Kereken egy hónapja kezdtünk el dolgozni a Budakeszi Polgármesteri Hivatalban, ez idő alatt pedig rengeteg mindent tanultunk és tapasztaltunk.
Nem mindenki dolgozott egy helyen, heten sokféle munkát végeztünk, ezért így a vége felé érdekelni kezdett minket, hogy hogyan érezték magukat a többiek, nekik is hasonlóan jól teltek-e a napok itt, a hivatalban, mint nekünk.
Egyik nap kiültünk a hivatal udvarára öt kollégánkkal (akik már inkább a barátnőink, mint munkatársaink), Kovács Tündével, Hilcser Noémivel, Maros Rozáliával, Bras Rozáliával és Fehér Boglárkával, hogy elmeséljék az élményeiket a munkájukkal kapcsolatban. Míg mi jellemzően újságírással foglalkoztunk, Tünde a közterületi osztályon dolgozott, Maros Rozi Budakeszi adóügyeit intézte, Bras Rozi, Noémi és Bogi pedig kicsit máshol, az Erkel Ferenc Művelődési Központban (EFMK) segített.
Elmondtam (Móni), hogy újságíró szeretnék lenni, ezért kifejezetten örültem, hogy a kommunikációs csoportnál dolgozhattam, mert lehetőségem volt kipróbálni magamat a szakmában. Hamar kiderült, hogy szinte mindenki hasonló cipőben jár.
Az EFMK-ban dolgozó három diák leginkább rendezvényszervezési, leltározási és művészetekkel összefüggő feladatokat teljesített. Ennek örültek a lányok, mert ilyen területen szeretnének majd elhelyezkedni. Leginkább Bogira igaz ez, mert kreativitást igénylő munkát végzett, és az itt szerzett tapasztalatait kamatoztatni tudja a jövőben. Maros Rozi, a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy- és számviteli szakának hallgatójaként adóügyekkel foglalkozott, ami különösen passzolt a tanulmányaihoz. Elmondása szerint szakmailag sokat fejlődött.
Egyetlen kivétel volt Tünde, aki nem dolgozna polgárőrként, de igazán érdekes volt számára, hogy betekintést kapott a szabályok, jogsértések és bírságok világába. Meg is jegyezte, hogy a legtöbb budakeszi lakos a „megállni tilos” táblánál szegi meg a KRESZ-t.
Nekem (Lora) is kihívást jelentett belerázódni a hivatal rendjébe, de ahogy teltek-múltak a napok, egyre jobban megszoktam. A többieknek nem volt ilyen gondjuk. Noémi azt hangoztatta, hogy pillanatok alatt felvette az EFMK belső munkatempóját, újonnan érkezettként gyorsan közös nevezőre jutott az ott dolgozókkal. Azt is hozzátette, hogy a főnöke végtelenül segítőkész és toleráns volt vele szemben, sosem kapott tőle elvégezhetetlen feladatot.
Amikor megkértem (Móni) a lányokat, hogy jellemezzék egy szóval az elmúlt hónapot, ezeket a válaszokat kaptam: Élvezet. Tanulság. Tapasztalat. Ebből is látható, számunkra ezt jelentette itt dolgozni. A diákok tapasztalatot szerezhetnek, kipróbálhatják magukat különböző szakmákban, miközben kellemesen telnek a napok.
Mindenkinek tetszett a kapott munka, és bár nagyrészt azért esett a választásunk a Polgármesteri Hivatalra, mert ez volt hozzánk a legközelebb, szerintünk igenis megérte, a döntésünket egyáltalán nem bántuk meg, sőt mindannyian szívesen visszajönnénk jövőre is.
Írták: Czuczor Mónika és Pozsik Lora,
nyári diákmunkás lányok
