Akikre büszkék vagyunk

Antal Sándor 2002. június 24-én született. Budakeszin járt iskolába, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban érettségizett. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának hallgatója.
Hétéves korától tanul küzdősportot, először taekwondo edzésekre járt, majd a Budakeszi Kempo Iskolában Szilágyi András tanítványa lett. A kempóban az vonzotta, hogy álló és földharc is lehetséges, technikai eszköztára szélesebb. Lacza Ádám, a Magyar Kempo Szövetség elnöke így méltatta őt, mint a magyar kempo válogatott tagját 2019-ben: nagyon céltudatos – úgy a tanulmányaiban, mint a sportban. Kőkemény harcos, a magyar kempo elitjéhez tartozik. Nagy küzdő jellem. Kitartó, nagy a fájdalomtűrése. Megvan benne minden, ami a győzelemhez kell: tisztelet, alázat, önfegyelem. A magyar kempo válogatott kiemelkedő versenyzője, valamennyi versenyen sok érmet, pontot szerez.

2018 áprilisában Magyarország rendezte a kempo világbajnokságot, ahol két ezüst-, és egy bronzérmet szerzett. Ez év novemberében Bukarestben az Európa bajnokságon három aranyérmet szerzett, a dobogó felső fokán büszkén tartotta a magyar lobogót!
Fél évvel később Spanyolországban a 2019-es világbajnokságon és világkupán aranyérmet nyert, és két ezüstérmet is elhozott. A hétszáz fős mezőnyben negyven ország legjobb harcosai léptek a tatamira három napon át.
Antal Sándor nagyon hálás mesterének, Szilágyi Andrásnak, aki segíti felkészülését nemcsak a versenyre, de az életre is. Köszönettel tartozik családjának, természetesen főként édesanyjának, aki mindent megtesz érte. Sándor reméli, hogy édesapja is óvja és kíséri pályafutását odaföntről.

Szerény, szolgálatkész, kiváló tanuló, és diákmunkával is hozzájárul a család jövedelméhez. Saját megfogalmazása szerint a küzdősport segítette abban, hogy önfegyelmet, tiszteletet, kitartást tanuljon. Ezek az erények egész életvezetésére kihatottak.
A verseny előtti izgalma eltűnik, ha a tatamira lép. Élvezi a küzdelmet, de nem támadó típus, védekezésből, az ellenfél visszatámadásával szerez pontokat. A kempo önbizalmat ad neki, képes megvédeni magát, ha váratlan támadás éri. Feladatának tartja a gyengébbek védelmezését. Célja, hogy a hivatásában és a sportban is elérje a mesterfokot, jó edző legyen, olyan, aki át tudja adni a küzdősport szépségét, szeretetét.
Olyan világban élünk, ahol a nemes küzdelemben való helytállás létfontosságú. Ezért állítjuk Budakeszi ifjúsága elé példaként Antal Sándort. Az egyik kempo versenyen Sándor és a versenyzők a következő felirat előtt állnak: „A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, soha nem győznek.” Antal Sándor méltó a Budakeszi Ifjúsági Díjra.

Bakács Bernadett, önkormányzati képviselő

Nem sokat tudunk a kempóról, erről a küzdősportról. Elmondaná egy-két mondatban a lényegét?

Antal Sándor: A kempo lényege talán az lenne a versenyzés terén, hogy az ellenfélben olyan úgymond „kárt” kell okozni, hogy feladja, vagy ne tudja folytatni a mérkőzést. Ezt ütésekkel, rúgásokkal vagy akár különböző földharc-technikákkal érhetjük el.

Mikor és hol ismerkedett meg ezzel a sporttal? És miért éppen egy küzdősport, s miért éppen a kempo talált önre?

A. S.: Már kiskoromban rendkívül mozgékony voltam. A kempóval körülbelül hat-hét éve, a Budakeszi Kempo Iskolában Szilágyi Andráson, a mesteremen keresztül ismerkedtem meg, mivel ő édesanyámnak gyermekkori barátja, és küzdősport után keresve ő ajánlotta, hogy menjek le egy edzésre.

Önnek is nagyon fiatalon, már 16 éves korában – prohászkás diákként – jöttek a nagy nemzetközi sikerek, melyekre 17 évesen tette fel a koronát Barcelonában, a kempo világbajnokságon. Ebben a sportágban ez természetes, hogy valaki ennyire korán érjen el ilyen kiemelkedő eredményeket?

A. S.: Az eredményeimet illetően, nem hinném, hogy természetes lenne ez ilyen fiatalon, de nem is feltétlen azért, mert olyan kiemelkedő tehetségre lenne ehhez szükség. Ez nagyon sok munkával jár, amit sokan ilyen fiatalon nem tudnak, vagy nem akarnak beleölni egy ilyen sportba.

Közben leérettségizett és tavaly elkezdte felsőfokú tanulmányait.

A. S.: Jogi tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karán végzem.

Kiemelkedő sport eredmények és jogi tanulmányok! Sikeresen induló fiatal élete példa lehet sok fiatal számára.

A. S.: A küzdősport nagyban hozzájárult ahhoz, hogy önfegyelmet, tiszteletet és kitartást tanuljak. Ez nem csak a sportolói életemet befolyásolta, mert ezek az erények kihatottak a mindennapi életemre is.

H. J.

Ilyés István Munkácsy-díjas szobrászművésznek nyílt kiállítása a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban. „Minden fában ott a szobor, csak a felesleget kell róla lefaragni” – idézte Michelangelo gondolatát Török Csaba igazgató.
– „Ami a kézzel fogható és világi fölött van, az az igazán fontos a művész számára” – emelte ki méltatásában Kiss Iván grafikusművész. Ilyés István szobrot ajándékozott az USA elnökének, aki hazaadta a Szent Koronát.
A képen látható alkotásán egy világháborús lőszerből alakította ki a furulyát. Három lyuk van a hangszeren: Atya, Fiú, Szentlélek. Azt üzeni: ne gyilkoljunk!

’Sigmond Bertalan
alpolgármester

Budakeszi Hírmondó 2022 március

Amikor felkértek, hogy mondjak Balogh Belláról néhány gondolatot, az édesapjával átküldettem az eredménylistáját, mondván majd azt elsorolva alátámasztom Bella kitüntetésének megalapozottságát.
Ha elmondom, hogy 10 éve párbaj-tőrözik, gyakorlatilag valamennyi korosztályban országos bajnoki címet szerzett, Diákolimpiát nyert, számtalan versenyt nyert meg vagy végzett előkelő helyen, idővel a korosztályos válogatott kereteknek is tagja lett, nemzetközi versenyek rendszeres résztvevője, majd tavaly decemberben – úgy, hogy Bella a koránál fogva még csak kezdő juniorkorú versenyző – a felnőtt országos bajnokságon is harmadik helyen végzett, az megfelelően érzékeltetni, milyen tehetséggel áldotta őt meg a sors.
De legalább ennyire fontos, hogy közben végig kitűnően tanult, a Széchenyi Általános Iskolát kitüntetéssel végezte, majd felvették a jóhírű Városmajori Gimnáziumba, ahol szintén éltanulóvá vált – azért ide jelentkezett, mert ez volt a legközelebb a klubja, a Vasas vívóterméhez.

Engedjék meg, hogy egy kicsit személyes legyek: Bellát születése óta ismerem, óvónőként és barátként talán a nevelésén keresztül hatottam is rá, láttam felnőni és mindig csodáltam benne azt az akaraterőt, ami mindig, minden nehézség vagy akadály ellenére előre viszi őt: ebben a sportnak óriási szerepe van. De óriási szerepe van másnak is. A Vasas vívócsarnokának bejáratánál van egy felirat: „A család az első”. Hogy Bella már tinédzserként ilyen sikeres lett, meghatározó szerepe van a családjának, szüleinek, akik nagyon sok áldozatot meghoztak érte, nagyszüleinek, akikre mindig támaszkodhatott, barátainak, akikhez mindig fordulhatott. Bella idén érettségizik, ősztől a tervei szerint az Egyesült Államokban tanul tovább sportösztöndíjjal, még jobban kinyílik számára a világ, de nem féltem, ott is meg fogja állni a helyét, bárhová sodorja az élet. De haza, mindig ide, szülővárosába, gyerekkora színhelyére, az ő kis városába, Budakeszire fog jönni!

Ligetiné Komáromi Gabriella, a Szivárvány Óvoda vezetője

A párbajtőrvívás nem éppen tömegsport. Hogyan talált rá erre a sportágra?

Balogh Bella: A családunknak mindig is nagyon fontos volt a sport, többféle sportot is kipróbáltam, mire a párbajtőr mellett tettem le a voksomat. Elsős koromtól a Vasasban atletizáltam és télen mindig nagyon irigyeltem a vívókat, akiknek nem kellett kint futniuk…, úgyhogy egyszer megkérdeztem a szüleimet, hogy mi lenne, ha inkább egy benti sportot választanék. Sajnos utóbb kiderült, hogy a vívók is futnak, télen is, esőben is.

Meglehetősen korán jöttek az első sikerei. Nem véletlen, hogy a Városmajori Gimnázium diákjaként, a Vasas vívójaként már 16 évesen átvehette 2020-ban a XII. kerület Sportjáért díjat. Mivel érdemelte ki ezt az elismerést ilyen fiatalon?

B. B.: Korosztályos országos bajnokságokat nyertem egyéniben és csapatban is. Két alkalommal pedig az Év felfedezettje díjat is megkaptam.

Tavaly decemberben – 17 évesen, junior korúként – az országos vívóbajnokságon a felnőttek között harmadik lett, ami ritkaság ebben a sportágban.

B. B.: Koncentrált voltam, jól kijött a lépés.

Már a SZIA-ban és most a Városmajori Gimnáziumban is kitűnő tanulmányi eredményeket ért el. Miképpen lehet kiemelkedő sport-és tanulmányi sikereket egy időben elérni?

B. B.: Jó időbeosztás szükséges, tudatosság és sok áldozathozatal. Számomra a vívóközösség egy második családom, nagyon sok időt töltök ott és velük.

Nem titok, hogy érettségi után, sportösztöndíjasként az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait. Milyen szakon tanul tovább? Az USA is büszkélkedhet ugyan remek vívókkal és jó vívómesterekkel, de nem fog hiányozni a nagy múltú és jelenű magyar vívás szakmai háttere? Hisz, gondolom, továbbra is folytatni szeretné sikeres párbajtőrvívói pályafutását?

B. B.: Biológia, kémia vagy biokémia lesz a szakom és mindig is Halla Péter mesteredzőt fogom az edzőmnek és a példaképemnek tekinteni. Igazából az egyetem keresett meg engem, mivel San Diegóban egy madridi edző van jelenleg, aki a nagy múltú magyarországi párbajtőrt tiszteli és elismeri. Hiányozni fog a magyar párbajtőr magas színvonala és a „család” is, mind sport, mind egyéb értelemben. A gyökereim mindig is magyarok, ide fog mindig visszahúzni a szívem.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2022 március

Ádám Éva 1963. február 6-án született Mohácson. Szülei Újvidékről és a Garam völgyéből származtak, mindketten körzeti orvosok voltak. Éva Mohácson járt általános iskolába és középiskolába. Gyermekkorát meghatározta az, hogy a Duna mellett nőtt fel. Szeretett úszni, kajakozni, kenuzni, életerejét a természet szépségéből merítette.
Középiskolai tanulmányai után először Szombathelyen magyarkönyvtár szakos főiskolai diplomát, majd az ELTÉ-n könyvtár szakos egyetemi diplomát szerzett.
1985-től 1993-ig dolgozott az ELTE Állam és Jogtudományi Karának könyvtárában.
Budakeszire 1985 őszén költözött, ahol családot alapított, majd 1991-ben megszülettek iker gyermekei, Zsuzsi és Csabi.
1995-től a budakeszi könyvtár munkatársa volt, 2013-ban lett a könyvtár vezetője. A könyvtári munka szinte minden területén dolgozott, legyen az könyvbeszerzés, adminisztratív háttérmunka, selejtezés vagy olvasószolgálat. Munkáját mindig magas színvonalon végezte. Fontosnak tartotta a könyvtár műveltséget közvetítő szerepét, ezért rendszeresen szervezett könyvbemutatókat és író-olvasó találkozókat. Támogatta, hogy a könyvtárban ún. biblioterápiás olvasókör működ-
jön, és ő is aktívan részt vett ezeken az összejöveteleken.
A Magyar Könyvtáros Egyesület Pest Megyei Szervezetének aktív tagja volt, rendszeresen részt vett a megyei szakmai napokon. 2017-ben az ő szervezésében Budakeszi volt a helyszíne a megyei könyvtáros szakmai találkozónak.
Szakmai munkája mellett közösséget is teremtett: 13 éven át szervezett és vezetett kirándulásokat a könyvtár olvasóinak. Először a közelben, majd egyre nagyobb távokra, még Kárpátaljára is szervezett utat. Ehhez túravezetői oklevelet is szerzett. A túrázók összetartó csapattá váltak, részt vettek és vesznek a könyvtár rendezvényein. A környezettudatosságot és a természet szeretetét is átadta társainak.
Az általa vezetett túrákon mindig ismertette a felkeresett helyhez kapcsolódó tudnivalókat, kulturális érdekességeket. Örömmel töltötte el, ha a kulturális programot ötvözni lehetett a természetjárással: például buszos kirándulást szervezett könyvtár névadója, Nagy Gáspár költő és író emlékházába, melynek során egy arborétumot is meglátogattak.
A Budakeszi Hírmondó szerkesztésében is évekig részt vett: tagja volt a szerkesztőbizottságnak, és számtalan helytörténeti cikket, illetve könyvajánlókat írt az önkormányzat havilapjába.
2021 elején megszületett unokája, ami nagy boldogságot jelentett számára. Sajnos csak rövid ideig élvezhette a nagymamaság örömeit, mert a betegsége közbeszólt.
Nagy tudású és átlag feletti műveltségű emberként egész életében szerény maradt, kollégáit partnerként kezelte, ötleteiket, javaslataikat nyitottan fogadta. Emberi nagyságát mutatja, hogy több alkalommal önzetlenül sietett rászoruló embertársai, sőt azok házikedvencei meg-segítségére is. Nagylelkű állatbarát is volt. Az ő neve számunkra egyet jelentett a könyvtárral, az irodalom nyújtotta felemelő, izgalmas élményekkel, és a testet-lelket felüdítő természetjárással. Mindenkihez volt egy figyelmes és kedves szava. Az a csendes derű, ahogyan megosztotta tudása kincseit, maga köré vonzotta az embereket.
Végezetül egy záró gondolat Fekete Istvántól, Éva kedvenc írójától: „Energiát csakis attraktív és mosolygós ember képes adni környezetének.”
Ilyen, kifogyhatatlan energiából részesülhettünk mi is az ő környezetében. Köszönjük Éva, örökké hálásak leszünk érte!

Tóthné Fajtha Anita, az EFMK igazgatój

Budakeszi Hírmondó 2022 március

Napenergia-hasznosítás, génterápiás, illetve szöveti hegesedést gátló eljárások, cserélhető fejű harisnya, belső világítású táska, ujjtorna-készülék zongoristáknak – számtalan olyan nóvum, amelyet női feltalálóknak köszönhetünk. A nemzetközi nőnap alkalmából összegyűjtöttük a hölgyekhez köthető legérdekesebb oltalmakat.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának könyvtárában többezer folyóméternyi szabadalmi leírás, iparjogvédelmi dokumentum található, amely a szervezet 1896-os megalapítása óta folyamatosan gyarapszik. Ebben a történelmi jelentőségű gyűjteményben számtalan hölgyekhez köthető találmány újítás is van. Braun Paula zongoraművész például 1916-ban a zongoristák számára kifejlesztett ujjtorna készülékre, 1934-ben pedig billentyűs hangszerekhez épített kisegítő billentyűzetre nyújtott be szabadalmi igényt. A neves író, Karinthy Frigyes testvére, az egyébként fordítóként tevékenykedő Emmi a kicserélhető fejű harisnyát szabadalmaztatta 1932-ben. Freyberger Klára pedig a tomboló II. világháború, így az elsötétítések időszakában jutott arra az elhatározásra, hogy kifejleszti a belső megvilágítással rendelkező kézitáskát.

Telkes Mária az Egyesült Államokban futott be komoly tudományos karriert a 20. század közepén: nevéhez köthető több, napenergia hasznosításával kapcsolatos szabadalom is, például egy mobil, napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezés. Ráadásul a napenergiával működő, hordozható sütőlapot Amerikában ma is Telkes-sütőként, a passzív házakat Telkes-házként szokták emlegetni.

Szintén nemzetközi szinten ért el áttörő eredményeket Karikó Katalin kutatóbiológus, hiszen az általa kidolgozott technológián alapulnak azok a legújabb generációs, mRNS alapú vakcinakészítmények (például Pfizer vakcina), amelyek hatékony eszközt jelentenek a koronavírus világjárvány megfékezésében. Ugyanígy a koronavírus kapcsán lehet jelentős Fekete Andrea gyermekgyógyász Sigma-1 receptor serkentésére vonatkozó szabadalmaztatott találmánya, amely a megbetegedések szövődményeként kialakuló tüdőgyulladás és szöveti hegesedés kezelésében hozhat áttörést. A két említett hölgy sikeres kutatói és szellemitulajdon-védelmi tevékenységéért kapta meg 2021-ben az SZTNH Jedlik Ányos-díját.

Bizonyított tény, hogy a nők foglalkoztatásának ösztönzése az innovációban és a szellemi tulajdonjogi területeken számos előnnyel jár. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) adatai alapján 2000-ben a nemzetközi szabadalmi bejelentések 9 százalékát lehetett női feltalálóhoz kötni, míg 2020-ra ez az arány 16,5 százalékra növekedett. A hölgyek ebben az időszakban főleg a biotechnológia, a gyógyszeripar, az élelmiszerkémia, a biológiai anyagok elemzése és a szerves kémia területén alkottak kimagaslót.

A magyarországi adatok sok hasonlóságot mutatnak a nemzetközivel. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) 2017-ben vizsgálta meg a nemzeti bejelentéseket, s ezekből kiderült, hogy a 2000-2015 időszakban a női feltalálók aránya 13,3 százalékot tett ki. A magyar eredetű bejelentésekben ennél kicsit nagyobb volt a nők aránya (14,3 százalék). A magyar feltaláló hölgyek körében a szakterületek közül a mikrostrukturális, a biotechnológia és a szerves kémia voltak a legnépszerűbbek. (Forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.) Fotó: Telkes Mária (Forrás: Wikipedia).

Rudolf Ottóné Galamb Évát köszöntötték barátai, tanítványai és természetesen családja: férje Ottó bácsi és fia Rudolf Péter Budakeszin, az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Éva néni kb. 1977-90-ig a budakeszi általános iskola és a Nagy Sándor József Gimnázium jogelődjénél tanított. Éva néni március 2.-án töltötte be 85. életévét. Isten éltesse sokáig boldogságban, egészségben, szeretetben!
Rudolf Péter itt mesél édesanyjáról: 

https://www.facebook.com/budakornyekitv/posts/5254699441255982

Mikor a megbeszélt időpontban elindultam, hogy a friss levegőn sétálva elkészítsem ezt az interjút a tavaly tavasszal Budakeszire költözött Szalóki Ági Liszt- és Magyar Érdemrend Lovagkeresztje díjas, háromszoros Fonogram-díjas előadóművésszel, dalszerzővel még sötét, borongós volt az idő, aztán mire odaértem a Honfoglalás sétányra, szinte abban a pillanatban kisütött a nap. Mondtam is neki: „Ági, ez a maga angyali varázslata”! Aztán elkészült ez a sajátos körülményű interjú. Ági 10 hónapos kisfiát sétáltatta babakocsijában, én pedig mellettük ballagva kérdeztem őt sok mindenről. Művészetéről, kisbabájáról, változó világunkról és természetesen négyrészes babakoncert sorozatáról, melynek az Erkel Ferenc Művelődési Központ ad helyet hónapról hónapra.

Miképpen fordult az élete az éneklés felé?

Szalóki Ági: Elég korán kiderült, hogy muzikális vagyok. Ez a képesség már a beszéd indulásakor kiderül, hisz ilyenkor a gyerekek már énekelnek, dudorásznak. 4-5 éves koromban már erőteljesen megmutatkozott annak jele, hogy az éneklés számomra kicsit fontosabb, mint más gyerekeknek. Bizonyára minden zenész így van ezzel gyermekkorában, hogy a hangszerek, a zenehallgatás, az éneklés az különösen nagy örömöt jelentett számukra, mint ahogyan nekem is. Erre felfigyeltek a szüleim is,
akik sok szeretettel elkezdték tudatosan, de ösztönösen is a zenei nevelésemet. Emlékszem, édesapám az ölébe vett és a muskátli-, rezeda- és minden egyéb népdalos füzetekből dalokat tanított nekem. Óvodás koromban már önállóan kezeltem a lemezjátszót. Kodály Háryját rengetegszer meghallgattam. Azokat a dalokat, verseket pedig, amelyeket ebben az időszakban megtanultam; a Sebő együttes, Vitai Ildikó, a Kaláka dalait, Weöres Sándor, Csoóri Sándor, Zelk Zoltán, Móra Ferenc verseit ma is tudom.

Nagy ajándék egy kisgyermek számára, ha a szülők korán felfedezik a tehetséget, és azt tudatosan is figyelembe veszik a nevelésben.

Sz. Á.: A felmenőim többsége apai ágon alföldi, földműves paraszt ember volt. Ha 120 évvel korábban, a századfordulón születtem volna, akkor is zene vett volna körül, mert a családom életének természetes része volt az éneklés, a tánc, a hangszeres játék, a mesemondás, az imádság. Sajnos ezeket a korábban apáról fiúra szálló, az élethez harmóniát és energiát adó tevékenységeket újra kell tanulnunk könyvekből, iskolában, tanfolyamokon.

Korosztályából egy fiatal népdalénekes „nagy generáció” jelent meg a 1990-es évek közepe tájékán! Gondolok itt Bognár Szilviára, Palya Beára, Herczku Ágnesre, akikkel együtt mára jelentős művészi életpályát jártak be.

Sz. Á.: Az 1969-ben elindult „Röpülj páva” versenyek, majd a táncház mozgalom hatalmas robbanást indított el a ’70-es években. Ekkor indult el pályáján Budai Ilona, Bodza Klára, Szvorák Katalin, Faragó Laura, a Sebő-Halmos duó, Kobzos Kiss Tamás majd a Muzsikás és a Téka együttes, aztán Sebestyén Márta, s egy sor kitűnő népzenész. Ezek a népzenészek zeneiskolát alapítottak Óbudán és Budafokon. Énekműhelyekben, zeneiskolákban fiatal népdalénekesek, táncegyüttesekben táncosok bontogatták a szárnyaikat a rendszerváltás után alig néhány évvel.
A ’90-es években sokan, köztük én is, már 17-18 évesen Erdélybe mentünk falusi emberekkel találkozni, a táncaikat, énekeiket megtanulni. Kallós Zoltán erdélyi magyar néprajzkutató és népzenegyűjtő 1996-os válaszúti tábora számomra valóban válaszút volt. Ekkor találkoztam személyesen az általam felvételről már ismert énekhangok hús-vér tulajdonosaival, s azt hiszem, ekkor kezdtem el megérteni, hogy a szép dalokhoz, amiket gyerekkorom óta szerettem, sajátos életfelfogás, rend, emberek, emberi sorsok, szokások is tartoznak. Egy életre elköteleződtem ott, alig 18 évesen.
Kallós Zoli bácsi sokakat tanított, sokunk útját terelgette. Szilvivel, Ágival, Beával hasonló utat jártunk be, hasonló az érdeklődésünk, az értékrendünk, és a sok közös emlék, élmény, az éneklés összekovácsolt minket, nemcsak kollégák vagyunk, hanem barátok is.

Végigtekintve 25 éve induló pályafutásán, 9 szólólemezének az ismeretében, egy nagyon színes palettát látni, de mindig a népdal dominál.

Sz. Á.: Valóban, a pályán eltöltött több mint 25 évemet a magyar népzene és más népek zenéjének szeretete határozta meg. Tizenhat évesen a cigány folklór együttes, az Ando Drom jubileumi koncertjén léptem először színpadra, nem sokkal később pedig az autentikus magyar népzenét játszó Ökrös és a világzenét játszó Besh o droM együttes énekese lettem. Magyar, cigány, bolgár, görög, török, macedón dalokkal jártam be a világot a Montreáli Jazz Fesztiváltól a Glastonbury fesztiválon át a párizsi Théatre de la Ville-ig, New Yorktól Pekingig. Készítettem lemezt felnőtteknek és gyerekeknek is, népzenei, világzenei és jazz albumot is.
A főcsapás a gyerekeknek játszott zeném. Ebben egyesül minden, amit tudok, minden, ami vagyok, s ez a legfelszabadultabb produkcióm.

Mire ez az interjú megjelenik, már túl lesz az első budakeszi babakoncerten, melyet áprilisban újabb koncert követ. Milyen formája, milyen zenei megjelenése van egy ilyen sajátos, 0-3 éveseknek ajánlott előadásnak?

Sz. Á.: Néhány évvel ezelőtt – látván, hogy koncertjeimre egyre gyakrabban hoznak karonülő babákat is – a 0-3 éves korosztálynak is műsort készítettem. A babáknak tudatosan kisebb térben, vállaltan kisebb közönség előtt csendesebb zenét játszom, mint az ovisoknak. A műsor kialakításánál figyelembe vettem a 0-3 éves korosztály fejlettségét, igényeit, életkori sajátosságait. A program része az élőzene-hallgatás, a közös éneklés, mondóká-zás, ölbeli játékok a szülők és babák bevonásával. A babakoncertem nem zenés foglalkozás, hanem 35-40 perces koncert, komplex zenei élmény a szülőknek is, babáknak szerkesztett zenei anyaggal. Csókás Zsolt gitáron, Szalai Péter ütőhangszereken kísér.

Tudom, hogy néha aggódva figyeli a világ változását! Veszélyben volnának a gyerekek?

Sz. Á.: Változás minden korban volt. A mai gyerekek azonban olyan korban élnek, amelyben alapértékek tü-nedeznek el, határok mosódnak össze, és ez valószínűleg a biztonságérzetünkre is hat. A mai gyerekek helyzete sokszor a legjobb anyagi körülmények között sem könnyű. A világ most félelmetesen gyorsan változik, de az emberi természet és test nem tud és nem is akar ilyen mértékben változni. A legtöbb embernek – és a gyerekeknek kiváltképp – érzelmi biztonságra, bizalomra, az önbizalom kiépülésének lehetőségére, figyelemre, elfogadásra, gondoskodásra, testi és szellemi táplálékra van szüksége, vagyis szeretetre. Ott, ahol mindezt megadják a felnőttek, ott a kicsik szárnyalnak. Csodás kisgyerekekkel találkozom a koncerteken, olyanokkal, akik nyitottak, kiegyensúlyozottak, sokirányú az érdeklődésük. De néha aggódva figyelem ezt a nagy változást. Különösen a városokban élőket érik erős hatások: egyre több az információ, az erőteljes impulzusok dominálnak. A gyerekzene világában is sok a gépzene, a nagy hangerő, a lebutított dallam, szöveg és ritmus. Jó ideje ez a trend. Mikor gyerekeknek írok zenét és mikor nekik játszom, vállaltan szembe megyek ezzel a trenddel. Ahelyett, hogy erős és mesterséges ingerekkel hatnék, a gyerekek fantáziáját, kreativitását szeretném kibontakoztatni, igyekszem nekik lehetőséget teremteni a játékra, az önfeledtségre és az elmélyülésre.

Családjával 10 hónapja él Budakeszin. Gyakorlatig kisfia születésével egy időben költöztek ide. Miért választották ezt a várost új otthonuknak?

Sz. Á.: Főleg azért, hogy kisfiam több szarvast lásson, mint plázát… Szeretem ennek a hegyekkel körbeölelt kisvárosnak a fekvését. Bármelyik lakott pontjáról is indulunk Budakeszinek, rövid idő alatt erdőbe érünk. A nagyvárosban eddig a távolbalátás képességét nem nagyon tudtam használni. Minőségi változás, hogy itt isteni a levegő, szinte harapni lehet. 42 évig éltem Budapesten, zenészként rengeteget jártam-keltem a világban. Elég volt a nagyvárosi életből. Élveztem az előnyeit, de egyre több hátrányát láttam. Megnyugtató számomra az itteni lépték. Közben látom a város látványos fejlődését, az épülő tanuszodát, a gyönyörű, új iskolát, a sok sportolási lehetőséget, az egészségházat, csupa olyat, ami a helyieket szolgálja, gyarapítja.
Nemrég azt is hallottam, hogy ősztől katolikus általános iskolai első osztály indul Budakeszin. Katolikusként ennek kiváltképp örülök.

18 éve foglalkozik gyerekekkel, eredetileg óvónőnek készült. Hogy gondolkodik a gyereknevelésről?

Sz. Á.: Ami a nevelési elveimet illeti, nem vagyok híve a mindent szabadjára engedő liberális szemléletnek, de persze a katonás szigor sem áll hozzám közel. Jómagam a keretek és a mértékletesség híve vagyok a gyereknevelésben is. Ahogy József Attila is mondja: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” Számomra fontos a gyerekekkel való foglalkozásban, hogy amíg velem vannak a gyerekek, felszabadultak lehessenek, de tudják, hogy vannak szabályok, van határ. A gyerekek nagyon hamar oldódnak mozgásban, hangadásban. Ha ovis vagy kisos-kolás csoportoknak játszom, egy atomerőmű energiája összpontosul a nézőtéren, főleg, ha többszáz gyereknek játszom. Ezt imádom! Hatalmasakat lehet ennyi gyerekkel bulizni! 18 év gyerekekkel sok mindenre megtanított. Arra is, hogy képes legyek adott pillanatban pár másodperc alatt elcsendesíteni őket. Az imént felszabadultan táncoló, örömükben visongó gyerekek tátott szájjal, csendben hallgatják a hangszeres szólókat. Sok örömöm lelem abban, hogy 18 éve gyerekeknek énekelek. Mérhetetlen hálás vagyok a Jóistennek, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek, s amivel másoknak adhatok.

Horváth Jenő

Az interjú fotóinak forrása: Bergics Balázs, Szalóki Ági
Budakeszi Hírmondó 2022 február

A Budakesziért emlékérmet idén Ádám Éva, a városi könyvtárunk nemrég elhunyt igazgatónője kapja posztumusz.

https://www.facebook.com/gyoriottilia/posts/374749984651700