Helyi vállakozások

A Gräfl család 1866-ben építette Budakeszin azt az épületet, melyet aztán a ház felirata szerint 1886-ban tataroztak. 1983-ban pedig elkezdtek itt működtetni az utódok egy cukrászdát, melynek megálmodói és elindítói id. Gräfl Lászlóné és Szalai Bálintné voltak. Ma a cukrászdát a Gräfl testvérek, Ildikó és László vezetik, akik az alapítók gyermekei, unokái. A cukrászda 37 éves múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük őket. Bevezetnek minket többek között a klasszikus, főzött fagylaltkészítés rejtelmeibe, és szó esik egy új, titkos recept alapján készülő fagylaltcsodáról is.

156 éve annak, hogy az 1700-as évek elején Budakeszire települő sváb Gräfl család 1866-ban megépítette azt az épületet, mely 119 éven át adott otthon a családnak, hogy aztán folyamatosan terjeszkedve az ódon, hangulatos falak között egy otthonos cukrászda fogadja az oda betérő nassolókat.
Ildikó és László szinte már az anyatejjel szívta magába a cukrászat szeretetét, hisz piciny koruktól kezdve napi szinten csodálói-, potya kóstolói, „minőségi ellenőrei”, szakmai ellesői voltak édesanyjuk és nagymamájuk mesterségének, alkotásainak. Tulajdonképpen már akkor, papír nélkül kitanulták ezt a szép, de nehéz, gyakran napi 12-13 órás munkát igénylő szakmát. Így aztán talán nem meglepő, hogy némi kitérő után mindketten a cukrászatnál kötöttek ki a 156 éves házban. Bár abban a „kitérős” időszakban is gyakran besegítettek a munkába.

Végül aztán ők is amolyan értelmiségi pályaelhagyók lettek, ami manapság nem ritkaság. Budakeszin is számos ilyen történetet ismerhetünk. Ildikó a pénzügyi főiskola elvégzése után 3 évig bírta az irodai bezártságot, és 2001-ban „hazatért” a cukrászdába, egy lényegesen ingergazdagabb környezetbe. Ez mondható el László esetében is, aki először fogtechnikusként dolgozott budakeszi műhelyében, és eközben végezte el levelező tagozaton a Szent István Egyetem Élelmiszer Technológiai szakát – mindezt kiegészítve egy cukrász mestervizsgával is –, ahonnan számára is egyenes út vezetett a Fő utca 163. sz. ház megszokott falai közé 2003-ban. Ma már az ő vezetésükkel dolgozik a 8 fővel működő cukrászda.
Mindketten megélték azt az óriási átalakulást, hatalmas fejlődést, ami a cukrász szakmában végbement az elmúlt évtizedekben, ahol egykor szinte minden kézzel készítettek. Ma már nagyon sok alapanyagot félkészen, készen lehet venni, de azért a kézi munka szerepe mindig fontos lesz a jövőben is. Mind emellett a folyamatos megújulás jegyében ifj. Gräfl László – a borzalmas 2020-as évet kivéve – rendszeres látogatója az olaszországi Lombardia tartományban tartandó szakmai bemutatóknak, tanfolyamoknak, ahol megismerkedhet a legújabb innovációkkal, trendekkel, legfőképpen a kézműves, főzött fagylaltok világára fókuszálva.

Egyre bővülő vásárlóik körének 80-90%-a törzsvásárló, akiknek jól ismerik vásárlói szokásait, kedvenceiket. Budakeszin közismert, hogy jelentős az értelmiségiek száma, amely egy magas igényszintet jelent vásárlási szokásaikban, és mindez találkozik a Gräfl cukrászda azon elvével, hogy mindenekfelett a minőség a legfontosabb a cukrászatukban. Termékkínálatuk is folyamatosan változik, bővül, és a legújabb trendek is részei ennek. Minden év augusztusában náluk is fogyasztható az ország tortája. 30-40 féle torta, tortaszelet várja váltakozva a helyben fogyasztó családokat és az otthoni szülinapot, egyéb eseményeket ünneplőket. Emellett pedig számos aprósütemény is található a kínálatukban.
A fő attrakciójuk azonban kétségtelenül a természetes alapanyagokból, gyümölcsökből, 100%-ban helyben készült kézműves főzött fagylalt, mely összehasonlíthatatlanul finomabb, mint a fagylaltporból, vízből készült, mű ízű fagylaltok! Jelentős az érdeklődés minden nyáron a szinte végtelenül sokféle fagylaltjuk iránt – van köztük paleolit és cukormentes is. Itt érdemes megjegyezni, hogy minden egyes új íz megjelenését többhetes kísérlet előzi meg, nincs ez másképpen most sem, hisz tavasszal egy titkos recept alapján kikísérletezett fagyicsodával fogják meglepni városunk lakóit.
A jövőt illetően pedig változatlanul a legfontosabb céljuk az, hogy az erőteljesen növekvő fogyasztói igényszintet ki tudják elégíteni, és ha majd felnőnek gyermekeik, egyikük-másikuk tovább vihesse családi vállalkozásukat, de ez még a távoli jövő titka.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2020. január 8. oldal.

A Prémium Döner Kebab House néven másfél éve nyitotta meg vállalkozását Budakeszin Edelényi Dániel. A vele készült interjúban szó esik tavaszi karitatív kezdeményezéséről és budakeszi vállalkozásának bővítéséről is.

Mióta dolgozik a szakmában?

– 15 éve. Szakács és cukrász vagyok, felszolgálói és üzletvezetői végzettségem van, emellett elvégeztem az Általános Vállalkozási Főiskolát is. Sok vendéglátó- ipari tapasztalatot szereztem ezekben az években. Igazából azonban Budakeszin kezdtem önálló tevékenységbe. Itt már a saját vállalkozásomat fejleszthetem, építhetem.

 Másfél éve nyitott az üzletük Prémium Döner Kebab House néven a budakeszi Tescóban.

– Igen, bár hozzátenném, hogy a nevünk egy kissé csalóka, hisz az üzletünk fő attrakciója a gyros.

 Jó érzékkel indítottak ebben a műfajban Budakeszin.

– Valóban, hisz itt nem volt abban az időben gyroszos, így aztán nagy örömmel, szeretettel fogadtak minket a helyi fogyasztók, gyorsan kialakult egy törzsvásárlói kör is, ami még minket is meglepett. Először csak helyben fogyasztás volt, később pedig az online rendelést-kiszállítást is elindítottuk. 

Aztán alig telt el egy bő fél év és a koronavírus alaposan felborította a vendéglátóipar stabilitását az egész világon, így Budakeszin is.

– Addig sikeresen működő üzletünkben jelentős forgalomcsökkenés állt be, mintha egy pillanat alatt a falhoz csapódtunk volna. Felfoghatatlan érzés volt! Az addig ide járó vevőink nem kis része elment mellettünk. Egyikük elvesztette az állását, a másik csak a fizetése 40%-át kapta meg stb. Sok-sok szomorú történettel találkoztunk. És bár minket is mélyen érintett ez a válság, mégis úgy döntöttünk, a lehetőségeinkhez mérten ételkínálatunkból naponta 30 adaggal támogatjuk a helyi rászorulókat. Mindenféleképpen azt szerettük volna, hogy a leginkább rászorulókhoz jusson el felajánlásunk. Ebben a budakeszi Híd Családsegítő Központ sokat segített nekünk, akik megadták a neveket, és ki is szállították az ételt a megfelelő helyekre. Mindehhez hozzá kell tennem, kezdeményezésünkhöz egyhamar csatlakozott a Stadt étterem is. Mindezt 3 hónapig csináltuk, egészen az első hullámot követő enyhítésig. Mindezt Budakeszi Önkormányzata mind nekünk, mind a Stadt étteremnek megköszönte egy emléklappal a közelmúltban.

 Eközben a Walter házban – szemben, az egykori CBA helyén a közeljövőben nyíló DM-mel – szeptemberben megnyitott egy hentes boltot.

– Ami a húsáru boltunkat illeti, az egy érdekes történet. Ahhoz az ihletet tulajdonképpen a budakeszicsevego.hu Facebook oldalának kommentelői adták, akik hiányolták, hogy nincs a városban egy klasszikus értelemben vett hentes üzlet. Ezt a hentes üzletet szeptemberben nyitottuk, mert úgy érezzük, járvány ide, vagy oda, a mindig friss, minőségi húsárura – a legjobb magyar vágóhidakról hozzuk – és házias hentes termékekre is nagy az igény. Négy hónappal a nyitás után a „megismerkedési fázison” már túl vagyunk. Egyre nagyobb az érdeklődés.

 Ön végül is elmondhatja, hogy röpke másfél év alatt egy villámkarriert futott be Budakeszin. Milyen céllal vág neki az új évnek?

– Szeretném a két helyi vállalkozásomat tovább fejleszteni, és ami a legfontosabb: biztonságot adni a családomnak.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2020. január 7. oldal.

Németh Jánost, a BVV Kft. asztalosát akár egy külön intézményként is tisztelhetjük. Sváb ősei évszázadokkal ezelőtt kerültek Budakeszire. Keze munkájának eredményeivel városunk sok pontján találkozhatunk. Legendás munkaszeretete, tettrekészsége nem mindennapinak mondható, pedig már 5 éve nyugdíjas. Nyugdíjas? Kérdezhetnénk kételkedve, mert akik ismerjük, tudjuk – közel a 69. évéhez –, nincs olyan napja, mely ne a munka, az asztalosmesterség szeretetében telne el. A fa, a maga természetességével – megfelelő szakértelemmel – egy utánozhatatlan látvány eszköze lehet. Németh János szakmai szeretetét is ez élteti a mai napig. Tanulóéveit is beleszámítva 54 éve dolgozik az asztalos szakmában, javarészt Budakeszin. Első éveiben a Pilisi Parkerdő Vállalatnál kapott állást. Az általa ott készült őrbódékból még ma is látható egy a Vadaspark bejáratának jobb oldalánál. Később helyi asztalos mestereknél dolgozott. Házak építésének, felújításának, karbantartásának asztalosipari munkáit végezték el azokban az években száz számra. 

Aztán az Erdért fatelep tartott igényt a szakértelmére, amolyan mindenesként. Volt ott targoncás, eladó, szaktanácsadó és természetesen asztalos is. 20 évet töltött ott el. Ezt követően pedig 9 éve, a BVV Kft. megbecsült szakembere, 5 éve már nyugdíjasként.
A mamutfenyőkhöz vezető híd, a labirintus, a mamutfenyőktől induló madár tanösvény, a CBA Prímához vezető híd felújítása, a Mezei Mária-ház felújításának famunkálatai és korábban a helyi bölcsik, ovik karbantartása is az ő feladata volt, egyéb, ún. váratlan, „tűzoltó” munkákkal együtt, melyeket a város különféle intézményeiben kell elvégezni időről időre. Németh János ma is büszkén emlékezik rá, hogy családi házukat egyedül, 17 évesen kezdte el építeni – mindenféle banki kölcsön nélkül – némi villany- és gázszerelői segédlettel, és mindössze 2 év alatt elkészült! Mikor 1970-ben megnősült, már ebben a házban talált otthonra a felesége – idén ünnepelték 50. házassági évfordulójukat – és az akkor megszülető elsőszülött fia is.

Ma is ebben a házban él feleségével. Két fia, hat unokája és már egy dédunokája is van. Elmondása szerint soha nem volt még beteg. Nem ismeri a lázat és az influenzát! Leszámítva azt az öt évet (2010–2015), mikor öt infarktuson esett át. Aztán beültettek egy ICD-t a bőre alá, mellyel megszűntek a szívritmuszavarai és fulladásai. Azóta újra rendületlenül dolgozik. Pedig egy másik „különleges adottsággal” is meg kell küzdenie, ami már-már hihetetlennek tűnhet. Jani bácsinak – fiatalabb kollégái csak így szólítják – ugyanis mindössze 65/45 az átlagvérnyomása, de már volt 45/13 is. (Az átlag, normális vérnyomás fiatalabb korban 120/75, az idősebbeknél 135/85) És most ájuljon el a kedves olvasó, mert mindezek dacára, magas vérnyomás elleni gyógyszert kell szednie, ugyanis néha 95/65-re is felmegy a „pumpa”, és ez már olyan magas (!) az ő esetében, hogy az veszélyeztetné az egészségét. Hogy öt infarktusa ellenére még él, úgy gondolja, annak köszönheti, hogy ilyen hihetetlenül alacsony a vérnyomása. És mégis, mindezek ellenére, nem szándékozik abbahagyni a munkát. „Ha leülök tv-t nézni otthon, látom, hogy mi van a képernyőn, ám ha megkérdezik, miről szól a film, nem tudom elmesélni! Ott, a képernyő előtt is azon jár az eszem, hogy a soron következő feladataimat miképpen kell majd megoldani.”

„A családom mellett, a munka az életem! Azt hiszem, soha nem tudnám abbahagyni.”

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2020. december 5. oldal.
bit.ly/hirmondo-2020-december

Az idősebb, régen itt élő budakesziek bizonyára emlékeznek még az Fő utca–Erkel utca sarkán a Benei cukrászdára – ma Szöszi cukrászda –, mely 1983-ig működött. A családi vállalkozásban együtt dolgozott Benei Sándor, a cukrászda vezetője és fia, Benei László, valamint fiatal felesége, a Lengyelországból származó Jolanta asszony is, aki bájos akcentussal szolgálta ki az akkor odajáró nassolókat. Aztán 1983-ban megváltozott minden, és egy nagy karrier vette kezdetét. Benei László és felesége, a Benei Sándor által őrzött családi receptek alapján, egy cukrászdinasztia szaktudásával, profizmusával készült nápolyikkal, ostyákkal és édes-sós teasüteményekkel – egy klasszikus – alulról építkező, nagy magasságokba érkező sikertörténet valósítottak meg. Történetük, a rendületlen kitartás, emberfeletti szorgalom, innovativitás és minőséget őrző szakmaiság mintapéldája. Mindezekről kérdezzük Fajván Pétert, a BENEI és Társa Kft. kereskedelmi és pénzügyi igazgatóját.

Mi, budakesziek is fogyasztjuk a Benei-féle termékeket, de sokan, talán nem is tudják közülünk, hogy ez a történet Budakesziről indult el.

Igen, ám a vállalkozás gyökerei sokkal régebbre és mes ­ szebbre vezetnek vissza. A BENEI és Társa Kft. egy cukrász dinasztiára épülő vállalkozás, amelynek alapjait a
Benei nagyszülők és szülők korábbi cukrászata jelentette. Az 1900-as évek elejétől kezdődően a család színvonalas cukrászdát üzemeltetett Berettyóújfaluban, majd később Debrecenben, legvégül pedig Budakeszin, ahonnan aztán elindult a nápolyik és aprósütemények gyártása, először kisipari körülmények között, Fő utcai családi házuk garázsában, melyet aztán tovább bővítgettünk. Innen indultak el az országot, majd a külföldi piacot meghódítani a süteményeink, dolgozóink létszáma pedig a kezdeti 3 főről rövidesen 15 főre emelkedett. 1992-ben helyeztük üzembe az első automata ostyakészítő gépsort, amivel szinte egyidejűleg új termék készítésének lehetősége is megnyílott. Ezek a sikerek a cég további fejlesztését igényelték, aminek
eredményeképpen az egyéni vállalkozásból betéti társaság lett, és a dolgozói létszám felduzzadt immáron 40 főre, 1996-ban pedig már üzembe helyezték az első automata nápolyi gyártó gépsort is.

Gondolom, gyorsan kinőtték a termelési lehetőségeiket a budakeszi garázsban?

Először a budakeszi ipari parkban próbáltunk felépíteni a termelési és technikai igényeinknek megfelelő üzemet a Budakeszin, a Tiefenwegben, de aztán ez nem valósulhatott meg. Ekkor találtunk rá 1997-ben Budapesten, a XV. kerületi Bogáncs utcában egy felszámolt tejüzemre, melyet megvásároltunk a budakeszi OTP segítségével és aztán átalakítottunk. Így ez a 30 000 m2 -es terület és a rajta elhelyezkedő 7500 m2 -es ingatlan már alkalmasnak mutatkozott a fejlesztési elképzeléseink megvalósításához. Az új termelő üzem kialakítása kb. 2-3 évet vett igénybe, és 2000-ben megtörténhetett az átköltözés. Ezzel egyidejűleg a korábbi betéti társaságból korlátolt felelősségű társaság lett és a dolgozói létszám is megnövekedett 100-130 főre. A fejlődés nem csupán a cég nagyságában mutatkozott meg, hanem új termékek is megjelentek, amelyekkel új technológia alkalmazására is sor került. Az édes és sós teasütemények széles palettája került föl a sokféle nápolyi mellé a terméklistára. Az ehhez szükséges gyártó és csomagoló gépek alkalmazása pedig a szakmai színvonalat növelték.

Manapság napi szinten mekkora mennyiségben gyártják a termékeiket?

Napi szinten öt-hat tonna teasütemény gyártására vagyunk képesek, míg a hétféle ízesítésű nápolyiból, ostyából 15-20 tonnát készítünk, nyilván,amennyire igény van. A teasütemény gyártása sokkal több kézimunkát igényel, a nápolyik, ostyák előállítása egyszerűbb, gépiesítettebb.

Hányan dolgoznak most önöknél?

250 embernek adunk munkát. Ennek fele saját állományú dolgozó, a másik fele munkaerő kölcsönzőből bérelt munkaerő. A járvány kapcsán nemrégiben megpályáztunk és megnyertünk egy munkaerő megtartó támogatást. Egyébként a család összes tagja kiveszi a részét operatívan a vállalkozás feladataiból. Benei László és Benei Lászlóné mint ügyvezetők, ifj. Benei László mint termelési igazgató, jómagam és feleségem, Fajvánné Benei Kinga pedig az értékesítés, marketing és pénzügyi területekért vagyunk felelősek. És nem szabad megfeledkezni gyermekeinkről – Lili és Szofi – sem, akik a „minőségbiztosításért” felelősek. 

Mennyire jelenik meg a robotizáció az üzemben?

Régi vágyunk, hogy nemcsak a nápolyi készítést automatizáljuk, hanem az aprósütemény készítést is. Néhány hónapja nyertünk egy technológia gépesítésre, automatizálásra is támogatást, mely újabb löketet fog adni cégünknek.

Jelenleg hol találkozunk termékeikkel bel- és külföldön?

Termékeink 38%-át exportáljuk, a többit a magyar piacon értékesítjük. Minden nagyobb áruház- láncban bent vagyunk. Két legnagyobb partnerünk a Lidl és Tesco. De készítünk a Tesco, Lidl és a CBA számára saját márkás termékeket is, emellett kisebb cégeknél, üzleteknél is megtalálhatóak termékeink. A környező országok közül Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szlovákia, Románia, Bulgária üzleteiben találkozni termékeinkkel. Alkalmanként pedig az Egyesült Államokba, Kanadába és Kínába is viszik a Benei nápolyit.

Ez jelentős logisztikai feladat is.

Gyakorlatilag az egész országot behálózzuk Záhonytól Pécsig, Soprontól Szegedig. Saját logisztikánk van, 15 autónk járja az országot. Vannak raktáraink Miskolcon, Szegeden, Pécsett, de azért elsősorban a közvetlen boltba szállítást preferáljuk, mert ez biztosítja leginkább termékeink frissességének megőrzését.

Mennyi az éves árbevételük?

Csaknem 2,5 milliárd forint.

Elképesztő ez a fejlődés.

A cég kinőtte magát! Próbáljuk a vállalatot átalakítani, mert ez bizony már egy vállalat, messze túlnőve egy családi vállalkozás kereteit a rengeteg beszállítóval, a több száz partnerrel, a 60-70 féle termékünkkel. Elindultunk a multizálódás irányába. Az a célunk, hogy minden egyes területnek meglegyenek a megfelelő felelősei. Annyira sokrétű a feladat, hogy már nem tudunk mindenre koncentrálni.

Milyen jövőképet képzel a cég számára?

Mindenképpen szeretnénk a Benei nevet tovább vinni, változatlanul száz százalékban egy családi vállalkozás keretein belül. Új, korszerű termékekkel is bővíteni fogjuk a kínálati listánkat és olyan csomagolási megoldásokat is szeretnénk bevezetni, amellyel száműznénk a műanyag használatát.

Budakeszi Hírmondó 2020. december  6. oldal.
https://hirmondo.budakeszi.hu/wp-content/uploads/2020/12/Hirmondo-2020-12.pdf

Horváth Jenő

A Budakeszin élő lakberendező, Pataki Judit pályafutása nem tartozik a mindennapos élettörténetek közé. Pályaelhagyásáról, rövid, de annál sikeresebb lakberendezői karrierjéről és most megjelent könyvéről kérdeztük.

Igazán nem mondható szokványosnak a pályafutása! Miképpen lett a hivatását szerető óvónőből lakberendező?

1992-ben költöztünk férjemmel és két pici gyermekünkkel Budakeszire az akkor épült házunkba. Úgy is mondhatnám, hogy a saját házunk volt az első múzsám, ahol a férjemmel együtt alakítgattuk, lépésről lépésre házunk belső tereit, a kertünket. Egyszerűen szerettük, szeretjük a mai napig az otthonunkat.

A lakberendezés kezdetben számomra hobbi volt, mint nagyon sok nő számára, aki szereti csinosítgatni az otthonát. Egy idő után viszont úgy éreztem, van némi affinitásom hozzá, és szeretnék vele komolyabban foglalkozni. Rengeteg lakberendezési magazint, könyvet vásároltam, amiből nagyon sok inspirációt kaptam és úgy éreztem, hogy az ott látható enteriőröket én is meg tudnám valósítani. Nagyon szerettem az óvónői hivatásomat, az ottani kolléganőimet, az ottani közösséget; de aztán elérkezett egy pont, mikor 44 évesen úgy éreztem, hogy most vagy soha, mert aztán már késő lesz. Ezt követően pedig egy évre beültem az iskolapadba lakberendezést tanulni.

És aztán…? Nem lehetett könnyű az indulás!

Ez egy óriási kihívás volt! Otthagytam az óvodát, és azon gondolkodtam, hogy mi fog most történni, mi lesz, ha nem találok munkát! Nagyon sok kétely volt akkor bennem és egy óriási bizonyítási vágy, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet.
Hobbiból lett egy hivatásom, mely szépen, lassan épült fel. Ez sok év munkája. Ma már 12 éve dolgozom ezen a területen. Lakások, házak belső tereinek tervezésével foglalkozom. 

Ahogyan az ön által átalakított lakások képeit nézem, elsősorban régi, polgári enteriőröket látok.

Nagyon szeretem a régi nagypolgári lakásokat, a nagy belmagasságú tereket. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy klasszikus polgári enteriőröket tervezek. A múlt értékeinek megtartása mellett azért szeretem bevinni a jelent is a tervezésbe.

Nagyon karakteresek az ön által megálmodott, berendezett terek! Ami elég távol áll a ma leginkább meghatározó minimál vagy akár a mediterrán irányzattól.

Szeretem a világos, pasztell színeket, a tágas tereket. Nagyon közel áll hozzám az angolszász stílus, ami nem a meglévő trendre törekszik, hanem a kényelmes, időtálló otthonra.

Várostörténeti érdekességekkel és persze sok-sok lakberendezéssel, néhány napja megjelent egy könyv, Padok & Pamlagok – Enteriőrök Pesten és Budán címmel, melyben lakberendezői pályafutásának néhány helyszínével ismerkedhetünk meg, remek fotóillusztrációk társaságában.

Miután elkészült egy általam tervezett lakás és elégedett voltam az eredmén ­ nyel, akkor mindig készítettem róla fotókat, melyeket kivétel nélkül Darabos György készítette. A városhoz tartozó képek többségét szintén ő fotózta. Nem volt egyszerű a rengeteg képből kiválogatni a könyvben szereplőket. Nagyon hálás vagyok a szerkesztőmnek, Molnár Szilvinek és a grafikusomnak, Sólymos Ágnes Eszternek, akik nagyon sokat segítettek a könyv létrehozásában. A könyv öt fejezetre van osztva: Víziváros és Krisztinaváros, Felhévíz és Rózsadomb, Vizafogó, Belváros és a Hegyvidék. 14 lakást mutatok be 14 hozzá tartozó történettel. A könyv végén pedig az Útravalóban hasznos tanácsokat olvashatnak felújítással, lakberendezéssel kapcsolatban, és itt tekinthetik meg a lakások alaprajzait, valamint egy-egy lakás, felújítás előtti képeit.

Lánya, Pataki Lili szeptemberben a Glamour 2020 Gálán a feltörekvő lakberendezők kategóriájának díjazottja lett.

Lili az egyetem elvégzése után marketingesként dolgozott egy cégnél, ami egy idő után nem volt igazán vonzó számára. Felajánlottam neki, ha érdekli a lakberendezés, álljon be mellém és tanuljon. Időközben megtanulta a számítógépes tervezést is, a munka ezen részét már ő végzi. Három éve dolgozunk együtt. Önállóan is tervez, és kutatja a lakberendezés legújabb technikáit, megoldásait. Új dolgokkal ismertet meg, én megtanítottam neki a szakmát, ő pedig megtanít az újdonságokra.

Milyen célokkal indul az elkövetkező éveknek ilyen sikerek után?

Nagyon sok terv van a fejemben. Szeretnék még sok szép lakást tervezni az ügyfeleim és magam örömére.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2020. december  5. oldal.
https://hirmondo.budakeszi.hu/wp-content/uploads/2020/12/Hirmondo-2020-12.pdf

Nemes gesztus, nagylelkű felajánlás egy budakeszi vállalkozótól advent idején! Budakeszi, így szeretünk!

A felnőttkori lábbetegségek 80%-a a gyermekkorban viselt rossz lábbelik miatt alakul ki. Ennek megelőzésére fejlesztette ki a Budakeszin élő technikus-cipészmester a SUPI+ elnevezésű speciális gyermek gyógycipő családot. Interjúnkban ennek a sikeres minőségi terméknek a történetével ismerkedhetünk meg.

Miképpen indult a pályafutása?

Tulajdonképpen egy véletlen találkozás hozott a cipőkészítés világába. Körmenden, a postán dolgoztam a 60-as években és közben beiratkoztam az ottani gimnázium esti tagozatára, ahol együtt érettségiztem 1968-ban a Savaria Cipőgyár körmendi gyáregységének az igazgatójával (ez a mai fülnek talán furcsa, de az akkori rendszerben gyakori volt az ilyen alacsonyabb iskolázottság, az állami vállalatok vezetőinél). Ő javasolta nekem – látván egy biztosabb jövőre vágyó terveimet  –, hogy menjek el a cipőgyárba dolgozni, ahol sok lehetőséggel találkozhatok. Így szereztem itt meg aztán a szabász-, cipőfelsőrész-készítő képesítést, mely elindított ezen a pályán, hogy aztán végigjárjam a szakma lépcsőfokait. A katonaság után megnősültem, felkerültem Budapestre, ahol a Duna Cipőgyárban helyezkedtem el. Itt szereztem meg a technikusi végzettséget. Aztán a PEMÜ-nél , Solymáron dolgoztam, ahol sarkak, talpbélések, talpak műszaki tervezésével foglalkoztam. 1984-től pedig már lakhelyemen, Budakeszin kezdtem el „maszek” (akkor így hívták a kisvállalkozókat) életemet. Különböző szövetkezeteknek, cégeknek bérmunkában készítettem cipőket, de javítással is foglalkoztam.

Mi vezette az ortopéd cipészet irányába? 

Már a „maszek” éveim kezdetén volt egy belső kényszerem, hogy az eddigi szakmai sikereim nem elégítik ki az ambíciómat, úgy éreztem, többre vagyok képes. Elkezdtem szakmai kiállításokra járni, mert kíváncsi voltam minden újdonságra, a cipészet technika változásaira, friss információkra, bármire, amit el lehetett lesni. Közben letettem az ortopéd cipész vizsgát, és ezzel párhuzamosan megkeresett egy cég, ahol az én szakértelmemet is figyelembe vették ortopéd gyermekcipőik gyártásának beindításakor.

Mi adta az utolsó lökést ahhoz, hogy végképpen a gyermek gyógycipők fejlesztése, gyártása felé forduljon?

A 80-as évek második felében, a XI. kerületben működő Salus cégnek is dolgoztam, akik gyermek ortopéd cipőket gyártottak. Itt ismerkedtem meg a nagy szakmai tekintélyű dr. Temesszentandrási Hedvig főorvos asszonnyal, akiről aztán kiderült, hogy ugyancsak Budakeszin él. Sokat köszönhetek neki, ő hívta fel a figyelmemet az ún. supináló sarkú cipőre is, mely a kiinduló pontja volt tulajdonképpen az én további szakmai karrieremnek. Ennek mentén fejlesztettem aztán ki sokéves munkával a SUPI+ gyermekcipő családot (szandál, szandálcipő, őszi-tavaszi cipő, téli lábbeli). Ez nem ortopéd cipő, hanem egy ún. testtartás-, lábbetegség megelőző, korrigáló, speciális cipő, melyet aztán egy másik neves ortopéd orvos professzor, dr. Bender György is letesztelt és biztatott, hogy kezdjem el gyártani, mert erre nagy szükség van.

Egy kicsit részletesebben elmondaná ennek a csodafejlesztésnek, a SUPI+ termékcsaládnak a lényegét, már amennyiben ezt egy SUPI+ lábbeli kézbevétele nélkül be lehet mutatni?!

A SUPI+ lábbelik – melyeket egyébként Bokor-cipőként forgalmazunk és ez a termék talpán is olvasható – a 3 T elvét képviselik: tartanak, támasztanak, tornásztatnak. Korábban az ortopéd cipők és az általános lábbelik között nem volt olyan átmeneti, illetve a két típus előnyeit ötvöző lábbeli, mely az egész napos viselet közben segítette volna a láb statikai egyensúlyát, a csontozat helyes tartását, valamint az izomzat fejlődését. A minőségi nyersanyagokból, igényesen, kézzel készített SUPI+ cipő családnál a betét nélküli támasztás a hos – szan előrevezetett erős, magas kéreggel történik, a láb bedőlését az ék alakú alátámasztás (supináló sarok) akadályozza meg a belső oldalon, ez mechanikusan alátámasztja a viselőjének a  sarkát. Ebből a supináló szóból lett cégünk neve, a SUPI+, mely ipari jogvédelem alatt áll.

És mit jelez a SUPI mellett a +?

Ez azt jelenti, hogy az ún. SUPInáló sarok mellett, egyéb újdonságok is vannak ebben a termékcsaládban, melyekről már fentebb szót ejtettem.

Miből készülnek a cipők és milyen méretben?

Régen a szabványok nagyon szigorúak voltak. Ma minden eladható. Ha kell, világít, csilingel, mert az tetszik a gyereknek, és szinte minden műbőrből készül. A cipők többsége ma anatómiailag abszolút nem alkalmazkodik ahhoz, hogy a gyermekeknek nem lehet olyan cipőt készíteni, mint a felnőtteknek. A gyerek lába még 8-9 évesen is a belső oldalán egyenes, azt nem szabad olyan cipőbe kényszeríteni, ami tereli a nagyujjat. Ma a gyerekcipők 90%-ának orr része nem engedi, hogy kiterüljön a gyerek lába. Sajnos, ma már 19–20-as méretben is készülnek sportcipők, ugyanúgy befelé szűkülve, mint a felnőttekké. Mi a cipőinket kívül-belül bőrből készítjük, a belső talprész is nedvszívó. Mindössze a talp készül gumiból, műanyagból.

Miképpen és hol történik az értékesítés?

Itt, a műhelyünk előterében, ahol az én sok évtizedes tapasztalataim alapján – többek között a már kitaposott cipő állásából – állapítom meg, hogy elegendő-e a gyermekek számára a lábbetegséget megelőző, speciális, korrigáló cipő, melyekből itt nagy a választék. Problémásabb láb esetén is tudunk egyéni megoldást, azt is rövid határidővel elkészítjük, de online rendeléseket is felveszünk. 20 féle modellünk van, 18–38 közöttiek a cipőméreteink, így sokszor előfordul, hogy az édesanyák is vásárolnak cipőinkből.

Nagy az ismertségük?

Budakesziről sokan jönnek, gyakran az itteni gyerekorvosok, védőnők javaslatára, vagy éppen a szülők viszik hírünket, de a Buda környéki térség többi településéről és Budapestről is megtalálnak minket. Kaposvárról, Kecskemétről is kapunk megrendeléseket, ahol a gyógytornászok ajánlják cipőinket.

Ez is egy családi vállalkozás, akárcsak a Hírmondó legutóbbi számában bemutatott Mayer-szörp esetében volt olvasható, légvonalban mindössze 100 méterre egymástól!

Igen, manufaktúránk fiam Lazzari 75 Kft.-jén belül működik, melynek lányunk is tagja. Rajtam és feleségemen kívül több alkalmazottunk is van.

Ritkán tapasztalom, hogy a beszélgetés ideje alatt az interjúalany mindvégig lelkesen, csillogó szemekkel válaszol a feltett kérdésekre. Ön jövőre lesz 73 éves, és most ünneplik 50. házassági évfordulójukat feleségével, Piri asszonnyal. Nem azt érzékelem, hogy foglalkoznának a visszavonulással!

Örömmel csináljuk, szellemileg és fizikailag is karban tart minket, sok örömet okoz nekünk ez a munka. Nem is gondolunk rá, hogy abbahagyjuk!

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2020. november 8. oldal.

https://hirmondo.budakeszi.hu/wp-content/uploads/2020/11/Hirmondo-2020-11-1.pdf