Akikre büszkék vagyunk

‘”Budakeszin születtem 1920-ban…”
Hollay Márton száz esztendős. 1956-ban emigrált az USÁ-ba. Többszörös sífutó bajnok, 86 évesen sílécen vitte az olimpiai lángot 2006-ban. Az 1960-as kaliforniai téli olimpia helyszínének megépítésén dolgozott, élete nagy részét a pálya mellett élte le.
Isten éltesse!

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=310150907295506&id=105641537746445

Ma Budakeszi egy újságíró számára a végtelen számú lehetőségek tárháza. Rengeteg olyan személyiség, kezdeményezés található településünkön, melyek sokak érdeklődését kelthetik fel. Ez a cikkünk is ezt a megállapítást erősíti. Ezúttal a Nagyszénászugban élő Mihók Anita mondja el nekünk, hogy mi is az a „rejtélyes nevű” Gyógyító Erdő Központ és az ott folyó lélekhangolás, melynek egy jurta sátor ad helyet, de természetesen egyebek mellett szót ejt spirituális-mantra zenei együtteséről, a Samsara Boulevard-ról, és ennek kapcsán a mantra éneklés lényegéről is.

Elég kacskaringós utat járt végig eddigi zenei pályáján!

– A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskoláról indultam, ahol klasszikus gitárosként diplomáztam 1992-ben. Már azokban az években éreztem, hogy a kötött klasszikus műfajban nem tudnék úgy kiteljesedni, ahogy szeretnék. Egyre jobban érdekelt az alkotás, a jazz, elkezdtem kialakítani saját stílusomat. Egy szál gitárral és énekkel először a brazil samba és bossa nova világában mélyedtem el, majd saját számokat kezdtem írni, a latin irányvonalat képviselő dzsesszes elemekkel, sok improvizációval. Szólóműsorommal évekig szórakoztattam a belváros szívében található Biarritz étterem vendégeit, ahol sok művész, üzletember, befolyásos és közéleti személy, és rengeteg külföldi is megfordult. Meghívást kaptam akkoriban Németországba, Svájcba, Lengyelországba, Kanadába, és sok belföldi megkeresés is érkezett. Itthon több rendezvényiroda szervezésében is felléptem, szerepeltem különböző tévéműsorokban és fesztiválokon is.

 Aztán egészen más irányt vett az élete…

– 2014-ig tulajdonképpen a dzsessz töltötte ki az életemet, de a zenélés mellett már elkezdtem felfedezni a saját spiritualitásom belső természetét. Az energiagyógyászat, a meditáció, a mantrák világnak megismerése az első lépés volt önmagam megismerése felé, és ekkor már voltak ez irányú zenei kezdeményezéseim is. Innen aztán már egyenes út vezetett a Samsara Boulevard, spirituális együttes megalakításához. Ebben segített Budakeszire költözésem is, ahol egyébként a Czövek Erna Zeneiskolában gitározást oktattam. És közben rátaláltam a Dalotti Tibor vezette Rathauskellerre is, mivel nagyon szeretek táncolni!

Miképpen lett ebből a táncolós kiruccanásból Samsara Boulevard?

– Itt, a Rathauskellerben ismerkedtem meg az ugyancsak Budakeszin élő Schrenk Judittal, akivel aztán rövid időn belül többször is összefutottunk véletlenszerűen Budakeszin, majd Budapesten, és ez nem lehetett véletlen. Végül egymásra találtunk. Sok mindenben hasonlóképpen vélekedtünk az életről, a világról. Együtt álmodtuk meg a Samsara Boulevard-ot Judittal, a gyönyörű hangú mantra énekessel, aki a gongok, sámándobok, hangtálak, csörgők és egyéb rengeteg apró hangszer megszólaltatója. A harmadik alapító tag pedig Ölvedi Gábor lett. Ő egy sokoldalú ütőhangszeres, aki különféle éneklési technikákat is alkalmaz (pl. torokéneklés), mely még színesebbé teszi zenénket. Jómagam az együttes sokféle hangzásához effektezett gitáron játszom, énekelek, ugyancsak sámán dobolok és helyenként pedig korábbi énemet is idézve dzsesszes, improvizatív dallamokkal is díszítem a tiszta hangzású, néhol gazdagon harmonizált mantrákat.

Az évek során öttagúvá bővült az együttes.

– Később jött még hozzánk Kovács Sára Dizna énekes-fuvolista és Dure, aki, „pad”-on játszik, ami egy szintetizátor jellegű hangszer! Az ő megjelenésük zenénkben tovább gazdagította a Samsara Boulevard hangzását.

Már öt éve együtt van a Samsara Boulevard!
– Azt érezzük, hogy minden lépcsőfokon kapunk kisebb-nagyobb, nem várt támogatást, ami eddig nem volt jelen ilyen mértékben az életünkben. Kicsit olyan érzésünk van, mintha áldás lenne ezen a társuláson, amit próbálunk folyamatosan meghálálni a lehető legszebb és legalázatosabb módon megszolgálni, és eljuttatni minél több ember szívéhez a mantrák csodáját. Rengeteg segítséget kapunk a barátainktól, idegenektől és valahonnan odaföntről; próbálunk már nem meglepődni ezeken a dolgokon, és nagyon hálásak vagyunk érte.

Világzenét játszanak, miből tevődik ez össze?

– Az én effektezett gitározásom, a helyenkénti dzsessz és latin elemek, a többszólamú éneklés a nyugatot idézi, míg a sámán dobok, hangtálak, gongok, torokéneklés az ősi időket idézik, és számos kultúrából hozunk mantrákat, amiket feldolgozunk, ám természetesen a leginkább meghatározó zenénkben a hindu mantraéneklés, de fellelhető nyomokban a magyar népzene hatása is.

Miképpen lehetne egy átlagember számára elmondani egy ilyen interjú során az önök spirituális-mantra zenéjének a lényegét, melyet persze leginkább hallgatni kell? Ima, fohásza Teremtőhöz? Mit üzennek, miről szólnak ezek a mantra szövegek?

– A mantrák lényege, hogy tudatosságot, bölcsességet, együttérzést, elfogadást hozzanak az életünkbe és segítsenek a szívtérben maradni, amikor az embereken elhatalmasodnak a negatív gondolatok. Ilyenkor a mantrák segítenek pozitív irányba programozni az elmét.

 A Youtube-on több felvételük hallható, látható. Egyik felvételük mellett ez a komment olvasható: „Csodálatos! Néha azt kívánom, bárcsak visszamehetnék az időben együtt táncolni és dobolni őseinkkel … mezítláb, a telihold fényében énekelni és örülni mindennek, egymásra hangolódva a Földdel.”

– Ez egy csodálatos megélése a hallgatónak. Pont ez lenne a célunk, hogy ehhez a szeretetteljes egységérzéshez visszataláljanak az emberek. Az ilyen kommentek biztosítanak arról, hogy jó úton vagyunk.

Hol lehet ezzel a lélekutaztató, egy másik, belső világba repítő zenéjükkel találkozni?

– A járvány előtti időkben a Magnet Házban voltunk gyakori fellépők az Andrássy úton és különféle önismereti táborokban, de online zenéléseink rendszeresek most is, ezekben a koronavírusos időkben. Épp most jelent meg új lemezünk, mely online formában már letölthető, és néhány hónap múlva cd-n is kapható lesz valamilyen formában. A lemez címe: „Open your eyes”.

Három éve Nagyszénászugban vett egy családi házat, közel az egykor sámándoboktól hangos Álomvölgyhöz – ez nem lehet véletlen! Videóklipjeik egy részét is a budakeszi erdőben készítették. Zenéjüknek a Nagyszénászuggal szomszédos Álomvölgy, a kaptárkövek is hiteles hátteret adtak. A 20. század elején régészek kutatásai is azt támasztották alá, hogy ez a hely egy ősi temetkezési terület, szent hely lehetett, évezredeken át!

– Megmondom őszintén, én erről nem tudtam semmit, mikor három éve megvettem a családi házunkat, de valami olyan vonzást éreztem, ami ide hozott minket. Sokszor hallom azt az itt élőktől, hogy van ennek a helynek egy olyan sajátos rezgése, mely idehívja az alkotni vágyó embereket. Sok az értelmiségi, művészek, lóterapeuta, kertész, madarász stb. Ez nagyon tetszett nekem. Nem véletlen, hogy rátaláltunk erre a helyre. Sok jó ember él itt. Ha kell, szemetet szedünk, vagy éppen utat javítunk, és ha valaki gyalog indulna útnak, mindig talál valakit, aki elviszi a kocsijával.

Egy 50 m²-es jurtasátort állítottak fel kertjük végében. Egy jurtasátor sokféle üzenetet adhat a 21. században élők számára is.

– Mindig volt egy olyan álmom, hogy az otthonom és a munkahelyem egy helyen legyen! A jurtában emlékezni lehet őseinkre, az ősi technikákra és képességekre, amit a jelen anyagias világa elsodort.

Gyógyító Erdő Központ néven egy meglehetősen sajátos vállalkozást indított el ebben a jurtasátorban…

– A köralakú jurtasátorban, különleges módon adódnak össze az energiák, ezért fontos a folyamatos tisztítás és védelem, hogy igazán tiszta munkát végezhessünk, leginkább a zene erejével.

Miképpen tudná néhány mondatban összefoglalni a Samsara Boulevard és az Erdő Gyógyító Központ hitvallását?

– Egy híd vagyunk
– Kelet és Nyugat között,
– a Szív és az Elme között,
– a Felsőbb tudatosság és a Földi fizikai valóság között,
– a bánat és az öröm között,
– a betegség és gyógyulás között,
– férfi és nő között…

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2021 április

Az élet legszebb, legnemesebb történései általában csendben és szerényen zajlanak. Rohanó, zajos, gyakran felszínes világunkban „nem sláger téma” az önzetlenség, a jótétemény. A Dalottiné Bágyoni-Szabó Zsuzsannának városunk önkormányzata által odaítélt Budakesziért Emlékérme méltó helyre került. Szerkesztőségünk ebből az alkalomból kereste meg őt.

Mikor egyszer-egyszer összefutunk valahol a városban, korábbi emlékképek jutnak eszembe rólad. Látok egy kismamát – babakocsit tolva maga előtt – végigfutva a Futakeszi két kilométeres távját a gyereknapon; aztán látok veled öt kisgyerkőcöt orgonasípszerűen, hosszú sorban biciklizve a Márity utcában, és látok egy rutinos mozdulatokkal kelt tésztát gyúró háziasszonyt, ugyancsak a gyermeknapon.

– Igen, egy kárpátaljai, súlyos mozgássérült kisfiút támogattunk abban az időben, és minden lehetőséget megragadtunk, hogy segíthessünk. Abból a kelt tésztából akkor a Jobb Kor Polgári Egyesülettel fánkot sütöttünk, melynek eladásával kezdődött többek között az én történetem.

 A Jobb Kor Polgári Egyesületnek sok nagycsaládos tagja van, 4-5-6-7 gyerekkel. Nyilván ennek is nagy szerepe lehetett abban, hogy rászoruló családok gyermekeit nyaraltassátok.

– Az első években a határon túlról hívtunk meg gyerekeket, Kárpátaljáról és Erdélyből. Magunk, barátaink között találtunk helyet számukra, ahol lakhattak. Napközben pedig mindenféle programokat szerveztünk, később pedig balatoni táborozásra is találtunk lehetőséget számukra.

Néhány éve pedig budakeszi rászoruló gyerekeknek szervezitek a nyári táborokat a Balaton mellé, 6–14 évesek számára.

– Ebben az is szerepet játszott, hogy az ukrán–kárpátaljai útlevélkészítés nagyon bonyolult volt, és mindig a módosabb családok gyerekei jöttek, mert ők tudták könnyebben megoldani az útlevél gondokat, és ők szereztek tudomást leginkább a mi ajánlatunkról.
Ennek következményeként arra gondoltunk, hogy nézzünk körül a házunk táján, a saját településünkön is. Azt láttuk, hogy bizony itt is számos mélyszegénységben élő rászoruló család él, bármennyire is térségünk az ország egyik leggazdagabb térsége, jelentős vásárlóerővel. Bizonyára sokan azt nem tudják, hogy a budakeszi munkásszállásokon gyermekes családok is élnek! Ezek a családok az ország különböző pontjairól jönnek ide és általában Budapesten találnak munkát a szülők.
A szociálisan rászoruló gyerekek mellett részesei ezeknek a programjainknak olyan mentális problémákkal küszködő gyerekek is, akik számára ugyancsak fontosak ezek a közösségi együttlétek.

Ezt a balatoni kétszer egyhetes nyaraltatást hány éve csináljátok a budakeszi hátrányos helyzetű gyerekek számára? Kik vesznek részt ebben a sok felelősséggel járó munkában, milyen struktúrában valósul ez meg?

– 2012 óta nyaraltatunk budakeszi gyerekeket, 40-50 gyermek táboroztatását tudjuk megszervezni évente. Természetesen a gyermekekkel való kapcsolat általában nem a táborral kezdődik.
Amikor a Családsegítő Szolgálat vagy az iskola által a látókörünkbe kerül egy gyermek, akkor meglátogatjuk a családját, utána kisebb programokra hívjuk a gyermeket, hogy ismerkedhessen a többiekkel, és hogy mi is megismerhessük őt.
A táborokat Bezeczky Erzsébet kolléganőmmel vezetjük, és korosztályonként egy-egy ifi-csapat dolgozik velünk. Évről évre finomult ki a mára kiválóan és hatékonyan működő rendszerünk. Táboronként 8-10 ifi van a saját kis gyermekcsoportjával, velük együtt írjuk a tábor programját, az előkészületek már hónapokkal a tábor előtt elkezdődnek. Csodálatos együtt dolgozni a fiatalokkal. Erzsi drámapedagógiai ötlettára ugyanúgy része a mindennapok alakításának, mint egy-egy cserkészjáték, vagy a reggeli énekes áhítat. A konyhaszolgálatot eleinte felnőtt barátaink végezték, ma már erre a szolgálatra is az ifjúságot hívom.

Saját gyermekeid is részt vesznek a táborokban?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy az utánunk következő generációk mintát kapjanak. Mind az öt gyermekem aktív résztvevője a táboroknak, a legnagyobbak már vezetőként, a legkisebb pedig integráló, együttjátszó gyermekként. Minden alkalommal meghívunk néhány egészséges környezetben élő, nem rászoruló gyermeket is. Ez is fontos része a valós integrációs törekvéseinknek.

 Vannak szponzoraitok?

– Nemcsak az egyesület zsebéből és pályázatokból szervezzük ezeket a programokat, hanem támogat minket minden évben a Budakeszi Önkormányzat, a helyi Katolikus Karitász, a Háló Alapítvány, az itteni egyházak és mindenekelőtt jelentős támogatói bázisunk van az itt lakók köréből. Legnagyobb támogatónk Boros Judit, aki Badacsonylábdihegyen egy pompásan felszerelt ingatlant bocsát rendelkezésünkre teljesen ingyen, sőt a borsos strandbelépőt is ő veszi meg minden évben az ott táborozóknak.

Ezen egyhetes balatoni nyaralásokon túl is tartjátok a kapcsolatot a gyerekekkel?

A fent említett széles bázisú támogatói körnek köszönhetően azután sem engedjük el a kezüket, hogy befejeződnek ezek a nyaralások Badacsonylábdihegyen. Ez – úgy is mondhatnám – egy folyamatos történet, nagyon fontos, hogy jelen legyünk az életükben.
Sok gyermeknek közülük a továbbtanulási gondok megoldásában is segítünk. Felkészítjük őket a felvételire. A közelmúltban az online oktatáshoz szükséges adomány számítógépeket vittünk el a rászoruló családoknak, hisz ebben az időszakban folyamatosan derült ki, hogy több tanuló éveiben lévő gyerek is van ezekben a családokban, és nincs elég laptopjuk, vagy éppen elromlott, szerelésre szorult a gépük.
Egyébként egész évben a szemünk előtt vannak ezek a gyerekek. Felmérjük, hogy ki, milyen élethelyzetben van éppen. Minden évszakban legalább egyszer találkozunk velük csoportosan, és ilyen alkalmakkor csinálunk egy-egy nagyobb programot. Kirándulunk, városnézésre megyünk, akár Budapestre, beszélgetünk velük még ebben a járványhelyzetben is. Karácsonykor is megajándékozzuk őket személyre szólóan a Háló Alapítvány segítségével, amely mindig talál adományozót.

Ennek a sokéves, folyamatos projektnek, ennek a közösségi összefogásnak te voltál a megálmodója, vezérharcosa.

– Én inkább úgy mondanám, hogy az összeterelője voltam azoknak az embereknek, akik szívesen nyújtják a kezüket, de szeretnék, ha valaki összekapcsolná őket azokkal, akik a segítséget igénylik, vagy azokkal, akik nem is igénylik, de akiknek szüksége van rá, hogy a mindenféle szociális, társadalmi juttatáson kívül, civil támogatást is kapjanak.
És igen, én még egy olyan Budakeszin nőttem fel, ahol egykor még mindenki köszönt mindenkinek! Ha a boltba bementem a Babeczki bácsihoz a kis közértbe, már messziről kiabált, hogy „Zsuzsikám, hogy vannak a szüleid”?! Meg itt az erdő mellett ez a környék, ahol a mai napig is lakunk a családommal, ez is meghatározó az életemben. Hogy milyen irányban legyünk tevékenyek, ezt megalapozta az a miliő, ahol a szomszédaink voltak egykor Somos Miklós festőművész, a felesége, Lieber Éva textilművész és lányuk, Somos Éva restaurátor, aki most is itt él. És itt él a közelünkben Illyés István fafaragó művész és felesége, Tomola Kata, nem messze pedig Balczó András és felesége, Császár Mónika, na meg Hámori professzor a feleségével, Tompa Annával. Ez egy olyan közeg, ahol mind szellemi, mind lelki kapcsolat is kialakult egymás között. Édesapám számára orvosként – bár nem Budakeszin dolgozott – a legtermészetesebb dolog volt, hogy a hozzá fordulóknak segítsen.

Hogyan tovább, ilyen tevékeny évek után?

– Nem titok, hogy a Budakeszi „Kovász” szülői egyesülettel szeretnénk egy katolikus általános iskolát megvalósítani Budakeszin, és egyúttal természetesen folytatni tovább azt a több mint egy évtizede elindított munkánkat, melynek legfőbb célja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is esélyt kapjanak az élettől.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2021 április

Orosz Istvánt 1977-ben ismertem meg, így talán megbocsátható, hogy ezt a beszélgetést tegeződve írom, s talán még a szerkesztő sem vonja fel a szemöldökét ezért a lépésemért. Ráadásul rendhagyó módon, az interjú elején megegyeztünk Istvánnal, hogy nem fogok mélyenszántó kérdéseket feltenni művészetének lényegéről. Városunk lakója, Orosz István március 15-e óta Kossuth-díjas.

Megállapodtunk interjúalanyommal abban is, hogy a mindenki által ismert ?Tovarisi konec? plakát sem lesz téma, sőt a szinte állandó jelzőként ráaggatott ?reneszánsz művész? sokoldalúságát is igyekszem majd elkerülni, bár ez lesz talán a legnehezebb feladat egy olyan ember esetében, aki grafikusként, plakáttervezőkként, animációs filmek rendezőjeként, és az utóbbi években már költőként is maradandót alkot, és mindezek mellett még egyetemen is oktat alkalmazott grafikát. Orosz István március 15-én vette át a Kossuth-díját.

? A Kossuth-díj átadásakor kötöttél nyakkendőt? Az nem a te világod!

? 1849-ben az akkori hadügyminiszter, Mészáros Lázár valamilyen okból berendelte a Hadügyminisztériumba a honvédtiszt Petőfi Sándort. A tiszti uniformishoz akkor is hozzátartozott a nyakkendő, de a költő ennek ellenére nem hordott ilyet, s ezért nagyon leteremtette a hadügyminiszter. A heves vérmérsékletű Petőfi erre rácsapta az ajtót, azonnal lemondott a tiszti rangjáról, és írt egy szarkasztikus, rövid verset, amelynek az eleje így hangzik: ?Nyakravaló nélkül akarod megvédeni hazádat? Óh, te szamár te, minő ostoba képzelet ez!? Végül pedig így fejeződik be a vers: ?Nyakravalótlanok takarodjatok? Éljen Mészáros, s éljen a nyakravaló!? Persze, volt már eset, hogy hordtam nyakkendőt, de március 15-én, ami azért csak Petőfi Sándor napja, nem illik nyakkendőt viselni! De van erről a Kossuth-díj átadásról egy másik történetem is. Szép, nagy kokárdát tűztem az öltönyömre, és a kokárda két szalagja között lógott egy harmadik szalag is, melyre az volt ráírva, hogy ANYU. Ugyanis az én édesanyám, aki a korona közelében ült a díjátadáson, történetesen március 15-én született, így aztán ez a nap a mi családunkban kettős ünnep. Persze senki nem merte megkérdezni, hogy mi ez a fura kokárda. Az egyik díjátadásról készült képen látszik is, ahogy a miniszterelnök csodálkozva néz a kokárdámra.

? Grafikáidat ismerve adódik a kérdés! Szereted Verne Gyulát?

? Persze, hogy szeretem. Több illusztrációm is van, ahol megjelenik az ő arcképe. Kétségtelen, hogy az a finom fa-, acélmetszetszerű technika, amit nemegyszer használtam, másokat is emlékeztet a Magyarországon kiadott Verne-könyvek eredeti, francia illusztrációira.

? Édesapád, Orosz László Kecskemét díszpolgára, magyar-latin szakos tanárként és irodalomtörténészként is ismert. Miért nem ebbe az irányba indultál?

? Az irodalom meghatározó a családunk életében. Édesanyám és a húgom is magyartanár. Otthon, nálunk egy képzőművész csak amolyan másodvonalbeli ember lehet. ?Jó, jó a Kossuth-díj, de csak képzőművészeti tevékenységért?!? Amikor 40 év rajzolgatás után megjelent az első verseskötetem, megdicsértek, hogy kezdek végre komolyodni.

? Nagy Gáspárral való első találkozásodnak, majd elmélyülő barátságodnak Budakeszi volt a színtere.

? A focipályán, a Barackosban találkoztam először Gazsival 1980 körül, a még ma is csaknem változatlan összeállítású, Mészner Tóni verbuválta csapatban. Sokszor kérdezik tőlem, hogy az irodalom, a politika, a világ nagy dolgai szóba kerültek-e köztünk. Persze, néha arról is szó esett, de ezek a beszélgetések, bármennyire is furcsa, a hétköznapokról, kis dolgokról, no meg a fociról szóltak. Nemegyszer láthattak minket szomszédaink ilyen ?helyes? beszélgetések közben a Felkeszi utcai lakásaink közötti 70 méteres szakaszon fel-alá kóvályogni. Gazsiról egyre inkább kezd kiderülni, hogy milyen nagy költő volt! Szerencsésnek mondhatom magam, hogy gyakran még abban az órában tudtam, ha megszületett egy új verse, mert hozzánk hozta át ezeket fénymásolni, mielőtt leadta a szerkesztőségbe. Ezekből én is kaptam mindig egy-egy példányt. Igen, ő nagyon hiányzik, nagyon fontos ember volt az életemben!

? Van még valaki, aki elkísért a Kossuth-díjhoz vezető úton, aki gyakran levette a válladról a hétköznapok gondjait is?

? Ugye, Dórára gondolsz?! Aki túl azon, hogy levette a vállamról a hétköznapi gondokat, nagyon jelentős, Ferenczy Noémi- és Balázs Béla-díjas képzőművész. Sokat dolgozunk közösen is. Több animációs filmet csináltunk együtt. (Orosz István felesége Keresztes Dóra grafikus művész és animációs-filmrendező ? HJ.)

? Minden földrészen voltak kiállításaid! Itthon is megbecsült művész vagy. Mit hoz a jövő?

? Kijavítanálak! Afrikában még nem volt kiállításom. Az ember tervez és kitalál dolgokat, de az idő gyakran másfelé navigálja az elképzeléseinket. Majd meglátjuk!

Horváth Jenő