Mindig is az élet átfogó, holisztikus szemlélése izgatott…
17 éves voltam – annak immáron 30 éve -, mikor először spontán megkérdtek, hogy levezetnék-e egy tornaórát, mert az edzőnek hirtelen el kellett mennie. Csak álltam ott, és eszembe sem jutott nemet mondani. Megoldottam a rám bízott feladatot. Honnan ez az önmagamban és a kívülről érkező bizalom, csak a jó ég tudja, de abban bizonyosan megtalálható a magyarázat. Valahogy zsigeri szinten hozhatják magukkal azok az emberek ezen képességüket és kiállásukat, akik csoportok vezetésével foglalkoznak. Ahogy szokták mondani, „erre születni kell”.
Onnantól Budapest szerte foglalkozásokat tartottam, és persze ehhez megtettem megfelelő tanulmányaimat is. Ebben azért rengeteg munka van. Minden szinten.
Egy csoport közösség is egyben. Ha együtt dolgozunk egy adott témán, legyen az például mozgásos-táncos program, az sosem merül ki ennyiben. Nekem mindig az volt a lényeg, hogy ha valaki eljön hozzám, egész lényében lehessen jelen, úgymond önvalójában, akkor pedig magával hozhat mindent és bármit, azzal „dolgozunk”. Így az akkori fitnesz- edzések, életmód „kúrává” változtak idővel, és persze rendszerességgel. Mert a rendszeresség kulcskérdés minden változásban és fejlődésben.
Így kezdődött. Aztán 21 éve Budakeszire költöztem, megtaláltam ezt a csodálatos otthont magunknak Nagyszénászugban. Elsőként egy kiállítást szerveztem a művelődési házban, és csoportos mozgás-órákat indítottam a helyi lakosoknak. Majd kiállításokat, vásárokat, előadásokat, közösségi programokat szerveztünk barátnőmmel, Nagy Ibolykával, aki hasonló vénával született, és él istenadta tehetségével, így elhivatott társak lettünk abban, hogy a helyi közösséget szervezzük, tápláljuk, fenntartsuk. Ketten sokkal jobb és könnyebb volt ezen munkálkodni.
Ami az érdeklődést illette, Budakeszin nem volt nehéz dolgunk, mert itt valahogy olyan emberek sűrűsödtek össze, akik erre igen nyitott szívvel vannak. Alkotók, kézművesek, mesteremberek, művészek, zenészek, pedagógusok, anyatársak, apatársak, lokálpatrióták, edzők, spirituális terapeuták, írók, kik maguk is igen lendületes, lelkes szervezők. Összedolgoztunk.
A legkisebb közösség az EGY-ÉN
Egyre nagyobb közösségekhez is kapcsolódtunk az ország más pontjain. Nagy szükség volt az összefogásra. Egész más kihívás volt ez, mint a helyi érdekeltség. Másképp tapasztaltuk magunkat a működésben, és nem mindig volt könnyű. Innentől jött csak az „igazi munka”. Tapasztaltam, hogyan gyúrjuk ösz-sze közösségeinket, és azok hogyan hullnak szét, hogyan alakulnak az események távolabbi közösségek életében, és hogy milyen szink-ronicitások merülnek fel az egész ország területén, illetve a globális események hogyan vannak kölcsönhatásban a kis közösségek, sőt egyének szintjén. Döbbenetes felismerések voltak ezek, nemcsak az én megéléseim, és bizonyára erről könyvek, tanulmányok is születtek. 2006 óta, ahogyan egyre mélyebben és tudatosabban vetettem magam az önismeret elképesztően izgalmas és annál mélyebb tengerébe, rájöttem, hogy még „nincs itt az ideje”, hogy újra erőteljes közösségekké alakuljunk. Nem volt lehetséges. Mégpedig azért, mert egyéni szinten kellett hatalmas lépéseket megtennünk önismeretünkben ahhoz, hogy eljussunk addig az állomásig, mikor felkészültekké válunk a kapcsolódásra, Tiszta Közösség felépítésére, táplálására, működtetésére és fenntartására.
Az ember vagy már gyermekkorában magába szívja az „értő figyelem” értékét és működtetését, és a családi egység ebben támogatja, hogy megtarthassa egyéniségét, vagy a szociális intézmények bevonódásával többnyire elveszíti önazonosságát, és kezdődik a tortúra. Elveszítjük önmagunkat, szétesik a legkisebb egység, és így a közösség is. Nem véletlenül. Ez a feladat. Ebben kell kifejlődnünk, ebben kell meghaladnunk önmagunkat, ebben van csak igazán lehetőség megtapasztalnunk az együttérzés, szeretet, elfogadás, önzetlenség, méltányosság, megértés, tisztelet, kölcsönösség, elismerés, együttműködés, megtartás, öröm… érzését. Idővel eljutunk az önismeret mélyebb ösvényeire, többnyire már felnőttként. Újra megtanulunk együttműködni önmagunkkal, majd társainkkal.
Rengeteget lehet erről írni. Dupla Rák horoszkópommal ma már jobban értem a saját működésem.
Tudom és érzem, miért fontos nekem a közösség, a közösségem sz-építése, értem, hogyan lehetek önmagammal egyre tisztább egységben, és hogy a tudatosságnak mennyire fontos szerepe van a közösség felépítésében, működtetésében.
Mai napság, amikor a világ nagy része válságot él meg, mi varázslatos folyamatot élünk, hogy mindenki egyetlen „sejtként” hogyan tud Szervezetté, Közösséggé összekapcsolódni.
Tófalvi Erzsébet
Folytatjuk a következő cikkel: A közösség jelentősége a hétköznapokban
Kapcsolódási lehetőség: FB/Tofi Tófalvi Erzsébet
LEMangURIA Élettánc Testés Érzelmi Tudatosság – Önismereti kiscsoport
MaG DaNa Meditációs Kör
Szakrális Női Kör
Naturszundi gyógyhatású tönkölypelyva párna Manufaktúra
Budakeszi Hírmondó 2021 december
