Schrotti János: Budakeszi a közös ügyünk!
Schrotti János, Budakeszi Város Német Önkormányzata elnöke a város egyik civil mozgatórúgója. A nemzetiségi önkormányzattal óvodát, iskolát tart fenn, szabadidejében önkéntes tűzoltóként segít a bajba jutottakon. Azt mondja: ahhoz, hogy Budakeszi rendezett és tiszta legyen, a helyi lakosoknak is két kezükkel kell tenni érte, és szemléletváltást kell megvalósítani, a lakosok ne csak alvóhelyként tekintsenek a városukra.
Városunk közösségi életében fontos szerepe van a hagyományőrzésnek. Budakeszi többségében sváb lakossága mindig is meghatározó alakítója volt a település fejlődésének, életének. Így van ez ma is, és ebben kiemelt szerepe van Budakeszi Város Német Önkormányzatának. Milyennek látja most Budakeszit, a járásközpontként is fejlődő városunkat az elnök, Schrotti János, aki az idén 100 éves Budakeszi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek is aktív tagja?
Schrotti János: Budakeszi óriási terhelés alatt van, nagyon felkapott lett, rengetegen költöztek ide, főleg fiatalok, sokgyermekes házaspárok. Városunk falusias szerkezete, utcahálózata hatalmas terhelés alatt áll. Mind a városvezetést, mind a közműszolgáltatókat sok feladat terheli. De vannak dolgok, amelyekben lakók aktívabbak lehetnének. Véleményem szerint az nem aktivitás, hogy a közösségi médiába feltesznek panaszokat. Budakeszin a családi házakhoz hozzátartozik a kertje, az épületrész és a kertek előtti utcarész. Ha mindenki karbantartaná, tisztán tartaná ezeket a területeket, akkor virágos lenne Budakeszi. Nem várható el egy ekkora kiterjedésű településtől, hogy a városüzemeltetés – a BVV Kft. – mindenki háza előtt rendet tudjon tartani. Elég feladat nekik a sok közterület. Fejlődünk, de vannak kihívások mindenképp.
Ön a hagyományőrző egyesületek munkájában is aktívan részt vesz, a Budakeszi Szépítő Egyesületnek, melyet Hidas Mátyás úr vezet, és a Ligetfalvi Károly által vezetett Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesületnek is. Hogyan fér bele mindez napi 24 órába, az önkéntes tűzoltói készenlét mellett?
Sch. J.: Cipőkanállal. Azokért a szervezetekért, az emberekért, a közösségekért, akik értéket őriznek és teremtenek, ahogy tettem eddig is, nagyon szívesen képviselni és tenni fogok értük továbbra is. A Budakeszi Szépítő Egyesület a már épített értékeink megőrzéséért, felújításáért dolgozik. Az elnök úr tervei szerint az egyesülettel hamarosan a két kápolna felújításában is tevékenykedünk: az egyik a Széchenyi utca alján található Schieli-kápolna, a másik a Koller-kápolna az I. világháborús emlékmű szomszédságában. A szándék és a tervek készen vannak, már csak, mint mindig, az anyagiak hiányoznak. A tűzoltó egyesületünk is egyre több kihívás előtt áll, az egyre nagyobb település méretünkből és lakosszámból adódóan is és az átmenő óriási forgalomnak köszönhetően.
Miként látja, az említett két egyesület és a hozzájuk kapcsolódó, általuk működtetett társulatok, zenekarok, kórusok tevékenysége hogyan alakult, mennyiben fejlődött, bővült az utóbbi 5-10 évben, és hogyan tudták ezáltal alakítani, gazdagítani Budakeszi közéletét?
Sch. J.: Változnak az egyesületek. Az idő előrehaladtával fogyunk is, de szerencsére új belépők is vannak. Egyre többre többen vagyunk, akik fel merik vállalni németségüket, akik a németséghez közel érzik magukat, és öröm, hogy egyre több gyermeket vállalnak családjaink. Azt vesszük észre, hogy a kezelésünkben működő tájház programjain már szinte többen vannak az újonnan jelentkezők.
Ők valóban szeretnének megismerkedni azokkal a témákkal, amelyet a tájház vezetése összeállít ilyenkor, ez azt jelenti, jó az irány. Ahogy szokták mondani: addig nem lesz értékelhető jövőnk, amíg nem ismerjük a múltunkat. Pályázatok útján kisebb segítségeket kapunk a tájház felújítására, a nagyon elszaladt építőipari árak mellett, azok az egy-két millió forintok, amelyeket nyerünk, a tervezettek felére elegendőek. Végére még nem értünk a felújításnak, de rajta vagyunk. Amire szintén büszkék vagyunk, a Szépítő Egyesület által felújított Kálváriának, sokan kirándulnak az erdőben a Mária-turistaúton, a zarándokok sorra betérnek a Kálváriára, arról nem beszélve, hogy gyönyörű kilátás van fentről a városra és a Zsámbéki-medencére.
A Szépítő Egyesület takarító akciókat hirdet a temetőben, mi motiválja Önöket ebben?
Sch. J.: A temetőben nemcsak takarításra hívjuk fel tagjainkat, a lakosság figyelmét, hanem kitisztítására is vállalkozunk. A bejáratnál a 2-es parcella jó része elvadult volt, egy része még mindig az. Elsősorban egy átlátható, tiszta területet szerettünk volna létrehozni, voltak személyek, akik lakhatási területként tekintettek erre a részre és beköltöztek oda. Azt gondolom, hogy méltatlan állapot egy temetőhöz, Idén március 9-ére fogjuk meghirdetni a takarítóakciót, amelynek keretein belül fákat, cserjéket tisztítunk meg, az ágakat ledaráljuk, metszünk, gereblyézünk.
Segítünk az önkormányzatnak, hogy a temetőre vonatkozó döntéseinél, ők tisztábban láthassák, hogy ezzel a résszel milyen tervei lehetnek egyszerűbben, költséghatékonyan. Tisztitás eredményeképpen találunk benne síremlékeket, de egyre inkább szaporodnak az üres foltok. Idővel ez a terület ezen részei is bevonhatók lesz újabb sírhelyekké. Az, hogy egy település, hogy viszonyul a halottaihoz, az mindenképpen mérvadó és egy minősítést ad.
Mi ebben is szeretnénk segíteni városunkat, hiszen ez a temető nagy, sok feladattal, költségekkel. Külföldi városokból érkező partnereink mindig rácsodálkoznak arra, hogy milyen szép, régi sírokat találnak a temetőnkben. Ami kihívás a városnak, ugyanis Nyugat-Európában 25 évig szoktak egy sírhelyet megtartani, majd felszámolják. Nálunk 100 évnél öregebb sírokat is találni. Gazdaságilag értem azt a szemléletet, de számunkra a régi sírok is értéket képviselnek, a múltunk és tudjuk ez az alapja keresztény európai jövőnknek.
Nem sokan tudják, hogy Ön nem csak a budakeszi német önkormányzatot vezeti, hanem a Pest Vármegyei Német Önkormányzatát is, immár 10 éve. Gondolom, költői kérdés, hogy ezek a pozíciók egymást erősítik, a budakesziek érdekében.
Sch. J.: A válaszom természetesen igen. Mivel intézményfenntartók is vagyunk, ezért segítség, hogy jobban láthassam más hasonló településeken, intézményekben, milyen gondokkal küzdenek, milyen elképzelések vannak a fejükben. Nagyon megtisztelő pozíció, mert ezt Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti képviselő után vettem át.
Egyet le kell, hogy szögezzek, a nemzetiségi önkormányzatiság, ami Magyarországon van Európában egyedülálló. A magyar kormányzat, a magyar parlament példaértű segítséget nyújt a nemzetiségek számára, lehetőségeket és pénzt biztosít számunkra. Jó látni, hogy ebben a kérdésben egységes a magyar parlament. Példaként szolgálhatna Németország, Franciaország számára is, a felsorolást még folytathatnám, hiszen ezekben az országokban is rengeteg nemzetiség él. Amikor testvérvárosainkból itt járnak csodálattal és elismerően nézik a Magyarország hozzáállását az itt élő nemzetiségekhez, hagyományőrzéshez.
Meghatározó szerepe van a budakeszi sváb közösség hagyományainak ápolásában, a német identitás megőrzésében az oktatásnak. Ezért is fontos, hogy a helyi német önkormányzat 2008 óta saját óvodát tart fenn, a Tarkabarka/Kunterbunt Óvodát. Pestiesen szólva „hab volt a tortán”, hogy 2020-ban megalakult szintén a német önkormányzat fenntartásában a Budakeszi Német Nemzetiségi Általános Iskola, a WudiSuli. Az iskolaalapítás óta három és fél év telt el. Mik a tapasztalatok?
Sch. J.: Az óvoda egy régebbi dolog, Amikor 10 éve átvettem a nemzetiségi önkormányzat vezetését, akkor már túl volt az óvoda egy nagyobb fejlesztésen. Célunk, hogy a ránk bízott intézményeket óvjuk és fejlesszük. Az óvodánál ezt eddig sikerrel tesszük. Minden évben sikerül állami nemzetiségi pályázatokon részt venni, minden évben tudunk fejlesztéseket, karbantartásokat végrehajtani az óvodán. Azt gondolom, hogy a XXI. századi szintet tudjuk tartani.
Egy ívet adtunk azzal Budakeszin a német nemzetiségnek, hogy 2020-ban egy iskolát tudtunk alapítani. Mindezt a pandémia alatt tettük meg, néhány hónap alatt, egyetlen székből online. Sok rossz mellett, amit a Covid hozott, volt, van néhány olyan jó dolog, amit megtartottunk abból az időből. Ilyen az online oktatás lehetősége, az orvosi, gyógyszertári és a közigazgatásban is számtalan kényelmes, gyors elektronikus ügyintézés. Egy új iskolánál a sikert később kell számolni, először munkával kezdődik minden. Rengeteg gyerek él Budakeszin, a Knáb János utcai épületben vagyunk egy másik intézménnyel közösen, ami túlterhelt, az intézményvezetők próbálják ezt jól kezelni, a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből.
Akkor leszek majd elégedett, ha egy kényelmesebb leosztásban lehet majd az oktatást végezni. Intézményünk gyermeklétszáma folyamatosan növekszik. Pedagógusaink motiváltak, próbáljuk erőnkhöz mérten mindenben segíteni őket. Kimondható, nem hoztunk rossz döntést 2020-ban.
A fejlődés nem állt meg, sőt, újabb épülettel bővül a lebontott FORFA helyén az iskola. A bontás és az építés feladatát Budakeszi Város Német Önkormányzata kapta, az állami támogatást is hozzá. Több évtizede várt komoly fordulat ez a budakeszi oktatás történetében, aminek a megvalósítása, kivitelezése nem kis felelősséggel is jár. Mik a legfőbb kihívások az „építkezésben” szó szerint és átvitt értelemben is, az oktatás fejlesztése szempontjából?
Sch. J.: Egy épület részről beszélünk jelenleg, mondhatom, hogy én is ebbe az épületbe jártam kisgyermekként általános iskolába. Állami támogatásból valósul meg, a nemzetiségi önkormányzatnak van lehetősége, hogy egy iskolarészt teljeskörűen felújítsunk. Sokan kérdezik, hogy miért vágtunk ketté egy épületet? Egyszerű, ennyire volt most forrásunk, az iskolát tökéletesre akarjuk építeni. Azt látom és tapasztalom, hogy az érintett parlamenti képviselők teljesen eltökéltek amellett, hogy a megkezdett munka szeptemberben ne érjen véget és hamarosan a következő ütemekkel foglalkozzunk.
Egyértelmű szándékok és lépések vannak erre. Jelenleg olyan a zsúfoltság a jelenlegi iskolaépületben, hogy arra készülünk, hogy idén ősztől az új épületrészben már gyermekek tanulhassanak. A felújítás folytatása nem lesz egyszerű, mert a gyermekek étkeztetése a következő épületrészben van, a várossal együtt gondolkodnunk kell, miként lehet a gyermekek ideiglenes étkezését megoldani. Pályázaton nyertünk pénzt, a folytatás előkészítésére, hogy a terveket biztosan meg tudjuk csinálni. Tegyük hozzá, hogy itt nem csak az épületről van szó, hanem a közművek cseréjéről, kapacitásbővítésről is.
A következő lépés előtt a városvezetéssel és a kormányzati szereplőkkel közösen meg kell találjuk, a megfelelő irányt a tervezéshez, hogy mekkorára érdemes ezt területet tovább építeni. Ha ezt a belső magot nézzük, itt van a Prohászka egyházi gimnázium, az állami Nagy Sándor József gimnázium is. Minél több termet alakítunk ki, annál inkább élhetetlenné teszünk belső utcáinkat is. Olyan jövőkép kialakításra van szükség, ami nem egy betokosodott probléma lesz a város életében. Ha azt nézzük példának, hogy milyen jó döntés volt a város részéről a Kerekmező iskolaépület, hiszen mennyire jól megoldott a közlekedés, buszmegálló és egy jól kialakított buszforduló van és parkolóhelyszám is elegendő.
A Széchenyi István Általános Iskolával jelenleg osztoznak a Knáb János utcai régi iskolaépület használatában. Ebben gondolom, nem lesz a közeljövőben változás?
Sch. J.: Jelenleg itt 26-27 osztály van egy 16 tantermes épületbe bezsúfolva. Nyilván ez egy kényszer szülte állapot. Ezen a területen későbbiekben 20-22 osztálynál nem lenne célszerű betervezni, nyilván be lehet építeni mindent, de nem tudják a gyerekek, szülők megközelíteni, nem lehet az autókat hol tárolni, csak feszültség lesz belőle. Mindennaposok lennének a közösségi médiában a panaszkodó bejegyzések, ezt én nem támogatom, de nyilván az építkezés pénzkérdés is. Néhány évvel ezelőtt volt elképzelés, amely ezt az irányt célozta meg, remélem ez nem változott meg. Tudom, tudom a pénz.
Budakeszi Város Önkormányzata meghatározó, stratégiai partnere a német önkormányzatnak, fontos az együttműködés például a mostani iskolaépítés során is, hiszen a terület az önkormányzaté. De fontos a partnerség a testvérvárosi kapcsolatok építésében is, és a helyi közélet számos területén igaz ez. Milyennek látja Ön ezt a partnerséget, az együttműködés elmúlt évtizedeit? Mennyiben segítette ez a városunk fejlődését?
Sch. J.: A nemzetiségi önkormányzatnak és a települési önkormányzatnak együtt kell dolgozni. Budakeszin ez egészen jól megy, az, hogy egyes kérdésekben nem azonosan látunk dolgokat, ez nem az ellentétek, hanem a különböző látószögek miatt vannak. Akár adhatunk egymásnak olyan gondolatokat, amely a települést előre segíti. Partnervárosi kapcsolatokban számunkra két kiemelt van, az egyik Neckarsulm (Németország) városa ahová 1946-ban kitelepítették a budakeszieket.
Települések között alakultak kapcsolatok iskolák, a hagyományőrző kör és tűzoltó egyesületek között. A másik pedig Westenholz (Németország) városával is közel 30 éves kapcsolattal bírunk. A várossal kulturális és városszépítő együttműködési megállapodást kötött a Szépítő Egyesület, melynek segítségével 1996-ban emeltünk testvérvárosi rangra. Itt is zenekarokkal, bojtár táncegyüttessel, szépítő egyesületekkel, tűzoltó egyesülettel élő kapcsolat van. Akkor élő és partnerségi egy testvérvárosi kapcsolat, ha az ott és itt lévő civil szervezetek is tartják a kapcsolatot. Egyik, hogy megismerjük egymást, másrészt akár egy küldetés is lehet, hogy településeink megismerjék egymás országát, kultúráját, szokásait, ételeit.
Mondhatom a várossal ezt jól csináljuk, akik eljönnek megismerni minket és Magyarországot az itt létük alatt elismeréssel nyilatkozzanak és már hazainduláskor visszavágynak ide. A világ változott, hiszen Nyugat-Európában a társadalom és az iskolák összetétele megváltozott. Húsz évvel ezelőtt még könnyen lehetett diákcsere program keretein belül beintegrálni gyerekeket, most ez egy fokkal a nehezebb. A miértet most nem boncolgatnám, lehet erről hosszasan beszélni. Meg kell találni azokat a módokat, hogy miként lehet ezeket a kapcsolatokat életben tartani.
■ Visszatérve az egyik fontos évfordulóra: 100 éves idén a BÖTE, a Budakeszi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Önöket gyakran foglalják imáikba a budakeszi lakosok, hiszen mondhatni, valóban „őrangyalként” mentik nap mint nap a bajbajutottakat, súlyos káreseteknél állnak helyt…
Az önkormányzat ez ügyben is partner, lehetőségeihez mérten évről-évre támogatja a BÖTE-t…
Sch. J.: Az önkormányzat támogatása nélkül működni se tudnánk, az egyesület tevékenysége igen költséges. Senkit nem engedhetünk védőfelszerelés nélkül, egy ember felruházása közelít az egy millió forinthoz. Tudjuk, az önkormányzat pénztárcája is véges. Komoly segítség a felajánlott 1%-os bevétel is. Köszönjük.
Szemmel látható, komoly változások, fejlesztések történtek a városban az utóbbi években: új iskola-, új szennyvíztisztító telep- és új sportpálya épült, a régi rendelőintézet megújult és már egy újabb is épült, új játszóterek épültek és újultak meg, új vállalkozói park épült, és tavaly decembere óta már tanuszodánk is lett. Sorolhatnánk még hosszan, mi minden épült, de Ön mit gondol mind erről? Hogy látja, mennyiben javult a budakesziek életminősége mindezek hatására?
Sch. J.: Új iskola épült, a Kerekmező utcai épületről beszélünk, ez nagyon fontos volt, kiváltotta a FORFA épületét. A szennyvíztiszttótelep, sportpálya, edzőparkok, játszóterek épültek. Talán az egyik legfontosabb változás, fejlesztés az orvosi rendelők megújulása épületileg és szervezetileg is. Sokszor látom sokan elégedetlenek, mert nem veszik fel a telefont, várni kell egy-két hetet. Azt gondolom, az egészségügyi fejlesztésben Budakeszi kimagasló, helyben szakrendesére el lehet menni, ebben dr. Pócza Péter úrnak sokat köszönhetünk.
Nagyon nagy dolog az, hogy egy adott szolgáltatásért nem kell Budapestre bemenni. Ennek a közel 30 rendelésnek részese voltam, a kedvező hatásait élvezhettem. Csak így tovább. A tanuszodáról kevesebbet tudnék mondani, mert most vagyunk túl a próbaüzemen. De szuper, hogy van ez is. Nagyon kedvező, hogy ennek fenntartását a magyar állam magára vállalta. Visszatekintve a partnerkapcsolatainkra, ahol uszodák vannak, komoly költségek terhelik a büdzséjüket.
Hogyan tovább, mik az Ön elképzelései a jövőről, a város további fejlődési lehetőségeiről?
Sch. J.: Jó lenne, ha elérnénk azt, hogy minden itt lakó Budakeszit ne csak alvóhelyének, hanem lakhelyének tekintse. A fejekben rendet kellene tenni, ha az itt lakó emberek a két kezükkel nem tesznek azért, hogy Budakeszi tisztább és rendezettebb, élhetőbb település legyen, akkor az önkormányzattól miért is várjuk és neki is nehezebb rendet tartani. Ha nem vigyázunk az utcáinkra, a játszótereinkre, ha nem vágjuk a füvet, ha nem söprünk össze a házunk előtt, akkor rendetlenség lesz és nem pedig egy takaros kis város.
Kicsi aggodalom számomra, az építkezések elharapózása a belső részeken. Kis, vékony telkeken 8-10 lakásos társasházak épülnek, mindez rengeteg autóval jár, élhetetlenné teszi a környéket, túlzsúfolt. Tudom nem önkormányzati hatáskör az építés és Budakeszi pedig jó üzlet építeni és eladni. A régi üdülőövezetekben komoly családi házak épültek, mint tűzoltó egyesületi tag mondom: van olyan keskeny utca, ahová behajtani sem tudunk. Elvárják azon a terültet részen is – joggal – hogy rendeződjenek az utak, ez viszont áldozattal jár, le kell adni a telkekből. A járda, utak, kátyú probléma az országos probléma, ha megszámoljuk, hogy egy utcában hány autó megy el, akkor közelítünk a főváros utcáinak mennyiségéhez, ami kihívást tesz az útszerkezeteknek.
Én annak a híve vagyok, hogy amit építünk azt építsük meg jól, faltól-falig, vízelvezetéssel stb. Tudom ez sok pénz és kevesebb készülne el. Valamint jelzem, hogy régen az utcák építésében az ottlakók is kivették anyagilag is a részüket. Akkor sem tudott az önkormányzat mindent megfinanszírozni. Számomra folytatásban az iskola épületének kérdése, a tájház épület-felújítás befejezése, civil szervezeteink felpezsdítése és persze egy szép tűzoltószertár megépítése a célom. Egy élhető, rendezett, tiszta kisváros képét látom, amely a hagyományok, a civilek, a családok XXI. századi élettere és ez Budakeszi. Én ezen fogok tovább dolgozni, és ehhez kérem hitem szerint Isten segítségét.
A fiai is önkéntes tűzoltók, folytatják a családi hagyományt. Ők és az Ön felesége is aktív tagjai a hagyományőrző egyesületeknek. Gondolom ez fontos háttér, amely lelkileg is segíti az Ön munkáját.
Sch. J.: Egy nagy igazság: aki sokat tesz a közért, azt akkor tudja megtenni, ha egy biztos háttér és biztos társ áll mögötte. A feleségem elfogadta, támogatja, megteremti a hátteret a korábban felsorolt civil tevékenységet végezhessem. Két fiam van, mindkettő önkéntes tűzoltó is. Szerintem ez csak akkor működik, ha az ember példát mutat benne. Az nem működne, ha elküldeném őket, én pedig otthon maradnék. Visszatérve a háttér parancsokra, akinek nem könnyű a helyzete, mert ha éjszaka kapjuk a riasztást, egy komolyabb esetnél mindhárman elmegyünk otthonról. Bízik bennünk, hogy probléma nem lesz. Köszönöm a támogatást feleségemnek, családomnak, szüleimnek, barátaimnak és egész Budakeszinek.
Szerkesztőség