Simon Éva, a Budakeszi Bölcsőde vezetője
Évi idősgondozással kezdte pályafutását, majd kisgyermeknevelőként folytatta a munkáját, amit a hivatásának tart immár több mint 10 éve. Szeretet veszi körül nap mint nap a Budakeszi Bölcsődében. Úgy érzi, harmónia van az életében, a „helyén” van itt Budakeszin.
Többször jártam a bölcsődében és nyilvánvaló volt számomra, hogy nagyon szereted a munkádat.
Simon Éva: Igen, ez igaz. Nagyon szeretem ezt a szakmát, nem munkának érzem, hanem a hivatásomnak. Megérinti a lelkemet a gyermekek mosolygó szeme, az érzéseik. Amikor belépek a bölcsődébe közéjük, rögtön érzem a szeretetet, ami megnyilvánul felém, és a kollégáim felé. Ebben a környezetben dolgozom már tizenöt éve, kisgyermeknevelőként és vezetőként egyaránt, emellett tanítom is ezt a szakmát. Minden vágyam már kiskoromtól az volt, hogy valamilyen formában gyerekekkel tudjak foglalkozni. Ebből kiindulva jelentkeztem Esztergomba, az Egészségügyi Szakközépiskolába, mivel itt csecsemőgondozó szakképzést is kaptam. Érettségi után a tanári pályát választottam egészségügyi vonalon. Egészségügyi Szakoktatói Főiskolát végeztem. Már fiatalon ráeszméltem, hogy a tudásomat szeretném átadni a következő generációnak Mindezt úgy, hogy közben segítsek a beteg rászorulókon. Az esztergomi kórházban tankórtermet vezettem, nővér tanulókat tanítottam a szakmára. Közben született két gyermekem. A gyes után már nem tudtam visszamenni erre a pályára. A kisgyermekek iránti szeretetem továbbra is megmaradt, főleg a böl-csődés korosztályt éreztem közel magamhoz. Ez adta az indíttatást arra, hogy megszerezzem a kisgyermeknevelői szakképesítést. Már 15 éve vagyok a szakmában. Ebből nagyrészt vezetői beosztásban, de dolgoztam kisgyermeknevelőként is. Nagyon megszerettem ezt a hivatást. Továbbra is tanítok: bölcsődeióvodai dajkák képzésével foglalkozom szombatonként.
Mi volt a foglalkozásod ezt megelőzően?
S. É.: Korábban idősgondozással foglalkoztam tíz évig a XI. kerületben, 420 idős embernek az életét segítettem, tulajdonképpen az életük fontos része voltam. Egész életemben szociális szférában, szociális területen dolgoztam. Előtte tanítottam, a tanári elhivatottság az egész életemet végigkíséri. A bölcsőde is pedagógiai, nevelési intézmény. Nagyon szeretem.
Miért szereted a gyerekeket?
S. É.: Hát, nem is tudom. Ez úgy belülről jön az emberből, velünk születik, ez egy adottság. Ezt sokan elmondhatják magukról, de az én esetemben ez hatványozottan igaz. Vannak sajnos a pályán olyanok is hosszabb-rövidebb ideig, akiket kisgyermeknevelőként vagy dajkaként idegesíti, ha egy kisgyerek sír. Ők általában nagyon gyorsan el is hagyják ezt a pályát. Viszont azok, akiknek belülről jön a gyermekek iránti szeretet, ők inkább megvigasztalják a síró gyermeket, igyekeznek örömet okozni neki, hogy minél gyorsabban elfelejtse azt a kellemetlen dolgot, amiért elkezdett sírni.
Milyenek a budakeszi gyerekek és a szülők?
S. É.: Nagyon-nagyon aranyosak, ezért is szerettem meg annyira Budakeszit. Ez a bölcsőde, ahova kerültem, egy kicsi bölcsi, három csoportszobás, 38 férőhelyes, kis családias hangulatú, itt barátságos légkör van. A kollégáimmal nagyon mghitt hangulatban dolgozunk, és ez a légkörön is meglátszik. Nagyon szeretünk ott lenni. Van olyan dolgozó, aki már 10-15 éve itt dolgozik ebben a budakeszi bölcsődében. A gyermekek is úgy veszem észre, hogy nagyon szeretnek ide járni, gyorsan megszokják ezt a környezetet, ezt a baráti, szeretetteljes hangulatot, és a szülők is örömmel hozzák őket.
Jól látom, hogy harmónia van az életedben, hogy a „helyeden” vagy?
S. É.: Igen, ez így van. Elmondhatom magamról, azon kevesek közé tartozom, azon szerencsések közé, akik azt a munkát végzik, ami a hivatásuk, amit szeretnek.
Mit gondol minderről a család? Azt mondják, hogy támogató háttér nélkül mindez nem működne.
S. É.: Támogatnak mindenben. Van két unokám, az egyik 11 éves a másik 3 éves. Ő is bölcsődébe jár.
Kettős szerep, nagymama szerep és intézményvezető bölcsődevezető szerep is. Hol egyik, hol másik szerepkör jön elő, de gondolom, hogy mindig a legjobb helyen a legjobbkor.
S. É.: Igen, ez így van. Viszont az időzítést, az összehangolást azt meg kell találni. Mellette még a tanári pályát sem hagytam el, szombatonként tanítok, és azt is nagyon szeretem. De ez a három dolog egy egységes egészet alkot az életemben.
Gyerekkorodban erről álmodtál?
S. É.: Igen, igen. Arról álmodtam, hogy tanítónő leszek, és mindenképpen emberekkel, gyerekekkel fogok foglalkozni. Ez sikerült is. Nagy öröm számomra, hogy a bölcsőde világát megismertem, és hogy végül is itt kötöttem ki. Az én gyerekkoromban azon a környéken, vidéken, ahol éltünk, még nem volt bölcsőde, nem is hallottam róla. De ahogy belecsöppentem ebbe a légkörbe, attól kezdve elhivatottságot éreztem iránta. Tehát nagyon-nagyon szeretem ezt a közeget, a bölcsődét.
Mit vársz az idei évtől, 2023-tól?
S. É.: Nagyon jól sikerült a tavalyi év, mert megújult a bölcsődénk. Nagyon szép lett, elkészült a pancsoló is az udvaron. Gyönyörű udvarunk van. Nagyon szerencsések vagyunk, mert van egy hatalmas nagy, öreg fa. A bölcsődénk egy nagyon-na-gyon öreg épületben van. Ez meghatározza a hangulatát az egésznek. Új játéktároló épült, ezáltal van hely rendesen elrakni a játékokat, a kismotorokat kint az udvaron. Megújult az átadónk is. Gyönyörű fali festmény díszíti, ahogy belépnek a gyerekek ez a kedves kép fogadja őket. Ezt Dinnyés Andi anyukának köszönhetjük, ő festette a falra az aranyos mesefigurákat: a baglyot, a mackót, Bogyót és Babócát. Megújultunk, megszépültünk, és én azt szeretném, hogy ez tovább is folytatódjon, hogy ezt a jó hangulatot továbbra is megtartsuk, hogy a gyerekek továbbra is ugyanígy szeressenek ide járni. Ennek érdekében az intézmény dolgozóival együtt, mi mindent megteszünk.
Van-e hobbid?
S. É.: Az az igazság, hogy ebben is szerencsés vagyok, mert amellett, hogy tanítok és a bölcsődét vezetem gyógymasszőr is vagyok már 32 éve. Nagyon szeretek olvasni és zenét hallgatni is, amennyire az időm engedi.
Ha tanácsot kellene adni a budakeszi szülőknek, akkor mi lenne az?
S. É.: Azt gondolom, hogy a sok nehézség ellenére, ami minket most körbevesz, bíznunk kell abban, hogy minden rendeződni fog. Ha szeretjük, amit csinálunk, és megtaláljuk benne az örömünket, akkor azért érdemes élni és küzdeni, és előre haladni az életben. Azt kívánom, hogy mindenkinek okozzon örömöt az, amiért él, amit és amiért dolgozik. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai világban a szülőkre sok teher hárul. Igyekszem ebből a teherből bölcsődevezetőként valamennyit átvállalni. Legjobb tudásunk szerint próbáljuk elérni az intézmény dolgozóival együtt, hogy a hozzánk járó gyermekek az otthon biztonságának, melegének hiányát ne érezzék. Köszönöm, hogy a budakeszi szülők nap mit nap ránk bízzák legféltettebb kincsüket, a gyermeküket!
Sükösd Levente
Budakeszi Hírmondó 2023. július
Kapcsolódó:
