Intézményvezetőink

Egészségtudatosságra is nevelnek

Schőn Krisztina, a Szivárvány óvoda új vezetője

Mikor egy intézmény élére új vezető kerül, természetes része a változásnak, hogy más látásmód, más karakter határozza meg az elkövetkező évek munkáját. Terveiről és az óvoda megújulásáról is szót ejtettünk a Szivárvány óvoda új vezetőjével, a Budakeszin élő Schön Krisztinával.

Schön Krisztina öt éve dolgozik az intézményben óvodapedagógusként, ahol 2025. január 1-től megbízott, majd 2025 augusztusa óta kinevezett vezetője lett az óvodának. Szeretné megtartani az óvoda hagyományait és arculatát. Elmondása szerint az elmúlt néhány évben remek szakmai gárda jött össze, éppen ezért nagyon fontosnak tartja – egyebek mellett – a folyamatos csapatépítést, egymás megismerését is. A 2024-2025-ös nevelési év végén szervezett egy tököli kirándulást, főzőversennyel egybekötve, ennek erősítése jegyében. Október elején szüreti bált tartanak majd az udvaron. Olyan nagyszabású családi rendezvényt, amiben a gyerekek, szülők, óvodapedagógusok, a logopédus, a néptánctanáruk és mindenki, aki ott dolgozik, részt vesz. Nem kevesebb, mint nyolc szőlőprésből fog csorogni a szőlőlé és mellé lilahagymás zsíros kenyér is készül! Lesz itt zene, néptánc, szüreti vers, mese, bábozás… Erre az időszakra esik az „Állatok-, a Mese- és a Zene Világnapja”, ami itt megjelenik majd ezen a délutáni alkalmon.

Schön Krisztina megemlítette a hamarosan elkezdődő új óvoda épületük építését is, amit nagyon várnak. Ezzel az udvaruk is meg fog újulni és a hosszú évek óta használt, régi játékaikat is le tudják majd cserélni. Most készül az óvoda benyújtani udvari játékokra egy pályázatot is, hogy minél hamarabb elkészülhessen a 21. századi, korszerű játszó udvaruk.

Nagyon fontosnak tartotta megemlíteni azt is Schön Krisztina, hogy a Szivárvány óvodában egy olyan maximálisan összedolgozó, fejlesztő team dolgozik, amely jelentősen segíti az óvodapedagógusaik sikeres munkáját és gyerekeik mentális, harmonikus fejlődését. Jelenleg az óvoda főállásban alkalmaz egy pszichológust és egy mozgásterapeuta gyógypedagógust, valamint két logopédust mellékállásban.

A Szivárvány óvoda eddig is figyelmet szentelt a tehetséges gyerekek fejlesztésére, terelgetésére, melyre a jövőben még nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni.

A délutánok folyamán lehetőségük van gyermekeknek jazz baletten, néptáncon, játékos labdajátékokon is részt venni, illetve heti egy alkalommal úszni.

Kiemeli a gyermekvédelmet. Nagyon jó a kapcsolatuk a HÍD Szociális, Család és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ szakembereivel. Új faliújság is kikerült erre a célra a falra, melyen a szakemberek, pszichológus, gyógypedagógus, óvodai szociális segítő, gyermekvédelmi felelős elérhetősége mellett, mindenféle gyermekvédelemmel kapcsolatos anyagok megtalálhatóak lesznek a szülők számára.

Van egy álma az óvodavezető asszonynak. A gyermekek egészségét szem előtt tartva, egészségük megőrzésére törekedve, egy sószobát szeretnének kialakítani az intézményükben járó csemeték számára, mert az elmúlt években nagyon megnövekedett a felső légúti megbetegedések száma. Szülői összefogással szeretnék ezt megvalósítani. Több felajánlás is érkezett már. Egészségtudatosságra és felvilágításra is nevelnek. Újdonság volt tavasszal, és most ősszel is bekapcsolódnak ennek keretében a „Teddy Maci programba”. „Teddy Doktorokat”, azaz orvostanhallgatókat hívnak az óvodába, akik időről időre olyan játékos foglalkozásokat tartanak minden csoportban, ahol a kis ovisok megismerik a macikon keresztül testük legfontosabb szerveit, azok működését és érdekességeit. A legfontosabb célja még a programnak, a „fehér köpeny” félelmének csökkentése. Elmagyarázzák, miért is nem kell félniük a doktor bácsiktól és néniktől, hiszen csak segíteni szeretnének rajtunk, mikor betegek vagyunk.

A Szivárvány ovi – ahová jelenleg 8 csoportjukba 153 gyerek jár -, nagyon családias hangulatú, gyermekközpontú óvoda, ahová mindenkit nagy szeretettel várnak!

Horváth Jenő

Megosztom a cikket

Új igazgató a KesziKult élén

Megváltozott Budakeszi művelődési központjának működési formája, és ’Sigmond Bertalan személyében új vezetőt is kapott az intézmény.
Ilyen változások nyilván kihatással lesznek városunk kulturális életére. Ennek kapcsán kereste meg szerkesztőségünk az intézmény új igazgatóját.

Nem érte felkészületlenül ez a kinevezés!

’Sigmond Bertalan: 2004-től a budapesti Polgárok Háza munkatársa voltam 15 éven át, kulturális rendezvényszervezőként, egészen 2019-es alpolgármesterré választásomig. Ehhez a feladathoz a végzettségeim is megvannak. Politológusi-, andrológusi diplomám van, és emellett egy felsőfokú közművelődési szakképesítés-sel is rendelkezem.
A közelmúltban a művelődési központ szervezeti-működési formája átalakult. A jövőben az Erkel Művelődési Nonprofit Kft. keretein belül folytatja tevékenységét az intézmény. Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy szívesen térnék vissza a kulturális életbe, ahol egyesíthetném a kultúraszervezésben és Budakeszi önkormányzatában, közéletében összegyűjtött tapasztalataimat. Végül is így hoztam meg azt a döntést, hogy megpályázom a művelődési központ intézményvezetői, illetve az Erkel Művelődési Nonprofit Kft. ügyvezetői pályázatát.

Miben változik az intézmény eddigi működése ezzel a formával?

’S. B.: A nonprofit kft. is 100 %-ban önkormányzati tulajdonú, azonban a költségvetési intézményhez képest rugalmasabb működést tesz lehetővé, hisz sokkal nagyobb a vezető önállósága. Ez lényegesen gyorsabb döntéshozatalt eredményez, és leegyszerűsíti az adminiszt-rációt.

Felidéződik bennem az a több évtizedes, még napjainkat is jellemző tapasztalatom, hogy a művelődési központok vezetői nemegyszer olyan műsorokat is programba vesznek, olyan attrakciókat, olyan árusokat is meghívnak egy-egy szabadtéri rendezvényre, amely egyébként nem ízlésükre való, de kénytelenek meg-alkudni, hogy ne billenjen meg intézményük pénzügyi helyzete.

‘S. B.: A kultúraszervezést elsősorban minőségi szempontok szerint kívánom végezni, amellett, hogy egy értékrendet is képviselek. Azonban az intézmény fontos jövedelme a bérleti díjbevétel. Így például a különböző vásárok teremtik meg az anyagi alapját annak, hogy fejlesszük az intézményt, vagy meghívhassunk egy neves előadót. Szeretném elérni, hogy a programokat a jegybevételből tudjuk finanszírozni, de gondolunk azokra is, akik a drágább belépőjegyeket nem engedhetik meg maguknak. Számukra kínálunk ingyenes és kedvezményes árú rendezvényeket, illetve kedvezményes bérleteket is.

Milyen újszerű kezdeményezések várhatóak az elkövetkező időszakban, amelyek feltűnnek majd az itt élőknek? Kérdezem ezt annak tudatában, hogy még ma is vannak olyan lakosok, akik negatív előjellel, alvó városnak tartják Budakeszit.

‘S. B.: Kétségtelen, hogy ez az elkövetkező időszak nekem is jó tapasztalat lesz, hogy az itt élőket mennyire sikerül bevonzani rendezvényeinkre. Biztos vagyok benne, hogy van városunkban egy olyan, nem is kis réteg, akinek van igénye arra, hogy a helyi rendezvényeket preferálja. Egyrészt a gyermekes családok nem szívesen bumliznak be a fővárosba, másrészt, ha valaki megihat egy pohár bort, akkor örül neki, ha hazasétálhat, és nem kell autóba ülnie. Ez például mindenképpen két olyan réteg, akiket érdemes megszólítani.

Erős arculatváltás érzékelhető programjaik reklámanyagaiban is!

‘S. B.: Erre nagyon nagy figyelmet fordítok! Előzményeit már elődömtől örököltem, hiszen a KesziKult márkanevet, logót és arculati elemeket korábban már pályázati forrásból megalkották. Én azonban ezt intenzíven és elsődlegesen kezdtem el használni. Profi külső reklámszakembert és grafikust is alkalmazok, de szerencsére
a munkatársak között is többen tehetségesek ezen a területen.

A művelődési központ mellett más helyszínei is lesznek az elkövetkező időszak programjainak?

‘S. B.: Igazgatói pályázatomban azt ígértem, hogy új ízeket és új helyszíneket szeretnék meghonosítani Budakeszi kulturális életében. Alapvetően nem csak az intézményünk épületében gondolkodom, hanem egész Budakesziben. Számos alternatív rendezvényhelyszíne van városunknak, sőt számos alternatív rendezvényszervező is él településünkön, több elismert kulturális műhely is működik. Ezeken a helyszíneken, ezekkel a szervezőkkel együttműködve szeretnék dolgozni. Amit persze jó behozni az épületünkbe, azt itt fogjuk megtartani. Ilyen lesz például a „Cérnahangversenyek” sorozata, amely egy igazi családos program! Korábban évekig ment ez a csodálatos sorozat Budakeszin, óriási sikerrel, Szalóczy Dóra karizmatikus zenetanár vezetésével. Számára nagy teher volt, hogy a szakmai munka mellett a teljes szervezés is az ő vállát nyomta. Most a hátteret mi teremtjük meg számára, így neki csak a szakmai minőséget kell majd biztosítania – a sorozat őszi programtervéből látom, hogy ebben nem is fogunk csalódni! Október 21-én a Melodika projekt koncertjén tudhatjuk meg, mi köze az operának a reggae-hez, vagy Bartóknak a flamencóhoz. November 11-én pedig Jazz mesék címmel Urbán Orsi és zenekara vezeti be a gyermekeket és felnőtteket a jazz mesés világába.

Lakossági kezdeményezésre szülőakadémiát indítunk: október 3-án Pál Feri atya, november 8-án Pécsi Rita neveléskutató, december 13-án pedig Süveges Gergő televíziós műsorvezető lesz vendégünk.

KesziKultKulisszák címmel indítunk kamaraszínházi sorozatot, Budakeszin élő neves színművészek előadásában. Október 11-én Détár Enikő és Sztárek Andrea: A Nő, akinek csak megszületni volt könnyű c. előadását láthatják. November 22-én Borbély Sándor: Az apostol című előadásával emlékezünk a 200 éve született Petőfire. A második félévben Betz István, Szőlőskei Timea és Szabó Sipos Barnabás színművészek előadásaival várjuk Önöket. Ezekre a rendezvénysorozatokra kedvezményes árú bérletet is értékesítünk.

Október 26-án Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész Jávor Pali utolsó mulatása című zenés kamaraelőadását láthatja közönségünk a KesziKult épületében.

Alternatív rendezvényhelyszín lesz a Rathauskeller, ahol a DiVino borkereskedéssel együttműködve indítunk egy kulturális borkóstoló sorozatot, „KesziBorKult” címmel. A legjobb magyar borok mellé a magyar kulturális élet legjavát szeretnénk állítani. Lesz itt jazz muzsika, zenés kamaraszínházi előadás és sok finom, minőségi magyar bor!

És itt megemlíteném még az intézményünk melletti közösségi téren minden csütörtökön, 18 órától az ingyenes térzenét, amelyet a Catering Sharks büfével együttműködve szervezünk. Az asztaloknál egy limonádé, egy kávé, egy pohár sör mellett beszélgetve hallgathatnak kellemes háttérmuzsikát a vendégek – ha a jó idő engedi. A Czövek Erna zeneiskola és a Kiss zenede tanárai és tanítványai játszanak a komolyzenétől a jazzig, poptól a filmzenéig különféle műfajokban. Az első tapasztalatok biztatóak: több generációt is megszólított ez a kora esti, kellemes muzsika, volt itt babakocsi, szerelmespár, nagyszülők, sőt még kutyus is!

A korábbi programok közül mit tervez folytatni?

‘S. B.: Lesz Dumaszínház: október 9-én Felméri Péter: A jövő sem a régi c. humorestjével szórakoztatjuk a közönséget. Folytatjuk rendszeres táncházainkat a Bojtár Népzenei Egyesülettel, az ünnepkörökhöz kötődve pedig nagyobb hagyományőrző rendezvényeket is szervezünk adventben, farsangban, húsvétkor.

Gondolom, hogy már a jövő nyári programok megálmodása és szervezése is elindult…

‘S. B.: Nekem az egyik kedvenc helyszínem az Árpád fejedelem téri iskola udvara, amelynek olyan a tájolása, hogy este hét órai kezdésnél már teljes árnyékot ad a nézőtérre, s még a legforróbb nyári napokon is nagyon kellemes ott a hőmérséklet. Ide is tervezük zenei és színházi programokat!

És van még egy másik remek helyszín is, a Budakeszi Városháza gyönyörűen parkosított udvara, ahol két héttel ezelőtt a Budapesti Filharmóniai Társaság tagjaiból alakult Wind+ kamaraegyüttes és Szabó Sipos Barnabás színművész a zene és irodalom jegyében adott egy könnyed, de nagyon színvonalas műsort. Engem is meglepett, hogy milyen sokan eljöttek már első alkalommal erre sajátos szerkesztésű, egyedi hangulatú koncertre.

Az ön ötlete volt, hogy ebben a műsorban az irodalom is helyet kapjon?

‘S. B.: Nem, a Filharmóniai Társaságnak bejáratott műsorszerkezete ez az Óbudai Társaskörtől Martonvá-sárig. Azt azonban már én javasoltam, hogy irodalmi közreműködőnek Budakeszin élő színművészt kérjünk fel, a verseket pedig ő maga válogatta.

Októberben két olyan kiállítást is láthatnak a buda-kesziek, amely történelmünk meghatározó mozzanatait idézi meg.

‘S. B.: Két köztéri kiállítással készülünk: október 6-tól látható lesz a Szent Koronát ábrázoló ötméteres installáció a KesziKult melletti Közösségi téren. A szerkezet tulajdonképpen kiállítóteremként szolgál, amelyben a látogatók megismerhetik a korona történelmünkben elfoglalt helyét, szakrális funkcióját, megkoronázott királyainkat. A vándorkiállítás Pest Vármegye Értéktárának gondozásában kerül Budakeszire. Október 23-tól pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottság és a Lengyel Intézet jóvoltából láthatnak majd egy 56-os köztéri kiállítást is, szintén a Közösségi téren. Érdemes lesz az iskolai osztályoknak is ellátogatni mindkét kiállításra!

Itt is szeretném megköszönni kollégáim munkáját, akik nem kis fáradsággal segítettek összeállítani az őszi évadot. Intézményvezető elődeim, Tóthné Fajtha Anita és Kun Csilla mindenben segítik a munkámat. Nagy Mónika, Csáky Zsófia, Subicz Attila és Janó Ildikó kollégáim is nagy energiával dolgoznak a gazdag program megszervezésében és a rendezvények lebonyolításában.

Öt év elteltével mit szeretne látni Budakeszi kulturális életében a KesziKult igazgatójaként?

‘S. B.: Mindenekelőtt itt, a Fő téren egy új, korszerű művelődési központot szeretnék egy olyan, nagy létszámú közönség befogadására is alkalmas teremmel, amely színházi előadások megtartására is megfelelő lenne. Ám hogy az miképpen legyen több típusú rendezvény befogadására is alkalmassá téve – a báloktól, konferenciáktól, a színházi előadásokig -, az a szakemberekkel való egyeztetések végeredménye lesz.

A művelődési központ mellé pedig egy gyönyörű városi teret álmodom, és ezekre ráépülő gasztronómiát is. Hisz itt működik a szép új szakrendelő, amely hétköznap és napközben vonzza ide az embereket, a művelődési központ pedig hétköznap, főként az esti órákban és hétvégén egyaránt. Ez az adottság olyan állandó forgalmat generálhat a téren, amely eltartja majd a vendéglátást is. Egy ilyen szinergiát szeretnék látni itt öt év múlva, és sok jókedvű, egészséges embert.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2023. szeptember

Megosztom a cikket

Új intézményvezető a Német Nemzetiségi Általános Iskolában

2023. augusztus 16-tól a korábbi intézményvezető helyettest, Kőrösi Annamáriát bízta meg Budakeszi Város Német Önkormányzata az iskola vezetésével. A korábbi vezető, Gölcz Mira lakhelyén, szülővárosában, Leányváron elnyerte az Erdély Jenő Általános Iskola intézményvezetői posztját. Az elköszönő intézményvezető 3 éves munkáját nagyon köszönjük, jó egészséget és további sikereket kívánunk a munkájához. Az alábbiakban az újonnan kinevezett vezető bemutatkozó sorait olvashatják.

Kedves Budakesziek! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam!

Kőrösi Annamária vagyok, születésem óta élek Budakeszin. Férjemmel három felnőtt gyermek büszke szülei vagyunk.

Iskolás éveimet itthon, Budakeszin kezdtem a mai Széchenyi István Általános Iskola elődjének számító Budakeszi Általános Iskolában. Ezt követően a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, majd a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanítói szakán szereztem diplomát 1995-ben. A számos továbbképzés mellett először 2010 tavaszán államvizsgáztam a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán magyar nyelv és irodalom műveltségi területen, majd 2015 decemberében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság-és Társadalomtudományi Karán lettem szakvizsgázott pedagógus, közoktatási vezető.

Első diplomám megszerzése után helyezkedtem el a Budakeszi Általános Iskolában, ahol rögtön 1. évfolyamos tanítóként kezdtem a pályámat. 25 évig dolgoztam ott tanítóként, munkaközösség-vezetőként. 2020-ban a SZIA „németes” osztályainak kiválásával létrejött a Budakeszi Német Nemzetiségi Általános Iskola, a Wudisuli, ahol folytattam osztálytanítói tevékenységemet, és kezdtem el intézményvezető-helyettesi feladataim ellátását.

Amikor idén július elején Gölcz Mira intézményvezető jelezte, hogy az idei tanévet már lakóhelye iskolájának igazgatójaként kezdi, Schrotti János elnök úr intézményvezetői felkérésére örömmel és izgalommal mondtam igent. Intézményvezető-helyettesként Martin Andrea és Sinkó Lilla segíti majd testületünket. Július közepe óta folyamatosan kommunikálunk a kollégákkal, készítjük elő a tanévet, hiszen számos változás történt iskolai életünkben. Már a júniusi évzáró és ballagási ünnepségünkön elköszöntünk több nyugdíjba vonuló munkatársunktól, majd a közös évzáró pincelátogatáson azoktól a kollégáktól, akik különböző családi okok miatt hagyják el iskolánkat. Pályázatban szerencsére többen jelentkeztek, akik velünk szeretnének dolgozni, így a tanévet biztonsággal tudjuk kezdeni.

A nyár folyamán több termet kifestettünk, átrendeztünk, néhány fontos szerelési munkát elvégeztettünk. Jelenleg egy saját számítástechnika terem létrehozásán dolgozunk.

Az infrastrukturális fejlesztéseken túl, úgy gondolom, fontos, hogy az eddigi jó eredményeket, programokat megőrizzük, a kevésbé sikereseket átgondoljuk, megreformáljuk, a közös értékeket, hagyományokat ápoljuk, fejlesszük. Mindezen célok eléréséhez elengedhetetlen a jó csapatmunka: legyen szó egy tanóráról, kirándulások, versenyek, vetélkedők, egyéb programok megszervezéséről, lebonyolításáról, vagy akár a vezetői munkáról. A pályakezdésem óta eltelt 28 év megtanított a munkahelyemen és a családi életemben is az elfogadásra, együttműködésre, rugalmasságra, kompromisszumra, megújulásra és leginkább a humorra.

Legfőbb célom, hogy minden diák, pedagógus, technikai dolgozó és a szülők is szívesen jöjjenek intézményünkbe. A gyerekek személyisége motiváló tevékenykedtetéssel sokoldalúan fejlődjön; az intézményben dolgozók olyan légkörben dolgozhassanak, ahol aktív, kreatív munkát végezhetnek, ahol fontosnak érzik magukat és a munkájukat; a szülők bizalommal hozzák gyermekeiket hozzánk, és partnernek érezzék magukat a nevelés folyamatában. Éppen ezért számomra a vezetés nem egyirányú (fentről lefelé ható) folyamat, fontos számomra a kölcsönösség, a kollégáim, a szülői szervezet közreműködése, visszajelzése céljaim/ céljaink elérésében. Ez csak kiegyensúlyozott, harmonikus munkakapcsolat során valósulhat meg, amihez elengedhetetlen részemről a többiek irányába a kiszámíthatóság, határozottság, következetesség, szakmai tudás, empátia és elismerés.

Ezekkel a gondolatokkal köszöntök mindenkit az új tanév küszöbén!

Kőrösi Annamária a Budakeszi Német Nemzetiségi Általános Iskola megbízott intézményvezetője

Budakeszi Hírmondó 2023. augusztus


Kapcsolódó:

Megosztom a cikket

Simon Éva, a Budakeszi Bölcsőde vezetője

Évi idősgondozással kezdte pályafutását, majd kisgyermeknevelőként folytatta a munkáját, amit a hivatásának tart immár több mint 10 éve. Szeretet veszi körül nap mint nap a Budakeszi Bölcsődében. Úgy érzi, harmónia van az életében, a „helyén” van itt Budakeszin.

Többször jártam a bölcsődében és nyilvánvaló volt számomra, hogy nagyon szereted a munkádat.

Simon Éva: Igen, ez igaz. Nagyon szeretem ezt a szakmát, nem munkának érzem, hanem a hivatásomnak. Megérinti a lelkemet a gyermekek mosolygó szeme, az érzéseik. Amikor belépek a bölcsődébe közéjük, rögtön érzem a szeretetet, ami megnyilvánul felém, és a kollégáim felé. Ebben a környezetben dolgozom már tizenöt éve, kisgyermeknevelőként és vezetőként egyaránt, emellett tanítom is ezt a szakmát. Minden vágyam már kiskoromtól az volt, hogy valamilyen formában gyerekekkel tudjak foglalkozni. Ebből kiindulva jelentkeztem Esztergomba, az Egészségügyi Szakközépiskolába, mivel itt csecsemőgondozó szakképzést is kaptam. Érettségi után a tanári pályát választottam egészségügyi vonalon. Egészségügyi Szakoktatói Főiskolát végeztem. Már fiatalon ráeszméltem, hogy a tudásomat szeretném átadni a következő generációnak Mindezt úgy, hogy közben segítsek a beteg rászorulókon. Az esztergomi kórházban tankórtermet vezettem, nővér tanulókat tanítottam a szakmára. Közben született két gyermekem. A gyes után már nem tudtam visszamenni erre a pályára. A kisgyermekek iránti szeretetem továbbra is megmaradt, főleg a böl-csődés korosztályt éreztem közel magamhoz. Ez adta az indíttatást arra, hogy megszerezzem a kisgyermeknevelői szakképesítést. Már 15 éve vagyok a szakmában. Ebből nagyrészt vezetői beosztásban, de dolgoztam kisgyermeknevelőként is. Nagyon megszerettem ezt a hivatást. Továbbra is tanítok: bölcsődeióvodai dajkák képzésével foglalkozom szombatonként.

Mi volt a foglalkozásod ezt megelőzően?

S. É.: Korábban idősgondozással foglalkoztam tíz évig a XI. kerületben, 420 idős embernek az életét segítettem, tulajdonképpen az életük fontos része voltam. Egész életemben szociális szférában, szociális területen dolgoztam. Előtte tanítottam, a tanári elhivatottság az egész életemet végigkíséri. A bölcsőde is pedagógiai, nevelési intézmény. Nagyon szeretem.

Miért szereted a gyerekeket?

 

S. É.: Hát, nem is tudom. Ez úgy belülről jön az emberből, velünk születik, ez egy adottság. Ezt sokan elmondhatják magukról, de az én esetemben ez hatványozottan igaz. Vannak sajnos a pályán olyanok is hosszabb-rövidebb ideig, akiket kisgyermeknevelőként vagy dajkaként idegesíti, ha egy kisgyerek sír. Ők általában nagyon gyorsan el is hagyják ezt a pályát. Viszont azok, akiknek belülről jön a gyermekek iránti szeretet, ők inkább megvigasztalják a síró gyermeket, igyekeznek örömet okozni neki, hogy minél gyorsabban elfelejtse azt a kellemetlen dolgot, amiért elkezdett sírni.

Milyenek a budakeszi gyerekek és a szülők?

S. É.: Nagyon-nagyon aranyosak, ezért is szerettem meg annyira Budakeszit. Ez a bölcsőde, ahova kerültem, egy kicsi bölcsi, három csoportszobás, 38 férőhelyes, kis családias hangulatú, itt barátságos légkör van. A kollégáimmal nagyon mghitt hangulatban dolgozunk, és ez a légkörön is meglátszik. Nagyon szeretünk ott lenni. Van olyan dolgozó, aki már 10-15 éve itt dolgozik ebben a budakeszi bölcsődében. A gyermekek is úgy veszem észre, hogy nagyon szeretnek ide járni, gyorsan megszokják ezt a környezetet, ezt a baráti, szeretetteljes hangulatot, és a szülők is örömmel hozzák őket.

Jól látom, hogy harmónia van az életedben, hogy a „helyeden” vagy?

S. É.: Igen, ez így van. Elmondhatom magamról, azon kevesek közé tartozom, azon szerencsések közé, akik azt a munkát végzik, ami a hivatásuk, amit szeretnek.

Mit gondol minderről a család? Azt mondják, hogy támogató háttér nélkül mindez nem működne.

S. É.: Támogatnak mindenben. Van két unokám, az egyik 11 éves a másik 3 éves. Ő is bölcsődébe jár.

Kettős szerep, nagymama szerep és intézményvezető bölcsődevezető szerep is. Hol egyik, hol másik szerepkör jön elő, de gondolom, hogy mindig a legjobb helyen a legjobbkor.

S. É.: Igen, ez így van. Viszont az időzítést, az összehangolást azt meg kell találni. Mellette még a tanári pályát sem hagytam el, szombatonként tanítok, és azt is nagyon szeretem. De ez a három dolog egy egységes egészet alkot az életemben.

Gyerekkorodban erről álmodtál?

S. É.: Igen, igen. Arról álmodtam, hogy tanítónő leszek, és mindenképpen emberekkel, gyerekekkel fogok foglalkozni. Ez sikerült is. Nagy öröm számomra, hogy a bölcsőde világát megismertem, és hogy végül is itt kötöttem ki. Az én gyerekkoromban azon a környéken, vidéken, ahol éltünk, még nem volt bölcsőde, nem is hallottam róla. De ahogy belecsöppentem ebbe a légkörbe, attól kezdve elhivatottságot éreztem iránta. Tehát nagyon-nagyon szeretem ezt a közeget, a bölcsődét.

Mit vársz az idei évtől, 2023-tól?

S. É.: Nagyon jól sikerült a tavalyi év, mert megújult a bölcsődénk. Nagyon szép lett, elkészült a pancsoló is az udvaron. Gyönyörű udvarunk van. Nagyon szerencsések vagyunk, mert van egy hatalmas nagy, öreg fa. A bölcsődénk egy nagyon-na-gyon öreg épületben van. Ez meghatározza a hangulatát az egésznek. Új játéktároló épült, ezáltal van hely rendesen elrakni a játékokat, a kismotorokat kint az udvaron. Megújult az átadónk is. Gyönyörű fali festmény díszíti, ahogy belépnek a gyerekek ez a kedves kép fogadja őket. Ezt Dinnyés Andi anyukának köszönhetjük, ő festette a falra az aranyos mesefigurákat: a baglyot, a mackót, Bogyót és Babócát. Megújultunk, megszépültünk, és én azt szeretném, hogy ez tovább is folytatódjon, hogy ezt a jó hangulatot továbbra is megtartsuk, hogy a gyerekek továbbra is ugyanígy szeressenek ide járni. Ennek érdekében az intézmény dolgozóival együtt, mi mindent megteszünk.

Van-e hobbid?

S. É.: Az az igazság, hogy ebben is szerencsés vagyok, mert amellett, hogy tanítok és a bölcsődét vezetem gyógymasszőr is vagyok már 32 éve. Nagyon szeretek olvasni és zenét hallgatni is, amennyire az időm engedi.

Ha tanácsot kellene adni a budakeszi szülőknek, akkor mi lenne az?

S. É.: Azt gondolom, hogy a sok nehézség ellenére, ami minket most körbevesz, bíznunk kell abban, hogy minden rendeződni fog. Ha szeretjük, amit csinálunk, és megtaláljuk benne az örömünket, akkor azért érdemes élni és küzdeni, és előre haladni az életben. Azt kívánom, hogy mindenkinek okozzon örömöt az, amiért él, amit és amiért dolgozik. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai világban a szülőkre sok teher hárul. Igyekszem ebből a teherből bölcsődevezetőként valamennyit átvállalni. Legjobb tudásunk szerint próbáljuk elérni az intézmény dolgozóival együtt, hogy a hozzánk járó gyermekek az otthon biztonságának, melegének hiányát ne érezzék. Köszönöm, hogy a budakeszi szülők nap mit nap ránk bízzák legféltettebb kincsüket, a gyermeküket!

Sükösd Levente

Budakeszi Hírmondó 2023. július


 Kapcsolódó:

Megosztom a cikket

A gyermekek mosolya a legfontosabb

„Mióta az eszemet tudom, mindig szerettem a kicsiny gyermekeket, ha velük lehettem, boldog voltam” – mondta a Budakeszi Hírmondónak Pregitzer Mónika, a Mosolyvár Bölcsőde új vezetője. Fontosnak tartja a Montessori pedagógia elveinek érvényesülését az óvodai csoportokban, az érzelmi nevelést ebben az életkorban, a napi tevékenységek, éves tervezetek átgondolását, a csapatmunkát, az új módszertani kutatások alkalmazását. Életpályája fontos mérföldkövének tekinti a mentori képesítés megszerzését, mely nagyban segítette a vezetői készségek fejlődését személyiségében. Úgy fogalmazott: „Szerencsésnek tartom magam, hiszen, sok éven keresztül dolgoztam kisgyermeknevelőként a Mosolyvár bölcsődében.”

Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, amikor erre a pályára került? Mik voltak a szakmai előzmények és családi körülményei akkor? Kiskorában is pedagógus szeretett volna lenni?

Pregitzer Mónika: Gyerekkoromban, nyári szünetben sokat vigyáztam a családban született kicsikre. Én voltam a nagyinak a segítője. Minden nap élem a hivatásom. Már egészen fiatal koromban tudatosult bennem, hogy nagycsaládot szeretnék. Mára három gyermek édesanyja vagyok. Közel 36 éve a mindennapjaim állandó részévé vált a saját vállalkozásom vezetésének és három különböző korú és személyiségű gyermekem nevelésének az összehangolása. Ez sok esetben embert próbáló feladatnak bizonyuló és kihívásokkal teli hivatás, azonban elsődleges küldetésemnek tartom a gyermekek fejlődésének folyamatos támogatását, tudatos fejlesztését, nevelését. A bölcsődei gyakorlataimat a Budakeszin lévő bölcsődékben töltöttem. Mikor az első befogadó nyilatkozatot voltam kitöltetni, véletlenek sorozata történt velem, hogy a pont akkor érkező, leendő gyakorlatvezetőmet megismerhettem. Személyében, munkájában, elhivatottságában, példamutatásában, a gyerekek iránti szeretet kinyilvánításában, kitartásában egy rendkívüli értékes embert ismerhettem meg. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki, Andrásné Jutka néninek.

Mik a legmeghatározóbb és legkedvesebb emlékek abból az időszakból a bölcsődei munkával kapcsolatban?

P. M.: A kollégák közötti összhang, az egymás segítése volt a jellemző, nagyon sokat beszélgettünk a hozzánk érkező gyerekekről, családokról. Számtalanszor vitattunk meg helyzeteket, szituációkat. A nyugdíjba ment kollégákkal tartottuk a kapcsolatot. Mindig meghívtuk őket az év végi vacsorára. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Meséltek a régi időkről, rajtuk keresztül átélhettük, hogy milyen szemléletváltozásokon ment keresztül a kisgyermeknevelői szakma. Jó volt ezeket a történeteket és tapasztalatokat megismerni.

Mik voltak akkor a szakmai kihívások, sikerek, örömök?

P. M.: 2013-ban bevezették a kisgyermeknevelői pedagógusképzést, az életpályamodellt kiterjesztették a bölcsődei dolgozókra. Amikor jelentkeztem az ELTE Tanítóképző, Csecsemő- és Kisgyermeknevelő szakára, az volt a célom, hogy minél mélyebb és tudományosan megalapozott, széleskörű szakmai ismeretekre tegyek szert a gyermekek korai nevelésével kapcsolatban. Jó volt megélnem azt, hogy az egyetemen tanultakat meg tudtam valósítani a mindennapi munkám során. Az egyetemi éveim során számos szakmai gyakorlaton vettem részt különböző bölcsődékben, ahol további szervezői, pedagógiai képességeket és tapasztalatokat sajátítottam el. A neveléstudományi szakra való jelentkezésemet az motiválta, hogy szeretném tudásomat mélyíteni, így segítve a gyerekeket és ezáltal a családokat. Továbbá szeretnék szakmai segítséget nyújtani a problémák megoldásához a munkatársaimnak. A bölcsődei egységemben csoportvezetői tevékenységet láttam el, fejlődésükben támogattam munkatársaimat.

Milyennek látja Budakeszit, mit gondol a város közösségi életéről? A kisgyerekes családokkal, szülőkkel áll elsősorban napi kapcsolatban. Ezen a szűrőn keresztül milyen az összkép?

P. M.: Budakeszire egyre többen költöznek fiatalok. Azt tapasztaljuk, hogy a több gyermeket vállalók száma is egyre nagyobb. Vannak olyan családok, akik harmadik gyermeküket is hozzánk íratják be a bölcsődébe. Szeretnek a városi rendezvényeken részt venni. Látogatják a közösségi programokat, családi rendezvényeket.

Az idei év júliusában tervezünk egy a családi napot a Mosolyvár bölcsődében, melynek keretében elbúcsúztatjuk az óvodába menő gyermekeket, majd játékos tevékenységgel tesszük a délutánt hangulatossá.

Intézményvezetői pályázatának beadásakor a szakbizottsági meghallgatáson egyértelmű volt, hogy nagyon komoly tervei vannak a bölcsődével. Elnyerte az állást, a megbízást. Milyen a feladat, a fogadtatás, olyan, amilyenre számított?

P. M.: A vezetői pályázat kiírását követően sok megkeresést, telefont kaptam, hogy adjam be a pályázatot. Nagyon szurkoltak, örömmel fogadták a hírt, mikor az önkormányzat döntött. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat. A kollégák nagy szeretettel, biztató, jó érzéssel fogadtak. Próbálom a feladatokat legjobb tudásom szerint elvégezni, ami még új számomra, azt mihamarabb igyekszem elsajátítani. Tudtam, hogy nem egyszerű a feladat, amit elvállaltam, hisz nagyon nagy az intézmény.

Mit sikerült eddig a terveiből megvalósítani?

P. M.: Felvettem a kapcsolatot az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetőjével, Bereczkiné dr. Záluszki Annával, konzultáltam, egyeztettem, hosszútávú együttműködést tervezünk a kisgyermeknevelők mentorálásával kapcsolatosan, továbbá szakmai továbbképzések tekintetében és még számos területen, amit úgy gondolok, hogy építő jelleggel hat az intézmény fejlődésére.

Mi az igazi kihívás a munkájában itt, a bölcsőde élén, és mi volt korábban, ami vitte előre a szakmai fejlődésben, a karrierjében?

P. M.: Mindig az volt számomra a fontos, hogy a gyermekek mosolyogjanak, fejlődésük töretlen maradjon, vidáman teljenek a napjaik. Nagyon meghatározó a szülőkkel való bizalmi kapcsolat kialakítása; mindig arra törekedtem, hogy bármilyen kérdésben tudjak nekik segíteni. A beszoktatási időszakra nagy hangsúlyt kell fektetni. Számos kérdéskört szeretnék erre vonatkozóan még szeptember előtt megbeszélni kollégáimmal. A cél az olyan nevelési körülmények megteremtése, mely egyedülálló és elősegíti a gyermekek testi-lelki, intellektuális fejlődését. Illetve nagy hangsúlyt fektetünk az érzelmi és viselkedési fejlődés támogatására, valamint a zenei és mozgásos kezdeményezésekre. A bölcsődei kultúra kialakításának központjában a gyermekek egyénisége, a családok támogatása a cél.

Milyen a családi háttere, mennyiben segítik a családtagok a munkájában?

P. M.: Családunk Perbálon él, sváb származásúak vagyunk. A legidősebb fiam, György 35 éves építőmérnök, a fiatalabbik, Tamás 31 éves agrármérnök, a kislányunk 18 éves, aki jövőre fog érettségizni a Szent Margit Gimnáziumban. A családban édesanyám 73 éves, a dédink a legidősebb, aki az idei évben töltötte 93. életévét. Tervezik, hogy meglátogatnak a bölcsődében. 1987-ben há zasodtam össze Pregitzer Györggyel, majd építettünk egy családi házat Perbálon, ahol most is élünk. Mindig nagyon fontos volt számunkra a közéleti tevékenység, férjem 1990 óta Perbálon képviselő, jelenleg a kulturális bizottság vezetője. Sakk oktatóként dolgozik a telki Pipacsvirág Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Tanítványai többszörös bajnokok a Pest Vármegyei Sakk diákolimpiákon. Érmes helyezéseket értek el az országos versenyeken. Nagyon támogató és stabil családi háttérrel rendelkezem, ahol mindenki mindenkinek segít. Van a családunkban vállalkozó, mérnök, orvos, ügyvéd, agrármérnök, gazdasági szakember és sok pedagógus.

Mire jut ideje a munkán kívül?

P. M.: Szívesen kertészkedek, gyümölcsökből sokféle lekvárt főzök. A finom házi paradicsomból nagyon ízletes ketchupot, paradicsomlevet, lecsót rakunk el. Tamás fiam 5 éve kezdett borászkodni, ez a vállalkozásának egyik területe, amiben szívesen segítek neki. A Pregit-zer-birtok szőlős ültetvényei Telkin találhatóak, a borospincék Perbálon. Minőségi borainak köszönhetően Perbál újra tagja lehet az Etyek-Budai borvidéknek.

Mi a legnagyobb örömforrás a munkájában, illetve a magánéletében?

P. M.: Nagyon szeretem a hétvégi családi ebédeket, amikor hazajönnek a fiúk, gyerekek, ilyenkor hosszasan beszélgetünk együtt a családdal. A munkám során az elégedettség érzése fontos, ezért törekszem arra, hogy a kollégák, szülők is hasonlóképpen érezzenek.

Milyennek látja a budakeszi szülőkre és gyerekekre háruló mindennapi kihívásokat; milyen módon igyekeztek a bölcsőde részéről a segítségükre lenni?

P. M.: Az idei évben sokkal többen jelentkeztek az alapellátásra, de úgy tűnik, van még egy pár helyünk, amit az időszakos gyermekfelügyeletre tudunk majd fordítani. Tehát van lehetőség a szolgáltatást igényelni. A bölcsődének van gyógypedagógusa, aki a szülő kérésére megfigyeli a gyermeket, és segíthet a korai fejlesztésében.

Mit vár 2023/24-es nevelési évtől?

P. M.: Elsőként is, az elkezdett munkáknak a befejezését, mint például az árnyékolásra megoldást találni, a sószoba kialakításának tervezése, megvalósítása, nagyon fontos lenne. A felsőlégúti betegségek kivédése sokat segítene a családoknak, kevesebbet lennének betegek a gyermekek. Szeretném, ha az idei évben a szülőcsoportos tematikus beszélgetésekre nagyobb hangsúly helyeződne.

Milyen tanácsokkal segítené a budakeszi szülőket, kisgyermekes családokat?

P. M.: Most ősztől a beszoktatási időszak következik, éppen ezért, amikor eldöntötte egy család, hogy bölcsődébe íratja a gyermekét, akkor érdemes felkészülni erre az időszakra. Sokat segíthet, ha a mesét, bábozást is bevonjuk a bölcsődei élet megismertetésébe, legyenek olyan szituációk, amikor a szereplők ott maradnak a bölcsődében, érdemes a reggeli érkezést, elválást, napi tevékenységeket eljátszani. Válasszák ki a kedvenc játékukat, amit behoznak a bölcsődébe. Sokat beszélgessenek ezekről a dolgokról.

Sükösd Levente

Budakeszi Hírmondó 2023. június

Megosztom a cikket

Óvodás kora óta óvó néni akart lenni

Svigruháné Jászkovics Anna 14 éve a budakeszi Tarkabarka-Kunterbunt Óvoda vezetője. 1996 óta él családjával városunkban. A több mint 100 éve működő óvodában 1997-től kezdett el dolgozni először óvodapedagógusként, majd német nemzetiségi óvodapedagógusként. 2002-2009-ig óvodavezető-helyettes volt, 2009-ben nevezték ki az intézmény élére. Szülei elmondása szerint óvodás kora óta óvó néni akart lenni. Abban, hogy a gyermekkori álma valóra válhatott, fontos szerepet játszottak egykori óvónői, tanítói, tanárai és nem utolsósorban szerető és mindig támogató családja.

A Tarkabarka-Kunterbunt Óvoda vezetőjeként az óvodapedagógusok legmagasabb díját, a Brunszvik Teréz-díjat kaptad 2019-ben. Miként hatott ez az életedre, munkádra?

Svigruháné Jászkovics Anna: Végtelenül boldog voltam, hogy elnyertem a Brunszvik Teréz-díjat, mely fontos mérföldköve és elismerése eddigi óvodapedagógusi és vezetői munkámnak. Örömmel és büszkeséggel töltött el, újabb lendületet adott mind az életemben, mind a munkámban. Ugyanakkor óriási felelősséget és megfelelni akarást is hozott, kötelez arra, hogy a nyugdíjazásomig hátralévő óvodai éveim alatt is méltó és hű maradjak a díj szellemiségéhez. Ami azért is fontos, mert Brunszvik Teréz a példaképem.

A helyi német önkormányzat által fenntartott Tarkabarka Óvodát több mint tíz éve irányító óvodapedagógusként mintegy harmincöt éves pedagógusi pályafutásod csúcsának érzed a rangos elismerést, a Budakeszi oktatásáért-díjat, amelyet egy évre rá, 2020-ban ítélt oda neked a budakeszi képviselő-testület.

S. J. A.: Minden ember vágyik az elismerésre, a pozitív megerősítésre, hogy amit tesz, az jó és hasznos. Igyekeztem mindig a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint vezetni és szolgálni a rám bízott óvodát, közösséget. Különösen nagy öröm volt számomra, amikor arról értesültem, hogy Budakeszi Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 2020. évben nekem adományozza a Budakeszi oktatásügyért-díjat, melyet a városért végzett önzetlen tevékenységem elismeréseként vehettem át. Noha mindkét díjat én kaptam, az elismerés nemcsak nekem, hanem a nevelőtestületnek, a szülőknek és a fenntartónak is szól, hiszen nélkülük nem lehet eredményes nevelőmunkát végezni.

Hány éve kerültél az óvoda élére? Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

S. J. A.:  14 éve vagyok óvodavezető. Sok nehézséggel, számos kihívással, megoldásra váró feladattal kellett szembenéznem. Az óvoda vezetését, a folyamatos tanulást és a magánéletet nehéz volt összehangolni és egyensúlyban tartani. Megtapasztaltam és tudom, hogy a vezetői munka milyen óriási felelősséggel jár.

Mik voltak az előzmények, hol, mit tanultál, dolgoztál mielőtt az óvoda élére kerültél?

S. J. A.: Martonvásáron jártam óvodába és általános iskolába, majd Budapesten, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. 1986-ban megszereztem óvónői diplomámat Kecskeméten, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán. Ének-zene szakkollégiumi végzettséget is szereztem.

1988-ban általános iskolai tanítói diplomát vehettem át a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán. 2004-ben német nemzetiségi óvodapedagógusi oklevelet szereztem Sopronban, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Karán. 2011-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szakvizsgáztam, közoktatás-vezetői szakon.

Óvodapedagógusi pályafutásomat 1986-ban Kőszegen, az Újvárosi Óvodában kezdtem. Az ott töltött tíz év meghatározó volt számomra, ösztönző, támogató kollégák között szereztem szakmai tapasztalatokat. 1996-tól 1997-ig Törökbálinton a II. sz. Óvodában voltam óvónő. 1997-től dolgozom Budakeszin a Tarkabar-ka-Kunterbunt Óvodában. Először óvodapedagógusként, majd német nemzetiségi óvodapedagógusként neveltem a legjobb tudásom szerint a gyermekeket. Igyekeztem harmonikus, nyugodt, otthonos, barátságos atmoszférát teremteni a csoportomban.

2002-től 2009-ig óvodavezető-helyettes voltam, és 2009-től látom el az óvodavezetői tennivalókat.

Mit szeretsz a leginkább ebben a munkában?

S. J. A.: Számomra ez a munka nemcsak munka, nemcsak foglalkozás, hanem hivatás, életpálya is. Szeretem, hogy nagyon sokszínű, tarkabarka, mint az óvoda, változatos, ösz-szetett. De a legjobban azt szeretem, hogy gyermekekkel foglalkozhatok. Ha újrakezdhetném, akkor is ezt a csodálatos hivatást választanám, mert a kihívások, nehézségek mellett sok örömöt, sikerélményt, szere-tetet ad, és számomra a kisgyermekek nevelése a legszebb feladat.

Mit sikerült eddig a terveidből megvalósítani?

S. J. A.: Vezetői munkám során elsődleges célom az volt, hogy biztosítsam az óvoda zavartalan működését, az elért eredmények megőrzését és a továbbiak elérését. Intézményünkben, a Tarkabarka-Kunterbunt Óvodában 1975-től van német nemzetiségi nevelés. 2003 óta óvodánk fenntartója Budakeszi Város Német Önkormányzata. Sikerült erősíteni intézményünk nemzetiségi arculatát, nemzetiségi sarkot alakítottunk ki a kollégák, szülők, tájház által felajánlott régi használati tárgyakból, pályázati pénzből bővítettük a nemzetiségi ruházatunkat, gyermek és felnőtt viseleteket varrattunk, fűszer-és gyógynövénykertet hoztunk létre, a növényeket kétnyelvű táblákkal jelöltük, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, karitatív tevékenységeket végzünk, a kollégák szakmai munkájának megbecsülését, elismerését – az elmúlt években tíz óvodapedagógus kapta meg a Pedagógus Szolgálati Emlékérmét, egy pedig a Pest megyei német pedagógus díjat -, pályázati forrásokból német nyelvű szakmai anyagok, bővítését, időszakos fotó- és rajzkiállítások megszervezését, évkönyvek készítését, mozgásfejlesztő eszközök vásárlását stb.

Az élethosszig tartó tanulást mindig fontosnak tartottam, ezért szakmai tudásomat folyamatosan bővítettem magyar és német nyelven egyaránt. Évek óta megszervezzük a nagycsoportosok számára a „Hans Hase” iskolai felkészítő Vorschule-programot. Ezen a német nyelvű foglalkozásokon örömmel vesznek részt a gyermekek, mely nemcsak a fejlesztést szolgálja, hanem megkönynyíti az óvoda-iskola átmenetet is.

Kiskorodban is pedagógus szerettél volna lenni, vagy másról álmodoztál?

S. J. A.: Szüleim elmondása szerint óvodás korom óta óvó néni akartam lenni. Abban, hogy a gyermekkori álmom valóra válhatott, fontos szerepet játszottak egykori óvónőim, tanítóim, tanáraim és nem utolsó sorban szerető és mindig támogató családom. Köszönet és hála érte!

Mi az igazi kihívás a munkádban itt az óvoda élén, és mi volt korábban, ami vitt előre a szakmai fejlődésben, a karrieredben?

S. J. A.: Óvodánk nagy múltra tekint vissza, több mint 100 éve működik. A közvetlen elődeim Kereszturyné Lévai Magdolna és Kerekes Endré-né óvodavezetők által megkezdett munkát igyekeztem és igyekszem legjobb tudásom szerint folytatni. Minden nap új kihívások elé állít bennünket, közülük csak néhányat említek meg a teljesség igénye nélkül: magas színvonalú munkavégzés, pedagógus, vezetői és intézményi tanfelügyeleti ellenőrzés, pedagógus minősítés, minősítő vizsga, MÁK-ellenőrzés, a változások menedzselése, Covid-járvány stb. A Tarkabarka Család minden tagjával, a nevelőtestülettel, a szülőkkel és a fenntartóval együttműködve tudjuk legyőzni és megoldani az újabb és újabb kihívásokat.

Milyen a családi háttered, menynyiben segítenek a munkádban a családtagok?

S. J. A.:Családi életünk harmonikus. Férjemmel 37 éve élünk házasságban, két felnőtt fiú gyermekünk van. Mindketten a POKG-ban érettségiztek, majd főiskolai, illetve egyetemi diplomát szereztek. 1996 óta   lakunk Budakeszin. Családom, különösen a férjem, mindig támogattak és mindenben támogatnak, erőt adnak, motiválnak. Sokat segítenek a munkában, biztos hátteret jelentenek.

Milyennek látod a budakeszi szülőkre és gyerekekre háruló mindennapi kihívásokat, milyen módon igyekeztek az óvoda részéről a segítségükre lenni?

S. J. A.: A mai felgyorsult életben a szülőkre, ezáltal a gyermekeikre több nehézség, teher hárul. Igyekszünk a gyerekek számára nyugodt, családias légkört teremteni, az óvodai nyitva tartással a szülők igényeihez alkalmazkodni. A szülőkkel szorosan együttműködünk, segítjük őket nevelési tanácsokkal és módszerekkel, különösen a Covid időszak alatt. Gyermeknevelés csak a családdal közösen eredményes. Az óvodában az óvodapedagógusok mellett fejlesztő és gyógypedagógusok is vannak, akik támogatják a gyermekek fejlődését és fejlesztését.

Mit vársz 2023-tól óvodavezetőként?

S. J. A.: Óvodánkban 2023-ban lezárul egy nagy nyugdíjazási hullám. Az elmúlt 14 évben 12 óvodapedagógus nyugdíjazására került sor, így nagymértékben átalakult a humánerőforrásunk. A nevelőtestület megerősítését, hatékony utánpótlás nevelést várok, és ezért minden tőlem telhetőt megteszek.

Óvodánk nyitott, befogadó intézmény, szívesen látunk középiskolai diákokat, közösségi szolgálatuk teljesítésére, ezzel is segítjük őket a pályaorientációban, hiszen betekintést nyerhetnek az óvodai nevelésbe, a mindennapjainkba. Továbbra is fogadunk főiskolai hallgatókat és pedagógiai asszisztens jelölteket, hogy szakmai gyakorlatukat óvodánkban töltsék.

Saját kollégáimat is ösztönzöm a továbbképzésekre – óvodapedagógus, német nemzetiségi óvodapedagógus szak elvégzésére, valamint közoktatási vezető szakvizsga megszerzésére. Eredményes felkészülést és felkészítést várok a pedagógus kollégák gyakornoki minősítő vizsgájához és a pedagógus minősítési eljárásához. Szeretném a Budakeszin lévő társintézményekkel, azok vezetőivel, a fenntartónkkal és a települési önkormányzattal a jó kapcsolatot megtartani és tovább erősíteni, hogy a lehető legtöbbet tehessünk meg együtt a budakeszi gyermekekért.

Mit üzennél a budakeszi szülőknek, kisgyermekes családoknak jó tanácsként?

S. J. A.: Kedves Szülők! Töltsenek minél több minőségi időt kisgyermekeikkel, sokat meséljenek nekik, kiránduljanak, beszélgessenek velük, élvezzék ezt a csodálatos, őszinte, mindenre rácsodálkozó életszakaszt! Az óvodában pedig bátran kérjenek tanácsot, segítséget, hiszen itt mindannyian arra tesszük fel az életünket, hogy a gyermekeket, a jövő generációját a legjobb tudásunk szerint neveljük a szülőkkel együttműködve.

Brunszvik Teréz megfontolandó gondolataival zárom a szülőknek szóló üzeneteimet: „A korai nevelés a legfontosabb. Az, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életére.”

Sükösd Levente

Budakeszi Hírmondó 2023. május

Megosztom a cikket

Új ötletek alkalmazása a régi bevált módszerek helyett

A Nagy Sándor József Gimnázium intézményvezetője, Borók Edit 2018 óta dolgozik a tanári közösség élén az iskola hírnevének öregbítésén. Pedagógustársaival együtt hozzák meg a fontosabb döntéseket, így a sikereik is közösek. Az általa támogatott munkamódszer: a tanítás-tanulás folyamatában jobban előtérbe kerül az együttműködés, a meggyőzés, és meghatározóvá válik a tanár-diák közötti bizalom.

Derecskén született és Debrecenben kapott matematika-kémia szakos diplomát. Miképpen lett a budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium tanára?

Borók Edit: 2000 nyarának végén Debrecenből Budakeszire költözött a családunk. Az átmeneti időszakban egy üzleti vállalkozásnál dolgoztam, kötetlen munkaidőben. 2002-ben jelentkeztem a Nagy Sándor József Gimnázium matematika-kémia szakos tanári állására, azóta dolgozom a gimnáziumban.

2018-ban, az új tanévben lett a gimnázium igazgatója. Milyen út vezetett odáig?

B. E.: Az itt töltött idő alatt három osztálynak voltam az osztályfőnöke. 2004-től munkaközösség-vezetői feladatokat láttam el, és lehetőségem adódott a mentor-tanári tevékenységet is kipróbálni. Elvégeztem a 7 modulos ECDL-tanfolyamot, és elkezdtem angolul tanulni. Több alkalommal vállaltam intézményi szintű szervezési feladatokat – gólyatábor, szalagavató, ballagás, diák napok, projekt napok. 2009-től számos alkalommal voltam érettségi vizsgaelnök, 2011-től pedig az emelt szintű matematika érettségin vizsgáztatói, javítótanári és vizsgaelnöki tevékenységet is végeztem. 2013-ban intézményvezető és középvezető irányultságú szakvizsgát szereztem. Aktívan részt vettem az öko-munkaközösség, és a nemzetközi projektekben folyó szakmai munkában. 2014-ben sikeres pályázatot nyújtottam be három egyéni és egy csoportos tehetségfejlesztési projektre. Én szerveztem és koordináltam a sikeres pályázatok egy tanévre szóló tevékenysorozatát, amiben tanáraink, diákjaink és volt tanítványaink is részt vettek. 2015 óta közoktatási szakértői tevékenységet is végzek. Eddigi szakmai fejlődésem során mindig arra törekedtem, hogy saját pedagógiai céljaim iskolám fejlődési irányába mutassanak. Ismertem a kollégáimat, és belülről láttam az intézmény működését, erősségeit és fejlesztendő területeit. Érettségi elnökként, emelt szintű érettségi vizsgákon vizsgáztatóként és közoktatási szakértőként volt kitekintésem az iskola falain túlra is. Amikor dr. Dö-mötörné Papp Hargita, iskolánk volt igazgatója nyugdíjba vonult, ezen szakmai, emberi és helyzeti jellemzők, valamint kollégáim biztatása, támogatása alapján adtam be a vezetői pályázatomat a gimnázium intézményvezetői megbízatására.

A Nagysanyi 2018-ban már egyre növekvő népszerűséget szerzett a Buda környéki régióban, mely nyilván annak is köszönhető volt, hogy az intézmény informatika-nyelvi tagozatos iskolává vált, jó szaktanárokkal

B. E.: Az 1991-ben bevezetett informatika tagozat lendületet adhatott az iskolának, megfelelt, sőt eléje is ment az akkori piaci igényeknek. 2004-ben elindult az első nyelvi előkészítő osztály, ami újabb frissítést jelentett a gimnázium életében. A későbbiek során azonban egyre több iskola kínálta az informatikai ismeretek emelt szintű oktatását, új, modern gépparkot tudtak biztosítani, amíg a mi informatikai infrastruktúránk egyre inkább elöregedett. 2010 után évről évre egyre erősebben éreztük, hogy míg az ötéves, nyelvi előkészítős osztályba túljelentkezés van, addig a négyéves informatikai irányultságú osztályokba egyre nehezebb a beiskolázás.

Előfordult, hogy a négyéves képzés osztályát nem sikerült teljes létszámmal elindítani. A probléma valamelyest mérséklődött, amikor a négyéves képzés osztálya felében informatika, a felében pedig emelt óraszámú német nyelvi képzést indítottunk. A jelentkezők száma azonban így is jelentősen elmaradt az ötéves nyelvi osztályba jelentkezőkétől. 2016-ban elment egy nemzetközi informatikai céghez dolgozni az egyik, sok éve nálunk teljes állásban informatikát tanító kolléga, aki az informatikai tagozat bázisát jelentette, több mint egy évtizeden keresztül. (Az iskolához való lojalitását jelzi, és ezúton is köszönöm neki, hogy heti néhány órában a mai napig visszajár hozzánk tanítani, érettségiztetni.)

Ebben a helyzetben vettem át az iskola vezetését 2018-ban. Az ötéves képzésnek az eredményessége is sokkal jobb volt, mint a négyévesé. Jóval több nyelvvizsga született ezekben az osztályokban, jobbak voltak az év végi és az érettségi átlagok, valamint a felvételi eredmények is. A döntő utolsó érv a struktúraváltás mellett az volt, hogy a 2020-tól bevezetett új NAT informatika (új nevén digitális kultúra) óraszámai sokkal magasabbak, mint az előző időszakban voltak, az öt év alatt (fakultációval együtt) elérik a régi tagozatos óraszámot.

Ezek a tények indokolták, hogy iskolánkban újabb szerkezetváltást hajtottunk végre 2020-ban, ettől az évtől a gimnázium mindkét osztálya nyelvi orientációjú képzést bizto sít tanulói számára, aminek első évfolyama nyelvi előkészítő. A 2020-ra való beiskolázás során a jelentkezők száma megnövekedett, tavaly és az idén is 5-6-szoros a túljelentkezés az iskolánkban. Ez igazolja, hogy nyelvi osztályokra nagyobb az igény a Zsámbéki-medencében. Az 5 évfolyamos nyelvi képzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket: magas a végzős évfolyamok nyelvvizsga száma, kimagasló eredményű nyelvi érettségik születnek, jók a továbbtanulási mutatók.

A fejlődés érezhető a megyei, országos tanulmányi versenyek eredményeiben is? Vannak arról adataik, hogy az elmúlt években az érettségizők hány százaléka folytatta tanulmányait a felsőoktatásban?

B. E.: A versenyzés minden fiatal számára fontos és izgalmas. A versenyek típusát mindig a résztvevők meglévő kompetenciáihoz kell kiválasztani – itt nem csak a tantárgyi tudásra vagy testi tehetségre gondolok -, és az eredményeket is ehhez kell viszonyítani. Nem a győzelem az elsődleges szempont ugyanis, hanem a megmérettetés, a kitekintés lehetősége, a pozitív tapasztalat, élményszerzés. Ez adja a továbbfejlődés lendületét diáknak és tanárnak egyaránt.

Előrelépést jelent a versenyeztetésben az elmúlt néhány évben, hogy színesebb lett a versenypaletta (OKTV, Diákolimpia, Savária Történelemverseny, Horváth Mihály Történelemverseny, Matech online matematika csapatverseny, Kenguru Nemzetközi Matematikaverseny, Bólyai Matematika Csapatverseny, Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny, Medve-matek, helyi, Irodalom másképp, területi és országos versmondó versenyek…), és többen vállalkoznak arra, hogy megméressék tudásukat. Szerencsére minden évben vannak olyan diákjaink, akik sikeresen szerepelnek, akár országos szinten is.

A továbbtanulásról a végzős osztályfőnökök gyűjtenek információkat. Az utóbbi évek adatai azt mutatják, hogy a diákok 80-85%-a felsőoktatásban tanul tovább. Az érdeklődők a honlapunkon részletes információkat találhatnak tanulóink felsőoktatásba való továbbtanulási irányairól.

■ 2018-ban, mikor átvette az iskola vezetését, nyilván sok új elképzelés fogalmazódott meg Önben! Mit sikerült ezekből megvalósítania az elmúlt csaknem 5 év alatt?

B. E.: A vezetői programomban megjelölt néhány kiemelt célról tehetek csak említést itt, a teljesség igénye nélkül.

Az iskolai infrastruktúra fejlesztésében két nagyobb előrelépés történt: 2021-ben megújult az iskola teljes fűtési rendszere, új kazánokkal és fűtőtestekkel. 2021-ben pedig az iskolai alapítvány, az önkormányzat és a tankerület összefogásával megújultak az iskolai zuhanyzók.

A beiskolázási feltételek javítását egyrészt az oktatási szerkezetváltás megvalósításával, másrészt az iskola ismertségének növelésével sikerült megvalósítanunk. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a Budakeszi Hírmondóban rendszeresen tudósíthatunk, és annak, hogy a Budakörnyéki Televízió is bármikor szívesen segít megörökíteni a rendezvényeinket.

Megújult az iskola honlapja külső megjelenésében és tartalmában egyaránt. Számos információ szerepel benne iskolánk eredményeiről, iskolai rendezvényekről, programokról, eseményekről. Tudósítunk az iskolai életről a Facebook-oldalunkon is. Transzparensebbé váltunk, ami segíti az információáramlást az iskola és környezete között.

Javultak az intézmény eredményességi mutatói. Növekedett a tanulói létszám, javult az iskola megtartó ereje. A jeles, illetve kitűnő tanulói eredmények száma nőtt, az iskolai tanulmányi átlageredmények szintén számottevően növekedtek. Szinte minden tanulónak van legalább egy nyelvvizsgája, mire leérettségizik.

A kitűzött célok között szerepelt a szülők támogató közreműködésének megnyerése is. Ebben is örvendetes előrelépés történt, a Szülői Munkaközösség bekapcsolódik az iskolai élet szervezésének bizonyos szegmenseibe, pl. jótékonysági bál, diáksarok létrehozása, pályaorientációs nap megszervezése. Önállóan kezdeményezték a modern fürdő projektet, aminek az iskolai zuhanyzók felújítása volt a célja.

Új hagyományt teremtettünk a „suligaléria” kezdeményezéssel, ezzel szeretnénk bekapcsolódni a város kulturális életébe. A legújabb Suli-galéria rendezvény A hatalmas erdő című kültéri, és a Kincseink az araukáriák című beltéri tárlat március 20-tól április végéig látható iskolánkban.

Miképpen sikerült megszervezni ezt a Brazília természeti kincseiről szóló nagyszabású szabad és beltéri tárlatot?

B. E.: Wagner Maya, aki iskolánk első gimnáziumi osztályának tanulója volt, segítette a kapcsolat kialakulását a brazil nagykövetség és iskolánk között. Vendégül láttuk Susan Kleebank brazil nagykövet asszonyt iskolánkban, beszélgettünk a kiállítás céljáról, tartalmáról. Felkértem a kiállítás megnyitására, amit Ő nagy örömmel elvállalt. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eljött a megnyitóra, és továbbra is várjuk szeretettel a felnőtt és gyermek vendégeket.

A különféle nemzetközi diák (Erasmus, Comenius, Határtalanul) és tanár pályázatok sikeresek voltak az elmúlt időszakban, hogyan látja ezek a jövőjét az iskola tekintetében?

B. E.: Nemzetközi kapcsolatokra nyitott iskola vagyunk. Gimnáziumunk tanulói 2009 óta 21db nyertes nemzetközi Erasmus, és Határtalanul pályázat jóvoltából 41 külföldi utazáson vettek részt, és 23 alkalommal mi fogadtunk külföldi partnereket. Tanulóink ezalatt az idő alatt 14 országban jártak, kb. 30 külföldi iskola tanulóival találkozhattak. Az elmúlt 4 évben tanáraink is pályáztak külföldi szakmai megújító továbbképzéseken való részvételre. A közös munka alatt nagyon sok ismeretre tettek szert, és számos barátság született. A nemzetközi pályázatokon való részvétel iskolánk egyik arculatformáló tevékenysége, aminek fontosságához és hasznosságához kétség sem férhet. Az Erasmus pályázati rendszer a tavalyi évben átalakult, de szerencsére az általunk beadott akk-reditációs pályázat sikeres volt, így ettől az évtől 2027-ig iskolánk diákjainak és tanárainak továbbra is lehetősége lesz arra, hogy külföldön új ismereteket szerezzenek, fejlesszék nyelvtudásukat.

Sajátos és sokat ígérő, hogy az elmúlt években egyre több öregdiák egyetemi hallgatóként jár vissza az intézménybe, ők nagy segítséget adhatnak a pályakezdés előtt álló tanulóknak.

B. E.: Igen. Büszkék vagyunk arra, hogy tantestületünkben jelenleg hat olyan pedagógus van, aki ebben az iskolában végzett. Lehetőségeinkhez mérten támogatjuk volt diákjaink egyetemi tanítási gyakorlatainak elvégzését. Minden évben megrendezzük az Öregdiák találkozót, ahol kötetlen formában beszélgethetünk az egykori tanítványokkal. Visszahívjuk őket a pályaorientációs napokra előadóként, osztályfőnöki órákra az egyetemi tapasztalataikról szóló közös beszélgetésekre.

Covid-járvány és háború – olyan helyzetek, melyekkel sok évtized óta nem találkoztak a korábbi generációk. Mennyire befolyásolják egy iskola, az ott tanuló diákok életét, pszichéjét ezek a borzalmak?

B. E.: Megpróbáló időszakok ezek. Az ismeretlen mindig félelmetes. Az elmúlt három év új helyzetek, új feladatok, új problémamegoldások sora volt. Persze mindenből lehet tanulni. Sok szempontból valódi paradigmaváltást indított el az online oktatás. Ebben a tanulási formában, a tanítás-tanulás folyamatában jobban előtérbe kerül az együttműködés, a meggyőzés, és meghatározóvá válik a tanár-diák közötti bizalom. A módszer egyrészt feltételezi, másrészt elősegíti és növeli a tanulók személyes felelősségvállalását a saját tanulási folyamatukban. A tanári szerepben pedig nagyobb hangsúlyt kap a szelíd irányítás, „kínálgatás”, a pozitív motiváció, kreatív, új ötletek alkalmazása a régi bevált módszerek helyett.

A tapasztalat azonban az, hogy a tanulás eredményessége elmaradt a jelenléttel tanításétól. Lassabban lehetett haladni a tananyaggal, lemaradásokkal zárta az évet szinte minden osztály. Jelentős többletterhet jelentett a digitális oktatás alkalmazása majdnem minden kollégának és diáknak. Az elszigeteltség pedig mentálisan is próbára tett bennünket. A pandémia után sok ötletgazdag jelenléti programot szerveztünk. Az eddigieknél is nagyobb figyelmet, több energiát és időt szenteltünk a tanulók lelki gondozására, ugyanis a gyerekek egy részén nem csak a szorgalom jelentős romlását és az elkényelmesedést lehetett tapasztalni, hanem sokakon a depresszió, a befelé fordulás, az érdektelenség is elhatalmasodott.

Erre a legjobb gyógyír közösségben lenni, ott megmutatkozni személyiségünkkel, tudásunkkal, közös munkavégzésünkkel. Emlékszem, amikor újra jöhettek iskolába a gyerekek, milyen boldogan üdvözölték egymást és minket is. Annyira hálásak voltak, hogy mozoghattak, közösségben lehettek. Még a matekot is szerették!

Az elmúlt tanévek azt igazolták számunkra, hogy az iskola másról is szól, mint tananyagátadásról, ill. az elsajátításban való segítségnyújtásból; a lényege a közösségi együttlét alatti tanulás, élményszerzés. Meggyőződésem, hogy az iskola csak személyes jelenléthez kötötten töltheti be a küldetését!

Öt éve az iskola vezetője, és nyilván az elkövetkező öt évben is gondolkodik. Milyen még meg nem valósult elképzelései vannak, melyek szerepelnek terveiben?

B. E.: A vezetői megbízásomból van még egy év. A hídon mindig akkor kell átmenni, ha odaértünk.

Most azzal szeretném zárni a beszélgetést, hogy a célokat ugyan én fogalmaztam meg, de az eredményeket a Budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium dolgozói és szülői közössége, valamint diáksága együtt érte el. Egy összetartó, aktív közösség ötéves munkája van benne, hogy a gimnáziumunk egy olyan hely, ahová jó belépni, ahol együttműködhetünk, bízhatunk egymásban, elismerhetjük a másik képességeit. Megtanulhatjuk, hogy mindenki jó valamiben. Hálás vagyok azért, hogy én is a részese lehetek ennek a közösségnek.

Horváth Jenő

Budakeszi Hírmondó 2023. április

Megosztom a cikket