Kereszturi Ákos is esélyes lehet a Géniusz cím elnyerésére
A Géniusz az első olyan tudásalapú kvíz, ahol a játék nemcsak a tájékozottság próbatétele, hanem a gyorsaság, az állóképesség, a kitartás és az idegek csatája is. Az a játékos, aki tíz ellenfelét is képes legyőzni, a 10 millió forintos fődíj mellett kiérdemli a Géniusz címet is. Az ATV 4. évadában, az elmúlt év végén egy Budakeszin (Nagyszénászugban) élő egyetemi hallgató, Kereszturi Ákos sikeréért szurkolhattunk, aki izgalmas csaták után az évad győztese lett. Győzelme a Budakeszi Hírmondó figyelmét sem kerülte el, ezért megkerestük őt, hogy megtudjuk, mi is a titka sokirányú tájékozottságának.
Hogyan lehet valakiből sikeres kvízversenyző?
Kereszturi Ákos: A kvíz iránti szeretetem és elkötelezettségem részben annak köszönhető, hogy a jogi egyetemen ismertem meg a legjobb barátomat, akinek egy kvízmester ismerőse a belvárosban tartott ilyen játékokat. Miután kipróbáltuk magunkat, ez a közös érdeklődés hamar egy heti két-három alkalmas hobbivá fajult. Annyira megszerettük ezeket a kvízesteket, hogy ennek hatására meg is született az elhatározás: mi is szeretnénk eljutni arra a szintre, hogy akár egy olyan nívós tv-műsorban is megmérettessük magunkat, mint az akkoriban induló Géniusz.
Akkor tulajdonképpen kapóra jöhetett a Géniusz elindulása, mert az elmúlt egy-két évtized agybutító, gagyi valóságshow-i szinte elsöpörték az ilyen jellegű műsorokat a tv-csatornákról…
K. Á.: Igen, azok a korábbi legendás, nagyon jól kitalált vetélkedők valóban kikoptak hosszú időre. Sajnos, ameddig igény van a valóság show-kra, és megéri a kereskedelmi csatornáknak, addig ezek még műsoron lesznek jó ideig. De nekem úgy tűnik, hogy ismét egyre nagyobb az érdeklődés a kvíz műsorok iránt is, melyet a Géniusz sikere is bizonyít. Folyamatosan növekedik a nézettsége.
Sokat töprengtem azon – miközben szurkoltam önnek a képernyő előtt -, hogy lehet képes arra egy 24 éves fiatalember, hogy 10 másodperc alatt választ adjon olyan kérdésekre, melyek az emberi kultúra legkülönfélébb területeit ölelik fel. Legyen szó akár ásványok összetételéről, a periódusos rendszerről, földrajzról, több évtizeddel ezelőtti rock-pop dalok szerzőinek nevéről, vagy akár egy csip-csup bulvár hírről… Azt még értem, hogy valaki egy-két területen nagy ismeretekkel rendelkezik, de az olyan hihetetlennek tűnik, hogy az emberi agy ilyen sokféle információ tárolására legyen képes!
K. Á.: Amit ön 10 másodpercnek érzett, az bizony csak 5 másodperc volt! Néha, ott benn a ringben én is hosszabbnak éltem meg azokat a pillanatokat a nehezebb kérdéseknél, ahol rengeteg minden átfutott közben az agyamon.
Ami viszont a sokrétű érdeklődést illeti, ehhez nyilván kell egy állandóan meglévő motiváló kíváncsiság az emberben, hogy azokban a témákban is megtaláljon olyan érdekes szálakat, információkat, amelyekről azt gondolná, hogy egyébként nem igazán érdeklik őt.
K. Á.: A Géniusz tíz témakörének kézzelfogható köze van a körülöttünk lévő világhoz, és én szerencsémre már kisgyermek korom óta kíváncsi voltam. Egyaránt szívesen néztem meg egy, a szavannák élővilágáról dokumentumfilmet, mint ahogy egy 2. világháborúról szólót, vagy szinte bármilyen sporteseményt szívesen követtem. Fontos volt számomra, hogy ki, mit, hol talált fel, hol állították elő… Nagyon érdekelt a földrajz is, imádtam az atlaszokat forgatni. Gyakran követtem és követem a Spectrum, a Discovery Channel, a National Geographic, a History Channel műsorait. És a zene is mindig fontos része volt az életemnek, kedvencem a keményebb rock és a heavy metal, valamint nagyon szeretem a 1960-80as évek közötti klasszikus pop-rock zenéket, de a komolyzenét sem vetem ám meg. Bármennyire is meglepő, de zeneélvezőként észreveszek olyan finomságokat, inspirációkat, melyek Wagner, Csajkovszkij, Muszorgszkij vagy akár Bartók hatását is mutatják a heavy metal zenében.
Fel lehet készülni egyáltalán egy kvíz vetélkedőre, ahol kérdések millióiból válogathatnak a műsor szerkesztői?
K. Á.: Felkészülni legfeljebb csak idézőjelesen lehet! Annyit tehetek az ügy érdekében, hogy célzottan olyan témákról olvasok, melyekről tudom, hogy nincs még hozzá megfelelő mélységű ismeretem. Ilyen például a bulvár, melyet nemigen követek. Nem érdekel a cele-bek magánélete, vagy hogy éppen ki hányta össze magát az Oscar-díj gálán…! A Géniuszban viszont a bulvár az egyik témakör, és fontos taktikai elem, ezért erre például tudatosan készültem.
Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg, ki a kitalálója a magyar lakodalmas rocknak?
K. Á.: Nem tudom!
Hát a Vajdaságból származó 4+2 együttes!
K. Á.: 4+2? Én csak 3+2-ről hallottam – most eszembe jutott!
Na, ezzel jól lebőgtem! De akkor már hadd kérdezzek még egy, talán nehezebb kérdést! Melyik két amerikai együttes volt a megalkotója a 60-as évek végén a jazz-rock stílusnak?
K. Á.: Az egyik a Chicago, a másikat nem tudom.
A másik együttes nevét Churchill egy 2. világháború alatt elhangzott mondása ihlette…
K. Á.: Így már beugrott, Blood, Sweat & Tears!
Utolsóéves joghallgatóként nyáron fogja átvenni a diplomáját. Mi lesz a folytatás?
K. Á.: Nagyon szeretnék kvízzel foglalkozni, akár bajnokságok, játékok profi légkörben zajló szervezése szintjén. Van pár közeli jóbarátom, akik szintén úgy gondolják, hogy jó lenne ezt minél szélesebb rétegekhez, minél jobb minőségben eljuttatni, mert ez csodás dolog, melyet korosztálytól függetlenül bárki játszhat, összehozza az embereket, remek közösségépítő, és nem utolsósorban sok mindent megtudhatunk a világról.
Úgy veszem észre, hogy egyre több kvízklub nyílik a vidéki városokban, a kisebb településeken is vannak kvízestek, ami örvendetes. Akárcsak az, hogy néhány éve ez a játék inkább az 50 feletti korosztály privilégiuma volt, ma viszont már azt tapasztalom, hogy az én generációm tagjai, egyetemista csapatok is megjelennek a kvízklubokban. Nevetgélnek, tanulnak, játszanak, egy tökéletes társasági élmény ez. Rengeteg potenciált látok ebben. Jó lenne a kvízezést az egyéni, illetve csapat szellemi sportok szintjére intézményesítetten felemelni, ami akár forradalmasíthatná a tv-s műsorok új korszakát is.
Kereszturi Ákos születése, 2000 óta él Budakeszin. A Pitypang ovi után a Széchenyi diákja lett, a BLA-ban focizott, aikidozott, és 10 évig az ELITE Basket Törökbálint kosárlabdázója volt. Széchenyis csapatával a 2015-ös Diákolimpián streetball országos bajnokságot, majd kosárlabda országos második helyezést szerzett. Tagja volt az U15 nemzeti kosárlabda válogatottnak, emellett a BEAC-ban sakkozott. Ákos gitáron és basszusgitáron is játszik a testvérével közösen alapított metál „garázszenekarukban”.
Hm_, úgy 18 évvel ezelőtt édesanyjával, Török Diánával készítettem egy interjút a közösségi munkával létrehozott játszótereink kapcsán. Ki gondolta volna, hogy az akkor még pöttömnyi két kisfia közül az egyikkel egészen másmilyen témában fogok majd interjúzni, csaknem két évtizeddel később.
Horváth Jenő