„Bonbonokat, trüffeleket, forró csokoládét és más finomságokat készítünk kézműves gondosággal , a legjobb alapanyagokból. A bonbon, a trüffel, a csokoládé desszert, boldogsághormonok generálója. Ennek jegyében kínálunk sokféle desszertcsokoládét, amelyekkel elcsábítható nő és férfi, fiatal és idős is”
– ezek a „bűnre” hívó mondatok olvashatóak a Zangio Családi Csokoládéműhely honlapján. A nem mindennapi vállalkozás életrehívójával, megálmodójával, Papp Zoltánnal beszélgettünk a sok kreativitást és innovációt igénylő munkájukról.
Egy közgazdász házaspár mikép-pen jut arra az elhatározásra, hogy elhagyja pályáját, és kézműves csokoládékészítésre – azon belül is a szakma legigényesebb területét választva – adja a fejét?
– Sem én, sem feleségem, Kelemen Olga nem hagyta ott a pályát, hisz mi előtt beindítottuk a csoki projektet, 2002-ben alapítottunk egy kis piackutató-, elemző-, marketing tanácsadó céget, mely a mai napig működik, így aztán tulajdonképpen két lábon állunk.
Mégis, mi motiválta a csokiműhely elindítását?
– Véletlenek sorozata. 2002-ben elhagytuk az akkori Matávot, majd 2003-ban meghívtuk otthonunkba néhány volt közgazdász kollégánkat. A finom ételek és borok mellett egy nehéz kérdés várt megoldásra. Mi legyen a desszert? Ennek a kapcsán kezembe került egy könyv a csokoládéról és akkor azt gondoltam – mivel ilyennel még soha nem foglalkoztam, és szeretem a járatlan utakat –, készítek egy egyszerű trüffelt erre az alkalomra, melyet el is fogyasztottak azonnal. Ez inspirált arra, hogy tovább folytassam ezt, és néhány év múlva úgy gondoltam, hogy komolyabbra fogom a dolgot. Elmentem Franciaországba egy kisebb csokoládégyárba – ahol tradicio-nális, kisipari jellegű, extra minőségű, nagyon drága termékeket készítettek
– egy háromnapos tanfolyamra, ahol megismerkedtem az alapokkal. Aztán később – ugyancsak Franciaországban
– még elvégeztem egy másik tanfolyamot is, egy nagyon neves gasztronó miai képzőhelyen, ahol egy Franciaország-ban nagy tekintélyű cukrász mestertől kaptam újabb, nagyon fontos információkat a mesterségről.
– Mindezek ismeretében aztán itthon megszereztem a cukrász végzettséget az egyik legnagyobb képzőhelyen, nem egyedüli értelmiségiként, többek között egy filozófus társaságában. Nemegyszer tűkön ültem a képzés órái-ban, hogy nehogy lekéssek a Corvinus Egyetemen tartandó előadásaimról.
Mikor indult el a Zangio csokiműhely?
– 2010-ben Budakeszin, majd ezt követte a Zangio Csoki- és Desszertbolt megnyitása 2011-ben, Budapesten, a Wesselényi utcában.
Honnan jőtt az egyedi hangzású, Zangio elnevezés?
– Az elnevezés családunk keresztneveiből állt össze: Z(oltán)-ANGI-O(lga). És ha már erről kérdezett, hadd meséljek el egy ehhez kapcsolódó történetet. Mikor megnyitottuk boltocskánkat, a lányunk, Angi és barátnője beöltözve szendvicsembernek, Zangio bonbon fényképekkel kínálták a környéken a turistáknak és az arra sétálóknak a termékeinket. A legnagyobb sikert a japán turisták között aratták, akik fülig érő szájjal fényképezték a lányokat. Mint megtudtuk tőlük, a zangio japánul túlórát jelent!
Hol szerzik be az ezekhez a minő-ségi kézműves termékekhez szük-séges minőségi alapanyagokat?
– Többségében import alapanyagokat használunk. A csokoládé alapanya-gokat félig feldolgozva – luxuscsokoládé termékekre szakosodott francia csokoládégyárakból rendeljük meg pasztilla formában. A munkánkhoz elengedhetetlenül szükséges, állandó minőségű 80%-os vajat Belgiumban gyártják. Ha lehetséges, természetesen használunk magyar anyagokat is: cukrot, diót, mandulát, egy különleges hársfamézet, szilvalekvárt. És itt említeném meg pl. azt az extra minőségű magyar málna pálinkát is, melyből egyes termékeinkhez mindössze pár grammot használunk adagonként Ebből az „olcsóbb” litere 20 ezer forint, az extra minőségű pedig 40 ezer forint.
Meg lehet élni a magyar piacon ezekkel a nem olcsó, extra kézműves termékekkel?
– Az extra minőséget, a magas kategóriát korlátozottan fogadja a magyar piac. Az emberek elsősorban a szemükkel vásárolnak, és csak másodsorban ízlelik meg a terméket. Nagyon fontos az esztétikus látvány.
Nagy a különbség csokoládé és csokoládé között. és ezt egyelőre még nem érzékelik kellőképpen itthon, nincs hozzá elég tapasztalat. A mi termékeink még gyakran a Hűha! -érzést keltik az emberekben, hisz ilyet még soha nem kóstoltak életükben. Ezek a termékek kétségtelen nem azok szükségleteit elégítik ki, akik éhesek, hiszen itt nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg.
Bár Budakeszi és a térség (Budaörs, Telki, Budajenő, a II., XII. kerület…) vásárlóereje talán a legnagyobb Magyarországon, nem gondolom, hogy itt megélne egy ilyen jellegű csokibolt!
– Belgiumban pl., ahol hatalmas ennek a kulturája, egy 3 ezres falu „képes ellátni” egy kisebb csokiboltot. Ettől mi még távol vagyunk. A mi családunk-nak szerencsére egyelőre elsősorban nem ebből kell megélnie, hisz ahogyan már említettem nekünk a másik lábunk finanszírozza ezt a lábunkat.
A közvetlen csokigyártáson és eladáson kívül más szolgáltatásokat is végeznek?
– Évente számos csapatépítésre, bonbonkészítő programra (Budakeszin is), valamint vállalati és magánrendezvényen csokoládékóstoltatásra kapunk felkérést.
További célok?
– Hamarosan elindítunk egy webshopot. Szeretnénk azokhoz is elérni, akiknek fizikailag nehéz megoldani, hogy vásároljanak boltunkban, vagy akár Budakeszin, a csokiműhelyből. És reménykedünk abban, hogy egyszer még eljön a mi időnk. Addig pedig tovább próbálkozunk hobbiból, kaland-vágyból… – mert ez számunkra öröm-forrás.
Zsánerkép: Rózsa Zsuzsa, bonbonkép/doboz: Kaunitz Tamás
Fontosak a szavak, a jelképek, de a tettek beszélnek.
