A kitüntetettek méltatása – ÁDÁM ÉVA Budakesziért emlékérem (posztumusz)
Ádám Éva 1963. február 6-án született Mohácson. Szülei Újvidékről és a Garam völgyéből származtak, mindketten körzeti orvosok voltak. Éva Mohácson járt általános iskolába és középiskolába. Gyermekkorát meghatározta az, hogy a Duna mellett nőtt fel. Szeretett úszni, kajakozni, kenuzni, életerejét a természet szépségéből merítette.
Középiskolai tanulmányai után először Szombathelyen magyarkönyvtár szakos főiskolai diplomát, majd az ELTÉ-n könyvtár szakos egyetemi diplomát szerzett.
1985-től 1993-ig dolgozott az ELTE Állam és Jogtudományi Karának könyvtárában.
Budakeszire 1985 őszén költözött, ahol családot alapított, majd 1991-ben megszülettek iker gyermekei, Zsuzsi és Csabi.
1995-től a budakeszi könyvtár munkatársa volt, 2013-ban lett a könyvtár vezetője. A könyvtári munka szinte minden területén dolgozott, legyen az könyvbeszerzés, adminisztratív háttérmunka, selejtezés vagy olvasószolgálat. Munkáját mindig magas színvonalon végezte. Fontosnak tartotta a könyvtár műveltséget közvetítő szerepét, ezért rendszeresen szervezett könyvbemutatókat és író-olvasó találkozókat. Támogatta, hogy a könyvtárban ún. biblioterápiás olvasókör működ-
jön, és ő is aktívan részt vett ezeken az összejöveteleken.
A Magyar Könyvtáros Egyesület Pest Megyei Szervezetének aktív tagja volt, rendszeresen részt vett a megyei szakmai napokon. 2017-ben az ő szervezésében Budakeszi volt a helyszíne a megyei könyvtáros szakmai találkozónak.
Szakmai munkája mellett közösséget is teremtett: 13 éven át szervezett és vezetett kirándulásokat a könyvtár olvasóinak. Először a közelben, majd egyre nagyobb távokra, még Kárpátaljára is szervezett utat. Ehhez túravezetői oklevelet is szerzett. A túrázók összetartó csapattá váltak, részt vettek és vesznek a könyvtár rendezvényein. A környezettudatosságot és a természet szeretetét is átadta társainak.
Az általa vezetett túrákon mindig ismertette a felkeresett helyhez kapcsolódó tudnivalókat, kulturális érdekességeket. Örömmel töltötte el, ha a kulturális programot ötvözni lehetett a természetjárással: például buszos kirándulást szervezett könyvtár névadója, Nagy Gáspár költő és író emlékházába, melynek során egy arborétumot is meglátogattak.
A Budakeszi Hírmondó szerkesztésében is évekig részt vett: tagja volt a szerkesztőbizottságnak, és számtalan helytörténeti cikket, illetve könyvajánlókat írt az önkormányzat havilapjába.
2021 elején megszületett unokája, ami nagy boldogságot jelentett számára. Sajnos csak rövid ideig élvezhette a nagymamaság örömeit, mert a betegsége közbeszólt.
Nagy tudású és átlag feletti műveltségű emberként egész életében szerény maradt, kollégáit partnerként kezelte, ötleteiket, javaslataikat nyitottan fogadta. Emberi nagyságát mutatja, hogy több alkalommal önzetlenül sietett rászoruló embertársai, sőt azok házikedvencei meg-segítségére is. Nagylelkű állatbarát is volt. Az ő neve számunkra egyet jelentett a könyvtárral, az irodalom nyújtotta felemelő, izgalmas élményekkel, és a testet-lelket felüdítő természetjárással. Mindenkihez volt egy figyelmes és kedves szava. Az a csendes derű, ahogyan megosztotta tudása kincseit, maga köré vonzotta az embereket.
Végezetül egy záró gondolat Fekete Istvántól, Éva kedvenc írójától: „Energiát csakis attraktív és mosolygós ember képes adni környezetének.”
Ilyen, kifogyhatatlan energiából részesülhettünk mi is az ő környezetében. Köszönjük Éva, örökké hálásak leszünk érte!
Tóthné Fajtha Anita, az EFMK igazgatój