Az őszi szünetben a Budakeszi Vadaspark minden családot színes és élményekkel teli programjaival vár. Október 28. és november 2. között is a hangsúly, az állatokon és a természeten lesz.
A Vadaspark egész napos nyitvatartással és különleges programokkal várja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt, hogy ne a szobában teljen el a szünet.
Az állandó élmények mellett a szünet minden napján plusz foglalkozások és programok várják az érdeklődőket. Hétköznap 9 órától 15:30-ig, hétvégén pedig 16 óráig látogatható a Budakeszi Vadaspark.
Október 28. – Őszi Kézműves Sarok: Őszi természet ihlette kézműves foglalkozások a kreatív kedvű látogatóknak. A gyerekek és felnőttek egyaránt kipróbálhatják a természetes anyagokkal való alkotás élményét.
Október 30. – Arcfestés a Legkisebbeknek: Szórakoztató és színes program, ahol a gyerekek kedvükre választhatnak maguknak arcfestést, amelyet a profi arcfestők készítenek el.
Október 31. – Halloween Esti Program: Az ősz legkedveltebb programjára, záróra után várják a bátor kalandorokat. A sötétben tett erdei séták és hátborzongató meglepetések felejthetetlen élménnyé varázsolják a Halloweent.
November 1. Változatlan nyitvatartással várják a látogatókat.
November 2. – Madárgyűrűzés: A madárgyűrűzés bemutató lehetőséget ad arra, hogy betekintést nyerjünk a madárvilág megfigyelési módszereibe és az élővilág kutatásának fontosságába.
Állatbemutatók minden nap hazai vadállatokról, vagy egzotikus házi állatokról, tudhatnak meg érdekességeket a látogatók.
Napi látványetetések:
A látogatók a látványetetések során közelebbről megismerhetik az állatokat:
10:00 Mosómedve etetés
11:00 Medve etetés
15:00 Kisragadozó etetés
Az őszi szünetben a Törpevasút és a Kalandpark is minden nap nyitva tart, hogy a család minden tagja megtalálja magának a legizgalmasabb programot.
A Budakeszi Vadaspark az élményt ötvözi az információ átadással, a látogatók a természetben kikapcsolódva, az állatvilág felfedése közben gazdagodnak új ismeretekkel.
Budakeszin élő interjúalanyunkat, László Boldizsárt bizonyára sok olvasónk ismeri, úgy is, mint a Cotton Club Singers alapító tagját, vagy éppen mint a Magyar Állami Operaház Magyar Érdemrend Lovagkeresztje-díjas tenoristáját. Egy percre sem lankadó, fáradhatatlan életéről faggatjuk őt ebben az interjúban.
László Boldizsár: Kívülről nézve magamat – leszámítva az általános iskolai éveimet – meglehetősen hosszú, nyughatatlan útkeresés volt életem nem kis része. Hogy végül is a zene lett életem meghatározó része, abban volt egyfajta sorsszerűség. 6 éves voltam, mikor odaálltam édesanyám elé – aki saját magát zenei analfabétának aposztrofálta -, hogy én zeneiskolás szeretnék lenni. Ezt követően a paksi zeneiskolába írattak be, ahol az első évi kötelező szolfézsoktatás után hangszert kellett választani, ami a fáma szerint úgy történt nálam, hogy elment mellettem a hangszer választás napján valaki egy trombitával a kezében, s én akkor a trombita mellett döntöttem.
Visszatekintve azokra az évekre, jó döntést hozott az a 6 éves kisfiú?
Kissrácként a paksi fúvószenekarban
L. B.: Igen, mert már azokban az években mélyen megérintett a muzsika, a buzgó zenei élettel teli paksi zeneiskolában. Ezt követően fél év lelkes gyakorlás után az igazgató behívatta édesanyámat, aki biztos volt benne, hogy azért kell bemennie, mert én ugyanolyan alkalmatlan vagyok a zenetanulásra, mint ő. Aztán pont a fordítottja történt ennek. Közölték vele, hogy fél év alatt olyan jól haladok, hogy felvesz az iskola fúvószenekarába, ami akkor nekem hatalmas dolognak számított. Elindult számomra valami, ami meghatározta a későbbi életemet. A trombita melletti döntésemet ma már egy eleve elrendelt döntésnek gondolom. 20 éves koromig játszottam ebben a zenekarban, ahol néha big bandes, jazzes dolgokat is játszottunk, ami kihatott későbbi pályámra. Túl az 55. évemen, visszatekintve eddigi életemre, tudom, hogy menynyire meghatározta teljes zeneiségemet a trombita életutam során.
Érettségi után, a felnőtté érés időszakában, 1989-ben milyen irányt vett?
L. B.: Gimnáziumi diákszínkörös-ként vonzódtam a színművészet felé is. Tettem is egy sikertelen felvételit a Színművészeti Főiskolára, majd ezt követően fél évig képesítés nélkül tanítottam egy Paks melletti kis faluban tanítóként, ami nagyon nem volt nekem való, nem szerettem. Ezért aztán a Pesten élő nagyim, aki ismert ott egy primadonnát, bejutatott a kecskeméti Katona József Színház kórusába, holott tulajdonképpen nem volt semmiféle énekes előéletem. Belevetettem magam ott a színházi élet legsötétebb bugyraiba is. Izgalmas volt ez az időszak, felnőtté válásom ideje, mely egybeesett a rendszerváltással.
Aztán a következő évben megint csak nem vettek fel a Színművészeti Főiskola operett-musical szakára, ami akkor nagyon fájt, és ezután ráadásul be is vittek katonának Nagyatádra, ahol „kiemelt pozíciót” kaptam, dandárkürtös lettem.
1991-ben, leszerelésem után felvettek a Goór Nagy Mária Színitanodába, ahol az első évben nagyon erős képzést kaptunk. Mensáros László és a Koltai Róbert-Pogány Judit házaspár voltak a tanáraim. Ám aztán nagyon elment a képzés a musical irányába, ami a színészi fejlődést hátráltatta, ezért két év után otthagytam az iskolát.
Tehát maradt a további útkeresés…
L. B.: Ebben a helyzetben úgy gondoltam, hogy adok egy esélyt a trombitának, ezért bekerültem a Zeneakadémia Jazz Tanszakának előkészítő szakára, de hogy megéljek valamiből, a Fővárosi Operett Színház kórusába is jelentkeztem, ahová felvettek. És hogy tetézzem a dolgokat, elkezdtem aktívan éneklést tanulni a kor legjobb énektanárnőjénél, Sík Olgánál. Persze nagyon hamar kiderült, hogy ez a három együtt nem megy, ezért fél év után a jazztrombita tanulást abbahagytam, ami persze nem volt felesleges, mert kihatott a hangszeres tudásomra. Emellett azt vallom, hogy aki trombitál és énekel is, annak a hangja idomul a hangszerhez. Ettől lett talán élesebb a tenor hangom, és biztos, hogy a légzéstechnikát is javítja.
1994-ben, a Táncdalfesztiválon is énekelt egy dalt, mellyel a döntőbe is bejutott!
L. B.: Engem Olga néni tanítványai közül választottak ki a „Vége már” című dalra, amellyel nagy sikert arattam, mégsem volt különösebb hatással a pályámra. Két hónapig itt-ott megismertek, de nem lett ettől több fellépésem.
És utána mi történt?
L. B.: A trombitatanulás után otthagytam a Fővárosi Operett Színház kórusát is, és nagyon erősen elkezdtem dolgozni Olga néninél. Ennek eredményeképpen már jelentős szerepeket kaptam vidéki zenés színházakban, operettekben és musicalekben. Ami akkor már előrevetített nálam egy későbbi operaénekesi karriert is, erre kapacitált Sík Olga is!
Ám előtte még megszületett egy csoda 1994-ben, a Cotton Club Singers, ami egy egészen más műfaj. Egy jazz vokált alapítottak! Ennek az együttesnek alapító tagja, majd később menedzsere is lett.
A Cotton Club Singers napjainkban
L. B.: Sík Olga néni csapatában, a diákok között ismertem meg Zsédenyi Adriennt, Szűcs Gabit és a későbbi végleges negyedik tag, Fehér Gábor elődjét, akikkel 1994-ben alakítottuk meg a formációt, mely 2001-ig, Zsédenyi Adrienn kiválásáig (aki ezt követően Zséda néven szólóénekesként lett ismert) működött együtt, majd ezután Kozma Orsi lett a negyedik tag.
A kezdetekkor először csak szűkebb körben, különféle klubokban léptünk fel. Gyorsan felívelő sikereink titkát azzal magyarázom, hogy ezt az igényes műfajt a többségében tanultabb, diplomás, prémium közönség számára játszottuk, akik alkalmasak voltak koncerttermeket is megtölteni, megvásárolták évről évre megjelenő cdinket, és sok volt a céges, privát meghívásunk is. 2008-as megszűnésünket leginkább az okozta, hogy akkor már egyre kevesebbet költöttek a cégek az ilyen jellegű koncertekre, Szűcs Gabi és Kozma Orsi kiválásával az új tagokkal már nem volt olyan húzó hatása a csapatnak. Megszegtük azt a törvényt, hogy „nyerő csapaton ne változtass”!
Operaénekesi karrierjét lehet, hogy ennek a momentumnak is köszönheti?
L. B.: Ezek a változások egyértelművé tették számomra, hogy nekem az operaéneklés felé kell elmozdulnom. Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy Berle Sanford Rosenberg tanítványa lettem, aki a híres bel canto tenor, Carlo Bergonzi egyik utolsó növendéke volt.
2009-ben a Szegedi Nemzeti Színház magánénekesként szerződtetett, ahol a Tosca Cavaradossijától a Turandot Kalafjáig az operairodalom legnagyobb szerepeit énekelhettem, és rendszeresen kaptam meghívásokat a Magyar Állami Operaházba is. Külföldi fellépéseim is voltak számos alkalommal.
Szép, izgalmas, nem mindennapi karriertörténet!
L. B.: Ehhez még hozzátenném, hogy mindezt diploma nélkül értem el. Csak egy érettségi bizonyítványom van, és egy „Élet diplomám”…
Mikor költözött Budakeszire?
L. B.: Három éve, amikor a Magyar Állami Operaház tagjaként már nem bírtuk az ingázást, Szegedről felköltöztünk Budakeszire a családommal. Nagyon megszerettem ezt a várost, jók itt az energiák, bárhonnan is indulunk el, mindenhol karnyújtásnyira vagyunk az erdőtől, nem a főváros felől fúj a szél – azzal együtt, hogy rendszeresek a közlekedési problémák. Ezeket el kell fogadni. Emellett elindult itt egy kulturális együttműködésem is a Keszikulttal. Több alkalommal is találkozhatnak majd velem az itt élő művészetkedvelők a jövőben.
Milyen újabb tervei vannak még az „örökké nyughatatlan” László Boldizsárnak?
L. B.: Már nem vagyok nyughatatlan. A Magyar Állami Operaház egyik vezető énekese vagyok, a legszebb tenor szerepeket énekelhetem, készülök a Turandot november 9-i bemutatójára, ahol Sümegi Eszter lesz a partnerem. És 10 éve újra összeállt a Cotton Club Singers a régi alapító tag, Zsédenyi Adriennel kiegészülve. Évi 6-10 koncertet adunk. 2025. március 30-án az Erkel Színházban lesz a 30 éves Cotton Club Singers koncertje. A csapat nem létezik már állandóan működő zenekarként, én úgy mondanám inkább, hogy „összeállunk egy-egy projektre”, amúgy meg mindegyikünk a maga előadóművészi útját járja.
Alig egy éve jelent meg Hidas Bence első regénye, a régi Budakeszin játszódó „És mindent betemet a hó”, ami szinte azonnal az olvasók kedvence lett városunkban is. Szerencsére a folytatásra nem kellett sokat várni. A frissen megjelent új történelmi krimi az 1925-ös év ködös októberébe kalauzolja az olvasót: egy fiatal férfi testét halásszák ki a Dunából a Ferenc József híd melletti hidroplánállomás deszkái közül. A regényben két szálon fut a történet, az alapvető kérdés: ki és miért ölte meg Kövesdy Somát, a fiatal festőt. A korábbi regényben megismert detektív-felügyelő, Márzay Ottó feladata kibogozni az ügyet. Az ügy felderítése során a felügyelő megjárja a fővárosi művészvilág magasságait és a nyomornegyedek mélységeit. De mi állhat az események hátterében, mi lehet a címadó „hamis Merkúr”? Az igényes nyelvezet és az izgalmakban is bővelkedő történetmesélés mellett a regény másik erőssége a valós történelmi események bevonása és a korhű hangulat megteremtése. Hidas Bence második kötete kitűnő válasz arra a kérdésre, hogy felülmúlható-e egy roppant sikeres első próbálkozás, ez a válasz pedig négy betűből áll: IGEN!
Jodi Picoult: A két út könyve
A bestselleríró műve több szempontból is érdekes olvasmány, mert az élet sok területét megjeleníti, és mindezt egy izgalmas és romantikus történet keretében. A főhős végstádiumban lévő betegeket segítő személyként dolgozik és látszólag boldog családban él. Ám egy határhelyzet (életveszélybe kerül) rádöbbenti, hogy a kényszerűségből otthagyott élete (egyiptológus kutatás és egy nagy szerelem) jelentené neki az igazi boldogságot. A könyv címének is több értelme van: az Egyiptomban kutatott ősi alkotásnak is ez a címe, de neki magának is két út közül kell választania. Ugyanez volt a helyzet egyik páciensével is, aki annak idején választott, de most vívódik, hogy jó döntést hozott-e egykor. Vajon a főhős mit tesz? Paradox módon a haldokló próbál tanácsot adni neki… A főhős férje fizikus, ő pedig a kvantummechanikából következő filozófiai kérdéseket veti fel: mennyire múlik a véletlenen, hogy merre haladunk, illetve léteznek-e párhuzamos univerzumok…
Jón Kalman Stefánsson: Sárga tengeralattjáró
Különleges belső utazásra hívja az olvasót a Sárga tengeralattjáró, a szerző életművének talán legbátrabb, legnyíltabb és legszemélyesebb darabja. A főszereplő, aki történetesen egy író, egy londoni park fái alatt megpillantja az ott pihenő Paul McCartneyt, és arra készül, hogy megszólítsa gyerekkorának hősét. A nagy pillanat előtt számba kell vennie az emlékeit, kibogozni élettörténete vaskos csomóit. A történetben egy idejekorán félárvaságra jutó fiút ismerünk meg, aki a zenében, később az írásban talál menedéket. Megkapók a párhuzamok, ahogy a főszereplő, aki az írott szavak mesterévé vált, az emberekkel – főleg apjával – mégsem találta a közös hangot, mondanivalója lelke belső hullámai alatt maradt. A sárga tengeralattjáró nem csupán a Beatles méltán híres zeneszámának címét jelenteti, hanem annak a belső helynek a metaforájára ismerhetünk rá, amit csakis magunkban találhatunk meg az élet viharai közepette. Szeptemberben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként sok olvasója találkozhatott az izlandi szerzővel a Millenáris Parkban.
Zana Ágnes: Mit mondjak, hogyan mondjam? – gondolatok az életről és az élet végéről
Hamarosan halottak napja lesz, ehhez kapcsolódóan ajánljuk ezt a művet. A szerző antropológus, doktorált pszichológus, családterápiás szakember, aki 20 éve dolgozik a hospice mozgalomban, 15 éve segíti az otthonápolásban lévő gyógyíthatatlan betegeket. A könyv először a kulturális kontextust tárja elénk: a halálkép alakulása, a rítusok változása és az egyéni érzelmek, félelmek. Utána bemutatja a hospice ellátást, majd az ápolással a családra háruló nehézségeket – sokszor a meglévő régi konfliktusok kerülnek elő, ezeket ilyenkor kezelni szükséges, akár terapeuta bevonásával. Majd az egyik legnehezebb rész következik: a kommunikáció a haldokló beteggel. A szerző nem feledkezik meg arról sem, hogy a segítők is szorulhatnak segítségre. Végül a gyász folyamatára is kitér. A könyv tökéletes szakmaisága mellett is könnyen olvasható, mert az elméletben megfogalmazott gondolatokat mindig a saját praxisából származó (de az érzékeny adatokat nem tartalmazó) konkrét példákkal világítja meg.
A könyvajánlókat készítette
Lehoczki Katalin és Szőts Dávid
Az ajánlott könyvek megtalálhatók a Nagy Gáspár
Városi Könyvtárban (2092 Budakeszi, Fő u. 108.)
Nagy bajba kerülhet, aki így fűt 2024 telén: rengeteg magyar háztulaj nem kér az ingyen segítségből.
Bár egyre többen kérik az ingyenes kéményseprést, a családi házak jelentős részébe még mindig nem jutnak el a szakemberek. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kérdésünkre közölte: 2023-ban több mint 620 ezer ingatlanban jártak a kéményseprők. Fontos tudni, hogy a társasházakban automatikusan ellenőriznek a szakemberek, de a különálló családi házakhoz külön ki kell hívni őket – az igénylést az interneten el lehet intézni, pár perc az egész. A kéményseprők nem büntetnek, de ha veszélyes hibát észlelnek, akkor azonnal leállíttatják a fűtőkészülékeket, egészen addig, ameddig el nem hárul a probléma – valljuk be, ez még mindig jobb annál, mintha szén-monoxid mérgezés vagy kéménytűz lenne a vége.
Igazi sikertörténet a HÓD Industrial Solutions Kft.. A családi vállalkozást 1993-ban alapította a budakeszi Hodász Ferenc, aki hosszú ideig különböző cégeknél szerszámgépek komplett felszerszámozásával foglalkozott, többek között a Ganz Műveknél is.
🔹 Az ipari gépek gyártási folyamatait segítő különleges szerszámokat és eszközöket forgalmazó helyi vállalkozás vezetését 12 éve, az édesapa halála után fiai, a gépészmérnök Tibor és a villamosmérnök Gábor vették át.
🔹 A nyugat-európai cégek kizárólagos magyarországi márkaképviseleteként a HÓD éves forgalma idén már meghaladta a 2 milliárd forintot. Hamarosan egy 400 négyeztméteres, kétszintes új csarnokba költöznek, szintén Budakeszin, ahol speciális fémalkatrészek gyártásával is foglalkoznak majd.
👏 További üzleti sikereket kívánok a bővülő helyi, családi vállalkozáshoz! https://hod-industrial.hu/a-hod-industrial-tortenete/
Este a székelyek közt, jó társaságban, Budakeszin.
👏 Gratulálok a Budakörnyéki Székely Kör Budakeszi elnökének, Bege Attilának a 34. Székely Batyus Szüreti Bál megszervezéséhez.
🎂 Köszöntöttük közelgő születésnapja alkalmából a 99 éves Ambrus András székely színészt, aki ezúttal is Petőfi verseket szavalt.
Vasárnap délelőtt egyik tagunk vette észre, hogy a Fő utca egyik házának tetőszerkezete alól füst szivárog. Az egységek riasztását követően egy zavart személyt a füsttel telt épületrészből a szomszédokkal együtt kikísért.
A második kerületi hivatásos tűzoltókkal az épület átvizsgálása megtörtént, és kiderült, hogy egy félrecsúszott kályhacső okozta az intenzív füstölést.
Ezzel párhuzamosan a sérült személy ellátását megkezdtük, és a kiérkező Mentőszolgálatnak átadtuk.
A beavatkozás előkészítésében, a helyszínbiztosításban és a forgalomirányításban a Budakeszi Városi Polgárőrség is segített.
