Közélet

NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA

 

Tisztelt megemlékezők, kedves Budakesziek!

 

“Nem kell beszélnünk róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá!” – hallottuk az imént Juhász Gyula versében. Igen, a békediktátum utáni években, amikor e vers íródott, szinte nem kellett beszélni senkinek egyetlen szót sem a trianoni tragédiáról, hiszen az ezer éves haza brutális megcsonkítása, az ebből fakadó nemzeti gyász okozta fájdalom ott sajgott minden magyar ember szívében. Nem volt talán senki e hazában, akinek ne rándult volna görcsbe a gyomra a nagyhatalmak gusztustalan politikai játékától, az ökle pedig az igazságtalanság okozta tehetetlen dühtől. Nem kellett beszélni róla sohasem, mégis mindig gondoltak rá, és természetesen nem is lehetett más célja az akkori magyar politikusoknak – egybehangzóan a népakarattal – mint a területi revízió.

És itt álljunk meg egy pillanatra, mert a “revízió” szó az elmúlt évtizedek hibás történelemoktatásának következtében bizony rosszul cseng a mai emberek fülének. De vajon mit is takart? Miért is volt ez az akkori Magyarországnak olyan fontos? A revízió szó jelentése: -valaminek a felülvizsgálata a körülmények, tények újabb mérlegelése után, az így elvégzett módosítás. – De hát hogy is ne akart volna a Trianon utáni Magyarország revíziót, hiszen a békediktátum következtében az ország területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, azaz egyharmadára, lakosságszáma 18,2 millió főről 7,6 millióra, a felénél kevesebbre csökkent, a magyarság harmada került az új határokon túlra. Még a monarchia velünk együtt vesztes másik állama, Ausztria is megkapta a történelmi Magyarország területéből az Őrvidéket, Burgenlandot, hát hogy is ne akarták volna eleink a körülmények, tények újra mérlegelését és ezek alapján egy igazságosabb módosítást? Hiszen a határok, a négyzetkilométerek, a számok mögött emberek, emberi sorsok, emberi tragédiák, történelmi és kulturális örökségünk áll.

A revízió megtörtént, de a II. Világháború elsodorta, Magyarország újra a trianoni határok közé szorult. Ezt követően a szovjet megszállás alatt már nem hogy revízióról nem lehetett szó, de jószerivel még a határon túl rekedt nemzettársainkról sem volt szabad beszélni. Az elcsatolt területeken – mivel nem volt senki, aki szót emeljen értük – gőzerővel indult meg a magyarok beolvasztásának kísérlete, Erdélybe pedig százezrével telepítettek be románokat a Kárpátokon túli területekről, ahogyan arra felé mondják: a Regátból. A magyarok létszámaránya így olyannyira lecsökkent az elcsatolt országrészeken, hogy a területi revízió ma már nem realitás. De akkor mit is tehetünk a határon túli magyarokért, az elszakított nemzetrészeinkért?

Egyrészt minden lehetséges módon határozottan ki kell állnunk a jogaikért, hogy szülőföldjükön korlátozások nélkül, szabadon használhassák anyanyelvüket, gyakorolhassák kultúrájukat, támogatnunk kell autonómia törekvéseiket, hiszen ők ott nem bevándorlók, hanem őshonosak.

Másrészt meg kell valósítanunk a határok feletti nemzetegyesítést, melynek elősegítése nem csak erkölcsi, hanem most már alkotmányos kötelessége is a mindenkori magyar kormányoknak. A 2010-es választásokat követő gyökeres nemzetpolitikai fordulatnak köszönhetően jelentős javulás történt a magyar-magyar kapcsolatokban: egyebek mellett gyorsított eljárással kaphatják meg jogos jussukat, magyarként a magyar állampolgárságot. Alpolgármesteri munkám legmeghatóbb része az állampolgársági esketés. Lehetetlen megállni elérzékenyülés nélkül, amikor véreink könnyes szemmel teszik le az esküt és veszik át az állampolgárságot igazoló okiratot.

2010 óta június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja. A szégyenteljes trianoni döntés évfordulója – noha a tragédia mértékét nem csökkenti – immár nem csak gyásznapként, hanem az együvé tartozás ünnepeként él nemzetünk életében. Határok felett lehetünk eggyé, mutathatjuk meg a világnak, hogy egy élni akaró nemzetet nem lehet széttépni politikai államhatárokkal. Elmondhatjuk utódainknak, hogy álljanak ki magyarságukért és ne hagyják, hogy bárkik újra megpróbálják ellehetetleníteni, elsorvasztani a magyarságot! Mert sajnos az erre irányuló kísérletekkel most is nap mint nap szembesülnünk kell.

A természetes immunrendszerüket teljesen elvesztett, és spekulánsok által irányított, öngyilkos politikát folytató nyugat-európai országvezetők, uniós hivatalnokok próbálják ránk erőltetni akaratukat, hogy fogadjunk be tömegesen más kontinensekről, más kultúrájú embereket, viseljük közösen bűnös döntéseik következményeit, és mert ellenállunk, mindenféle szankciókkal fenyegetnek minket. Ők, akik az utolsó évszázadok során megszállták, leigázták és gyarmatosították a fél világot. Minket, magyarokat, akik történelmünk során már megszenvedtük az Oszmán Birodalmat, a Habsburg ház uralmát, a Szovjetunió megszállását, és legfőképpen Trianont.

Ma 98 éve, amikor a Trianonban tárgyaló Magyar Delegáció vezetőjeként Apponyi Albert gróf tudomásul vette Magyarország halálos ítéletét, a következőket mondta: “Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.” Apponyi gróf nyilván nem volt látnok, de jóslata beteljesülni látszik, ha nem történik egy jelentős fordulat és a nyugat-európai politikai elit nem hallja meg a népeik hangját, amíg még nem késő?

98 éve, Juhász Gyula nemzedékének még nem kellett beszélni róla, csak mindig gondolni rá. Ma már más világot élünk. Beszélnünk kell róla. A Nemzeti Összetartozás napja erről is szól. Hogy soha ne felejtsük. Sem mi, sem gyerekeink, sem unokáink. És ne csak beszéljünk róla! Menjünk el hozzájuk, látogassuk meg őket és vigyük el gyerekeinket is, hogy személyesen tapasztalhassuk meg, milyen a más államhoz csatolt szülőföldön magyarnak lenni. Hogy érezzék: velük vagyunk, kiállunk értük! Hogy erősítsük egymást és erőt meríthessünk egymásból. Hogy szinte a bőrünkön érezzük a nemzeti összetartozás csodálatos, felemelő érzését, hiszen egy vérből valók vagyunk. Minél erősebb a nemzeti összetartozás, annál erősebb Magyarország! Ez a mai nap legfontosabb üzenete!

 

[widgetkit id=3]

Megosztom a cikket

Felhívás

Tegyen javaslatot a Budakeszi

Egészségügyért Díj adományozásához

 

Budakeszi Város Önkormányzata a 2018. évi Semmelweis-nap alkalmából szervezett ünnepségen az egészségügyi ellátás érdekében kifejtett kiemelkedő szakmai vagy közszolgálati tevékenységet vagy a településhez köthető, az egészségügy területén végzett kimagasló munkát, példaértékű eredményeket a Budakeszi Város Önkormányzata Képviselő-testületének 37/1995. (XI. 2.) számú rendelete alapján elismeri és díjazásban részesíti.

 

(tovább…)

Megosztom a cikket

Újévi üdvözlet

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Budakeszi Város Önkormányzata és a polgármesteri hivatal összes munkatársa nevében a 2018-ra is jó egészséget, sikerekben és eredményekben gazdag, békés, boldog, áldásos újesztendőt kívánok!

dr. Győri Ottilia polgármester

Megosztom a cikket

Karácsonyi üdvözlet

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 


Budakeszi Város Önkormányzata és a polgármesteri hivatal összes munkatársa nevében áldott, varázslatos és kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!

 

Ezúton szeretném megköszönni Önöknek az egész éves együttműködést! Bízom benne, hogy a jövőben is számíthatok segítő közreműködésükre szeretett városunk fejlődése érdekében.

 

 

 

dr. Győri Ottilia polgármester

Megosztom a cikket

Egyenlő bánásmód hatóság

Forduljon az egyenlő bánásmód hatóság Pest megyei ügyfélszolgálatához, ha…

 

neme,

faji hovatartozása

életkora,

vallási, vagy világnézeti meggyőződése,

bőrszíne vagy nemzetisége,

politikai vagy más véleménye,

vagyoni helyzete,

anyanyelve,

egészségi állapota,

fogyatékossága,

szexuális irányultsága, nemi identitása,

családi állapota, anyasága vagy apasága,

vagy egyéb tulajdonsága miatt

hátrányos megkülönböztetés éri!

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladata a diszkriminációval okozott jogsértések kivizsgálása és megszüntetése.

 

Keresse fel Dr. Szatmári Éva

Pest megyei egyenlőbánásmód-referens ügyfélfogadását:

06 30/960-2657 eva.drszatmari@gmail.com

 


Budaörs Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal

2040 Budaörs, Szabadság út 134. 139.számú tárgyaló (tel: +36 23/ 447 815)

2017.12.04. hétfő 11:30-15:30


Érd Megyei Jogú Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal

2030 Érd, Alsó utca 1-3. II. em. 205. számú tárgyaló (tel: +36 23/522 300)

2017.12.11. hétfő 11:30-15:30


Pest Megyei Kormányhivatal
1052 Budapest, Városház u. 7. (tel: +36 1/485-6957)
2017.12.12. kedd 11:30-15:30
2017.12.18. hétfő 11:30-15:30

Egyenlő bánásmód ? mindenkit megillet!

Megosztom a cikket

Áfra Sándortól búcsúzunk

 


Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Áfra Sándor, a családapa, a kiváló pedagógus, földrajz-történelem szakos tanár, a Nagy Sándor József Gimnázium igazgatóhelyettese, a sportszerető ember, a jó barát, volt önkormányzati képviselő, alpolgármester, a 2016-ban a Budakeszi Oktatásügyért Díjjal kitüntetett kiválóság október 6-án elhunyt.

Az utolsó pillanatig hősiesen küzdött a betegséggel. “Verbális kézigránátait” egy égi gimnáziumban dobálja tovább… A család hálásan köszöni a rengeteg segítséget, szeretetet és támogatást, amit kaptak. Budakeszi Város Önkormányzata rendkívüli testületi ülésén Áfra Sándort a település és a gimnázium saját halottjának nyilvánította. Október 9-én a Nagy Sándor József Gimnázium előtt gyertyagyújtással emlékeztek rá.

Temetése október 18-án 15 órakor lesz a budakeszi temetőben.

 

Megosztom a cikket

Új Budakeszi Díszpolgára címek

 

Budakeszi Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2017. július 27-i ülésén határozott arról, hogy a 2017-es évben a Budakeszi Díszpolgára címet megosztva, a néhai Somos Miklós és Lieber Éva, valamint Albert Gábor és Albert Zsuzsanna művészházaspárok részére adományozza.

 

 

 

Somos Miklós Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapító tagja és a kortárs magyar művészet meghatározó alakja 32 éven át élt Budakeszin feleségével, Lieber Éva festőművésszel.  Gyermekeik, Somos Éva festő-restaurátor és Somos Gyula festőművész jelenleg is Budakeszi megbecsült polgárai.

Somos Miklós 1933-ban született Miskolcon, 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1956-ban kötött házasságot Lieber Évával, a főiskolát egy évvel később 1957-ben fejezte be.

Ettől az évtől a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ? mely ma legnagyobb magyar keresztény civil szervezet ? 1989 januárjában alakult, melynek Somos Miklós is alapító tagja volt.

1997-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották.

Művészetére kezdetben az expresszionizmus, majd a hetvenes évektől a kubizmus volt hatással. Festészetét nehéz lenne stíluskategóriákkal meghatározni. Egyedi látásmód jellemzi, elvont tartalmú képei is a figuralitás határain belül maradnak. A művész gyakran festett bibliai témákat is, a nyolcvanas évektől tizenegy szekkót készített különböző magyarországi templomokba. Festészetében szívesen utalt korábbi művészettörténeti korokra, különösen a románkori, gótikus és reneszánsz művészethez kötődött. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt Magyarországon és külföldön egyaránt. Tárlataival találkozhattak például Bolognában, Bécsben, Münchenben, Amszterdamban, de itt Budakeszin is, az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

Somos Miklós a festészet mellett érdeklődött az irodalom iránt is számos verset is írt egészen 1972-ig. Halála után, 2012-ben jelent meg a verseit tartalmazó Már túl a falakon című kötet, amelyet Somos Gyula, Szőnyi Ferenc és Radnóti Katalin állított össze.

Mindezeken túl műfordítással és keresztény ikonográfiával is foglalkozott: a szentek életének és ábrázolásainak felhasználásából egy lexikonszerű gyűjteményt állított össze, mely még feldolgozásra vár.

Számtalan hazai és külföldi díjjal ismerték el munkásságát. Többek között Derkovits ösztöndíjjal, Tornyai-plakettel, Egry József-díjjal, Munkácsy-díjjal, egyházművészeti ezüstdiplomával, Szent Miklós Érdemrend aranykeresztjével és az Országos Táblakép-festészeti Biennále aranydiplomájával is kitüntették.

 

Felesége, Lieber Éva Tornyai-díjas festő- és textilművész, a Magyar Festők Társaságának, a Mednyánszky Társaságnak, a Magyar Vízfestők Társaságának és az Olajág, Keresztény Művészeti Társaságnak volt tagja. 1951-ben a Szépműves Líceumban divat szakon érettségizett. Szintén 1951-1957 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát alkalmazott grafika szakon, de eredeti elképzeléseit követve festeni kezdett. Olaszországi, erdélyi, skandináviai, franciaországi, felvidéki, ausztriai és hollandiai tanulmányutakon járt.

A 60-as évek elején festészete szimbolikus tartalmú, realista stílust mutatott. Ahogy férje, úgy Lieber Éva is érdeklődött más művészetek után, az olajképek mellett kerámiákat, majd a 60-as évek végétől rátétes és varrott textilképeket is készített. Textilein és faliszőnyegein keresztül fogalmazta meg az emberi élet fontos állomásairól, születésről, szerelemről, halálról, vágyakról és kudarcokról, kétségekről és bizonyosságokról vallott gondolatait. A művésznőnek a család 1977-es Budakeszire költözése adott újabb lendületet az olajfestészet terén. Stílusát immár a letisztult formák, a levegő és fény jellemezte. A nagyközönség számos kiállításon ismerhette meg a művésznő munkásságát, például Budapesten, Dunaújvárosban, Veszprémben, Sopronban, Kecskeméten, de itt nálunk, Budakeszin is.

Férjéhez hasonlóan Lieber Évát is számos díjjal tüntették ki. A SZOT-pályázaton 1970-ben III. díjat nyert. Az Egri Akvarell biennálé díját ugyanebben az évben, a Balatoni Nyári Tárlat nívódíját 1974-ben nyerte el. 1982-ben Tornyai-díjjal ismerték el a munkásságát.

A házaspár aktívan részt vett városunk életében, Somos Miklós hosszú éveken át vezette a Budakeszi Római-katolikus Egyházközség Képviselő-testületét és feleségével együtt számos kiállítást rendeztek Budakeszin. A Kálvária dombon felújított stációk közül három stációképet Somos Miklós, a sorban az elsőt pedig felesége festette.

A művészházaspár kiváló hazai és nemzetközi munkássága, embersége, példamutató emberi magatartása és értékrendje mindannyiunk számára példa lehet.

A díszpolgári cím, a város vezetése és a budakeszi közösség elismerése a jelentős eredményt hozó munkájukért, életművükért, a város hírnevének öregbítéséért, művészeti értékeinek gyarapodása érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükért.

 

 

 

Albert Gábor Budakeszin élő Kossuth-díjas író, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Százak Tanácsának tagja.

Albert Gábor 1929-ben református családban született a Baranya megyei Egyházasharasztin. Gyermekéveit ormánsági falvakban Sámodon és Sellyén töltötte. Középfokú tanulmányait a kőszegi katonaiskolában kezdte, majd a pécsi állami Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett. A pécsi tanárképző főiskolán, a pécsi egyetem jogtudományi karán és a budapesti református teológiai akadémián eltöltött évek után 1954-ben az ELTE bölcsészkarán magyar-könyvtár szakon szerzett diplomát.

Ezt követően egy évtizedig dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban, majd 1964 és 1990 között az Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet könyvtári és dokumentációs osztályát vezette. 1988-ban részt vett a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület megalapításában, melynek előbb Szentágothai János mellett annak titkára lett, majd később elnökévé választották.

Miután a Református Egyház visszakapta szárszói konferenciatelepét, részt vett az évenként megrendezett értelmiségi konferencia szervezésében, programjának kidolgozásában.

A megújuló Magyar Írószövetségben több tisztséget töltött be. Az Arany János Alapítvány kuratóriumának vezetése mellett 1998-2001 között a Magyar Írószövetség elnökségének is tagja volt. 1991-ben az Új Magyarország című napilap alapító főszerkesztője lett, majd 1992 és 1995 között a határainkon kívül élő magyaroknak szóló Magyarok Világlapját szerkesztette.

Irodalomkritikái, esszéi, novellái irodalmi folyóiratokban, s később összegyűjtve önálló kötetekben jelentek meg. Első novelláskötetét Albérleti szobák címen a Szépirodalmi Könyvkiadó 1966-ban adta közre. Szociográfiája ? az Emelt fővel ? 1983-ban jelent meg a Magyarország felfedezése sorozatban.   Ebben a 20. századi agyonhallgatott kényszer-telepítésekről, többek közt a bukovinai székelyek és a felvidékről elűzött magyarok kálváriájáról és a németek kitelepítéséről ír.

1986-ban a Művészeti Alap díjával, 1996-ban József Attila-díjjal, 2003-ban Péterfy Vilmos-, majd Arany János-díjjal tüntették ki. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2004-ben, a Haza Embere díjat 2011-ben, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 2013-ban kapta meg. 2015-ben Kossuth-díjjal, 2016-ban a Magyar Örökség-díjjal ismerték el a munkásságát.

 

Felesége, Albert Zsuzsa József Attila- és Magyar Örökség-díjas író, a Magyar Írószövetség és a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság tagja.

Albert Zsuzsa 1932-ben született Budapesten. 1954-ben az ELTE bölcsészkarán magyar szakon szerzett diplomát. 1954-ben kötött házasságot Albert Gábor íróval, két gyermekük született, Albert Gábor Áron és Albert Orsolya Eszter.

1954 és 1994 között a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztője, 1994-től 2008-ig munkatársa. Száznál is több kiváló íróról, művészről készített műsorokat. Ezek egy része nyomtatásban is megjelent a 20. századi magyar irodalmat bemutató, méltán híres és sokszor idézett Irodalmi legendák ? legendás irodalom című sorozat 10 kötetében. 1995 és 1997 között a Duna Televízió külső munkatársa. Albert Zsuzsa versei eddig hat kötetben jelentek meg. 1997-ben Magyar Lajos-díjjal, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban József Attila-díjjal, majd 2016-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

 

Az Albert házaspár aktívan részt vesz a Budakeszi Református Gyülekezet, valamint városunk társadalmi- és közéletében. Az ukrajnai háború miatt nehéz helyzetbe került beregdédai családok támogatására szervezett önkormányzati pénzadomány gyűjtésben is partnerséget vállaltak. Mindezeken túl rendszeres közreműködői a város rendezvényeinek, író-olvasó találkozóinak és könyvbemutatóinak.

Albert Gábor és Albert Zsuzsa odaadó és szilárd felelősségtudattal bíró író-költő házaspár, akik munkásságukkal, egész életművükkel hozzájárultak az egyetemes magyarság szellemi értékeinek erősítéséhez. Elhivatott, lelkiismeretes szolgálatuk, a nemzet sorsáért felelősséget vállaló magatartásuk révén váltak követendő példává szűkebb közösségünk, Budakeszi lakosai, valamint Magyarország és a határon túli magyar testvéreink számára.

Megosztom a cikket

Családi nap 2017 fotók

Kedves Olvasóink!

A családi napon készült fotók itt elérhetők:

FOTÓGALÉRIA

Megosztom a cikket

Hulla a hó…

Római katolikus templomunkat, Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ezért augusztus ötödikét követő vasárnapon ünnepeljük a búcsú napját. Idén, augusztus 6-án is folytatódott a 6 éve felélesztett hagyomány, miszerint a templom búcsú napja egyben az egész település ünnepe is.

(tovább…)

Megosztom a cikket