Felejthetetlen sportsikerek után is gazdag életút

Sarlós György és Sarlós Erzsébet. A Budakeszin élő házaspár a magyar evezős sport kiemelkedő képviselői. Sportsikereikről és az azt követő mozgalmas évtizedeikről szól ez az írás.

Életük közös története 1959-ben kezdődött. A lengyelországi Bydgoszcz-ba utaztak mindketten egy ifjúsági evezős versenyre, életük első nemzetközi versenyére. Akkoriban még külön vonatfülkében utaztak a fiúk és lányok. Az ablakon kitekintve fedezték fel egymást egy életre. 1965-ben házasodtak össze. Kettőjük közül az első nagy nemzetközi sikereket – még Mózer Erzsébet néven – Sarlós Erzsébet érte el az evezős sportban. Háromszor lett Európa-bajnoki bronzérmes.

1960-ban négyesben, 1962-ben kettesben, 1963-ban pedig egyesben. Sajnos abban az időben még nem volt a női evezés olimpiai és világbajnoki szám. Sarlós György 1967-ben és 1969-ben lett Európa-bajnoki ezüstérmes, 1968-ban pedig a mexikói olimpián szerzett ezüstérmet a Melis Antal-Csermely József-Sarlós György-Melis Zoltán egység tagjaként a kormányos nélküli négyesben, mindezt úgy, hogy napi 8 órában dolgozott a Magyar Optikai Műveknél.

Az ezüstnégyes sikere mindmáig a magyar evezős sport legjelentősebb olimpiai eredménye, mely egykor a Paris Match címlap fotója volt. Erzsébet pályafutásának 1964-ban, a tatai edzőtáborban egy súlyos vízi baleset vetett véget. Az ezt követő években elvégezte a TF tanári és szakedzői szakát, megkapta a legjobb magyar edzők elismerését szolgáló mesteredzői díjat és szült két leánygyermeket.

Csak 1973-ban fordult ismét az evezés felé, mikor gyermekei és férje unszolására elkezdte az evezős edzői munkát. Az első utánpótlás csoportja innen, Budakesziről verbuválódott, de Pátyról is sokan jöttek, ahol akkor testnevelőként dolgozott. Tornatermük a budakeszi erdő volt. Elsősporban ifi neveléssel foglalkozott. Közülük később többen lettek országos bajnokok, és néhányan kikerültek az olimpiákra is. Egyik lánya, Sarlós Erzsébet több országos bajnoki érmet is szerzett, és az ún. „kettétört”, a Los Angeles-i olimpiai játékokat bojkottáló szocialista országok számára megrendezett „Barátság Játékokon” 1984-ben 3. helyezést ért el. Másik lánya, az ugyancsak többszörös magyar bajnok Sarlós Katalin világbajnoki bronzérmes lett és olimpiai 8. helyezést ért el Szöulban. Sarlós Erzsébet 1992-ben fejezte be az edzői munkát. Edzői pályája során mindvégig a Budakeszi-Páty-népszigeti edzések-válogatott edzőtábor-Dunavarsány között ingázott kocsi nélkül, mely minden idejét lekötötte. Elmondása szerint nagyon sokat köszönhetett a sportnak. Szegény családból származott, és számára a sport nyitotta ki a világot.
György a versenyzői pályafutását 1972-ben fejezte be. Ezt követően ő is elvégezte a TF evezős szakedzői szakát, és sok éven át edzőként dolgozott a Ferencváros, majd a Vasas evezőseivel. Aztán 1990-ig a Ferencvárosnál a sportosztály vezetője lett. 16 szakosztály és mintegy 2000 versenyző volt akkor a klubnál. Végül pedig a Magyar Evezős Szövetség technikai igazgatójaként ment nyugdíjba.

Sarlós Erzsébet 1992 után a képzőművészet felé fordult, melyben mindig számíthatott férje támogatására. Legtöbbször olyan embereket sorolt az élet a látókörébe, akik segítették művészi fejlődését. Köztük is legfőképpen Csákvári Nagy Lajos szobrászművészt. Érdeklődése a képzőművészet irányába nem volt új keletű, hiszen már 14 éves korában kiküldték egy rajzát Párizsba – egy gyermekrajz kiállításra -, ahol első díjat nyert. Úgy gondolja, hogy a sporthoz elengedhetetlen kitartást, erőt és a képzőművészeti alkotáshoz megkerülhetetlen kézügyességet és kreativitást kovács őseitől kapta. Az elmúlt 30 éves alkotói korszakában a szobrászattól a festészetig, kisplasztikáig, térplasztikáig a képzőművészet számos ágában próbára tette tehetségét.

Üveg, réz, fa, gipsz és még számos más anyag is engedelmeskedett kezének, alkotói fantáziájának. 2002-ben sikerült bemutatni egy gipsz Madonnát Rómában, a Sancta Maria székesegyház Brabante termében, ahol minden évben megrendezik a „100 jászol” kiállítást. Rómában öt alkalommal is kiállították egy-egy alkotását. 2003-ban nagydíjat kapott a Néprajzi Múzeum betlehemi kiállításán. Izgalmas kihívás volt számára a kisplasztikai karikatúrák megformálása. Az emberi tulajdonságok végtelen sora adta ezeknek a kisplasztikáknak a címeit: agyafúrt, pihentagyú, jóvágású, bogaras… Számos sikeres kiállítása volt Budakeszin, a művelődési központban. Tagja a KesziArt Egyesületnek. Sarlós György soha nem távolodott el az evezős világtól. Egykori osztrák, német és magyar sporttársaival évtizedekkel ezelőtt megszervezték a veterán evezősök World Master versenyeit, melyeken számos bajnokságot nyert ő és lányai egyaránt. A 2019 World Master evezős regattának a Velencei-tó volt a színhelye, ahol 53 ország, 3800 versenyzője indult el a mintegy 650 futamon.
György néhány alkalommal részt vett országos novellaíró pályázatokon, melyeken több díjat is elnyert.

Ezek a novellái a pályázatok antológiáiban jelentek meg. 2004-ben pedig magánkiadásban kiadott egy könyvet – borítóját felesége festette meg – Az evezős címen, mely köny-nyed, édes-bús visszaemlékezés hosszú sportpályafutására. 2006-ban a kötet a Magyar Sportmúzeum Ezüstgerely díjazottja lett. A kötet fülszövegén az alábbi sorok olvashatóak Sarlós Györgytől:

Kedves Hölgyem, Uram!
Ötven évet tart kezében, talán száz gramm az egész. Kérek még nyolc dekát, jöjjön, evezzünk egy kicsit! Menjünk el együtt a „stégig!”
– Mindenki tud evezni, főleg a zuhanyban. • A lapát hajtja a hajót, a „szöveg” lefogja. • Ne add fel soha – csak a cél után állj le! • Ha vízbe estél – gyere ki – félő, hogy „ráfázol”. • Csak akkor kezdd el az új „csapást”, ha befejezted az előtte levőt. • Ha egyedül vagy a „pályán” – ne félj! -, a mezőny már elment. • Próbálj meg evezni, ha sokszor megpróbáltad, lehet, hogy evezős leszel. • Mi kell az evezéshez? – Víz, hajó és lapát. – A többi Benned van.

56 éve kötöttek házasságot. A 81 éves Sarlós György és 80 éves Erzsébet, a mai napig aktív életet élnek, minden idősebb kori „itt fáj, ott fáj” ellenére. Erzsébet heti kétszer 1200 métert úszik, és soha nem maradnak el a napi közös, 2-3 kilométeres sétáik kutyájukkal, a budakeszi erdőben. Ha nem csinálnák ezt, fekvő betegek lennének, vagy már nem is élnének.
Hosszú, sikeres életük titkát egyrészt abban látják, hogy tisztelni, megérteni kell a másikat, és ha hosz-szú egy kapcsolat, annak ellenére, hogy együtt csinálnak mindent, legyen olyan elfoglaltság, hobbi, melyet támogat a társ. Mindezek mellett nagyon fontos számukra, hogy gyermekeik, 4 unokájuk és nemrég megszületett dédunokájuk léte, erős szeretete veszi őket körbe.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2021 szeptember