Hírek

Simon Éva, a Budakeszi Bölcsőde vezetője

Évi idősgondozással kezdte pályafutását, majd kisgyermeknevelőként folytatta a munkáját, amit a hivatásának tart immár több mint 10 éve. Szeretet veszi körül nap mint nap a Budakeszi Bölcsődében. Úgy érzi, harmónia van az életében, a „helyén” van itt Budakeszin.

Többször jártam a bölcsődében és nyilvánvaló volt számomra, hogy nagyon szereted a munkádat.

Simon Éva: Igen, ez igaz. Nagyon szeretem ezt a szakmát, nem munkának érzem, hanem a hivatásomnak. Megérinti a lelkemet a gyermekek mosolygó szeme, az érzéseik. Amikor belépek a bölcsődébe közéjük, rögtön érzem a szeretetet, ami megnyilvánul felém, és a kollégáim felé. Ebben a környezetben dolgozom már tizenöt éve, kisgyermeknevelőként és vezetőként egyaránt, emellett tanítom is ezt a szakmát. Minden vágyam már kiskoromtól az volt, hogy valamilyen formában gyerekekkel tudjak foglalkozni. Ebből kiindulva jelentkeztem Esztergomba, az Egészségügyi Szakközépiskolába, mivel itt csecsemőgondozó szakképzést is kaptam. Érettségi után a tanári pályát választottam egészségügyi vonalon. Egészségügyi Szakoktatói Főiskolát végeztem. Már fiatalon ráeszméltem, hogy a tudásomat szeretném átadni a következő generációnak Mindezt úgy, hogy közben segítsek a beteg rászorulókon. Az esztergomi kórházban tankórtermet vezettem, nővér tanulókat tanítottam a szakmára. Közben született két gyermekem. A gyes után már nem tudtam visszamenni erre a pályára. A kisgyermekek iránti szeretetem továbbra is megmaradt, főleg a böl-csődés korosztályt éreztem közel magamhoz. Ez adta az indíttatást arra, hogy megszerezzem a kisgyermeknevelői szakképesítést. Már 15 éve vagyok a szakmában. Ebből nagyrészt vezetői beosztásban, de dolgoztam kisgyermeknevelőként is. Nagyon megszerettem ezt a hivatást. Továbbra is tanítok: bölcsődeióvodai dajkák képzésével foglalkozom szombatonként.

Mi volt a foglalkozásod ezt megelőzően?

S. É.: Korábban idősgondozással foglalkoztam tíz évig a XI. kerületben, 420 idős embernek az életét segítettem, tulajdonképpen az életük fontos része voltam. Egész életemben szociális szférában, szociális területen dolgoztam. Előtte tanítottam, a tanári elhivatottság az egész életemet végigkíséri. A bölcsőde is pedagógiai, nevelési intézmény. Nagyon szeretem.

Miért szereted a gyerekeket?

 

S. É.: Hát, nem is tudom. Ez úgy belülről jön az emberből, velünk születik, ez egy adottság. Ezt sokan elmondhatják magukról, de az én esetemben ez hatványozottan igaz. Vannak sajnos a pályán olyanok is hosszabb-rövidebb ideig, akiket kisgyermeknevelőként vagy dajkaként idegesíti, ha egy kisgyerek sír. Ők általában nagyon gyorsan el is hagyják ezt a pályát. Viszont azok, akiknek belülről jön a gyermekek iránti szeretet, ők inkább megvigasztalják a síró gyermeket, igyekeznek örömet okozni neki, hogy minél gyorsabban elfelejtse azt a kellemetlen dolgot, amiért elkezdett sírni.

Milyenek a budakeszi gyerekek és a szülők?

S. É.: Nagyon-nagyon aranyosak, ezért is szerettem meg annyira Budakeszit. Ez a bölcsőde, ahova kerültem, egy kicsi bölcsi, három csoportszobás, 38 férőhelyes, kis családias hangulatú, itt barátságos légkör van. A kollégáimmal nagyon mghitt hangulatban dolgozunk, és ez a légkörön is meglátszik. Nagyon szeretünk ott lenni. Van olyan dolgozó, aki már 10-15 éve itt dolgozik ebben a budakeszi bölcsődében. A gyermekek is úgy veszem észre, hogy nagyon szeretnek ide járni, gyorsan megszokják ezt a környezetet, ezt a baráti, szeretetteljes hangulatot, és a szülők is örömmel hozzák őket.

Jól látom, hogy harmónia van az életedben, hogy a „helyeden” vagy?

S. É.: Igen, ez így van. Elmondhatom magamról, azon kevesek közé tartozom, azon szerencsések közé, akik azt a munkát végzik, ami a hivatásuk, amit szeretnek.

Mit gondol minderről a család? Azt mondják, hogy támogató háttér nélkül mindez nem működne.

S. É.: Támogatnak mindenben. Van két unokám, az egyik 11 éves a másik 3 éves. Ő is bölcsődébe jár.

Kettős szerep, nagymama szerep és intézményvezető bölcsődevezető szerep is. Hol egyik, hol másik szerepkör jön elő, de gondolom, hogy mindig a legjobb helyen a legjobbkor.

S. É.: Igen, ez így van. Viszont az időzítést, az összehangolást azt meg kell találni. Mellette még a tanári pályát sem hagytam el, szombatonként tanítok, és azt is nagyon szeretem. De ez a három dolog egy egységes egészet alkot az életemben.

Gyerekkorodban erről álmodtál?

S. É.: Igen, igen. Arról álmodtam, hogy tanítónő leszek, és mindenképpen emberekkel, gyerekekkel fogok foglalkozni. Ez sikerült is. Nagy öröm számomra, hogy a bölcsőde világát megismertem, és hogy végül is itt kötöttem ki. Az én gyerekkoromban azon a környéken, vidéken, ahol éltünk, még nem volt bölcsőde, nem is hallottam róla. De ahogy belecsöppentem ebbe a légkörbe, attól kezdve elhivatottságot éreztem iránta. Tehát nagyon-nagyon szeretem ezt a közeget, a bölcsődét.

Mit vársz az idei évtől, 2023-tól?

S. É.: Nagyon jól sikerült a tavalyi év, mert megújult a bölcsődénk. Nagyon szép lett, elkészült a pancsoló is az udvaron. Gyönyörű udvarunk van. Nagyon szerencsések vagyunk, mert van egy hatalmas nagy, öreg fa. A bölcsődénk egy nagyon-na-gyon öreg épületben van. Ez meghatározza a hangulatát az egésznek. Új játéktároló épült, ezáltal van hely rendesen elrakni a játékokat, a kismotorokat kint az udvaron. Megújult az átadónk is. Gyönyörű fali festmény díszíti, ahogy belépnek a gyerekek ez a kedves kép fogadja őket. Ezt Dinnyés Andi anyukának köszönhetjük, ő festette a falra az aranyos mesefigurákat: a baglyot, a mackót, Bogyót és Babócát. Megújultunk, megszépültünk, és én azt szeretném, hogy ez tovább is folytatódjon, hogy ezt a jó hangulatot továbbra is megtartsuk, hogy a gyerekek továbbra is ugyanígy szeressenek ide járni. Ennek érdekében az intézmény dolgozóival együtt, mi mindent megteszünk.

Van-e hobbid?

S. É.: Az az igazság, hogy ebben is szerencsés vagyok, mert amellett, hogy tanítok és a bölcsődét vezetem gyógymasszőr is vagyok már 32 éve. Nagyon szeretek olvasni és zenét hallgatni is, amennyire az időm engedi.

Ha tanácsot kellene adni a budakeszi szülőknek, akkor mi lenne az?

S. É.: Azt gondolom, hogy a sok nehézség ellenére, ami minket most körbevesz, bíznunk kell abban, hogy minden rendeződni fog. Ha szeretjük, amit csinálunk, és megtaláljuk benne az örömünket, akkor azért érdemes élni és küzdeni, és előre haladni az életben. Azt kívánom, hogy mindenkinek okozzon örömöt az, amiért él, amit és amiért dolgozik. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai világban a szülőkre sok teher hárul. Igyekszem ebből a teherből bölcsődevezetőként valamennyit átvállalni. Legjobb tudásunk szerint próbáljuk elérni az intézmény dolgozóival együtt, hogy a hozzánk járó gyermekek az otthon biztonságának, melegének hiányát ne érezzék. Köszönöm, hogy a budakeszi szülők nap mit nap ránk bízzák legféltettebb kincsüket, a gyermeküket!

Sükösd Levente

Budakeszi Hírmondó 2023. július

 Kapcsolódó:

Megosztom a cikket

Hogyan segítsünk embertársainkon?

Nagyon érzékeny és nehezen megfogható az a kérdés, hogyan tudunk jól segíteni a környezetünkben látott rászorulókon. A Híd családsegítő központunk vezetője szakmai tanácsokkal igyekszik ebben segíteni nekünk, budakeszieknek.

Sokféleképpen tudunk viszonyulni – érzések nagyon színes skáláját megélve – azon emberekhez, akik gyakran eljutottak az önfeladás azon stádiumába, hogy nem küzdenek, nincsenek céljaik, csak a mindennapok túlélése fogalmazható meg rövid és hosszú távú célként egyaránt. Ezen életsorsokhoz, a kudarcok, fájdalmak, elakadások elkendőzéséhez, elnyomásához nem ritkán társulnak olyan „fájdalomcsillapítók”, mint az alkohol. A függőségek pedig jellemzően egy hirtelen kitáruló veremhez vezetnek (legrosszabb esetben hajléktalansághoz), ahová -megfelelő, időben érkező segítség és védőháló hiányában – rekord gyorsasággal lehet landolni.

Városunkban számos helyi fórum visszhangzik azon jogos panaszoktól, hogy a közterületeinken alkoholos állapotban hangoskodnak, kötekednek hajléktalan vagy ezen élethelyzethez közel álló embertársaink.

Itt az a könnyebben megfogható hasonló kérdés jut eszembe: hogyan szeressük jól gyermekeinket? Ha nagyon lényegre törően szeretnék válaszolni, akkor azt lehetne mondani, hogy a szükségleteik mentén! Fontos, hogy szeretettel övezve elérhetőek legyünk, s azt tekintsük szem előtt, hogy mi a gyermek életkorának megfelelő valós szükséglete?! Amikor egészen kicsi a gyermek (szimbiotikus anya-gyermek kapcsolat), akkor úgy tudunk a legjobb szülők lenni, ha a gyermekre teljes egészében rá tudunk hangolódni, s szavak hiányában is tudjuk, hogy mikor éhes, mikor fáradt stb. A kamaszkorban pedig ennek pont az ellenkezőjét kell megtanulnunk/megadnunk, azaz el kell tudjuk engedni, hogy megismerhesse, megélhesse saját kibontakozó identitását, hatá-raít…

Azt gondolom, hogy a segítségre szoruló embertársaínkon ís úgy tudunk hatékonyan segítení, hogy az egyedí és mélyebb szükségleteínek megfogalmazásában, a motívácíó felkeltésében elérhetően, segítően jelen vagyunk. (Ez specíálís szakértelmet és tudást ígénylő feladat, amí míatt a szakellátásba és szakemberhez való eljuttatás a legtöbb esetben megkerülhetetlen.)

Budakeszín nagyon sok nyíltszívű, empatíkus és segítőkész embert és szakembert/íntézményt ísmertem meg az elmúlt években, amíért hálásak lehetünk.

Egyesekben felmerülhet, hogy míért van az, hogy a legnagyobb jószándék és segítőí elhívás ellenére „nem történík semmí” ezen emberekkel kapcsolatban?

El kell mondanom, hogy sok mínden történík, még ha ez nem ís tapasztalható a píllanatképekből, továbbá ígaz az ís, hogy látványos, gyökeres változásokat országos víszonylatban ís kevés esetben lehet felmutatní. (Varázsütésszerűen nem oldódnak meg a tapasztalt és sokszor zavaró nehézségek, jelenségek.)

Míkor segítek ígazán: ha az élethelyzetet a bíológíaí szükségleteket segítve segéllyel, készpénzzel, étellel támogatom őket? Ez kétségkívül ad(hat) örömet, továbbá azt az érzést, mely megerősítí azt, hogy mások problémájára érzékeny, segítő, jó emberek vagyunk.

Ezen segítésí formának (a hajléktalan léthelyzetbe került konkrét eseteket nézve) az a következménye, hogy a rászorult emberek élethelyzetének konzerválását ís segítjük. A változások míndannyíunk életében feszültséggel kövezettek. Hajlamos az ember a már ísmert bíztonságához ragaszkodní (még ha az a bíztonság „fájó” ís).

Mínden segítő kapcsolat/folyamat akkor lehet hatékony és síkeres, ha megtalálható a motívácíó, nyítottság a változásra. Ha képesek vagyunk felelősséget vállalní magunkért, elismerve, hogy nem csak a nehéz körülmények és „mások” a híbásak adott élethelyzetért, krízísért! Ha eljön az a felísmerés, hogy valamít nekem ís hozzá kellett tennem ahhoz, hogy „míndíg vagy tartósan ez történík velem”!

Nem egyszerű és fekete-fehér ez a történet, híszen gyakran valóban hihtetlen veszteségeket, traumákat, kríziseket kell megélnünk, amire nem lehet felkészülni. Nem rendelkezünk betonbiztos énvédő mechanizmusokkal, megoldási stratégiákkal, hiszen minden egyén egyedi és sajátos családi, gyakran transzgenerációs mintákat, traumákat hoz, hordoz.

El kell fogadnunk, hogy vannak olyan élethelyzetek és sorsok, ahol együttműködés hiányában szakemberként sem tudunk segíteni. (A klasszikus családsegítői munka nem véletlenül az önkéntességen alapul.) Ha kiépíthető a bizalom, a kapcsolat, akkor elindulhat egy nagyon lassú építkezés, segítői munka. Itt fontos, hogy a megfelelő szakember(ek)hez tudjuk eljuttatni embertársunkat, hogy egyénre szabott, komplex segítséget kaphasson (addiktológia, pszichológus/pszichiáter, családsegítő). A partneri és elfogadó, elérhető segítő szakember kulcsfontosságú. A segítői folyamatban idővel el lehet jutni a tagadás és egyéb elhárító mechanizmusok lebontásával arra a sorsfordító pontra, hogy megtaláljuk a mobilizálható erőforrásokat (önmagában elsősorban), mely a saját életünk irányításának visszaszerzéséhez az első lépcsőfok. Hiszem, hogy mindig, minden élethelyzetből van lehetőségünk felállni, tanulva sebeinkből van lehetőség újrakezdeni. Gyakori az is, hogy egy ideig nekünk, segítő szakembereknek szükséges hinnünk a változásban és embertársunkban… Szent Ignác mondta, hogy „az út a mi otthonunk”.

Útjaink nagyon sokfélék, de abban közös, hogy elbotlunk olykor. Mindannyiunknak vannak nehéz és fájdalmas kríziseink, veszteségeink. Ilyenkor nem mindegy, hogy van-e körülöttünk olyan megtartó és támogató közeg, amely az adaptív probléma megoldásban, a „veremből való kiemelkedésben” tud és kész segíteni! Mindannyiunk útján fontos, hogy elő tudjunk venni minden olyan „dobozt”, aminek tartalmát legszívesebben örökre elásnánk, elfelejtenénk. Ilyen „doboza” mindannyiunknak van. Hogy hogyan tudunk reagálni, megküzdeni életünk adta kihívásokkal, krízisekkel, nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk bátrak találkozni, kiemelni és a fény felé fordítani, megdolgozni dobozaink félelmeit, fájdalmait.

Budakeszin a Híd Szociális, Család és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ egy olyan sokrétű szolgáltatásokkal, szakemberekkel és módszertannal felvértezett intézményrendszer, ahol van lehetősége a szakszerű és hatékony segítségre mindenkinek, aki nyitott és motivált a változásra, problémái, elakadásai megoldására.

Bencsik Zsolt HÍD intézményvezető

Budakeszi Hírmondó 2023. július

Megosztom a cikket

Augusztus 4. – Jósló Domonkos napja

Domonkos napjáról csak azt tudjuk, hogy a bánátiak szerint ellentétes téli időmutató nap, azaz más lesz a téli időjárás, mint a Domonkos-napi.

Népi rigmusok a mai napra:

Ha Domonkos forró, kemény tél várható.

Domonkos napján ha esik, a tél szárazsággal telik.

hobbikert.hu

Megosztom a cikket

GYERTEK A KESZIKULT UDVARÁRA PINGPONGOZNI!

Nyitvatartási időben várjuk szeretettel az asztalitenisz kedvelőit, a nyári szünetben unatkozó gyermekeket, a forgó játékot kedvelő barátokat, a sportos párokat és MINDENKIT, aki szeret játszani.
Ütőt és labdát a földszinti irodában kérhettek az ott dolgozó munkatársaktól.
Megosztom a cikket

SZARVASI SPORTTÁBOR

Nagyon várta a csapat az idei iskolai sporttábort, amelyre július 23-28 között került sor a jól bejáratott és kedvelt Szarvason. A délelőtti edzések mellett sikerrel bonyolítottuk le az iskolai strandröplabda-bajnokságot több korcsoport számára is. Sokat strandoltunk a Holt-Kőrösben, és már második alkalommal szerveztük meg a saját védjegyes vízbeugró bajnokságunkat népes résztvevő csapattal. Az utolsó napon 9 új táborozót avattunk közösségünk tagjává, örülünk hogy velünk voltatok!
Külön köszönjük a Prohászka Alapítvány támogatását!

Mindenkinek nagyon jó nyarat kívánunk:
Jelli Klára, Kutasy Pál, Szabó József, Balogh Dániel

www.facebook.com/prohaszkabudakeszi/

Megosztom a cikket

Augusztus 2. a túlfogyasztás napja

A Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása idén augusztus 2-án lépi át azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni.
A fiatal felnőtt generáció a klímaváltozás és természetpusztítás elleni küzdelem élharcosai közé tartozik, ám a WWF Magyarország reprezentatív felmérése szerint az előző évekhez képest ez a tendencia jelentősen romlott. Pedig globálisan és hazánkban is van mit tenni a fenntarthatóság terén: idén augusztus 2-ára esik a túlfogyasztás napja.

1970-ben pedig még december 23-án értük el a túlfogyasztás határát, vagyis akkor még jóval fenntarthatóbban élt az emberiség, mint most, alig több mint 50 évvel később. Hazai szinten még elkeserítőbbek az adatok, Magyarországon ugyanis olyan mértékű a fogyasztásunk, hogy ha mindenki úgy élne, mint mi, 5 hónap alatt éltük volna fel a Föld egész éves erőforrásait – május 30-án jött el a fordulópont, mióta magyar léptékkel már bolygónk tartalékkészletét éljük fel.

greenfo.hu

Megosztom a cikket

’Sigmond Györgyöt köszöntöttünk 80. születésnapján

„Mi kell a hosszú élethez? Szerencse és szerető gondoskodás.” – mondta ’Sigmond György, akit otthonában köszöntöttem 80. születésnapja alkalmából.
Az első önkormányzati ciklusban MDF-es önkormányzati képviselő volt 1994-ig, majd további két cikluson át külső bizottsági tagként szolgálta Budakeszit.
Isten éltesse, további jó egészséget és sok boldogságot kívánok neki népes családja körében!

www.facebook.com/gyoriottilia

Megosztom a cikket