Get Adobe Flash player

Látogatóink

2010. november 20. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa632
mod_vvisit_counterTegnap1201
mod_vvisit_counterEz a hét6008
mod_vvisit_counterMúlt hét6464
mod_vvisit_counterEz a hónap18913
mod_vvisit_counterMúlt hónap29247
mod_vvisit_counterÖsszesen3284239

Online látogatók: 14
Az Ön adatai: 54.82.29.141
,
Mai nap: 2018 jan. 19.

Aminek nincs ellentéte

?Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.? A zseniális magyar festőművész, Csontváry szép gondolatával köszöntött mindenkit Somogyi Réka és Zalai Károly ?Aminek nincs ellentéte? című kiállításának megnyitóján Dévényi János, a Keszi-Art elnöke. A különös álomutazásra hívó kiállítás 2012. szeptember 28-áig, hivatali munkaidőben megtekinthető a polgármesteri hivatalban.

 

 

Dévényi János méltató beszédét teljes terjedelmében közöljük:

 

Különös álomutazásra hívnak bennünket Somogyi Réka és Zalai Károly művész házaspár festményei. A fantázia  szárnyain repülve színesre festett selyemvitorlákat és ódon hangulatú tereket  látunk, melyek ablakot  nyitnak számunkra szellemi kalandozásaikra. Feltárulnak előttünk lelkük titkos mélységei, szerelmük el nem mondott vallomásai.  A két képzőművészt  ? a családi összetartozás kötelékein kívül ? szellemi, kulturális értékrendjük is összeköti. Mindketten  önálló karakterű, szabadságszerető művész egyéniségek. Nem jártak festőiskolába, látásmódjukat  megélt élettapasztalatuk, szorgalmas, kitartó munkájuk alakította, formálta egyénivé.

Somogyi Réka Budakeszin született, itt nőtt fel, és ebben a városban él, leszámítva azt az öt esztendőt, amit Németországban töltött. Az ELTE BTK-ra német?svéd szakra járt, majd ösztöndíjjal külföldre került.  Ez sorsdöntő volt számára, mert ott ismerkedett meg későbbi férjével, Zalai Károllyal, akitől Milán nevű gyermeke született. Németországban szállásadónője révén megismerte a selyemfestés technikáját, ami meghatározta további  művészi pályafutását.

Somogyi Réka képeiben saját érzései, gondolatai, lelki élményei kelnek életre,  kivetítve mindazt, ami benne tapasztalatként leszűrődött. Műveiben egy olyan káprázatos mesevilágot tár elénk, amiben a különböző motívumok  összekapcsolódnak,  átszövik egymást, és a képolvasás egyéni ritmusában fejthetők fel. A selyemfestmények írott és rajzolt  részletei a  fő téma köré csoportosulnak, a formák elhelyezése,  a színek látványa  szerves kompozícióban jelenik meg. Somogyi Réka dekoratív festőisége szemet gyönyörködtető, tele van rejtett üzenettel és eredeti meglátással. Máshoz nem hasonlítható fantáziája kifogyhatatlan.  Igazi őstehetség.  Keze könnyedén rajzolja fel a különböző figurákat, tereket és formákat, megbirkózik  az időbeliség egymást követő  fázisaival,  számára nincs megoldhatatlan feladat.

Mielőtt munkához lát, tanulmányokat végez, feltérképezi a témát,  háttér információkat gyűjt.

Minden érdekli, hiszen a részleteket, mint egy kirakós játékot a végén össze kell illesztenie, önálló képpé kell formálnia. A selyemfestő hisz a csodákban, a kijelentésekben, és napról napra meg is festi azokat. Mindennap keresi arcát a tükörben, de már lemondott róla, hogy megtalálja. Ha nem dolgozik, olvas, filmet néz, sétál vagy sír. Sokat van egyedül. Csak az a biztos számára, ami már megtörtént. Komoly megérzései, sejtései vannak a világról, amelyeket megragadó képekben közvetít számunkra. Aki megnézi a képet, olvashatja a szöveget is. Minden képéhez tartozik egy kis történet, néhány gondolat vagy idézet. A kép és a szöveg kiegészíti egymást, összetartozik, mint a levél színe és fonákja.

Első könyve ?Árapály tengermadár? címmel jelent meg, a selyem képekhez Károly írt meséket, történeteket, de a végét már Réka fejezte be.

A következő könyvét, az ?Inkább ugrok egy hátraszaltót? már teljes egészében Somogyi Réka írta, szerkesztette és festette. Meghökkentő a cím, de ehhez is tartozik egy kis történet. Filmélmény, gondolat, érzés, lelki reakció és festmény. (Hoppá, hogy meglegyen a teljes fordulat és a rugalmas földet érés.)

Az utóbbi két év festői termése és lejegyzett krónikája ez a könyv. Jó együtt látni, jó kézbe venni és olvasni. Élettörténet. A kiállítás, mint egy óriás képregény, Réka intellektuális szellemi életéről szól; minden érdekli, ami kultúra, irodalom és művészet. Képeit szemlélve magunkat találjuk meg az általa festett útvesztőkben, labirintusokban, és megrémülünk, ha szembe találjuk magunkat rejtőzködő démonainkkal.

A női lélek őszinte megnyilvánulásait láthatjuk a felbontott tér és idő célkeresztjébe illesztve, álomszerű történetekbe sűrítve.

A képek kiemelt részleteiből később formatervezett táskák lettek és csillogó kerámiaképek. Somogyi Réka varázslatos színeivel, meglepő formavilágával semmilyen irányzatba nem sorolható. Korábbi képei mintha a mesék, mítoszok világát idézték volna, későbbi kompozícióiban a szürreális megjelenítés érvényesül. Egyes képei a mai reklámok hangulatát, pop-artos látványát idézik fel. Pl. Engem szeress, ne Marilynt! ? mondja Marilyn. Festménye a hatvanas évek nőideálját, Marilyn Monroe-t idézi meg, aki az erotika új hullámát indította el a hatvanas évek filmművészetében.

Somogyi Réka érzékenyen reagál az őt ért vizuális művészeti hatásokra, képet fest a szecesszió jegyében Gustav Klimt emlékére, elvezet bennünket Tarkovszkij filmje nyomán A sztalkeri szoba legbelső zugába, képet fest a nyerőgépről, nagy piros napocskával és labdázó lurkóval. Réka egyszer jégvirágot öntöz, máskor az ötvenes évek hangulatát idézi fel a kiállítás címadó képével: Beszáll a piros autóba, ahol taxik várakoznak szép sorban a városi lámpák erdeje alatt, jobb oldalt tükörfeliratban a cím.

 

?Aminek nincs ellentéte? életérzést sugalló, játékosan komoly képek ezek és komolyan játékosak.

 

Zalai Károly festőművész, író, az ELTE jogi karán szerzett diplomát, majd vándorbotot vett kezébe, Németországba költözött, ahol hosszabb időre munkát vállalt. Magánúton festészeti tanulmányokat folytatott, később újságíróként dolgozott. Alkotásaival 1986 és 2001 között számos németországi kiállításon szerepelt. Mintegy húszévi külföldi tartózkodás után 2002 óta feleségével és gyermekével Budakeszin él. Festményeit, parafa dugó képeit és vörösboros akvarelljeit több önálló tárlaton bemutatta, könyvei is jelentek meg.

Zalai Károly festményei azt a rezignált lelki, érzelmi állapotot tükrözik számomra, amikor reménytelenül és kifosztva végleg magunkra maradunk, és kívülállóként szemléljük mindazt, ami velünk történik. Ebben a kétségbeesett helyzetben nem segít rajtunk más, mint gyermeki, önfeledt, játékos kedvünk és megmaradt humorérzékünk. Szerencsére Zalainak mindkettő bőségesen megadatott, ahogy munkáit sorra vesszük.

 

Képei láttán a világvégi hangulatban járjuk a kisvárosok zegzugos utcáit ismeretlen idegenként, magányosan keressük az élet parányi jeleit, a fényt, amely az ablakon keresztül szűrődik ki. Zalai képein a házak szürreális táncot járnak, a falak dülöngélnek, az utak tetszés szerint befordulnak, az ablakok keresztet formálnak, az emberek pedig mintha önmaguk árnyékai lennének. Zárt, öntörvényű világ ez, amely első látásra ridegnek tűnik, de szemünk lassan megszokja a derengő félhomályt, a háztetők összemosódnak, a csónakok távoli vizekre hívogatnak bennünket. Született szürrealista.

Zalai Károly festményein alig történik valami, földöntúli csend van a képen, és mintha egy pillanatra leállna a szívverésünk is. Innen már csak befelé vezetnek az utak, a lelki mélységek felé, amit talán egy elemző intellektus vagy a felébredés oldhat fel.

Magunkba nézünk, a lélek kihalt tájaira látunk, a megfakult emlékekbe kapaszkodunk, és a végtelen várakozásban angyali üdvözletre várunk.

Zalai Károly képein a perspektíva érvénytelen, alárendelt a képi gondolatnak, az egyéni elképzelésnek, a belső érzés közvetítésének. Nem akar senkinek sem megfelelni, csak a saját törvényeinek. Vállalja az önkifejezés teremtő misztériumát, járja az önképzés rögös útját. Munkájában kitartó és következetes. Átjárása van a festészet és az irodalom berkei között; hol itt, hol ott találkozunk vele.

A helyszín talán egy középkori város, egy elhagyott utca, a szereplő egy botladozó fekete ruhás alak, elnagyolt foltok az okkersárga falon, egy szék vagy kettő. Ezen a tájon ideiglenesen itt tartózkodó átutazók vagyunk, akiket jó sorsuk idevetett. Senki sem vár ránk, nincsenek barátaink, a következő hajó indulására várunk. Zalai szimbolikus megközelítésben, metaforikusan fogalmaz. Szétnézünk a tengerparton, látjuk a sárga fövenyt, a csíkos napernyőt, a tintakék eget, és átsuhan rajtunk: talán boldogok is lehetnénk, vagy talán azok vagyunk? Belső mosoly, nyugalom és béke. Témái között szerepel a város, a falu, az emberi arc, az álarc és a víz.

Műveiben a tárgyak jelképes üzenetet közvetítenek: a kikötött csónakok, a felvont vitorlák, a közös utazás, az összetartozás lehetőségét villantják fel; az üres székek a rajtuk ülő ember hiányát érzékeltetik, a létra a szellemi felemelkedést sugallja, az emberi alakok pedig az árnyékvilág lecserélhető díszletei közé sorolódnak.

Zalai Károly foglalkozik az elvont művészet kifejező eszközeivel, parafa dugókból tárgykollázsokat, kompozíciókat készít, kihasználva a dugók sokféle színét, formáját és méretét.

Műveinek másik csoportját vörösbor képeknek nevezi, amelyek jellemzően vörös színben tartott akvarellek, és különböző, véletlenszerűen elrendezett fehérrel tagolt foltokból állnak össze, többségében absztrakt formában.

Szólnom kell néhány szót Zalai Károly írói munkásságáról. Eddig négy könyve jelent meg Magyarországon. A ?Végtelen végzet?, a ?Huszonegy nagyapám története?, a ?Japán a kávéházból? és a ?Túr Dö Fransz? című regénye, amelyről azt írja: ?1989-ben körbekerékpároztam Franciaországot. Azóta képzeletben újra és újra kerékpárra ülök.? Ebben a regényben írta meg felejthetetlen élményeit, úti tapasztalatait, művészetről vallott filozofikus gondolatait.

Zalai Károly a toll és az ecset mestere, mindkét műfajban letette kézjegyét. Az ábrázoló művészet eszközeit és lehetőségeit felhasználva a szépséggel és a mulandósággal szembesít bennünket.

 

Fogadják szeretettel Somogyi Réka selyemfestő és Zalai Károly festőművész kiállítását, további sok sikert és jó egészséget kívánok alkotómunkájukhoz!

 

Dévényi János

 

Fotógaléria

Ma 2018. január 19., péntek, Sára és Márió napja van.