2025. február 1-től a IV-es körzet (korábban dr. Kovács Sándor, fogorvos, vegyes körzet) helyettesítését a Fő utca 179-ben dolgozó három fogorvos (dr. Zolnai Katalin, dr. Horváth Kristóf és dr. Vasi Gábor) látja el a rendelési időben. A praxisjog értékesítését követően új fogorvos érkezik a IV-es körzet ellátására.
Elérhetőségek és rendelési idő az alábbi linken érhető el.
https://ek.budakeszi.hu/alapellatas/fogorvos
Budakeszi Egészségügyi Központ
Juhos-Kiss Eszter, a budakeszi Czövek Erna Alapfokú Művészeti Iskola szolfézstanár-igazgatóhelyettese a Magyar Tudományos Akadémia 27. alkalommal meghirdetett pályázatának egyik díjazottja lett. A köznevelésben tanító gyakorló pedagógusok tudományos kutatómunkájának megbecsülésére és ösztönzésére létrehozott díjat tizenkét pedagógus nyerte el, akik 2024. október 14-én vehették át az elismerést Freund Tamástól, az MTA elnökétől.
Honnan indult el pályája, mely elvezetett ehhez a jeles elismeréshez?
Juhos-Kiss Eszter: Középfokú zenei tanulmányaimat a győri Zeneművészeti Szakközépiskolában (ma Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium) kezdtem hegedű és szolfézs szakon, majd a Zeneakadémián karvezetést tanultam, ugyanakkor a képzés velejárójaként szolfézs- és zeneelmélettanári diplomát is szereztem.
Mióta dolgozik Budakeszin a Czövek Erna zeneiskolában szolfézstanárként?
J.-K. E.: 2001 óta. Csaknem 25 éve szolfézstanárként kerültem ide, és 9 éve igazgató-helyettesi feladatokat is ellátok. Emellett a barokk repertoárral rendelkező budapesti Albinoni Kamarazenekarban hegedülök.
A szolfézs a zenetanulás alapja…
J.-K. E.: A szolfézs tárggyal a kottaolvasást tanítjuk, és a zenei hallást fejlesztjük. Ha egy muzsikus nincs birtokában a zenei írás és olvasás készségének – ezzel lehet, hogy sokakat megbántok -, az tulajdonképpen zenei analfabéta. És ezt igazán nem negatívumként mondom, mert amúgy tisztelem és csodálom azokat, akik ösztönösen találnak rá a zenére és válnak akár remek muzsikusokká is.
Kodály Zoltán gondolatát idézve az érti igazán a kottát, aki „látja, amit hall, és hallja, amit lát”. Ez azt jelenti: ha ránézek a kottára, nem kell hangszeren lejátszanom a dallamot, hogy meghalljam, ami a kottában látható. Nekünk itt a zeneiskolában az egyik célunk az, hogy megtanítsuk a növendékeket kottát olvasni és játszani a hangszerén, és eljuttatni egy olyan szintre, ahol már nincs szükség állandó külső kontrollra, hanem önállóan, magabiztosan tudjon zenélni.
Tavaly októberben ön egy jelentős díjat vett át Freud Tamástól, az MTA elnökétől. Díjazott pályamunkájának teljes címe egy átlagolvasó számára erős magyarázatra szorulna, ezért annak csak rövidített változatát idézném: „Az afázia zeneterápiája.” Szolfézstanárként miképpen került az érdeklődési körébe ez a téma?
J.-K. E.: 2019-ben megszólalt a telefon a zeneiskolánkban. Budakesziről, a Szanatórium utcában működő Magyar Honvédség Rehabilitációs és Krónikus Utókezelő Intézetéből kerestek minket, hogy van egy másfél éve kezelt betegük, aki stroke következtében elvesztette a beszélő képességét, de képes szöveggel énekelni. Úgy gondolták, hogy a zeneiskolában találnak majd valakit a tanárok közül, aki elvállalja, hogy egy hónapig bejár a kórházba, és énekeltetni fogja a pácienst.
Végül is én lettem az, aki elvállalta ezt az akkor még számomra is teljesen ismeretlen feladatot. Némi iránymutatást ugyan kaptam a megbízóimtól, de amúgy teljesen rám bízták, hogy hogyan és milyen dalok felhasználásával énekeltetem a beteget. Az egy hónapból aztán négy év lett…
Ez a története az afáziával való találkozásomnak, melyről korábban semmilyen ismereteim nem voltak.
■ Mi is valójában az afázia?
J.-K. E.: Az afázia a nyelvi képességek szerzett zavara. A nyelvi zavarhoz gyakran beszédzavar is társul. A „szerzett” kifejezés arra utal, hogy az érintett korábban már birtokában volt a nyelvhasználatnak, de valami oknál fogva megsérült ez a képesség. Az afázia leggyakoribb kiváltó oka a stroke, de kialakulásának hátterében állhat baleset, műtéti beavatkozás vagy akár tumor is.
Miképpen kezdte el gyógyító munkáját ebben az ön számára is addig ismeretlen területen?
J.-K. E.: A kezdeti sikertelen verbális kommunikációs kísérletek után elkezdtünk népdalokat énekelni, és őszintén meglepett, hogy ami élő beszéddel nem ment, az a dalok segítségével megszólalt. Első élményeim, megtapasztalásaim után persze még sötétben tapogatózva próbálkoztam ezzel meg azzal, aztán elkezdtem szakirodalmat olvasni, majd felkutatni azokat a szakembereket, akik Magyarországon az afázia zeneterápiájával foglalkoznak. Mindezek mellett saját tapasztalásaim is sokat segítettek. A tudatosan tervezett és felépített foglalkozásaim alkalmával jelenleg is gyakran hallgatok intuícióimra. 2020 tavaszán aztán jött a covid járvány…
…és gondolom, a járvány váratlan megjelenése sok gondot okozott ebben a terápiás folyamatban…
J.-K. E.: Sajnos a lezárások után megszűntek a lehetőségek, a kórházba sem járhattam be, hogy folytathassam az afáziás pácienssel a terápiás éneklést.
És a covid után miképpen alakult ez a történet?
J.-K. E.: Egyrészt megpróbáltam felkutatni Magyarországon azokat a szakembereket, akik zeneteraputaként afáziásokat énekeltetnek, és egyúttal néhány ilyen foglalkozásra is eljártam, kíváncsi voltam, hogy mások miképpen csinálják.
Másrészt pedig sikerült a régi páciensemmel tovább folytatni a terápiát, ezúttal már online. Ugyanis a covid idején ő is hazakerült a kórházból, de olyan messze lakott tőlem, hogy a személyes terápiát nem tudtam már vállalni. Csaknem négy évig foglalkoztam vele -s bár ez kis eredménynek tűnik – ez alatt az idő alatt sikerült vele megtanítani olyan alapszavak, szókapcsolatok, mondatok használatát, melyeket a mindennapi életében alkalmazni tud. Ma már nem folytatom a terápiáját, de tudomásom szerint a verbális kommunikációja azóta is szépen javul.
■ Ezzel az afáziás történettel az ön élete is sok tekintetben megváltozott…
J.-K. E.: Még a covid járvány idején elhatároztam, hogy komolyabban elmélyedek ebben a témában. Ezért felvételiztem a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának Doktori Iskolájába. A tanulmányi időszak alatt igyekeztem minél több pácienssel foglalkozva saját tapasztalatokra szert tenni. Eljutottam a budapesti Észak-budai Szent János Centrumkórházba, a Telki Hold Otthonba, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházába, a győri Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórházba, és a győri Hajléktalanokat Segítő Szolgálatra. Most ott tartok, hogy beadtam a doktori disszertációtervezetemet, s várom, hogy elfogadják a fokozatszerzési kérelmemet ennek a négy éves tanulmányi útnak a végén. Az a tudományos munkám, amit beadtam az MTA pályázatára, s melyről már a cikk bevezetőjében szó esik, tulajdonképpen megegyezik ezzel a doktori disszertációtervezettel.
Ez az MTA által már díjazott, de az egyetem által még elfogadásra váró doktori disszetációt nyilván azzal a céllal írta meg, hogy az afáziások rehabilitációja, a zeneterápia nagyobb figyelmet kapjon a magyar egészségügyben.
J.-K. E.: A klinikumban, azaz az egészségügyi intézményekben a logopédusok mellett nagyobb teret kellene biztosítani a zeneterapeuta szakembereknek a stroke utáni rehabilitációban, azonban a zeneterapeuta szakma még nem olyan elfogadott és megszokott a hazai kórházakban, mint ahogy az elvárható lenne.
Ugyanakkor a zeneterapeuta képzésben sem központi téma az afázia zeneterápiája. A hallgatók egyáltalán nem vagy legfeljebb érintőlegesen találkoznak a témával. A civil szférában azonban léteznek olyan érdekvédelmi szervezetek, melyek az afáziával élőket karolják fel. Közülük kiemelném az Afázia Egyesületet, mely hetente többször ismétlődő – egyéni, kis- és nagycsoportos – rehabilitációs tevékenységet végez, illetve szolgáltatásokat nyújt a baleseten vagy stroke-on átesett afáziások gyógyulása és rehabilitációja érdekében, mely az érintetteknek és családtagjaiknak konkrét segítséget jelent.
Fáradságos, nehéz évek állnak ön mögött. Mivel zárhatnánk ezt a beszélgetést?
J.-K. E.: Budakeszi zeneiskolai munkám mellett szeretném, ha megtalálnának a lehetőségek ezen a szakterületen is – bár néha már látom ennek a jeleit is. Ám egy személyes vallomást is hadd tegyek itt a legvégén. Az elmúlt években csak szakirodalmat olvastam, mert nagyon megszerettem ezt a számomra új kihívásokat ígérő területet, de a most következő időkben arra vágyom, hogy ismét olvashassak szépirodalmat is.
Horváth Jenő
A MOHU 2025-ben négyszer annyi zöldhulladékot szállít el ingyenesen Budakesziről, mint előző évben. A matricákat kiosztották a szerződő háztartásoknak.
♻️ A fel nem használt matricákat az önkormányzatnál leadhatják. Akinek pedig szüksége lenne még több matricára, ugyanitt igényhet a készlet erejéig.
A dohányzás 12 féle rákot okoz!
A dohányzás még mindig nagy arányban tehető felelőssé a rák okozta halálozásokért.
✅️ Ma a budakeszi Nagy Sándor József Gimnáziumba vittük el a figyelemfelhívó „Ciki a cigi!” digitális eszközünket, mely a dohányzás káros hatásaira és veszélyeire hívja fel diákjaink figyelmét.
🩺 A rendszeres szűrővizsgálatok jelentős mértékben hozzájárulnak a daganatos betegségek korai felismeréséhez és sikeres kezeléséhez.
❗️Vigyázzunk egészségünkre!
A Géniusz az első olyan tudásalapú kvíz, ahol a játék nemcsak a tájékozottság próbatétele, hanem a gyorsaság, az állóképesség, a kitartás és az idegek csatája is. Az a játékos, aki tíz ellenfelét is képes legyőzni, a 10 millió forintos fődíj mellett kiérdemli a Géniusz címet is. Az ATV 4. évadában, az elmúlt év végén egy Budakeszin (Nagyszénászugban) élő egyetemi hallgató, Kereszturi Ákos sikeréért szurkolhattunk, aki izgalmas csaták után az évad győztese lett. Győzelme a Budakeszi Hírmondó figyelmét sem kerülte el, ezért megkerestük őt, hogy megtudjuk, mi is a titka sokirányú tájékozottságának.
Hogyan lehet valakiből sikeres kvízversenyző?
Kereszturi Ákos: A kvíz iránti szeretetem és elkötelezettségem részben annak köszönhető, hogy a jogi egyetemen ismertem meg a legjobb barátomat, akinek egy kvízmester ismerőse a belvárosban tartott ilyen játékokat. Miután kipróbáltuk magunkat, ez a közös érdeklődés hamar egy heti két-három alkalmas hobbivá fajult. Annyira megszerettük ezeket a kvízesteket, hogy ennek hatására meg is született az elhatározás: mi is szeretnénk eljutni arra a szintre, hogy akár egy olyan nívós tv-műsorban is megmérettessük magunkat, mint az akkoriban induló Géniusz.
Akkor tulajdonképpen kapóra jöhetett a Géniusz elindulása, mert az elmúlt egy-két évtized agybutító, gagyi valóságshow-i szinte elsöpörték az ilyen jellegű műsorokat a tv-csatornákról…
K. Á.: Igen, azok a korábbi legendás, nagyon jól kitalált vetélkedők valóban kikoptak hosszú időre. Sajnos, ameddig igény van a valóság show-kra, és megéri a kereskedelmi csatornáknak, addig ezek még műsoron lesznek jó ideig. De nekem úgy tűnik, hogy ismét egyre nagyobb az érdeklődés a kvíz műsorok iránt is, melyet a Géniusz sikere is bizonyít. Folyamatosan növekedik a nézettsége.
Sokat töprengtem azon – miközben szurkoltam önnek a képernyő előtt -, hogy lehet képes arra egy 24 éves fiatalember, hogy 10 másodperc alatt választ adjon olyan kérdésekre, melyek az emberi kultúra legkülönfélébb területeit ölelik fel. Legyen szó akár ásványok összetételéről, a periódusos rendszerről, földrajzról, több évtizeddel ezelőtti rock-pop dalok szerzőinek nevéről, vagy akár egy csip-csup bulvár hírről… Azt még értem, hogy valaki egy-két területen nagy ismeretekkel rendelkezik, de az olyan hihetetlennek tűnik, hogy az emberi agy ilyen sokféle információ tárolására legyen képes!
K. Á.: Amit ön 10 másodpercnek érzett, az bizony csak 5 másodperc volt! Néha, ott benn a ringben én is hosszabbnak éltem meg azokat a pillanatokat a nehezebb kérdéseknél, ahol rengeteg minden átfutott közben az agyamon.
Ami viszont a sokrétű érdeklődést illeti, ehhez nyilván kell egy állandóan meglévő motiváló kíváncsiság az emberben, hogy azokban a témákban is megtaláljon olyan érdekes szálakat, információkat, amelyekről azt gondolná, hogy egyébként nem igazán érdeklik őt.
K. Á.: A Géniusz tíz témakörének kézzelfogható köze van a körülöttünk lévő világhoz, és én szerencsémre már kisgyermek korom óta kíváncsi voltam. Egyaránt szívesen néztem meg egy, a szavannák élővilágáról dokumentumfilmet, mint ahogy egy 2. világháborúról szólót, vagy szinte bármilyen sporteseményt szívesen követtem. Fontos volt számomra, hogy ki, mit, hol talált fel, hol állították elő… Nagyon érdekelt a földrajz is, imádtam az atlaszokat forgatni. Gyakran követtem és követem a Spectrum, a Discovery Channel, a National Geographic, a History Channel műsorait. És a zene is mindig fontos része volt az életemnek, kedvencem a keményebb rock és a heavy metal, valamint nagyon szeretem a 1960-80as évek közötti klasszikus pop-rock zenéket, de a komolyzenét sem vetem ám meg. Bármennyire is meglepő, de zeneélvezőként észreveszek olyan finomságokat, inspirációkat, melyek Wagner, Csajkovszkij, Muszorgszkij vagy akár Bartók hatását is mutatják a heavy metal zenében.
Fel lehet készülni egyáltalán egy kvíz vetélkedőre, ahol kérdések millióiból válogathatnak a műsor szerkesztői?
K. Á.: Felkészülni legfeljebb csak idézőjelesen lehet! Annyit tehetek az ügy érdekében, hogy célzottan olyan témákról olvasok, melyekről tudom, hogy nincs még hozzá megfelelő mélységű ismeretem. Ilyen például a bulvár, melyet nemigen követek. Nem érdekel a cele-bek magánélete, vagy hogy éppen ki hányta össze magát az Oscar-díj gálán…! A Géniuszban viszont a bulvár az egyik témakör, és fontos taktikai elem, ezért erre például tudatosan készültem.
Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg, ki a kitalálója a magyar lakodalmas rocknak?
K. Á.: Nem tudom!
Hát a Vajdaságból származó 4+2 együttes!
K. Á.: 4+2? Én csak 3+2-ről hallottam – most eszembe jutott!
Na, ezzel jól lebőgtem! De akkor már hadd kérdezzek még egy, talán nehezebb kérdést! Melyik két amerikai együttes volt a megalkotója a 60-as évek végén a jazz-rock stílusnak?
K. Á.: Az egyik a Chicago, a másikat nem tudom.
A másik együttes nevét Churchill egy 2. világháború alatt elhangzott mondása ihlette…
K. Á.: Így már beugrott, Blood, Sweat & Tears!
Utolsóéves joghallgatóként nyáron fogja átvenni a diplomáját. Mi lesz a folytatás?
K. Á.: Nagyon szeretnék kvízzel foglalkozni, akár bajnokságok, játékok profi légkörben zajló szervezése szintjén. Van pár közeli jóbarátom, akik szintén úgy gondolják, hogy jó lenne ezt minél szélesebb rétegekhez, minél jobb minőségben eljuttatni, mert ez csodás dolog, melyet korosztálytól függetlenül bárki játszhat, összehozza az embereket, remek közösségépítő, és nem utolsósorban sok mindent megtudhatunk a világról.
Úgy veszem észre, hogy egyre több kvízklub nyílik a vidéki városokban, a kisebb településeken is vannak kvízestek, ami örvendetes. Akárcsak az, hogy néhány éve ez a játék inkább az 50 feletti korosztály privilégiuma volt, ma viszont már azt tapasztalom, hogy az én generációm tagjai, egyetemista csapatok is megjelennek a kvízklubokban. Nevetgélnek, tanulnak, játszanak, egy tökéletes társasági élmény ez. Rengeteg potenciált látok ebben. Jó lenne a kvízezést az egyéni, illetve csapat szellemi sportok szintjére intézményesítetten felemelni, ami akár forradalmasíthatná a tv-s műsorok új korszakát is.
Kereszturi Ákos születése, 2000 óta él Budakeszin. A Pitypang ovi után a Széchenyi diákja lett, a BLA-ban focizott, aikidozott, és 10 évig az ELITE Basket Törökbálint kosárlabdázója volt. Széchenyis csapatával a 2015-ös Diákolimpián streetball országos bajnokságot, majd kosárlabda országos második helyezést szerzett. Tagja volt az U15 nemzeti kosárlabda válogatottnak, emellett a BEAC-ban sakkozott. Ákos gitáron és basszusgitáron is játszik a testvérével közösen alapított metál „garázszenekarukban”.
Hm_, úgy 18 évvel ezelőtt édesanyjával, Török Diánával készítettem egy interjút a közösségi munkával létrehozott játszótereink kapcsán. Ki gondolta volna, hogy az akkor még pöttömnyi két kisfia közül az egyikkel egészen másmilyen témában fogok majd interjúzni, csaknem két évtizeddel később.
Horváth Jenő
Önkormányzatunk a Darányi utca útépítési-, és a Meggyes utca útfelújítási munkáit a TOP Plusz pályázaton elnyert 300.000.000 Ft-ból valósítja meg. A kivitelezésre vonatkozó közbeszerzési eljárást – a megváltoztatott műszaki tartalomra való tekintettel – a jövő héten ismételten kiírjuk.
A műszaki tartalom az alábbiak szerint változik:
▶️A Darányi városrész gyalogosforgalmát két irányba vezeti el a megvalósuló beruhazás:
Február 3-tól, hétfőtől már 2 db mikrobusszal indul hétköznap reggelente 7.20-kor az iskolabusz járat Makkosmárián a Megyei út és a Makkosi út kereszteződésétől. ✅️ Tegnap egyhangúlag döntött erről a Képviselő-testület.
Nem enyhít a sebességkorlátozásokon az önkormányzat sem a Márity László úton sem a Fő utcán. A fekvőrendőröket viszont felszedi az önkormányzat a Márity L. úton.
Marad a 30 km/h sebességkorlátozás a Márity László úton, a Fő utca érintett szakaszán pedig a 40 km/h korlátozás érvényesítését kéri a Magyar Közút Zrt.-től az önkormányzatunk. A nemrég telepített két trafibox mérési beállításánál ezt vesszük figyelembe. Ma arról is döntött a képviselő-testület, hogy felszámoljuk a fekvőrendőröket a Márity László úton.
