Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepének alkalmából a Knáb épületében játékos kincskeresés zajlott, az Árpádban pedig ismét felsős diákjaink munkái kápráztattak el mindenkit; kiről-másról, mint Bakó Tamás rajztanár diákjairól van szó.
A március 15-i ünnep alkalmából készült kiállítás nemcsak korhű, hihetetlenül közlékeny, de zseniálisan visszafogott és egyben egy olyan történetet mesél el, mely nemzetünk szívében örökké él.
Csak gratulálni tudunk, eddig sem szűkölködtünk tehetséges tanulókban, de elmondhatjuk, igazi kis művészeket oktatunk, kiknek szárnyalása csak most kezdődött.
Március 15-i ünnepélyünket idén a Knáb tornatermében tartottuk a járvány óta először, KÖZÖSEN!
Az előadást a negyedik évfolyam adta a régi szokásokhoz híven, azonban egy dologgal nem számoltunk: a papírzsepivel.
Negyedikes tanulóink előadása magával ragadó élményt nyújtott, amire most nagy szüksége volt iskolánknak. Gyönyörű előadásukat vastaps követte.
Az osztályokról tudni kell, hogy a Knáb SZIA+ művészeti jelleggel oktatott csoportjaihoz tartoznak, méltán az egyik olyan iskolaiműsort készítették el, amire még sokáig emlékezni fogunk.
Az előadást Mózesné Kulánda Nikolett néptáncoktató, 2020-ban az év tanárának választott és a nemzet tehetségeiért kitüntetett pedagógus koreografált, táncoktató párjával; a műsor főszervezését Havasi Gabriella, a 4.e osztályfőnökének köszönhetjük; a műsor főszereplőit a 4.c és 4.e osztály igen tehetséges tanulói alkották, akikre nagyon büszkék vagyunk! A belefektetett munka meghozta gyümölcsét, gratulálunk a betanító pedagógusoknak és a fellépő diákoknak!
Köszönettel tartozunk a Budai 2-ik Honvédzászlóalj részvételéért, akiktől egy toborzótáncot láthattunk a műsor kezdetén, örömmel fogadtuk őket ismét iskolánkban.
Budakeszi művészeink, Szabó-Sipos Barnabás színművész és Timkó Eszter, az Újszínház színművésze Jászai Mari díjat kapott a március 15-i Nemzeti Ünnepünk alkalmából.
A fotók a 2021-ben Budakeszin, a Földi hatalom, égi kegyelem című előadáson készültek.
Március derekán járunk. „Selymit a barka már kitakarta”, de nap nap után fagy karmolja még az erdőt, így a som sárga virágára még várni kell.
Odafent, a magasban, a meghökkentően kék ég színfala előtt két párba állt egerészölyv csapong. Eltávolodnak egymástól, majd élesen fordulnak, összekapnak, az egyik megbillen, mintha fájdalmasan zuhanna, pedig csak játék az egész – méghozzá szerelmi játék! Kicsit távolabb egy hollópár, egyikük csőrében jókora szöszcsomó, fészekanyag lesz belőle a hamarosan kikelő, gyámoltalan, csupasz hollófiókáknak. A dicsőséges élet kincseit csodálva lépkedek a budakeszi mamutfenyők mögött elterülő, bozótos mezőn, amikor szinte a lábam alól, a frászt hozva rám felrebben egy fácánkakas. Csattogó szárnycsapásokkal emelkedik, húzza maga mögött méretes farktollait, kicsit igyekszik még, majd kiterjesztett szárnyakkal vitorlázva ereszkedik a tavalyi száraz fű közé. Leszáll, és messze hangzik rikoltása: kráááá-katt!
Szívverésem lassan visszatér a normál ritmusba, s rögtön deres pofájú, vén Hunor kutyámat kezdem korholni, mondván… nekem kellett volna észrevennem a fácánt?! Én vagyok a vizsla, he?! Ártatlan képpel néz rám vén barátom, aki eleve vert helyzetben volt, mert a tarkómat hűtő szél nem neki kedvezett, amúgy pedig 14, vizslabecsületben megélt éve után már afféle „büszkefülű” jószág lett, csak azt hallja meg, amit akar, de leginkább már azt sem.
Aki járja a mezőket, az erdőszélek zsombékos, bújós gyepeit, bizonyosan járt már úgy, hogy a fácán csak az utolsó pillanatban rebbent fel előtte – szinte rálépett a madárra! Mert a fácán bizony vérbeli baromfi, tudományos besorolását tekintve a tyúkalakúak rendjének büszke tagja. Ehhez igazodva mindig inkább gyalogol, fut, bújik, bízik rejtőszínében, settenkedő tudományában s csak a legutolsó pillanatban rebben fel, akkor is csak rövid szárnyalásra, alig emelkedve, rögvest megfelelő leszállóhelyet keresve.
A fácán nem őshonos madár a Kárpát-medencében, de oly régen él már velünk, hogy ide tartozik. Szemre tetszetős, gazdasági haszna pedig meglehetős.
Európába feltehetően az ókorban telepítették be, jelenleg a legfontosabb apróvad Magyarországon. A XIX. századig a colhicus alfaj élt hazánkban, később telepítették be a nyakörvös alfajokat, melyek idővel dominánssá váltak a hazai állományban. A Kaukázustól keletre, Ázsia jelentős részén előfordul. Mivel kedvelt apróvad, a világon nagyon sok helyen megtelepítették. Hazai viszonyok között bárhol előfordulhat, a zárt erdőket és a tartósan nedves területeket kerüli. Természetes körülmények között 12-18 tojást rak egy földbe kapart mélyedésbe, amibe a fészek közvetlen környékéről puha növényi részeket kapar. A fiókák 24 nap kotlás után kelnek ki. Csak a tyúk vesz részt a fészekhagyó csibék felnevelésében. Poligám madár a kakashoz több tyúk is tartozhat. A csibék kezdetben, más tyúkalakúakhoz hasonlóan főleg magas fehérjetartalmú, állati eredetű táplálékot fogyasztanak, később egyre nagyobb szerepet kapnak étrendjükben a magvak, hajtások, bogyók és egyéb növényi részek.
A fácán az ország egész területén gyakori, mert a vadásztársaságok minden éven nagy számban bocsátanak ki zárt térben tenyésztett madarakat. A kakas október és február között vadászható, tyúk csak tenyésztett állományból származó egyedek kibocsátása esetén.
Valaha elképesztő egyedszámban élt a fácán Magyarországon! Világjáró magyar írónk, Széchenyi Zsigmond hazai vadászatainak emléket állító, „Ünnepnapok” című, kiváló könyvében ír az annak idején Tótmegyeren rendezett, világhíres apróvadvadászatokról. Elbeszéli, hogy amikor 1938-ban Indiában járt, a dúsgazdag bikaniri maharadzsa arra kérte, valamiképpen intézze el, hogy elismert sörétlövőként részt vehessen a nevezetes, tótmegyeri vadászaton. Márpedig ha a bikaniri maharadzsa is Tótmegyerre vágyott…! A birtok területe mintegy húszezer katasztrális holdon, a Nyitra és a Vág folyók közé esett. Földesura tudatos gazdálkodással, odafigyelést és pénzt nem sajnálva gyarapította világra szóló apróvad állományát. Akkoriban még nem a monokultúrás növénytermesztés, a műtrágyázás és a gyilkos vegyszerezés határozta meg a szántóföldi gazdálkodást, amit sokkal inkább természetközeli szemlélet uralt, mint manapság, amikor kizárólag a profitráta határozza meg a földtulajdonosok többségének döntéseit. Széchenyi színesen írja le az évente sorra kerülő társas vadászatot, melyen nyolc-kilenc meghívott, príma puskaforgató vett részt, akik szűk 20 nap alatt – a legeredményeseb, 1933-as esztendőben – 37.563 apróvadat ejtettek el, amiből 10.723 darab volt a fácán. Ne felejtsük el, hogy a vadásztatás akkoriban, miként ma is, a gazdálkodás egyik formája volt, aztért óvták, etették, tenyésztették a vadat, hogy a birtokolt terület egészséges ökológiai egyensúlyát megtartva, hasznot termeljenek. Nyilván a tótmegyeri birtokos éves gazdálkodási tervének is része volt a temérdek elejtett, majd értékesített, konyhára szánt vadból befolyó jövedelem.
Mára már híre-pora sincs a valaha volt, bőséges magyar apróvadállománynak. A magyar vidéket uraló, végeláthatatlan, busás hasznot hajtó, kukorica és napraforgó „tengerekben” szinte semmi nem él meg. A fogoly jóformán kipusztult, a megmaradt apróvad, a fácán, a nyúl az erdősávokba, az itt-ott parlagon hagyott rétekre, zsombékosokba szorul vissza.
A fácán állománya is ritkul, aminek egyes pusztítóan ostoba – nem ritkán a vadászattal, vadgazdálkodással hivatásszerűen foglalkozó – emberek azzal igyekeznek gátat vetni, hogy a rájuk bízott területre mérgezett csalétkeket helyeznek ki, ezzel százszámra irtják, ritkítják a természetes ragadozók, ölyvek, kányák, rókák állományát. Ezek a sötét senkik úgy gondolják, hogy a kampós csőrű madarak miatt kerül puskavégre egyre kevesebb fácán. Pedig a valóság az, hogy a ragadozó munkája része a természetes szelekciónak, a héja, a kánya csak az ügyetlen, satnya fácáncsibét kapja el, amiért aligha kár, hiszen az erős, rátermett madár felnőve tovább örökíti értékes tulajdonságait, erősítve ezzel az adott terület populációjának génállományát.
Vagyis ezúttal is beigazolódik, hogy a természetnek csak egyetlen élőlény képes igazán ártani – az ember.
A világhírű, budakeszi Szokolay Balázs Liszt Ferenc-díjas zongoraművész jótékonysági estjén voltam tegnap az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Balázs két éve gyógyíthatatlan betegséggel küzd.
Ennek a küzdelemnek a történetét láthattuk Somossy Barbara, rendezői mesterszakos hallgató Szóló című vizsgafilmjének díszbemutatóján, amelyen az ünnepelt zongoraművészt állva tapsolta meg a közönség.
Gratulálok a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéshez Szokolay Balázsnak, amelyet tegnap vehetett át Fekete Péter kultúráért felelős államtitkártól.
Köszönöm, hogy megismerhettem Balázst, akire Budakeszin is sokan büszkék vagyunk!
– írta a hivatalos Facebook oldalán a polgármester.
„…ha az ember vigyáz a nyelvére, és figyel a beszédére, maga a világ lesz szebb és boldogabb.”
(Nyiri Péter)
2022. január 27-én először rendeztük meg iskolánkban a Szép Magyar Beszéd versenyt. Ez a versenyforma az ifjúság anyanyelvi nevelését, a beszédkultúra javítását szolgálja. A vetélkedő résztvevőinek egy kötelező és egy magukkal hozott, szabadon választott 20-25 soros prózai szöveget kellett felolvasniuk. A versenyzők teljesítményének értékelésekor a szövegértés, szöveghűség, hangvétel, hangképzés, hangsúlyozás, szünettartás, természetes beszéd helyes alkalmazását értékelte a zsűri. Irodalmunk gyöngyszemeit sorakoztatták fel diákjaink az általuk választott olvasandó részletekben. Számos igényes felolvasást hallhattunk, meghozva kedvét a hallgatóságnak egy-egy mű elolvasásához. Az intézményünkben megrendezett iskolai forduló résztvevői bizonyságot tettek nyelvhasználati kompetenciájuk színvonaláról; ennek függvényében az ékesszólók táborát a következő diákjaink alkotják.
Gulyás Gergely a Kormányinfó elején rögtön leszögezte: a kormány kitart a benzinárstop mellett. A koronavírusból való kilábalás és az orosz–ukrán háború az egész világon megnövelte az inflációt, ennek visszaszorítására több intézkedést hoztak: élelmiszerárstop, kamatstop, benzinárstop és fenntartott rezsicsökkentés.
A miniszter kifejtette: Európában több mint 200 forinttal drágább a benzin és a gázolaj, mint Magyarországon. Gulyás Gergely hangsúlyozta, az minden alapot nélkülöző híresztelés, hogy nem akarják, vagy nem tudják fenntartani a benzinárstopot, ahogy az is valótlan, hogy az ellátás veszélybe került.
Hozzátette: helyenként a megnövekedett igények miatt vannak nehézségek, de a Mol képes ellátni a teljes magyar piacot. A benzinturizmus és a növekvő tranzitforgalom, illetve a pánikkeltés miatt jelentősen megnőtt az üzemanyag-fogyasztás. Ezért három döntést hoztak:
A 7,5 tonna feletti gépjárműveknek, kamionoknak, a 3,5 tonna feletti külföldi rendszámú teherautóknak csak a nagynyomású kútoszlopoknál lehet tankolniuk, ahol piaci ára van a gázolajnak. A mezőgazdasági erőgépek kivételt jelentenek, náluk marad a 480 forintos literenkénti ár.
A kormány 20 forinttal csökkenti az üzemanyagok jövedéki adóját.
A kormány utasította a rendőrséget, hogy rémhírterjesztés miatt minden esetben, amikor bűncselekmény valósul meg, indítson eljárást azokkal szemben, akik az ellátás leállásáról közölnek információkat. Azokkal szemben is eljárás indulhat, akik szállításra nem alkalmas tárolókba töltenek benzint.
A rendelet ma este 10 órakor hatályba lép, az ünnepi időszakra kamionstopot rendelnek el.
Mikor 1992 februárjában megnyílt a József Attila utcában a Póczi Patika, sokan meglepődtek, hisz addig ahhoz voltak hozzászokva a helyiek, hogy Budakeszin csak a Fő utcában lehet bármiféle kiskereskedelmi tevékenységgel találkozni. És ha jól belegondolunk, ez még a mai napig sincs másképpen – egykét kivételtől eltekintve –, pedig azóta már több ezer fővel nőtt Budakeszi lakossága. A Póczi Patika tehát minden megszokott előítélet dacára jött, látott és győzött. Az elmúlt 30 évükről a gyógyszertár ügyvezetője, Nyárfás Krisztina osztotta meg gondolatait a Budakeszi Hírmondóval.
A patikát Póczi Lajosné Vantara Judit gyógyszerésznő – anyósom – nyitotta meg 1992 februárjában. Az elmúlt 30 évben számtalan beteg és vásárló fordult meg nálunk, sokan közülük a nyitás óta hozzánk járnak. Ezekben az évtizedekben egy nagyon stabil, hűséges csapat dolgozott a patika falai között. Velük a munkán túlmenően sok közös kirándulás, ünnepi együttlét emlékeit is őrizzük.
Az elmúlt 3 évben egymás után érték el a nyugdíjkorhatárt kollégáim, van, aki otthon maradt, és vannak, akik dolgoznak tovább. Így fiatalodik meg ez a nagy tapasztalatú, hozzáértő gárda. Az új kolléganőket törzsvásárlóink többsége segítő szeretettel fogadja. Az újoncok kedves tapasztalata, hogy a különféle gyógyszeres fiókok és polcok között még nehezen eligazodva nem egyszer a „rutinos” törzsvásárlók segítik ki őket. Szeretnénk, ha nekik is lenne lehetőségük, hogy hűséges és új vásárlóinkkal kölcsönösen megismerkedhessenek. Ragaszkodunk a régi értékekhez, ezek fontosak számunkra. Nem az a lényeg, hogy a vásárló vásároljon, és utána gyorsan távozzon. Néha itt elég csak egy jó szó, egy jó tanács, vagy csak egy perc, hogy valaki lerakja itt a gondját.
Mi még tartjuk magunkat a klasz-szikus gyógyszerészethez, nem akarunk versengeni az internettel, megvan a tudásunk: a szakgyógyszerészek 8 évet tanulnak az egyetemen, hogy válaszolni tudjanak az önök által feltett kérdésekre. Értéket képviselünk, nem szeretnénk -amíg lehet – a robotizált világ részévé válni. Fontos a kapcsolattartás, az odafigyelés, a velünk szemben álló problémájának meghallgatása, néha ez a legfontosabb, nem a tabletta, amit bevesz az illető.
Azt is el kell mondanom, hogy ez az utolsó 3 év a nagy változások időszaka volt mindenki számára. Bevezették a felhő alapú receptfelírást, több új, nagy volumenű jogszabályi előírásnak kell megfelelnünk, február elején pedig a Gyógyszerészi Receptgyűjtemény (FoNo) európai uniós harmonizációja miatt változik sok magisztrális készítmény. A szabályok és kötelezettségek miatt sok adminisztrációs feladatunk van, mire a gyógyszer az önök kezébe kerül, de ennek ellenére bízunk benne, hogy mindig marad idő a kérdések megválaszolására és gyógyszerelési tanácsokra.
Hálával és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik az elmúlt 30 évben hozzánk fordultak és megtiszteltek bizalmukkal.
