Németh Jánost, a BVV Kft. asztalosát akár egy külön intézményként is tisztelhetjük. Sváb ősei évszázadokkal ezelőtt kerültek Budakeszire. Keze munkájának eredményeivel városunk sok pontján találkozhatunk. Legendás munkaszeretete, tettrekészsége nem mindennapinak mondható, pedig már 5 éve nyugdíjas. Nyugdíjas? Kérdezhetnénk kételkedve, mert akik ismerjük, tudjuk – közel a 69. évéhez –, nincs olyan napja, mely ne a munka, az asztalosmesterség szeretetében telne el. A fa, a maga természetességével – megfelelő szakértelemmel – egy utánozhatatlan látvány eszköze lehet. Németh János szakmai szeretetét is ez élteti a mai napig. Tanulóéveit is beleszámítva 54 éve dolgozik az asztalos szakmában, javarészt Budakeszin. Első éveiben a Pilisi Parkerdő Vállalatnál kapott állást. Az általa ott készült őrbódékból még ma is látható egy a Vadaspark bejáratának jobb oldalánál. Később helyi asztalos mestereknél dolgozott. Házak építésének, felújításának, karbantartásának asztalosipari munkáit végezték el azokban az években száz számra.
Aztán az Erdért fatelep tartott igényt a szakértelmére, amolyan mindenesként. Volt ott targoncás, eladó, szaktanácsadó és természetesen asztalos is. 20 évet töltött ott el. Ezt követően pedig 9 éve, a BVV Kft. megbecsült szakembere, 5 éve már nyugdíjasként.
A mamutfenyőkhöz vezető híd, a labirintus, a mamutfenyőktől induló madár tanösvény, a CBA Prímához vezető híd felújítása, a Mezei Mária-ház felújításának famunkálatai és korábban a helyi bölcsik, ovik karbantartása is az ő feladata volt, egyéb, ún. váratlan, „tűzoltó” munkákkal együtt, melyeket a város különféle intézményeiben kell elvégezni időről időre. Németh János ma is büszkén emlékezik rá, hogy családi házukat egyedül, 17 évesen kezdte el építeni – mindenféle banki kölcsön nélkül – némi villany- és gázszerelői segédlettel, és mindössze 2 év alatt elkészült! Mikor 1970-ben megnősült, már ebben a házban talált otthonra a felesége – idén ünnepelték 50. házassági évfordulójukat – és az akkor megszülető elsőszülött fia is.
Ma is ebben a házban él feleségével. Két fia, hat unokája és már egy dédunokája is van. Elmondása szerint soha nem volt még beteg. Nem ismeri a lázat és az influenzát! Leszámítva azt az öt évet (2010–2015), mikor öt infarktuson esett át. Aztán beültettek egy ICD-t a bőre alá, mellyel megszűntek a szívritmuszavarai és fulladásai. Azóta újra rendületlenül dolgozik. Pedig egy másik „különleges adottsággal” is meg kell küzdenie, ami már-már hihetetlennek tűnhet. Jani bácsinak – fiatalabb kollégái csak így szólítják – ugyanis mindössze 65/45 az átlagvérnyomása, de már volt 45/13 is. (Az átlag, normális vérnyomás fiatalabb korban 120/75, az idősebbeknél 135/85) És most ájuljon el a kedves olvasó, mert mindezek dacára, magas vérnyomás elleni gyógyszert kell szednie, ugyanis néha 95/65-re is felmegy a „pumpa”, és ez már olyan magas (!) az ő esetében, hogy az veszélyeztetné az egészségét. Hogy öt infarktusa ellenére még él, úgy gondolja, annak köszönheti, hogy ilyen hihetetlenül alacsony a vérnyomása. És mégis, mindezek ellenére, nem szándékozik abbahagyni a munkát. „Ha leülök tv-t nézni otthon, látom, hogy mi van a képernyőn, ám ha megkérdezik, miről szól a film, nem tudom elmesélni! Ott, a képernyő előtt is azon jár az eszem, hogy a soron következő feladataimat miképpen kell majd megoldani.”
„A családom mellett, a munka az életem! Azt hiszem, soha nem tudnám abbahagyni.”
Horváth Jenő
Budakeszi Hírmondó 2020. december 5. oldal.
bit.ly/hirmondo-2020-december
