73 millió forint támogatásra pályáztunk az illegális hulladéklerakatok felszámolására, és a megelőzést szolgáló eszközök telepítésére Budakeszin. 🔷 10 millió forintos támogatást kaptunk a „Tisztítsuk meg az országot II.” hulladékfeszámolási pályázaton, amit a meglévő lerakatok elszállítására fordítunk.
🟢 A megelőzést szolgáló kamerák és sorompók beszerzését, kihelyezését önkormányzatunk saját forrásból oldja meg.
Nagy Mercédesz és Szilágyi Norbert Makkosmárián egy meglévő épület átalakításával tervezett otthont egy fiatal pár számára. A családi házat úgy tervezték, hogy az épület és a kert közötti határok elmosódjanak, az új födém- és tetőszerkezet később bővíthető legyen a telek hátsó irányába. A projektet az építész alkotók gondolataival adjuk közre.
Budakeszi, Makkosmária településrészen található egykori gazdasági épület átalakításával bízott meg bennünket egy fiatal pár 2019-ben. A meglévő épület alapadottságait figyelembe véve és megőrizve hoztuk létre számukra azt a házat, amit otthonnak nevezhetnek. A természetjárás, a kerti munka fontos részét képezi Gergő és Ági mindennapjainak. Az általuk “Hegyi Odúnak” keresztelt családi ház tervezése során a legfontosabb szempont a kint és bent szoros kapcsolata volt(…)
A Sétálj Velünk túrán, csodás időben, sziporkázó napsütötte zöld erdőben hódítottuk meg Anitával a János-hegyet, és a tetején magasló Erzsébet-kilátót megmászva gyönyörködtünk a 360 fokos panorámában. Az úton Hunyadi János, Mátyás király, Schulek Frigyes, Sisi, Norma szelleme kisért minket. Színes történetek hálójában elevenedtek meg hőseink. Letűnt korok nyomában is jártunk a Budai-hegység néhol kalandos ösvényein. A Libegőnél, egy finom meggylekváros gofrival fokoztuk a természet szépségeit, majd megújult erővel, kényelmes sétával leereszkedtünk a piros, majd sárga jelzésen, a Gyermekvasút János-hegyi megállóján át, vissza Budakeszire.
Köszönjük Mindenkinek, aki részt vett a 45. születésnapi programunkon és velünk együtt ünnepeltétek, a közel 5. X-ünket!
Várunk Titeket legközelebb is! Ne maradjatok le a Május 11-ei Madarak és fák napjáról.
Kedves Gyerekek! Kedves Szülők!
A Föld napja alkalmából szervezett bicibuszon úgy láttuk, mindenki jól érezte magát, ezért úgy határoztunk, hogy egy Gyereknapi Bicibuszt is tartunk!
Csatlakozz az eseményhez itt
Várunk mindenkit!
Májusban nyílik Budakeszin a hulladékudvar, ahová a veszélyes hulladékot is le tudják majd adni az emberek.
Fenntarthatósági témahetet szervez az önkormányzat 2024. április 22-től 27-ig. Lesz virágosztás, szakmai programok faültetéssel, komposztálással kapcsolatban és szemétszedés is.
Fa komposztálóra is lehet jelentkezni. Az egy köbméteres ládákat a BVV Kft-nél lehet igényelni, mely önköltségi áron bruttó 5.800 Ft, kiszállítási díjjal együtt.
Az 1 m³-es ládákat a BVV Kft.-től lehet igényelni önköltségi áron, ami bruttó 5.800 Ft kiszállítással együtt.Jelentkezni a bvv.zoldugyintezo@gmail.com e-mail címen lehet.
Immár 3. alkalommal a temetőt takarították a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesület szervezésében a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium hivatalos oldala diákjaival és a két egyesület önkénteseivel. Idén a 2. parcellának egy újabb részét tisztították meg az aljnövényzettől.
Köszönöm Hidas Mátyásnak, Ligetfalvi Károlynak, Schrotti Jánosnak, Somlóvári Józsefné-nek és a többi résztvevőnek az önzetlen, önkéntes munkát. Az ágaprítást a Szépítő egyesület megrendelésére egy vállalkozó végezte, a BVV Kft. munkatársai segítettek a darálék elszállításában.
https://www.facebook.com/gyoriottilia/posts/pfbid0nzLhvLDqxn4HL4B4R2wFC55cgDB8Ai3ttQ3LmE541R6bpMMtZ55KKJL4Nj8nvtnwl
2024. március 9-én, szombat reggel 8 órától folytatjuk a Budakeszi temető 2- es parcellájának rendbetételét.Akinek van kedve és ideje segíteni, szeretettel várjuk
Rebersák Attila vagyok és a családunk már 6. generációját tölti Budakeszin és ezért látjuk a változásokat és sajnos az olyan dolgokat is amik nem változtak a hosszú évek alatt. Tekintsünk vissza a múltba, milyen is volt Keszin gyereknek lenni? Fantasztikus, sok lehetőség kirándulásra és nagyon sok egyéb családi programra volt lehetőség.
A családom egyik része a Préko lakótelep 1-es házában lakott én is oda születtem. Akkoriban nem volt még így kiépítve az egész környék, a házak mögött szőlők voltak és a telepen lakók kiskertjei. Az egyik legrémisztőbb hely nekem a kukatároló volt, amihez a két hátsó épület között egy kis úton kellett lesétálni. Este nem éppen az volt a kedvenc elfoglaltságom, hogy a sötét kivilágitetlan úton levigyem a szemetet.
De itt a rossz élmények el is fogytak. Imádtam a Budaörsi út szerviz útján végig menni a mamával. Akkor még nagyobb élet volt, emlékszem egy hölgyre aki tojást árult háztól, a Fény utcai piacról vissza felé nála vettük meg a tojást. Tovább haladva volt egy rendőr háza akinek a ladája mindig a garázsban állt és szőlőt árult. Ezzel a bácsival tavaly találkoztam és már 90 éves is elmúlt de mindenre emlékezett és sokat beszélgettünk a környékről. Nagyszüleimmel sokat játunk a vadasparkba, szinte két hetente felmentünk és végig sétáltuk a gyönyörű erdei utat és ahogy mentük mindig sok történetet hallottam az állatokról. A menetrendszerű vadaspark után két úton jutottunk haza, vagy a keresztapám felé sétáltuk, aki az Arany János utca végén lakott vagy vissza a Fő utca mentén indultunk el.
Nekem minden kettő jó útvonal volt mert bármerre mentünk fagyizót érintett a séta. Ha keresztapám felé mentünk akkor az utunk a József Attila utcán át tartott ahol a DuDu fagyizó volt. Ez a fagyizó már sajnos nincsen meg, nem is találtam róla képet a családi albumban, pedig nagyon jellegzetes cukrászda volt számomra, az apró kerítésével és hangulatos kertjével. Egyszerűen fantasztikus volt a DuDu felé menő út baloldalt társasházak voltak jobboldalt családi házak, és utána a József Attila utca végén már csak a mezők voltak.
Az utca vége felé volt az egyik kedves ismerősünknek Rudi bácsinak boltja. Község ezen részében vagy ide tudtunk jönni vásárolni vagy az Erkel utca – Fő utca kereszteződésben lévő ABC-be, Ahol mindig érezni lehetett a vásárló által őrölt kávé illatát. Az Arany János utcával szemben még nem voltak házak a lakópark helyén egy nagy rét foglalta el ahol volt egy focipálya ezen a területen rendezték régen a majálisokat is. A másik útvonal akkor a Szöszi cukrászda esett útba illetve a Grafl cukrászda, lefele mind a kettőt nagyon szerettem gyerekként és mindenhol ki tudtam sírni egy-egy fagyit magamnak a nagyszüleimtől.
Ahogy lejjebb haladtunk a Vörös Hadsereg útján ( Fő utca ) elértünk a Táncsics Mihály térre ( Dózsa György tér ) ahol a híres vagy hírhedt Kakas kocsma volt, majd a kis hídon átkelve a pátyi úton sétáltunk tovább. A lakóteleppel szemben mező és szőlő ültetvények voltak, ott épült később a Tímár vasker ahol most a Lidl található. Onnan sétáltunk fel Nagyszénászug felé arra volt a település dögkútja, ahonnan jutottunk be a Mária sziklához.
Akkoriban Nagyszénászúgban hétvégi telkek voltak, hétköznap nyugodt forgalomtól mentes környék volt. Mindig arra sétáltunk el imádtam az erdőt a rétet ott még semmi jele nem voltam úgymond civilizációnak. A másik program lehetett busszal bemenni a közeli Moszkva térre és onnan fel gyalogoltunk a várba a hadtörténeti múzeumba ez egy állandó program volt nagypapámmal aki mindig mesélt a II. világháborúról, amit ő megélt és számomra fantasztikus és nagyon érdekes dolgokat mesélt róla. Hazafelé mindig néztük hogy a fekete vagy a piros 22 ( a piros gyors járat volt nem minden megállóban állt meg ) busz indul el, akkor még 260-as Ikarusok voltak ezen a vonalon és sose értettük miként lehet az hogy néha a fekete megelőzi a pirosat mert hát szinte versenyeztek a sofőrök.
Ez gyerekként számomra fantasztikus volt amikor hátul álltunk a középső kapaszkodónál az ikarusban és kifele nézve néztük az elsuhanó tájat ahogy a busz haladt fölfelé a budakeszi úton, és amikor elértük a Ságvári liget megállót ott mindig nagypapám mondta, hogy amikor építették az úttörő vasutat akkor államosították a 3 teherautóját. Rendszeres program volt szombatonként elindultunk a fény utcai piacra nagymamámmal busszal és mindig néma kacsát vettünk. Hazafelé megálltunk a Petro hentes boltnál ami a mai napig létezik és hasonló a kiszolgálási módja mint régen, volt tehát külön van a pénztár ki kell fizetni és a blokkal együtt kell visszamenni a pulthoz és akkor kapjuk meg az árut.
Néha a Fény utcai piac trafik során végig mentünk és néha de tényleg nagyon néha volt olyan alkalom amikor kaptam vagy egy DMSZ kardot vagy DMSZ kockát. Jó volt budakeszin gyereknek lenni a telepi gyerekekkel összejártunk homokoztunk, fociztunk, bújócskáztunk egy teljesen más közeg volt én néha most is látom a saját gyerekeimen, hogy olyan nehéz kiszabadítani őket a virtuális valóságból, hogy a telefon vagy a számítógép van előttük ahelyett, hogy néha kimennének a szabadba.
Családom másik részéről is ejtenék pár szót ők a Széchenyi utcában laktak egy teljesen más világ volt ott a Széchenyi utcában mindenki ismert mindenkit ugye az egész család szinte ott lakott én nagyon szeretem húsvétkor végig járni a házakat. Meglátogatni Giza nénihez, Terit, Árpi és a többi rokonhoz. Végig locsolni őket azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy kis zsebpénzhez jussak. Szüleink nyugodtan kiengedhettek minket biciklizni akkor a szerviz úton lehetett szánkózni csak sötétedésre kellett hazaérni.
Emlékszem nekünk a pince a szemközti házban volt onnan kellett a tüzelőanyagot felvinni hozzánk vödörrel. Emlékszem Merétei Sanyi bácsira aki református lelkész volt, rendszeresen jártunk a Kálvin terembe hiszen akkor még nem volt meg a református templom. Feljebb volt az I. világháborús emlékmű. Felette volt a tűzoltószertár és posta felett a Coop helyén Vasedény bolt. A mostani szellemház helyén volt egy ABC Kossuth utcában mellette meg a mozi volt ami jellegzetes homlokzatára mai napig emlékszem. A mostani közösségi tér helyén volt a Diófa vendéglő. Rengeteg emlék és érzés fut átt rajtam mikor Budakeszin átmegyek még mindig sok ismerős arcot látok és remélem egy két képpel át tudom adni gyermekkorom egy-egy pillanatát. Elnézést, hogy ugráltam a helyszínek között, de sok az emlék és kevés a hely ennek az írásnak.
