A kitüntetettek méltatása – BALOGH BELLA – Budakeszi Ifjúsági Díj

Amikor felkértek, hogy mondjak Balogh Belláról néhány gondolatot, az édesapjával átküldettem az eredménylistáját, mondván majd azt elsorolva alátámasztom Bella kitüntetésének megalapozottságát.
Ha elmondom, hogy 10 éve párbaj-tőrözik, gyakorlatilag valamennyi korosztályban országos bajnoki címet szerzett, Diákolimpiát nyert, számtalan versenyt nyert meg vagy végzett előkelő helyen, idővel a korosztályos válogatott kereteknek is tagja lett, nemzetközi versenyek rendszeres résztvevője, majd tavaly decemberben – úgy, hogy Bella a koránál fogva még csak kezdő juniorkorú versenyző – a felnőtt országos bajnokságon is harmadik helyen végzett, az megfelelően érzékeltetni, milyen tehetséggel áldotta őt meg a sors.
De legalább ennyire fontos, hogy közben végig kitűnően tanult, a Széchenyi Általános Iskolát kitüntetéssel végezte, majd felvették a jóhírű Városmajori Gimnáziumba, ahol szintén éltanulóvá vált – azért ide jelentkezett, mert ez volt a legközelebb a klubja, a Vasas vívóterméhez.

Engedjék meg, hogy egy kicsit személyes legyek: Bellát születése óta ismerem, óvónőként és barátként talán a nevelésén keresztül hatottam is rá, láttam felnőni és mindig csodáltam benne azt az akaraterőt, ami mindig, minden nehézség vagy akadály ellenére előre viszi őt: ebben a sportnak óriási szerepe van. De óriási szerepe van másnak is. A Vasas vívócsarnokának bejáratánál van egy felirat: „A család az első”. Hogy Bella már tinédzserként ilyen sikeres lett, meghatározó szerepe van a családjának, szüleinek, akik nagyon sok áldozatot meghoztak érte, nagyszüleinek, akikre mindig támaszkodhatott, barátainak, akikhez mindig fordulhatott. Bella idén érettségizik, ősztől a tervei szerint az Egyesült Államokban tanul tovább sportösztöndíjjal, még jobban kinyílik számára a világ, de nem féltem, ott is meg fogja állni a helyét, bárhová sodorja az élet. De haza, mindig ide, szülővárosába, gyerekkora színhelyére, az ő kis városába, Budakeszire fog jönni!

Ligetiné Komáromi Gabriella, a Szivárvány Óvoda vezetője

 

 

A párbajtőrvívás nem éppen tömegsport. Hogyan talált rá erre a sportágra?

Balogh Bella: A családunknak mindig is nagyon fontos volt a sport, többféle sportot is kipróbáltam, mire a párbajtőr mellett tettem le a voksomat. Elsős koromtól a Vasasban atletizáltam és télen mindig nagyon irigyeltem a vívókat, akiknek nem kellett kint futniuk…, úgyhogy egyszer megkérdeztem a szüleimet, hogy mi lenne, ha inkább egy benti sportot választanék. Sajnos utóbb kiderült, hogy a vívók is futnak, télen is, esőben is.

Meglehetősen korán jöttek az első sikerei. Nem véletlen, hogy a Városmajori Gimnázium diákjaként, a Vasas vívójaként már 16 évesen átvehette 2020-ban a XII. kerület Sportjáért díjat. Mivel érdemelte ki ezt az elismerést ilyen fiatalon?

B. B.: Korosztályos országos bajnokságokat nyertem egyéniben és csapatban is. Két alkalommal pedig az Év felfedezettje díjat is megkaptam.

Tavaly decemberben – 17 évesen, junior korúként – az országos vívóbajnokságon a felnőttek között harmadik lett, ami ritkaság ebben a sportágban.

B. B.: Koncentrált voltam, jól kijött a lépés.

Már a SZIA-ban és most a Városmajori Gimnáziumban is kitűnő tanulmányi eredményeket ért el. Miképpen lehet kiemelkedő sport-és tanulmányi sikereket egy időben elérni?

B. B.: Jó időbeosztás szükséges, tudatosság és sok áldozathozatal. Számomra a vívóközösség egy második családom, nagyon sok időt töltök ott és velük.

Nem titok, hogy érettségi után, sportösztöndíjasként az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait. Milyen szakon tanul tovább? Az USA is büszkélkedhet ugyan remek vívókkal és jó vívómesterekkel, de nem fog hiányozni a nagy múltú és jelenű magyar vívás szakmai háttere? Hisz, gondolom, továbbra is folytatni szeretné sikeres párbajtőrvívói pályafutását?

B. B.: Biológia, kémia vagy biokémia lesz a szakom és mindig is Halla Péter mesteredzőt fogom az edzőmnek és a példaképemnek tekinteni. Igazából az egyetem keresett meg engem, mivel San Diegóban egy madridi edző van jelenleg, aki a nagy múltú magyarországi párbajtőrt tiszteli és elismeri. Hiányozni fog a magyar párbajtőr magas színvonala és a „család” is, mind sport, mind egyéb értelemben. A gyökereim mindig is magyarok, ide fog mindig visszahúzni a szívem.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2022 március

Megosztom a cikket