Hírek
Budakeszi Evangélikus Kulturális Estek
Augusztus 6-án a Budakeszi Evangélikus Egyházközség és a Budakeszi Evangélikus Templomért Alapítvány útjára indította a Budakeszi Evangélikus Kulturális Estek című programsorozatát. A rendezvények között lesz zenei est és kiállítás, irodalomtörténeti előadás és templomismertetés is. A legelső, szombati alkalmon egy nem mindennapi anya-lánya koncertet élvezhettek az evangélikus templomba látogatók.
Móré Irén fuvolaművész és Szebik Borbála orgonista adott elő barokk és kortárs darabokat. A nyárközépi időpont és a kánikula ellenére szép számú közönség gyűlt össze az esti fél nyolcas kezdésre. Lacknerné Puskás Sára köszöntőjével és rövid áhítattal indult az alkalom, utána pedig megszólaltak az orgona és a fuvola hangjai. Móré Irén minden darabot lényegre törő, könnyed ismertetéssel vezetett be, zeneszerzőkről és zenedarabokról is fontos információkhoz jutott a közönség.
A főszereplő természetesen a zene volt, csodálatos dallamokat és előadást élvezhettünk egy órán keresztül. A programot szeretetvendégség zárta, a szabadban, az árkádok alatt lehetett pár falat mellett beszélgetni.
Fotók: Virágh Beáta
https://www.facebook.com/budakeszi.evangelikus.templom/posts/pfbid0ws3mvzzaSQ41gravwjiY4Vfyt2UUQt8pyCKg2ZqQx2NqyZ9BPfdJTnaP4t5CHJeml
Plébániatemplomunk búcsúja
A belvárosi katolikus templomunk névadójának, Havas Boldogasszonynak az ünnepe a liturgikus naptár szerint augusztus 5-én van. Mivel jelentős közösségi ünnep, ezért ezt mindig a legközelebbi vasárnapon tartják meg.
Az Efezusi Zsinat 431-ben Istenszülőnek nevezte a Boldogságos Szűzet. Ezt erősítette meg egy csoda a legenda szerint. Egy gazdag patrícius és Libériusz pápa is álmában utasítást kapott, hogy építsenek templomot a Szent Szűz tiszteletére ott, ahol másnap havat találnak.
Ez augusztus hónapban volt. Erre a helyre építették az egyik legősibb római Mária templomot, a Santa Maria Maggiore bazilikát, ahová Ferenc pápa sokszor elzarándokol utazásai előtt. A főoltár alatt a betlehemi jászol darabjait őrzik.
A budakeszi templomot is Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A mai szentmise bevezető éneke így hangzott: „Ez az Isten háza, mely ablaka a mennynek.” Minden templomnak ez a jelentősége. Kristóf Atya beszédét azzal zárta: „Kérjük az Istent, amikor idejövünk, tisztítsuk meg a szívünket, tudjunk örülni a vele való együttlétnek, a templom az öröm, és a találkozás háza.”
A szentmise után a templomtoronyból „hó hullott” az ünneplőkre, fehér virágszirmok. A jó hangulatról a Budakeszi Hagyományőrző Kör asszonykórusa, és dalárdája gondoskodott. A Német Nemzetiségi Önkormányzat ízletes bográcsgulyással kínálta a vendégeket, a gyermekek számára volt kürtöskalács-sütés, felnőtteknek borkóstoló, keresztény könyvek és DVD-k vására, hagyományos mézeskalács, szép kerámiák, jótékony célra is. Gyűjtést tartott a helyi Katolikus Karitász, amely több, mint 60 családnak oszt rendszeresen tartós élelmiszert és tisztítószereket.
Köszönet és hála mindazoknak, akik ezért a szép ünnepért dolgoztak.
BUDAKESZI BÚCSÚ
Hófehér kardvirágszirmokat szórnak idén is augusztus 7-én, vasárnap a budakeszi búcsún a Havas Boldogasszony Templomunk tornyából. Harangjai ma, pénteken délben a Kossuth rádióban is hallhatóak.
Havas Boldogasszony ünnepét Szűz Mária római főtemplomának, a Santa Maria Maggiore bazilika felszentelésének évfordulóján ünnepeljük. Az ünnep neve onnan származik, hogy a bazilika építésének helyét a legenda szerint egy látomásban jelölte ki a Szűzanya: az év egyik legforróbb napján, augusztus 5-én hó esett arra a dombra, amelyen később a templom épült.
Isaák Endre, a Makkosi kegytemplom gondnoka és Arany Ferenc atya kísért fel bennünket a Havas Boldogasszony Templomunk tornyába.
A doktornő, aki ért a gyerekek nyelvén
Budakeszi Egészségügyért díj 2022
Aligha ért bárkit is meglepetésként, hogy néhány hete Budakeszi Egészségügyért díjat kapott dr. Ambrus Katalin. Ő az a doktor néni, akinek játékos „szuri”-jánál nem sírnak a gyerekek. (Na jó, nagy ritkán talán hullik egy-egy könnycsepp…) A 25 éve praktizáló, nagycsaládos doktornővel beszélgettünk pályájáról, mindennapjairól.
Hol kezdődött el gyermekorvosi pályája?
Ambrus Katalin: 1997-ben diplomáztam a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, és ezt követően a Budai Gyermekkórházba kerültem, ahol nagyon szerettem a kollégákat, a főorvosokat, akik őszintén, boldogan, féltékenység nélkül adták át tapasztalataikat. Akkor azt képzeltem, hogy egyszer majd hozzájuk hasonlóan főorvos leszek ott, aki ugyanúgy tanítja majd a fiatalabb generációt, és – hűséges típus lévén – onnan megyek majd nyugdíjba. Nem gondoltam volna akkor, hogy valaha is el kell onnan jönnöm. Aztán 2007-ben – a kórházstruktúra- talakítások áldozataként – a Budai Gyermekkórházban megszüntették az aktív ágyakat. Én akkor éppen otthon voltam gyesen a harmadik gyermekünkkel. Válaszút elé kerültem. Vagy elmegyek egy másik kórházba, és teljesen elölről kezdem a hierarchiában a menetelést új főnökökkel, kollégákkal, vagy pedig Nagyezsda doktornő megüresedett praxisát választom Budakeszin. Férjem tanácsára az utóbbit választottuk. Jó döntés volt, mert házi gyermekorvosként kiegyensúlyozottabb családi életet tudunk élni, mintha kórházban dolgoznék.
Hivatásának javára szolgál, hogy négy gyermek édesanyja?
A. K.: Már Budakeszin voltam gyermekorvos, mikor negyedik gyermekünk megszületett. Négy gyermekünk közül két lányunk már egyetemre jár. A nagyobbik közgazdásznak készül, a kisebbik orvosnak. Egyik fiunk gimnazista, a másik általános iskolás. Sok dolgot nem az egyetemen, hanem a saját gyerekeinken tapasztalva tanultam meg. Nemcsak a betegségekre gondolok, hanem érzelmi fejlődésükre, korosztályos kisebb-nagyobb gondjaikra, amiket szintén beépíthettem a munkámba. Gyermekorvosként jó megélni, hogy születésétől, felnőtt koráig hozzám is tartoznak, hozzám is kötődnek kis pácienseim. Itt nem úgy van, hogy bejön hétfőn a beteg és csütörtökön gyógyultan távozik, és soha többé nem látom. Ők az én betegeim. Aztán jönnek a testvéreik, és őket is elkísérem a felnőtté válásig. A családjaikhoz is nagyon kötődöm, jó velük a városban is összefutni mindenféle helyeken.
Budakeszin sok a gyerek, ami egy gyermekorvos számára komoly kihívást jelenthet.
A. K.: Sokan ide születnek, sok a beköltöző kisgyermekes család és sok a nagycsalád. Gyerekből van bőven Budakeszin. Örülök ennek. Rosz-szabb lenne fordítva, ha keresgélni kéne őket. Biztos több így a feladat, de én ezt nagyon szeretem csinálni.
Azt hallottam, hogy kis páciensei keresztnevét is jól ismeri.
A. K.: Nagyon szeretem tudni a nevüket, nekem is nagyon fontos, hogy hamar megtanuljam, mert ez a kettőnk közötti bizalom építésének fontos ékköve. Jól esik nekik, ha nevükön szólítom őket, amikor bejönnek hozzám. Bárhol találkozom velük, megszólítom őket. Igyekszem, hogy ez mindig így maradjon.
Már a házi gyermekorvosi praxisa előtt is Budakeszin élt?
A. K.: Másfél éves voltam, mikor a szüleimmel Budakeszire költöztünk. Szüleim az egyik első lakást vették meg az átadáskor az Arany János utcai lakótelepen hitelből, 1973-ban. Az ikerhúgaim már itt születtek.
Ide jártam a Fő utcai, majd a Piros, azután meg a Pitypang óvodába, utána pedig a Széchenyi Általános Iskolába. Később itt mentem férjhez – abban a házasságkötő teremben, ahol most átadták, átvehettem a Budakeszi Egészségügyért díjat. Minden ide köt, ehhez a hegyekkel körülölelt városhoz! Itt élünk a férjemmel, négy gyermekünkkel, és itt élnek a szüleim és a testvéreim is.
Biciklivel érkezett erre az interjúra is. Szeret sportolni?
A. K.: Nagyon, hobbim a sport! Általános iskolában sporttagozatos osztályba jártam, nyolc év alatt ez életem részévé vált, atletizáltam, de azóta is hiányzik a mozgás, ha kimarad. Futni a sportpark futópályájára járok, és szeretem a csoportos, különféle tematikus órákat. Az online világban is keresem a lehetőségeket, ha a személyes részvételre nem jut időm.
Hallom, újabban nagy pizzasütésekkel is meglepi családját…
A. K.: Gyerekkoromban pék szerettem volna lenni, mert nagyon szeretem a pékségek illatát. Anyukám meggyőzött, hogy ott nagyon korán kell kelni, és az férfiaknak való. Új hobbimhoz, a pizzasütéshez „saját nevelésű” kovászt használok. Ezt nevelgetem, ez is olyan, mint a kertészkedés, arról is mindig gondoskodni kell. Ráadásul egy pizzasütő kemencét is kaptam a férjemtől.
Budakeszin számos pályaelhagyó értelmiségit ismerek, akik pékséget vagy éppen cukrászdát nyitottak többek között. Lehet, hogy ön is pályaelhagyásra készül?
A. K.: Én nem égtem ki a saját választásomból, sőt! Másrészt meg azért nem vagyok annyira szerelmes a pék szakmába, hogy megérje nekem váltani, ez hobbinak elegendő, maradok a gyermekorvoslásnál!
Horváth Jenő
I. Budakeszi Mezitlábas Művésztelep
Dr. Győri Ottilia polgármester köszöntötte az I. Budakeszi Mezitlábas Művésztelep résztvevőit és a megnyitón megjelent vendégeket.
Úgy fogalmazott:
„Az első Budakeszi Mezítlábas Művésztelep megnyitóján az első jogos kérdés, hogy miért „mezítlábas”? Azért, mert jelzi, hogy egy reményteli indulásról, egy egyszerű, puritán keretek közt zajló kezdeményről van szó. Egy első lépésről, ami szerencsés esetben maradandó nyomot hagy, messzire vezet Budakeszi kulturális életében.
Miért fontos ez nekünk? Azért, mert fontosnak tartjuk a helyi művészek, az alkotói tevékenységük támogatását.
A Városháza épületében ma megnyílt Budakeszi Mezítlábas Művésztelep megalapításának célja, hogy támogassuk új alkotásoknak a létrejöttét. A Keszi-Art Egyesület és Budakeszi Város Önkormányzata együttműködésével létrehozott Budakeszi Képző- és Iparművészeti Gyűjtemény műtárgy anyagának gyarapítását is szolgálja a művésztelep. És fontos a művészek közötti szakmai kapcsolatok erősítése, egy új közösségi- kulturális színtér létrehozása is ezáltal.
Bízunk benne, hogy Budakeszi közönsége jószívvel fogadja a művészeket, és alkotásaikat. Az itt készült műveket a későbbekben egy kiállításon mutatjuk majd be. A csütörtöki nyílt napot azért hirdetjük meg, hogy a budakeszi lakosok láthassák, milyen művek, új alkotások születtek itt egy hét alatt a mi városunkban.
Az egy héten át tartó rendezvényt a megalakulásának 10 éves évfordulóját ünneplő Keszi-Art Egyesülettel együttműködve szerveztük. Köszönöm az együttműködést!”
– fogalmazott a polgármester.
Dévényi János festőművész, a Keszi-Art Egyesület elnöke megnyitó beszédében megköszönte az önkormányzat támogatását, és a lehetőséget, hogy itt a Városháza kiemelt termében, nyugodt és szép környzetben alkothatnak a budakeszi művészek.
A megnyitón közreműködött a Sattwanita&Elf zenei társulat, melynek tagjai: Mihók Anita gitár, ének (Samsara Boulevard), Schrenk Judit Sattwa, ének és ütős hangszerek (Samsara Boulevard), és Papp Gergő, dob, ütős hangszerek, a nagyszénászugi Elf Playground alapítója.
Új, élményalapú, szolgáltatás időseknek
Depresszió és demencia megelőzése és kezelése. Önkormányzatunk a TÖOSZ országos jó gyakorlatok pályázatán második díjat nyert az időskori kreativitásra épülő szolgáltatásaival. Ezúttal a Híd Szociális Család és Gyermekjóléti Központ segítségével a Budakörnyéki Önkormányzati Társulás területén elinduló programunkról számolunk be.
Az élet teljességének megélése minden életkorban és minden egészségi állapotban örömet okoz, és szükséges az értelmes, méltó emberi élethez. Ez akkor is fontos és elengedhetetlen, ha valaki ágyhoz kötött, korlátozottan tud mozogni vagy motivációhiányos, depressziós a szürkévé vált hétköznapokban. Az USÁ-ban, Angliában, Dániában pár éve használják élményt adó eszközként a virtuális szemüveget, mely a vetített háromdimenziós valósággal valós utazási élmény átélését teszi lehetővé. Az idős ember munkatársaink segítségével feltesz egy virtuális szemüveget, és hirtelen feltárul számára egy másik valóság, mely utazásra hívja, gyönyörű tájak felfedezésére.
Dr. Kollár János docens, a VR szemüveg terápiás hatásának szakértője, akinek a szakmai segítségét igénybe vesszük, így fogalmaz:
– A megfelelő szakember által vezetett VR-terápiák során a több érzékszervre ható, mesterséges és biztonságos virtuális környezetben lehetőség nyílik arra, hogy a segítséget kérő szenvedésnyomását enyhíteni lehessen. Hogyan hat ez a módszer? A VR-t használó személy pontosan tudja, hogy amit maga körül lát, érzékel, az nem a valóság, és mégis annak éli meg.
A virtuális valóság belső motivációt alakíthat ki, mindenképpen élvezetet nyújt. A VR valóság önmagában nem terápia, csak eszköz, tehát fontos az élmény megbeszélése és feldolgozása a családsegítő szakembereinek segítségével.
Magyarországon először valósul meg ez a szolgáltatás.