A gyermekek mosolya a legfontosabb
„Mióta az eszemet tudom, mindig szerettem a kicsiny gyermekeket, ha velük lehettem, boldog voltam” – mondta a Budakeszi Hírmondónak Pregitzer Mónika, a Mosolyvár Bölcsőde új vezetője. Fontosnak tartja a Montessori pedagógia elveinek érvényesülését az óvodai csoportokban, az érzelmi nevelést ebben az életkorban, a napi tevékenységek, éves tervezetek átgondolását, a csapatmunkát, az új módszertani kutatások alkalmazását. Életpályája fontos mérföldkövének tekinti a mentori képesítés megszerzését, mely nagyban segítette a vezetői készségek fejlődését személyiségében. Úgy fogalmazott: „Szerencsésnek tartom magam, hiszen, sok éven keresztül dolgoztam kisgyermeknevelőként a Mosolyvár bölcsődében.”
Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, amikor erre a pályára került? Mik voltak a szakmai előzmények és családi körülményei akkor? Kiskorában is pedagógus szeretett volna lenni?
Pregitzer Mónika: Gyerekkoromban, nyári szünetben sokat vigyáztam a családban született kicsikre. Én voltam a nagyinak a segítője. Minden nap élem a hivatásom. Már egészen fiatal koromban tudatosult bennem, hogy nagycsaládot szeretnék. Mára három gyermek édesanyja vagyok. Közel 36 éve a mindennapjaim állandó részévé vált a saját vállalkozásom vezetésének és három különböző korú és személyiségű gyermekem nevelésének az összehangolása. Ez sok esetben embert próbáló feladatnak bizonyuló és kihívásokkal teli hivatás, azonban elsődleges küldetésemnek tartom a gyermekek fejlődésének folyamatos támogatását, tudatos fejlesztését, nevelését. A bölcsődei gyakorlataimat a Budakeszin lévő bölcsődékben töltöttem. Mikor az első befogadó nyilatkozatot voltam kitöltetni, véletlenek sorozata történt velem, hogy a pont akkor érkező, leendő gyakorlatvezetőmet megismerhettem. Személyében, munkájában, elhivatottságában, példamutatásában, a gyerekek iránti szeretet kinyilvánításában, kitartásában egy rendkívüli értékes embert ismerhettem meg. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki, Andrásné Jutka néninek.
Mik a legmeghatározóbb és legkedvesebb emlékek abból az időszakból a bölcsődei munkával kapcsolatban?
P. M.: A kollégák közötti összhang, az egymás segítése volt a jellemző, nagyon sokat beszélgettünk a hozzánk érkező gyerekekről, családokról. Számtalanszor vitattunk meg helyzeteket, szituációkat. A nyugdíjba ment kollégákkal tartottuk a kapcsolatot. Mindig meghívtuk őket az év végi vacsorára. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Meséltek a régi időkről, rajtuk keresztül átélhettük, hogy milyen szemléletváltozásokon ment keresztül a kisgyermeknevelői szakma. Jó volt ezeket a történeteket és tapasztalatokat megismerni.
Mik voltak akkor a szakmai kihívások, sikerek, örömök?
P. M.: 2013-ban bevezették a kisgyermeknevelői pedagógusképzést, az életpályamodellt kiterjesztették a bölcsődei dolgozókra. Amikor jelentkeztem az ELTE Tanítóképző, Csecsemő- és Kisgyermeknevelő szakára, az volt a célom, hogy minél mélyebb és tudományosan megalapozott, széleskörű szakmai ismeretekre tegyek szert a gyermekek korai nevelésével kapcsolatban. Jó volt megélnem azt, hogy az egyetemen tanultakat meg tudtam valósítani a mindennapi munkám során. Az egyetemi éveim során számos szakmai gyakorlaton vettem részt különböző bölcsődékben, ahol további szervezői, pedagógiai képességeket és tapasztalatokat sajátítottam el. A neveléstudományi szakra való jelentkezésemet az motiválta, hogy szeretném tudásomat mélyíteni, így segítve a gyerekeket és ezáltal a családokat. Továbbá szeretnék szakmai segítséget nyújtani a problémák megoldásához a munkatársaimnak. A bölcsődei egységemben csoportvezetői tevékenységet láttam el, fejlődésükben támogattam munkatársaimat.
Milyennek látja Budakeszit, mit gondol a város közösségi életéről? A kisgyerekes családokkal, szülőkkel áll elsősorban napi kapcsolatban. Ezen a szűrőn keresztül milyen az összkép?
P. M.: Budakeszire egyre többen költöznek fiatalok. Azt tapasztaljuk, hogy a több gyermeket vállalók száma is egyre nagyobb. Vannak olyan családok, akik harmadik gyermeküket is hozzánk íratják be a bölcsődébe. Szeretnek a városi rendezvényeken részt venni. Látogatják a közösségi programokat, családi rendezvényeket.
Az idei év júliusában tervezünk egy a családi napot a Mosolyvár bölcsődében, melynek keretében elbúcsúztatjuk az óvodába menő gyermekeket, majd játékos tevékenységgel tesszük a délutánt hangulatossá.
Intézményvezetői pályázatának beadásakor a szakbizottsági meghallgatáson egyértelmű volt, hogy nagyon komoly tervei vannak a bölcsődével. Elnyerte az állást, a megbízást. Milyen a feladat, a fogadtatás, olyan, amilyenre számított?
P. M.: A vezetői pályázat kiírását követően sok megkeresést, telefont kaptam, hogy adjam be a pályázatot. Nagyon szurkoltak, örömmel fogadták a hírt, mikor az önkormányzat döntött. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat. A kollégák nagy szeretettel, biztató, jó érzéssel fogadtak. Próbálom a feladatokat legjobb tudásom szerint elvégezni, ami még új számomra, azt mihamarabb igyekszem elsajátítani. Tudtam, hogy nem egyszerű a feladat, amit elvállaltam, hisz nagyon nagy az intézmény.
Mit sikerült eddig a terveiből megvalósítani?
P. M.: Felvettem a kapcsolatot az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetőjével, Bereczkiné dr. Záluszki Annával, konzultáltam, egyeztettem, hosszútávú együttműködést tervezünk a kisgyermeknevelők mentorálásával kapcsolatosan, továbbá szakmai továbbképzések tekintetében és még számos területen, amit úgy gondolok, hogy építő jelleggel hat az intézmény fejlődésére.
Mi az igazi kihívás a munkájában itt, a bölcsőde élén, és mi volt korábban, ami vitte előre a szakmai fejlődésben, a karrierjében?
P. M.: Mindig az volt számomra a fontos, hogy a gyermekek mosolyogjanak, fejlődésük töretlen maradjon, vidáman teljenek a napjaik. Nagyon meghatározó a szülőkkel való bizalmi kapcsolat kialakítása; mindig arra törekedtem, hogy bármilyen kérdésben tudjak nekik segíteni. A beszoktatási időszakra nagy hangsúlyt kell fektetni. Számos kérdéskört szeretnék erre vonatkozóan még szeptember előtt megbeszélni kollégáimmal. A cél az olyan nevelési körülmények megteremtése, mely egyedülálló és elősegíti a gyermekek testi-lelki, intellektuális fejlődését. Illetve nagy hangsúlyt fektetünk az érzelmi és viselkedési fejlődés támogatására, valamint a zenei és mozgásos kezdeményezésekre. A bölcsődei kultúra kialakításának központjában a gyermekek egyénisége, a családok támogatása a cél.
Milyen a családi háttere, mennyiben segítik a családtagok a munkájában?
P. M.: Családunk Perbálon él, sváb származásúak vagyunk. A legidősebb fiam, György 35 éves építőmérnök, a fiatalabbik, Tamás 31 éves agrármérnök, a kislányunk 18 éves, aki jövőre fog érettségizni a Szent Margit Gimnáziumban. A családban édesanyám 73 éves, a dédink a legidősebb, aki az idei évben töltötte 93. életévét. Tervezik, hogy meglátogatnak a bölcsődében. 1987-ben há zasodtam össze Pregitzer Györggyel, majd építettünk egy családi házat Perbálon, ahol most is élünk. Mindig nagyon fontos volt számunkra a közéleti tevékenység, férjem 1990 óta Perbálon képviselő, jelenleg a kulturális bizottság vezetője. Sakk oktatóként dolgozik a telki Pipacsvirág Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Tanítványai többszörös bajnokok a Pest Vármegyei Sakk diákolimpiákon. Érmes helyezéseket értek el az országos versenyeken. Nagyon támogató és stabil családi háttérrel rendelkezem, ahol mindenki mindenkinek segít. Van a családunkban vállalkozó, mérnök, orvos, ügyvéd, agrármérnök, gazdasági szakember és sok pedagógus.
Mire jut ideje a munkán kívül?
P. M.: Szívesen kertészkedek, gyümölcsökből sokféle lekvárt főzök. A finom házi paradicsomból nagyon ízletes ketchupot, paradicsomlevet, lecsót rakunk el. Tamás fiam 5 éve kezdett borászkodni, ez a vállalkozásának egyik területe, amiben szívesen segítek neki. A Pregit-zer-birtok szőlős ültetvényei Telkin találhatóak, a borospincék Perbálon. Minőségi borainak köszönhetően Perbál újra tagja lehet az Etyek-Budai borvidéknek.
Mi a legnagyobb örömforrás a munkájában, illetve a magánéletében?
P. M.: Nagyon szeretem a hétvégi családi ebédeket, amikor hazajönnek a fiúk, gyerekek, ilyenkor hosszasan beszélgetünk együtt a családdal. A munkám során az elégedettség érzése fontos, ezért törekszem arra, hogy a kollégák, szülők is hasonlóképpen érezzenek.
Milyennek látja a budakeszi szülőkre és gyerekekre háruló mindennapi kihívásokat; milyen módon igyekeztek a bölcsőde részéről a segítségükre lenni?
P. M.: Az idei évben sokkal többen jelentkeztek az alapellátásra, de úgy tűnik, van még egy pár helyünk, amit az időszakos gyermekfelügyeletre tudunk majd fordítani. Tehát van lehetőség a szolgáltatást igényelni. A bölcsődének van gyógypedagógusa, aki a szülő kérésére megfigyeli a gyermeket, és segíthet a korai fejlesztésében.
Mit vár 2023/24-es nevelési évtől?
P. M.: Elsőként is, az elkezdett munkáknak a befejezését, mint például az árnyékolásra megoldást találni, a sószoba kialakításának tervezése, megvalósítása, nagyon fontos lenne. A felsőlégúti betegségek kivédése sokat segítene a családoknak, kevesebbet lennének betegek a gyermekek. Szeretném, ha az idei évben a szülőcsoportos tematikus beszélgetésekre nagyobb hangsúly helyeződne.
Milyen tanácsokkal segítené a budakeszi szülőket, kisgyermekes családokat?
P. M.: Most ősztől a beszoktatási időszak következik, éppen ezért, amikor eldöntötte egy család, hogy bölcsődébe íratja a gyermekét, akkor érdemes felkészülni erre az időszakra. Sokat segíthet, ha a mesét, bábozást is bevonjuk a bölcsődei élet megismertetésébe, legyenek olyan szituációk, amikor a szereplők ott maradnak a bölcsődében, érdemes a reggeli érkezést, elválást, napi tevékenységeket eljátszani. Válasszák ki a kedvenc játékukat, amit behoznak a bölcsődébe. Sokat beszélgessenek ezekről a dolgokról.
Sükösd Levente