Az elmúlt években a térség meghatározó fiú kézilabda utánpótlás-nevelőműhelyévé nőtte ki magát a budaörsi székhelyű Budai Farkasok. Az U15-ösöktől felfelé a klub valamennyi korosztályos csapata az első osztályban szerepel, mi ezúttal a Nyugati csoportban tizedik helyen álló ifjúsági gárda edzését látogattuk meg, és mindenekelőtt arra kértük a vezetőedzőt és a játékosokat, hogy értékeljék az őszi szezonban nyújtott teljesítményt.
Csuja Imre, Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert művészek sikeres őszi programjai után februárban folytatódott az irodalmi-zenés kalandozás az EFMK színpadán.
Elsőként Nógrádi Gábor: Szerelmünk, Sisi című monodrámját láthatták Gubík Ágnes színművésznő előadásában. Szembesültünk Erzsébet királyné, azaz Sisi élete más megvilágításban: Miért volt kedvenc költője Heine? Miért ragaszkodott Falk Miksához? Mi volt Sisi véleménye a Monarchia jelenéről és jövőjéről? Miért szerette Sisi különösen a magyarokat? És még számos kérdés, amire a monodráma választ ad Sisi császárnéról, aki egy legendaként él tovább. Gubík Ági hitelesen játssza el Sisi utolsó óráját, aki mintegy a végzetét érezve újraéli egész életét, az apjával való játékos viszonyán át szerelméig, házasságáig Ferenc Józseffel, majd a gyerekeivel, főleg Rudolffal való kapcsolatát. Ezek minden szépségével és problémájával, konfliktusaikkal. Mélyen elgondolkodtató számvetés a darab, mely elnyerte közönségünk tetszését.
A hónap második irodalmi programja Linka Ágnes összeállításában: Arany és Petőfi levelezéséből és verseiből c. előadás volt. Az Arany János és Petőfi Sándort megszemélyesítő két ifjú színész, Siposhegyi Zsolt és Plaszkó Bence hasonló korban, a húszas éveik derekán vannak, mint anno a költő barátok. Az ő tolmácsolásukban hűen elevenedett meg a két kiváló tollú fiatal költő barátsága. Az elhangzott levelezésükön keresztül élhettük át a rövid, de tartalmas ismeretség mélységeit.
Új művelődési házat építünk.
Ez is szerepel a ma beadott TOP+ Fenntartható Városfejlesztési Stratégiában.
A Budakeszin tervezett fejlesztésekre 3,5 Mrd Forint Európai Uniós forrás áll rendelkezésre, amiből utakat, közösségi tereket, játszótereket építünk, és több közintézményt korszerűsítünk.
– írta Facebook oldalán a polgármester.
Dr. Takács Péter, az Országos Kórházi Főigazgatóság alap- és szakellátásért felelős főigazgató-helyettese támogatja a Budakeszi Egészségügyi Központ fejlesztési terveit, elképzeléseit. Erről is egyeztettek ma a BEK intézményvezetőjével, dr. Pócza Péterrel.
https://www.facebook.com/budakeszi.ek/posts/1875261732674353
Idén is folytatódik a HUMDA „Road Safety – a biztonság az első” országos közlekedésbiztonsági oktatási programsorozat, amely az első szakaszban ezúttal hét helyszínre látogat el, amit tervek szerint április közepétől akár 20 újabb állomás követhet.
forrás: https://motorrevu.hu/cikkek/folytatodik-a-humda-road-safety-a-biztonsag-az-elso-programsorozata/
Ez a négy részre tervezett cikksorozat bemutatja Budakeszi rejtőzködő múzeumait, melyek a helyi térképeken sem találhatóak, mégis lehetséges megtekintésük. Létezésük alapját – és jövőjüket csakis a megszállott lelkesedés biztosítja – talán még egy darabig. Múzeumot írtunk, ami mennyiségi és minőségi tekintetben is túlmutat a gyűjtemény definícióján.
Ahogy megpillantottam a Farkashegyi repülőtér kifutópályájának PIPER típusú repülőgépét, azonnal szemembe ötlött az oldalára festett, 75 éves születési évére utaló díszítő kalligráfia. Rögvest párhuzamot vontam motorkerékpárom háromnegyed évszázados jubileumi afrikai/ szaharai) utazásával… azaz pontosabban azon több hónapos vergődés műszaki meglepetéseivel. Akkor azzal a viccel vigasztaltam magam, hogy azért vagyok a szerelések olaj ától fekete, hogy a helybeliektől ne üssek el. Azonban az eddigelé általam megélt légi üzemzavarok mégiscsak más természetűeknek mutatkoztak, legalábbis a „műszaki pihenő” (ahogy a Szoc. Néphadseregnél szépítették) parkolóhely keresését illetően. Meditálásra sok időm nem volt, hiszen oktatóm máris bevont a felszállás előtti ellenőrzésekbe. S mivel én magam is csak alig egy évtizeddel voltam fiatalabb a gépnél, így megfeszített figyelemmel kellett kísérnem a sárkányellenőrzéstől egészen a motor próbajáratásáig minden műszaki rituálét, nehogy gúny tárgya legyen veterán életkorom, ami a gépnél dicsőséget, az embernél viszont kínos reflex szituációkat jelent. Oktatóm vigasztalt, kijelentve, hogy amíg ő a lábát annyira a nyakáig tudja emelni, hogy beszálljon a csővázas gépbe, addig ő is repülni fog. Utolsó mozzanatként gyújtásellenőrzést végeztünk, a pilóta szemmel lenézett „fogyasztói” személyautókkal szemben ugyanis a repülőnek hengerenként két gyújtóberendezése van, melyeket egyenként kell bekapcsolni, közben nézve a fordulatszámmérő műszert. Bemelegítettünk, majd a pancserok kétkedésével nekirohantam a szemben magasodó hegynek. Igyekeztem a rohamosan közeledő szikláknak a respektet megadni, de minden felszállásomkor azért visszagondoltam arra a kínos benzinömlésre, mely pár évvel korábban egy másik veterán géppel esett meg velem. A veterán gépekkel való repülés szépsége azonban mindenért kárpótolt.
Nem tagadom, szívből utálom a digitális technikát, így megváltás nekem nézni a szelencés, teljesen billmentes magasságmérőt, a mechanikus fordulatszám-számlálót, a Deprez rendszerű Ampere-mérőt, a Bourdon-csöves manométert, meg a többi analóg repülőgép-műszert. A gép uralása – ami digi eszköznél teljes képtelenség – itt megvalósul! Mindenben én döntök, üzemzavar esetén minden szerkezeti elemet átlátok, meg tudok javítani.
A gép a barátom, nem műanyag burkolatokba bújtatott dizájnolt, bonthatatlan blokk. A levegő arcomba csap, szemben a „fogyasztói” repülés inkubátor hatásával.
Persze csodák nincsenek, az analóg berendezések is elromolhatnak. Mondjuk ki őszintén: a légügyi hatóságok nincsenek elragadtatva a repülés eme módjától. De miért írom ezt? Azért, hogy a kedves olvasót biztassam, hogy amíg lehetséges, látogasson ki a repülőtérre mint múzeumba! A pilóták kedvesek és a gépek megnézhetőek – de egyre kevesebb van ezekből a muzeális gépekből.
A kétfedelű AN-2-es gépeknek is bizonytalan már a szereplése, 2021 nyarán mégis volt olyan este, mikor méltóságteljes dübörgéssel három indult a szúnyogirtásra – egyenként ezer lóerővel. Ezek a gépek szintén háromnegyed évszázadosak, és különlegességük még az is, hogy mindmáig a világ legnagyobb egymotoros repülői. Ennek dacára vezetésük oly könnyű, hogy egy jó képességű kisiskolás is egyenesben tudja őket tartani, ellentétben amikor a szúnyogrém rácsap a permetezendő területre! Ehhez viszont kellenek azok a bámulatos reflexek és tapasztalatok, melyeket egy életen át lehet csak megszerezni. Azonban micsoda élmény a repülőgépből felnézni a margitszigeti víztoronyra! A nagy repülőmúzeumoknak e gépek féltett kincsek, míg nekünk, budakeszieknek megszokott látványt jelentenek!
De folytassuk a felsorolást! Utoljára még a GERLE kópiájával vidám balatoni repülést tudtam tenni, de sajnos ma már nem itt állomásozik. Az eredeti változat csillagmotorral épült, a kópia korszerűbb motort kapott. 1933-ban a kétfedelű géppel Afrika-repülést végeztek, melyről könyv is megjelent. A STORCH nevű repülőgép többször is beírta a nevét a világtörténelembe, bár sokaknak kellemetlen emlékeket okozva. Ez volt az a repülőgép, amely a támadó német páncélos ékek előtt az országútról is fel és le tudott szállni, értékes információkat közölve.
Nevét hírhedtté tette, hogy ezzel a géppel bravúros módon lopták el Mussolinit a fogságából, egy hegytetőről! Műszaki-piló-tai szemmel nézve roppant izgalmas történet, ahogy a körülzárt Berlinből – mint utolsó német le- és beszálló gép – Hitlert akarta kimenteni. Az akció a találatok dacára sikerült, de szerencsére a megátalkodott vezér makacssága miatt nem hosszabbodott ezért a háború. 75%-ban kicsinyített változata az eredeti gépnek majdnem minden jó tulajdonságát hordozza az eredetinek. Felsőszárnyas, oly jóindulatú, hogy minden pilótanövendék álma lehet. A Farkashegyi repülőtéren bemérték, és 23 méteres nekifutás után a levegőbe emelkedett.
A műrepülés budakeszi csodálói bizonyára emlékeznek még arra a HA-XCB jelzetű vörös gépre, amely nagyszerű háton repüléseivel, loopingjaival felidézte az első világháborús filmek légi csatáit, ingyen cirkuszt kínálva. A vászonborítású, kétfedelű gép kilenchengeres csillagmotorjával gyönyörű mélyrepüléseket végzett – amíg utol nem érte a végzete. Azonban egyfelől a szerencse kegyeltje volt, másfelől pilótája is kiváló képzettséggel bírt: átszakított három darab kétcentis nagyfeszültségű vezetéket, tíz helyen kigyulladt, majd mégis emberi sérülés nélkül tudott landolni. E sorok írója is egy évig restaurálta, majd a gép tavaly Németországba került. A cikk írásakor is repül még kétfede-
les gép itt Budakeszin, de az túragép. Repülőterünk felett hétvégenként átrepül az 1949-es gyártási évű két-motoros LI-2-es, mely a világ egyetlen repképes példánya. Ugyancsak Budaörsről szokott startolni légterünkbe a kétfedeles PO-2-es, melynek az előbbinél is jellegzetesebb, mély dübörgő csillagmotor hangja minden más géptől elüt: ez is a világháború alatt is használt típus. Végezetül e gondolathoz kapcsolódva a bevezetőben említett PIPER gép hivatásos pilótájának szavaival búcsúzom: „Munkám a repülés, de az igazi repülési élményt itt Budakeszin tudom csak átélni”
A szöveget az Ívfény Múzeum/ Budakeszi munkatársai állították össze a gépek tulajdonosainak/ pilótáinak segítségével
Őseink azért étkeztek együtt, mert az ételt megosztották egymás közt. Korabeli források szerint pl. a spártaiaknál 10–15 fős asztaltársaságok alakultak, evés közben beszélgettek, ezzel erősítették a hazaszeretetet. A közös étkezés ikonikus festménye Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című műve. Lucullus lakomáiról mindnyájan tanultunk, de azt is tudjuk, hogy az étkezés évszázadokon keresztül a diplomácia fontos eszköze volt. De milyen hatással van ránk napjainkban az evéssel együtt töltött idő?
Az étkezés személyes kapcsolatainkban, alapvető érzelmeink megnyilvánulásában is szerepet játszik. Anyanyelvünkben számos példát találunk: „nem sok sót esznek meg együtt”, akik egymással haragban vannak. Akik „egy tálból cseresznyéznek” azok jól megértik egymást. Ha egy házasság felbomlik, akkor a felek „elválnak ágytól, asztaltól”, míg, amikor összekötik az életüket, akkor „egy kenyéren élnek”. Az étkezés toleranciára, mások értékeinek, szokásainak elfogadására is nevel. Az érzelmi aspektuson túl más oldalról is megközelíthetjük a közös evések pozitív hatását. Számos felmérés szerint szülők és gyerekek egyaránt kedvezően értékelik, ha együtt eszik a család, mégis, ennek mindennapi kivitelezése tudatos szervezést igényel. Az iskola utáni tevékenységek száma és időtartama egyre növekszik, változik a családok szerkezete és életvitele. Számtalan a kihívás, melyek akadályozzák, hogy mindenki egyszerre üljön asztalhoz, pedig a rendszeres közös étkezések jótékony hatásai a család egészét érintik.
A szülők és a család életmódja első helyet foglal el a gyermekeket befolyásoló tényezők között. Ha a család rendszeresen együtt étkezik, az a fiatalok egészségesebb táplálkozását eredményezi: gyakoribb a gyermekek tejtermék-, gyümölcs-és zöldségfogyasztása, több a rost-, kalcium- vagy a vitaminbevitelük. Ezek hátterében többféle tényező húzódik meg, például a szülői (étkezési) magatartás, az egészséges táplálékok kínálása, a közös ételkészítések. Ezért a szülői példamutatásnak nagy szerepe van abban, hogy a gyermekek megismerjék és megszeressék az egészséges ételeket, és későbbi életük során nagyobb eséllyel fognak egészségesen táplálkozni. A reggelizés például nem csak a megfelelő testtömeg kontrollt és az iskolai teljesítményt segíti, de lehetőséget ad a gyermekeknek arra is, hogy a közös étkezés alkalmával elsajátítsák a megfelelő családi mintát. Az asztalnál megbeszélhetők az adott nap kihívásai, támogathatják egymást a családtagok, kitűzhetnek célokat aznapra, vagy éppen a hétvégre, amire érdemes várni (például egy közös délutáni süti készítés, szombati kirándulás), míg a vacsora mellett elmesélhetők a nap történései, megoszthatók az iskolai, munkahelyi élmények, erősítik a családi köteléket, a kölcsönös figyelemre épülnek.
Az, hogy milyen gyakran ül össze a család közösen elfogyasztani az ételt, sok mindentől függ. Minél idősebb egy gyermek, annál több elfoglaltsága van, miközben egyre nagyobb a szabadságvágya, egyre gyakrabban „bújik ki” a közös programok alól. Mégis, amikor megtehetjük, a családi együttlétek számos pozitív hatásának ismeretében érdemes közös étkezéseket, ételkészítéseket beiktatni a mindennapokba. Érdemes minél több módon, életkoruknak megfelelően bevonni a csemetéket a különböző folyamatokba, a kerti veteményes/balkon fűszernövényeinek gondozásától kezdve a bevásárláson át, a sütés-főzés egyszerűbb vagy már bonyolultabb műveleteiig bezárólag. Ezek mind-mind közösen eltöltött minőségi időt jelentenek, miközben erősíthetjük gyermekeinkben az egészségtudatosságot. Ezt a törekvést segítheti például, ha a család azonos időpontra időzíti a reggelit vagy éppen a vacsorát. Feloszthatók a feladatok is, ki mikor teríti meg az asztalt, készíti el a salátát, vagy éppen mosogat el. Így máris van napi fix fél-egy óra, amikor egymásra figyelnek a család tagjai. Ha egy olyan tradíciót kell mondanunk, ami minden kultúrában megjelenik, akkor az nem más, mint a közös családi vacsora. Ez nem véletlen, az életünk része már hosszú ideje, vigyáznunk kell rá. Adjuk meg a módját, és ünnepeljünk minden közös étkezést, mert ha még nem is tudatosítjuk, akkor is nagyon sokat profitálunk a közösen eltöltött időből, hiszen minden közös étkezés egy lehetőség arra, hogy igazából hazaérjünk.
Korondy Gabriella dietetikus
