye.
De mégsem emiatt írok, hanem azon kiváló emberek miatt, akik a nehéz időkben is kiálltak mellette, szembe menve az intrikákkal és hazugságokkal a ’60-as, ’70-es években.
Amikor meghallottam köztük Balczó András nevét, büszke voltam arra, hogy személyesen ismerhetem a háromszoros olimpiai bajnokot, tizenkét gyermek édasapját, Budakeszi díszpolgárát.
Isten éltesse szép családja körében!
Már a cím is azt jelezheti az olvasónak, hogy a következő interjú alanya egy színes, életét nagy lángon élő, karakteres, hatalmas munkabírású személyiség, akit az RTL Klub „Cápák között” ötéves showműsorából bizonyára sokan ismernek. Interjúnkban most megpróbáljuk bemutatni a Budakeszin élő Balogh Petya -szoftveres vállalkozó, programozó, stratéga, dreamer, technológus, befektető, startupper mentor – nem mindennapi történetét.
Tényleg hétéves korában kezdett írni informatikai programokat autodidakta módon egy Commodore-64-es számítógépen? Ez elég hihetetlenül hangzik.
Balogh Petya: Igazából akkoriban még nem sok más lehetőségem volt. Édesapámmal, majd később általános iskolai és gimnáziumi számtech tanáraimmal együtt bújtuk a könyveket, újságokat, és tanultuk a programozást. Az elég hamar kiderült, hogy jó érzékem – és még nagyobb kitartásom – van a témához, ha tehettem volna, akkor egész nap a gépet nyomkodom. Egyik első szoftverem, amire emlékszem, egy matematika oktató program volt az öcsémnek, amivel az összeadást és kivonást tudta gyakorolni. Aztán persze jöttek a nagyobb és izgalmasabb célok, lemodellezni, hogyan töri a fényt egy vízcsepp, vagy megszámolni egy fotón a sejteket, zeneszerkesztőt fejleszteni, saját programnyelvet… Mindig az izgalmas kihívásokat kerestem.
Gimnáziumi tanulmányait pedig Budakeszin, a Nagy Sándor József Gimnáziumban végezte az 1990-es évek elején. Akkor még nem budakesziként (7 éve él városunkban) -távol a szülői háztól – az iskolához tartozó kollégiumban lakott?
B. P.: Igen, amikor középiskolát kellett választanom, akkor Gödöllőről logikusabb lett volt a helyi gimnázium vagy a HÉV vonalán a Neumann, az ország legjobb számítástechnikai szakközépiskolája. De pont abban az évben indult Budakeszin, a Nagy Sándor József Gimnáziumban a programozó osztály, és a távolról érkezőknek kollégiumuk is volt. A gimi is tetszett, de a kollégium, és a szabad, önálló élet vonzott igazán. A szüleimet nem volt könnyű meggyőzni, de makacs vagyok, végül sikerült. Így lettem budakeszi lakos, legalábbis négy évre.
Gondolom, innen egyenes út vezetett az egyetemre, hiszen diplomás családból származik.
B. P.: Az nálunk sosem volt kérdés, hogy egyetemre megyek, diplomát szerzek. A szüleim mindketten villamosmérnökök, és nekik sok áldozatot kellett hozni azért, hogy ezt elérjék. Így érthető, hogy gyerekkoromtól fogva az volt a kitűzött út, hogy egyetemet végzek majd. Sőt, édesapám még azt is megígérte, hogy a diplomáért egy eredeti IBM-márkájú PC-t is kapok majd tőle. Ez volt akkoriban a legnagyobb álmom. Az egyetem választást egy kicsit felülírta a szabadságvágyam. Ők azt remélték, hogy a BME-n folytatom, mert oda Gödöllőről még be tudnék járni minden reggel. Én pedig pont ezért a Veszprémi Egyetemre jelentkeztem informatikus szakra, így szabad maradhattam. De aztán elég hamar rájöttem, hogy én már egy ügyes programozó voltam, abban akartam kiteljesedni, és ehhez az egyetem nem vitt közelebb. Mikor kiderült, hogy a második évfolyamon egyetlen óra géptermi időt sem kapunk, csak elméletben és papíron tanulunk heti pár órában programozást, végleg betelt a pohár.
Hogyan lehet valakiből vállalkozó – semmi élettapasztalattal -egyszerű érettségi bizonyítvánnyal, tőke nélkül? Gyakorlatilag a nulláról indulva?
B. P.: Akkoriban is voltak már befektetők szerencsére, (bár főleg autónepperek), akik fantáziát láttak az éppen kezdődő internetben, és hajlandóak voltak megfinanszírozni egy ifjú titánt, aki a csillagokat is leígérte nekik az égről. Az első pár projekt – bár sok szempontból nagyon izgalmas volt – buktával zárult. Hiányzott a piaci tapasztalat, az iparági tudás, az értékesítés.
Aztán eltelt néhány év, és sorra jöttek a hazai, nemzetközi szakmai és üzleti sikerei. Először a Nokiánál, majd később már társtulajdonosként, alapítóként, tulajdonosként saját cégeivel fejlesztett az informatika legkülönfélébb területein, nyilván sokaknak adva munkát.
B. P.: Egy keményebb kudarc után csábultam el Finnországba, a Nokiához. Akkoriban ők voltak Európa legnagyobb technológiai cége – az akkori Apple – mondhatni. Egy izgalmas, új technológián dolgoztam egy kis magyar csapattal odakint, a vezeték nélküli hálózatok új generációján. Ez később WiFi néven terjedt el, és nagyon büszke vagyok, hogy ha kicsiben is, de részese lehettem. Amikor három és fél év után meguntam az északi levegőt, hazaköltöztem, és a mobiljáték cégemet kezdtem építeni, amiből knőtt később az NNG is (ismertebb nevén iGO). Ez végre működött, és egy nemzetközi sikersztori nőtt belőle, az ország egyik legnagyobb szoftvercége. Közel ezer főnek adtunk munkát, jelen voltunk öt kontinensen és több tízmillió embernek segítettünk célba érni.
Mikor váltott az érdeklődése, és fordult a tech startupok, az angyal befektetések irányába, Budakeszin működő székhellyel?
B. P.: 2013-ban eladtam a tulajdonrészemet a cégben, majd 2015-ben felálltam a vezérigazgatói székből, és 38 évesen nyugdíjba vonultam. Volna. De megtaláltak a hazai startupok, alapítók és mindenkit érdekelt az utam, a tanulságaim. Az első évben több mint 300 alapítóval találkoztunk, beszélgettünk. És a legígéretesebb sztorikba pénzt is tettünk. Közben újraházasodtam, és új párommal, Majával (Balogh-Mázi Mária, 2019-ben az Év Női Vállalkozója) közös gyerekünket vártuk. Ekkor döntöttünk úgy, hogy Budakeszire költözünk. Tetszett, hogy ennyire zöld, emberi és mégis közel van a városhoz.
■Az ilyenekben tudatlan átlagember azt hallva, hogy „angyal befektetések, startupok mentorálása”, nyilván felmerülnek ilyen kérdések, hogy mit is jelentenek ezek a tevékenységek, és hány ilyen kezdő vállalkozással működnek együtt ennek kapcsán!?
B. P.: Angyalbefektetőnek azt nevezzük, aki először hiszi el egy vállalkozónak az álmát, aki először tesz pénzt valamibe, ami még nincs is. Ilyen korai fázisban, ennyire bizonytalanba fektetni csak úgy lehet, ha a cégen túl meglátjuk és értjük az embert, a vállalkozót. Neki szavazunk ezzel bizalmat. És általában nem csak pénzt fektetünk be, hanem a tudásunkat, a tapasztalatunkat és a kapcsolatrendszerünket is. Eddig több, mint 50 ilyen befektetést végeztünk, amire ma már egy komoly csapatunk is van, ez az STRT (strt.hu). A célunk, hogy tíz éven belül ezer startup cégbe fektessünk a régióban, és őket támogassuk a siker felé.
2021-ben elnyerték az „Év Startup Befektetője” díjat. Hiteles múlt, edukatív kommunikáció a siker titka? Nagyon népszerűek a startu-posok körében, köszönhetően sajátos, egyedi világlátásuknak.
B. P.: Szerintem a legfontosabb az, hogy szelídnek és kedvesnek kell maradni. A befektetés igazából nem csak számokról, sokkal inkább emberekről szól. Bizalomról, segítésről, közös célokról. És arról, hogy bármi is történik, korrektek maradjunk. Mert ez egy évtizedes közös munka, és biztosan fognak történni jó és rossz dolgok is az úton. Mi ebben vagyunk nagyon jók: partnernek lenni, bizalomban maradni hosszú távon is.
Hajtja az örök tenni akarás, a kíváncsiság, az új kihívások leküzdése! Startup mentori, befektetési tevékenysége mellett gyakran látható-hallható tv-ben, rádióban. 2023 óta műsorvezetője a Jazzy Rádió Business Classnak, a „Cégépítők” podcaston is vendégeket faggat, és a Dumaszínházban is standup-ozik alkalmanként. Legutóbb például Litkey Gergellyel és Budakeszin élő „földijével”, Kovács András Péterrel. E-konferenciák gyakorta meghívott előadója, Siófokon, Erdélyben tanfolyamokat tart. Miképpen lehet ezt friss szellemmel, fizikummal végig csinálni, a kiégés veszélye nélkül?
B. P.: Imádom, amit csinálok. Ahogy gyerekként a programozásban, mostanában az üzletben találom meg az izgalmas kihívásokat. Mindig építek valami nagyot, mindig van egy nagy őrült célom, amit néha sikerül elérni. Hiszem, hogy azért vagyunk itt, hogy többet hagyjunk magunk után. Az életünknek nem csak önmagáért és önmagáról kell szólnia, hanem hasznosak kell legyünk a többiek számára. Ez mozgat és éltet.
És persze itt van még ezek mellett az RTL Klub „Cápák között” üzleti showműsora, melynek a kezdetek óta egyik mentora. Mit jelent önnek ez a százezres nézettségű sorozat adás?
B. P.: Számomra egy nagyon fontos fordulópontot jelent ez. Amikor indultunk, 2019-ben, 30 évvel a rendszerváltás után, a „vállalkozó” szó még félig-meddig szitokszó volt. A kilencvenes évek vállalkozói azok voltak, akik széthordták az országot. Pedig szerintem a világban egészen addig nem történik semmi, amíg valaki nem kockáztat, vállal felelősséget, és kezd el valami újat. Ők az igazi vállalkozók. Ők építik maguk körül a világunkat. És egy ország jövőjét vállalkozóinak a minősége határozza meg. Több jó és korrekt vállalkozó = jobb ország.
Ez év júniusában a Budakeszi Önkormányzata által szervezett vállalkozói fórumon ön is előadást tartott, ahol elsősorban a mesterséges intelligencia jövőbeni társadalmi kihívásairól szólt a hallgatóságnak. Egyebek mellett megkérdezték arról is, hogy Budakeszin élő lokálpatriótaként miképpen tudja meghatározni magát városunkban, akár településünk üzleti lehetőségei szempontjából is.
B. P.: Egyelőre még leginkább alvóváros Budakeszi, ahol a szabadidőt, az estéket, a hétvégéket töltjük. De ahogy egyre többen távmunkában dolgoznak, ahogy a fizikai távolság szerepe csökken, úgy ez is változni fog. Budakeszi sok szempontból nincs jó helyen, nincs autópályája, így sosem lesz erős kereskedelmi, gyártási, logisztikai központ. Ugyanakkor sok magasan képzett értelmiségi lakik itt, akik világcégeknek dolgoznak. Ebben szerintem van egy kiaknázatlan potenciál.
Horváth Jenő
Budakeszi Hírmondó 2023. július
Kapcsolódó:
Kisfiára, az 1 éves Vincére az édesanyja, a budakeszi Szabó Gabi vigyáz, amikor Anna edz. A világbajnoknő borászattal is foglalkozik, a férje, Tamás pedig pálinkafőző mester. A szeptemberi családi napunkon a kiállító borászok között velük is találkozhatunk majd.
Budakeszi Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2023-ban Garamvölgyi Virág és Nyárfás Krisztina részére adományozta a Budakeszi Egészségügyért Díjat. Garamvölgyi Virág védőnőként 1996 óta szolgálja városunkat, míg Nyárfás Krisztina a 30 éves Póczi Patika tulajdonos-vezetőjeként dolgozik a budakeszi emberek egészségéért. Az alábbiakban az ő bemutatkozásukat olvashatják.
Garamvölgyi Virág
Budakeszin születtem, itt élek születésemtől kezdve. Itt jártam óvodába, az általános iskolát is Budakeszin végeztem el. Már az általános iskolában megfogalmazódott bennem, hogy védőnő szeretnék lenni, mert nagyon szerettem a pici gyermekeket, csecsemőket, és a biológia tantárgy volt a kedvencem. Az általános iskola elvégzése után felvételt nyertem a Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskolába, majd érettségi után az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Védőnőképző szakon folytattam tanulmányaimat.
A főiskola elvégzése után 1987 augusztusában kezdtem meg védőnői pályafutásomat, Budapesten az V. kerületben. Akkoriban még papír alapú dokumentáció volt, rengeteg volt a papírmunka. Az akkori kolléganők sokat segítettek nekem a szakmai kérdésekben. Fiatal védőnőként jó volt a kapcsolatom a gondozott édesanyákkal, még nekem nem volt gyermekem, így nagyon jó volt pici csecsemőkkel foglalkozni, csodálni őket.
1989-ben férjhez mentem, majd a következő évben megszületett kisfiam, Viktor. A gyed lejárta után egy évig Nagykovácsiban dolgoztam területi védőnőként. Ez elég nehéz időszaknak bizonyult, az átjárás tömegközlekedéssel nagyon sok időt vett el, egyedül dolgoztam ott, tapasztalt kolleganő nem támogatott, akitől segítséget kaphattam volna. Szakmai kérdésekben a gyermekorvos, és telefonon a környező települések védőnői segítettek. Továbbképzésekre folyamatosan jártunk, járunk most is, 5 évenként össze kell gyűjteni a megfelelő pontszámot, van kötelező továbbképzés, és az érdeklődésnek megfelelően választható is.
1993-ban megérkezett hozzánk kislányom, Fanni. Mikor újra eljött a munkába állás ideje, éppen megürült egy védőnői állás Budakeszin, szeretett védőnénim, Ir-csike, aki még gyermekkoromban engem gondozott, nyugdíjba ment, és én vehettem át a helyét. Így 1996. január óta szülővárosomban láthatom el ezt a szép hivatást, immár 27 éve. Az eltelt évek alatt sokat változott a védőnői szakma és a munkakörülmények is. Hosszú ideig 5 védőnő volt Budakeszin, nagyon stabil, jó csapatot alkottunk több mint 20 éven keresztül, azután kolléganőim szép sorban nyugdíjba vonultak, itt maradtam én mint régi védőnő. Nagy szerencse, hogy csodálatos fiatal kolléganőket kaptam. Budakeszi lakosságának bővülésével egyenes arányban mi is gyarapodtunk, immár nyolc védőnővel alkotunk nagyon jó szakmai közösséget, melynek összefogását is én végzem Gyenes Ildi kolléganőm nyugdíjba vonulása óta.
A munkakörülményeink is sokat javultak az évek során, a régi egészségházból, nagyon szép új tanácsadó épült, végig csináltunk egy fáradságos el- és beköltözést, de megérte, nagyon szeretjük mi is és a budakeszi családok is. Pályafutásom során több ezer gyermeket gondoztam, sokaknak közülük már a gyermekeit is én gondozom. Szabadidőmben is sokat olvasok az egészséges életmódról és a gyermekek fejlődésről szakmai könyveket, így próbálok a legfrissebb kutatások eredményei alapján tanácsokat adni a gondozottaknak. Szeretek szappanokat, krémeket készíteni természetes alapanyagokból, ezeket ajándékba adom. Nagyon szeretem a lakberendezést, szívesen festek át bútorokat, falakat otthon.
Lassan egy évtizede, hogy bevezették a védőnői szűrések rendszerét, ez nagy segítség a védőnők számára. Budakeszi szerencsés helyzetben van, hogy az általunk kiszűrt eseteket itt helyben tudják vizsgálni, mert a Budakeszi Önkormányzat a Vass Miklós Alapítvánnyal kötött szerződést, így hétfőnként helyben, a tanácsadóban látják el a budakeszi gondozottakat.
Nagyon szeretek Budakeszin dolgozni, többnyire jó szociális körülmények között élő családokat gondozok, ritkán azért előfordulnak problémás esetek is, az ilyen helyzetek lelki feldolgozása mindig nagy kihívás számomra.
Jelenleg nagy átalakulás van a védőnői ellátórendszerben, új munkáltatónk lett, az OKFŐ, ez egyelőre sok bizonytalansággal jár, rengeteg változást kell admi
nisztrálni, csoportvezetőként összefogni a védőnői csapatunkat. Néhány hónap biztos lesz, mire minden a helyére kerül, de addig is a gondozottak ellátása zökkenőmentesen folyik tovább.
A gyermekeim már felnőttek, önálló életet kezdtek, büszke vagyok rá, hogy nagyon jó emberekké váltak. Férjemmel továbbra is jó házasságban élünk, várjuk majd unokáink érkezését.
Budakeszi Hírmondó 2023. július
Kapcsolódó:
