Óvodás kora óta óvó néni akart lenni
Svigruháné Jászkovics Anna 14 éve a budakeszi Tarkabarka-Kunterbunt Óvoda vezetője. 1996 óta él családjával városunkban. A több mint 100 éve működő óvodában 1997-től kezdett el dolgozni először óvodapedagógusként, majd német nemzetiségi óvodapedagógusként. 2002-2009-ig óvodavezető-helyettes volt, 2009-ben nevezték ki az intézmény élére. Szülei elmondása szerint óvodás kora óta óvó néni akart lenni. Abban, hogy a gyermekkori álma valóra válhatott, fontos szerepet játszottak egykori óvónői, tanítói, tanárai és nem utolsósorban szerető és mindig támogató családja.
A Tarkabarka-Kunterbunt Óvoda vezetőjeként az óvodapedagógusok legmagasabb díját, a Brunszvik Teréz-díjat kaptad 2019-ben. Miként hatott ez az életedre, munkádra?
Svigruháné Jászkovics Anna: Végtelenül boldog voltam, hogy elnyertem a Brunszvik Teréz-díjat, mely fontos mérföldköve és elismerése eddigi óvodapedagógusi és vezetői munkámnak. Örömmel és büszkeséggel töltött el, újabb lendületet adott mind az életemben, mind a munkámban. Ugyanakkor óriási felelősséget és megfelelni akarást is hozott, kötelez arra, hogy a nyugdíjazásomig hátralévő óvodai éveim alatt is méltó és hű maradjak a díj szellemiségéhez. Ami azért is fontos, mert Brunszvik Teréz a példaképem.
A helyi német önkormányzat által fenntartott Tarkabarka Óvodát több mint tíz éve irányító óvodapedagógusként mintegy harmincöt éves pedagógusi pályafutásod csúcsának érzed a rangos elismerést, a Budakeszi oktatásáért-díjat, amelyet egy évre rá, 2020-ban ítélt oda neked a budakeszi képviselő-testület.
S. J. A.: Minden ember vágyik az elismerésre, a pozitív megerősítésre, hogy amit tesz, az jó és hasznos. Igyekeztem mindig a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint vezetni és szolgálni a rám bízott óvodát, közösséget. Különösen nagy öröm volt számomra, amikor arról értesültem, hogy Budakeszi Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 2020. évben nekem adományozza a Budakeszi oktatásügyért-díjat, melyet a városért végzett önzetlen tevékenységem elismeréseként vehettem át. Noha mindkét díjat én kaptam, az elismerés nemcsak nekem, hanem a nevelőtestületnek, a szülőknek és a fenntartónak is szól, hiszen nélkülük nem lehet eredményes nevelőmunkát végezni.
Hány éve kerültél az óvoda élére? Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
S. J. A.: 14 éve vagyok óvodavezető. Sok nehézséggel, számos kihívással, megoldásra váró feladattal kellett szembenéznem. Az óvoda vezetését, a folyamatos tanulást és a magánéletet nehéz volt összehangolni és egyensúlyban tartani. Megtapasztaltam és tudom, hogy a vezetői munka milyen óriási felelősséggel jár.
Mik voltak az előzmények, hol, mit tanultál, dolgoztál mielőtt az óvoda élére kerültél?
S. J. A.: Martonvásáron jártam óvodába és általános iskolába, majd Budapesten, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. 1986-ban megszereztem óvónői diplomámat Kecskeméten, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán. Ének-zene szakkollégiumi végzettséget is szereztem.
1988-ban általános iskolai tanítói diplomát vehettem át a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán. 2004-ben német nemzetiségi óvodapedagógusi oklevelet szereztem Sopronban, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Karán. 2011-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szakvizsgáztam, közoktatás-vezetői szakon.
Óvodapedagógusi pályafutásomat 1986-ban Kőszegen, az Újvárosi Óvodában kezdtem. Az ott töltött tíz év meghatározó volt számomra, ösztönző, támogató kollégák között szereztem szakmai tapasztalatokat. 1996-tól 1997-ig Törökbálinton a II. sz. Óvodában voltam óvónő. 1997-től dolgozom Budakeszin a Tarkabar-ka-Kunterbunt Óvodában. Először óvodapedagógusként, majd német nemzetiségi óvodapedagógusként neveltem a legjobb tudásom szerint a gyermekeket. Igyekeztem harmonikus, nyugodt, otthonos, barátságos atmoszférát teremteni a csoportomban.
2002-től 2009-ig óvodavezető-helyettes voltam, és 2009-től látom el az óvodavezetői tennivalókat.
Mit szeretsz a leginkább ebben a munkában?
S. J. A.: Számomra ez a munka nemcsak munka, nemcsak foglalkozás, hanem hivatás, életpálya is. Szeretem, hogy nagyon sokszínű, tarkabarka, mint az óvoda, változatos, ösz-szetett. De a legjobban azt szeretem, hogy gyermekekkel foglalkozhatok. Ha újrakezdhetném, akkor is ezt a csodálatos hivatást választanám, mert a kihívások, nehézségek mellett sok örömöt, sikerélményt, szere-tetet ad, és számomra a kisgyermekek nevelése a legszebb feladat.
Mit sikerült eddig a terveidből megvalósítani?
S. J. A.: Vezetői munkám során elsődleges célom az volt, hogy biztosítsam az óvoda zavartalan működését, az elért eredmények megőrzését és a továbbiak elérését. Intézményünkben, a Tarkabarka-Kunterbunt Óvodában 1975-től van német nemzetiségi nevelés. 2003 óta óvodánk fenntartója Budakeszi Város Német Önkormányzata. Sikerült erősíteni intézményünk nemzetiségi arculatát, nemzetiségi sarkot alakítottunk ki a kollégák, szülők, tájház által felajánlott régi használati tárgyakból, pályázati pénzből bővítettük a nemzetiségi ruházatunkat, gyermek és felnőtt viseleteket varrattunk, fűszer-és gyógynövénykertet hoztunk létre, a növényeket kétnyelvű táblákkal jelöltük, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, karitatív tevékenységeket végzünk, a kollégák szakmai munkájának megbecsülését, elismerését – az elmúlt években tíz óvodapedagógus kapta meg a Pedagógus Szolgálati Emlékérmét, egy pedig a Pest megyei német pedagógus díjat -, pályázati forrásokból német nyelvű szakmai anyagok, bővítését, időszakos fotó- és rajzkiállítások megszervezését, évkönyvek készítését, mozgásfejlesztő eszközök vásárlását stb.
Az élethosszig tartó tanulást mindig fontosnak tartottam, ezért szakmai tudásomat folyamatosan bővítettem magyar és német nyelven egyaránt. Évek óta megszervezzük a nagycsoportosok számára a „Hans Hase” iskolai felkészítő Vorschule-programot. Ezen a német nyelvű foglalkozásokon örömmel vesznek részt a gyermekek, mely nemcsak a fejlesztést szolgálja, hanem megkönynyíti az óvoda-iskola átmenetet is.
Kiskorodban is pedagógus szerettél volna lenni, vagy másról álmodoztál?
S. J. A.: Szüleim elmondása szerint óvodás korom óta óvó néni akartam lenni. Abban, hogy a gyermekkori álmom valóra válhatott, fontos szerepet játszottak egykori óvónőim, tanítóim, tanáraim és nem utolsó sorban szerető és mindig támogató családom. Köszönet és hála érte!
Mi az igazi kihívás a munkádban itt az óvoda élén, és mi volt korábban, ami vitt előre a szakmai fejlődésben, a karrieredben?
S. J. A.: Óvodánk nagy múltra tekint vissza, több mint 100 éve működik. A közvetlen elődeim Kereszturyné Lévai Magdolna és Kerekes Endré-né óvodavezetők által megkezdett munkát igyekeztem és igyekszem legjobb tudásom szerint folytatni. Minden nap új kihívások elé állít bennünket, közülük csak néhányat említek meg a teljesség igénye nélkül: magas színvonalú munkavégzés, pedagógus, vezetői és intézményi tanfelügyeleti ellenőrzés, pedagógus minősítés, minősítő vizsga, MÁK-ellenőrzés, a változások menedzselése, Covid-járvány stb. A Tarkabarka Család minden tagjával, a nevelőtestülettel, a szülőkkel és a fenntartóval együttműködve tudjuk legyőzni és megoldani az újabb és újabb kihívásokat.
Milyen a családi háttered, menynyiben segítenek a munkádban a családtagok?
S. J. A.:Családi életünk harmonikus. Férjemmel 37 éve élünk házasságban, két felnőtt fiú gyermekünk van. Mindketten a POKG-ban érettségiztek, majd főiskolai, illetve egyetemi diplomát szereztek. 1996 óta lakunk Budakeszin. Családom, különösen a férjem, mindig támogattak és mindenben támogatnak, erőt adnak, motiválnak. Sokat segítenek a munkában, biztos hátteret jelentenek.
Milyennek látod a budakeszi szülőkre és gyerekekre háruló mindennapi kihívásokat, milyen módon igyekeztek az óvoda részéről a segítségükre lenni?
S. J. A.: A mai felgyorsult életben a szülőkre, ezáltal a gyermekeikre több nehézség, teher hárul. Igyekszünk a gyerekek számára nyugodt, családias légkört teremteni, az óvodai nyitva tartással a szülők igényeihez alkalmazkodni. A szülőkkel szorosan együttműködünk, segítjük őket nevelési tanácsokkal és módszerekkel, különösen a Covid időszak alatt. Gyermeknevelés csak a családdal közösen eredményes. Az óvodában az óvodapedagógusok mellett fejlesztő és gyógypedagógusok is vannak, akik támogatják a gyermekek fejlődését és fejlesztését.
Mit vársz 2023-tól óvodavezetőként?
S. J. A.: Óvodánkban 2023-ban lezárul egy nagy nyugdíjazási hullám. Az elmúlt 14 évben 12 óvodapedagógus nyugdíjazására került sor, így nagymértékben átalakult a humánerőforrásunk. A nevelőtestület megerősítését, hatékony utánpótlás nevelést várok, és ezért minden tőlem telhetőt megteszek.
Óvodánk nyitott, befogadó intézmény, szívesen látunk középiskolai diákokat, közösségi szolgálatuk teljesítésére, ezzel is segítjük őket a pályaorientációban, hiszen betekintést nyerhetnek az óvodai nevelésbe, a mindennapjainkba. Továbbra is fogadunk főiskolai hallgatókat és pedagógiai asszisztens jelölteket, hogy szakmai gyakorlatukat óvodánkban töltsék.
Saját kollégáimat is ösztönzöm a továbbképzésekre – óvodapedagógus, német nemzetiségi óvodapedagógus szak elvégzésére, valamint közoktatási vezető szakvizsga megszerzésére. Eredményes felkészülést és felkészítést várok a pedagógus kollégák gyakornoki minősítő vizsgájához és a pedagógus minősítési eljárásához. Szeretném a Budakeszin lévő társintézményekkel, azok vezetőivel, a fenntartónkkal és a települési önkormányzattal a jó kapcsolatot megtartani és tovább erősíteni, hogy a lehető legtöbbet tehessünk meg együtt a budakeszi gyermekekért.
Mit üzennél a budakeszi szülőknek, kisgyermekes családoknak jó tanácsként?
S. J. A.: Kedves Szülők! Töltsenek minél több minőségi időt kisgyermekeikkel, sokat meséljenek nekik, kiránduljanak, beszélgessenek velük, élvezzék ezt a csodálatos, őszinte, mindenre rácsodálkozó életszakaszt! Az óvodában pedig bátran kérjenek tanácsot, segítséget, hiszen itt mindannyian arra tesszük fel az életünket, hogy a gyermekeket, a jövő generációját a legjobb tudásunk szerint neveljük a szülőkkel együttműködve.
Brunszvik Teréz megfontolandó gondolataival zárom a szülőknek szóló üzeneteimet: „A korai nevelés a legfontosabb. Az, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életére.”
Sükösd Levente