Legyen a zene mindenkié!

A zene olyan ágazat, amelyre a magyar ember büszke lehet. Zenei nagyhatalomként ott vagyunk a világ élvonalában. Ahogy egy olimpiai aranyéremre, úgy azokra is büszkék lehetünk, akik a magyar zenei kultúrát elviszik a világba. A zeneiskolai rendszerünk egyedülálló, példaértékű magyar specialitás: szinte minden kisvárosban van egy épület, ahová a szülő beviheti a gyerekét, hogy zenét tanuljon. Ilyen lehetőség máshol a világban nem nagyon akad. A Budakeszin élő gyermekek szerencsések, nekik van zeneiskolájuk.

Ahogy az ember a fehérre meszelt falakkal körbezárt üvegajtó kilincsét lenyomja, és átlépi a zeneiskola küszöbét, úgy érzi, hogy egy másik világba csöppen. Magas belmagasság, kellemes, pasztellszínű fal, és a folyosó végén balra lakályosan berendezett vendéghívogató szoba. A tanári szoba, amely 3 nő felségterülete: a visszafogott eleganciájú Barcsik Hédi igazgatónőé, az elragadó mosolyú Somogyiné Tassi Valéria igazgatóhelyettesé és a kedves, közvetlen Nagy Attiláné Magdi iskolatitkáré. Minden nyugalmat árasztó, bensőséges és kifinomult. Egymás rezdülését már jól ismerő kedves tekintetek összhangja és a termekből kiszűrődő hangfoszlányok különös disszonanciája fogadja az oda betérőt, aki valami korábban nem is sejtett, de ott annak a pillanatnak a hevében hirtelen feltörő vágyat érez arra, hogy ennek a rejtélyes művészi világnak a részese legyen. Kodály Zoltán szavait idézve: ?Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.?  A 21. század értékválságos világában van számunkra egy biztos pont, egy igazi hungarikum, amelyet nagy becsben kellene tartanunk: ez a Kodály-koncepció. A 130 évvel ezelőtt született világhírű zeneszerző gondolata időtálló. A léleknek a zene ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a testnek a levegő: erőt, támaszt és boldogságot ad a mindennapokban és az ünnepeken gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Az 1991-ben alakult Budakeszi Zeneiskola minden növendéke számára a zene megértését és szeretetére való nevelését helyezi előtérbe elkötelezetten, és ami nagyon fontos: szívvel-lélekkel. Az iskola a kodályi nemzeti zenekultúra, azaz a zene minden társadalmi réteghez, minden zene iránt érdeklődő gyerekhez való eljuttatása mellett bontott zászlót (köteleződött el). 1996-ban felvette Czövek Ernának, a 60-as években Budakeszin élő jeles zenepedagógusnak a nevét, aki az említett gondolatot működésének vezérfonalává tette. Az iskola életében mérföldkőnek számít a 2007/2008-as tanév, amikor az országosan lefolytatott minősítési eljárás során ?kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény? címet szerzett. Ahogy az igazgatónő, Barcsik Hédi fogalmaz, ehhez valóban nagyon sokat kellett tenniük, és úgy eszköz, mint tanári képzettség szintjén meg kellett felelniük az előírt kritériumoknak. Ez valójában létkérdés is volt, hiszen ha nem felelt volna meg az iskola az előírásoknak, akkor nem kapták volna meg a teljes normatívát. Tavaly tehetségpontként regisztráltatták az intézményt, és a tavasz-nyár folyamán megkapták az akkreditált tehetségpont címet. A sorból már csak az akkreditált kiváló tehetségpont cím és embléma hiányzik, ami ? az iskola vezetését és a kiváló, jól képzett szaktanárokat ismerve ? biztos nem várat sokat magára.

Az idei tanév szeptember 10-én vette kezdetét, a korábbi évekhez hasonlóan idén is közel 300 növendékkel, melyből a legfiatalabb korosztály 48 fővel képviselteti magát. Jelenleg 12 évfolyamon 11 választható tanszakon 22 zenepedagógus oktat. Van furulya, fuvola, klarinét, trombita, kürt, hegedű, gordonka, zongora, magánének és gitár tanszak, ahova a leghosszabb a várólista. Emellett a szolfézs tanszakot is meg kell említeni, hiszen minden gyermek, aki beiratkozik a zeneiskolába, először a szolfézs órán szembesül a zene szépségeivel és a hangok elnevezéseivel. Két évig tartó szolfézs előképzés után kezdhetik el a tanulást a vágyott hangszeren. A gyermekek hatéves kortól, általában az óvodából kikerülve kezdik meg a zeneiskolai tanulmányaikat, és tanulói jogviszonnyal, térítési díj mellett 22 éves korukig tanulhatnak. A 22 év felettiek is jöhetnek, de nekik tandíjat kell fizetniük, ami már magasabb összeg. Az iskola több kedvezményes lehetőséget kínál, amit a gyerekek szociális helyzete és tanulmányi eredménye alapján mérlegelnek. Ez akár a teljes tandíjmentességet vagy a tandíj felének elengedését is jelentheti ? tudtuk meg Barcsik Hédi igazgatónőtől.

Az igazgatónő kalauzolásával bepillantást nyerhettünk a zeneiskola falai között zajló órákba is. Ennek köszönhetően sikerült lencsevégre kapnunk és belekukkantanunk a legendás, 1980 óta oktató Kapronyi Gábor vonós tanszakvezető gordonkaórájába, Szita Csaba trombitaművész-tanár órájába és Baráth Bálint zongoraművész-tanár órájába. Különböző korosztályú tanárok, különböző stílus és hangnem, de egyvalamiben közösek: mint zenepedagógusok a hivatásuknak élnek. Az elsődleges hivatásuk pedig nem más, minthogy ? maradandó élményeket adva ? a zenét érteni és élvezni tudó, boldog gyermekeket neveljenek. Kapronyi Gábor szavaival élve: ?Aki a zenével foglalkozik, az mindenkit egy kicsit felemel. Ebben a földhözragadt világban borzasztóan fontos, hogy egy kicsit elemelkedjünk a földtől, és ha ez megtörténik, akkor valami olyan fog létrejönni, ami által egymáshoz közelebb tudtunk kerülni. A hangszeres órákon mód nyílik arra, hogy a tanár csak azzal az egy növendékkel foglalkozzék, s így tanár és diák között személyes kapcsolat alakuljon ki. A zenetanulás türelmet, kitartást igényel. Olyan ez, mint amikor apró téglákat egymásra teszünk, a lényeg abban áll, hogy milyen kötőanyagot rakunk a két tégla közé. Ez a kötőanyag olyan legyen, ami az egyiket a másikkal összefogja. Ne az legyen, hogy az egyik téglát csak úgy, mit sem törődve, egymásra rádobáljuk, és ha jön egy szél, jön egy nehézség, akkor az egész romhalmazzá váljék. Van, akinél a téglák gyorsabban rakódnak egymásra, van, akinél lassabban megy, de a lényeg: mindig a maradandóság. Más szóval: létfontosságú, hogy legyen benne összetartó erő, legyen benn kötőanyag, ami belőlünk, zenepedagógusokból jön. Mindig egyik embertől a másikig és mindig megfelelő irányba kell, hogy mutasson, és mindig tudnunk kell, hogy honnan jön.?

Sok családban felvetődik a kérdés: járjon-e a gyerek zeneiskolába, tanuljon-e hangszert? Nos, számos tudományos vizsgálat bizonyította, hogy a rendszeres zenélés meglepő mértékben növeli más tantárgyak tanulásának sikerességét; kiegyenlíti, összehangolja a két agyfélteke működését, elősegíti egy harmonikusabb személyiség kialakítását, fejleszti a kreativitást, az önkifejezést, a kommunikációs készséget, a társas kapcsolatokat, képes behozni a hátrányos szociális helyzetből adódó kulturális lemaradást, és még hosszan folytathatnánk. Az értékes muzsikával való aktív foglakozás (akár énekelünk, akár hangszeren játszunk) örömforrás, életre szóló belső erőtartalék. A zene ? miként más művészetek ? ?a teljes emberré válás nélkülözhetetlen feltétele, alapja, tápláléka?.

Éljünk a városunk adta lehetőséggel, ismerjük meg a Czövek Erna Zeneiskolát, ahova nagy szeretettel várják az újabb növendékeket!

Kiss Orsolya