Hűség – Egy budakeszi főigazgató-főorvos asszony névjegye
Dr. Bogos Krisztina PhD éppen 30 éve, 1992-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán és azóta dolgozik az egykori Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben, mai nevén az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben, melynek 2020 óta a főigazgató főorvosa. Tüdőgyógyász, belgyógyász, klinikai onkológus. Többek közt Oxfordban és a franciaországi Vandoeuvre-les-Nancy-ban is dolgozott ösztöndíjas kutató orvosként. Több nemzetközi és hazai orvosi szakmai szervezet vezetőségi tagja. Idén március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Áder János köztársasági elnöktől. A családjával, férjével és lányával több éve Budakeszin él, amiért rendkívül szerencsésnek tartja magát: szeret itt élni, mert a Budakeszi környezete a Tolna megyei erdőkre emlékezteti, ahol a gyermekkorában sokat barangolt.
Ön egy csodálatos természetközeli helyen dolgozik. Gyerekkorában, kislányként álmodozott-e esetleg arról, hogy ilyen szép, természetközeli lesz majd a munkahelye?
Dr. Bogos Krisztina: Ha visszagondolok, szerintem predesztinálva volt, hogy én egy ilyen helyen fogok dolgozni. Mohácson születtem, de a példaképem, nagybátyám Tolna megyében volt erdész, és én ott töltöttem a gyerekkorom meghatározó részét. Emlékszem, hogy egy alkalommal el is kísértem egy tárgyalásra ide a Pilisi Parkerdőhöz. Későbbi, amikor Pécsett egyetemista voltam, az akkori tüdőgyógyászati intézet is a hegyen volt a Mecsekben, tehát az is az erdei környezethez kapcsolódó élményeket adott. Az, hogy én 1992-ben az egyetem elvégzését követően ide, ebbe az erdőkkel körülvett munkahelyre kerültem, és hogy a mai napig itt vagyok, azt gondolom, sok mindent elárul rólam. A hűség több szempontból is jellemző rám.
1992-től dolgozik itt, ez most a harmincadik évforduló, és van egy másik jubileum is, húsz éve lett osztályvezető főorvos. Jól tudom, ugye?
Dr. B. K.: Igen.
Szépen, ciklikusan jöttek a dolgok az ön életében, fokozatos, stabil építkezés volt a karriere.
Dr. B. K.: Igen. Nagyon fontosak a lépcsőfokok. A tanulásban, a tapasztalatszerzésben nem lehet átugrani a fokozatokat. Idő kell ahhoz is, hogy megtanuljon az ember például beszélgetni a betegekkel. Fantasztikus dolog megtanulni és megélni, hogy ha jól kérdezünk, ha jól figyelünk, akkor szinte tálcán nyújthatja a beteg a diagnózist. Ennek az elsajátításához is sok idő és tapasztalat szükséges. Szeretni kell az emberekkel való foglalkozást, és fontos az empátia. Én mindig orvos szerettem volna lenni. A családban nem volt orvos, de sokan dolgoztak egészségügyben, és mindig nagyon szerettem mindent, amit ott láttam, tapasztaltam. Vonzott ez a környezet. Gyerekként az unokahúgommal gyakran játszottunk orvosos játékot, ő volt a nővér, és én a doktornő.
Hát, beteljesedett az álom, és idén a legmagasabb szintű elismerést is megkapta, a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Áder János köztársasági elnöktől. Gondolom, csak elérzékenyült, amikor megtudta, hogy ön is felkerült a díjazotti listájára.
Dr. B. K.: Hatalmas meglepetés volt. Persze, az ember igyekszik jól dolgozni, végzi a munkáját, és az sem volt kérdés számomra, hogy mindig kell valami pluszt is hozzátenni a kötelező feladatokon túlmenően is. De, hogy mindezért ekkora elismerés érjen, ez hatalmas megtiszteltetés. Azt gondolom, hogy az elmúlt két és fél év helytállása, a COVID járvány alatt végzett munkám bizonyította, hogy képes vagyok összetartani egy csapatot, hogy helyt tudtam, helyt tudtunk állni. A kollégáimmal együtt megoldottuk ezt a hatalmas feladatot. Mindennek hosszú előzménye van. Az egyetemen is tudományos diákköri munkát végeztem, vérképzőszervi daganatos betegekkel foglalkoztam. A tanulással folyamatosan változott a szemléletmódom a szakmával, a szakterületekkel kapcsolatban. A külföldi tanulmányaim során is sok innovációt ismertem meg, amit aztán itt az intézetben, a civil szervezetekben és a szakmai fórumokban is jól tudtam hasznosítani. A szakvizsgákra való készülés is mind plusz idő, befektetett energia, amit az ember szívesen beletesz, de ezt mindig a családtól veszi el. De nekem egy fantasztikus férjem van, aki folyamatosan mellettem állt és támogatott a gyermeknevelésben is, meg az életünk minden területén mind a mai napig.
Csodálatos szép egyetemista lánya van, ha jól tudom…
Dr. B. K.: Igen, szép is és okos is, nagyon büszkék vagyunk rá.
Követi a szakmában?
Dr. B. K.: Most még nem tudom megmondani, nem nagyon szoktam faggatni, hogy ő milyen szakirányba akar haladni. Még csak másodéves orvostanhallgató, nagyon tud figyelni az emberekre, úgyhogy szerintem neki is való ez a pálya.
A Budakeszi Hírmondó olvasói talán akkor figyeltek fel leginkább önre, amikor az országos hírekbe bekerült azzal, hogy kinevezték főigazgatónak a Korányi élére. Hogy látja, milyen a budakesziek egészségügyi ellátása? Másrészt, menynyire vagyunk egészségtudatosak? Ön a Budakörnyéki Egészségprogram szakmai irányítója, és a Buda-környéki Önkormányzati Társulásnak a szakmai támogató partnere, ebben a minőségében is kérdezem.
Dr. B. K.: Az utóbbi évtizedekben nagyon sok szó esett az egészségtudatosságról, arról, hogy az emberek egészséges ételeket fogyasszanak, a mozgás fontossága is hangsúlyos, de sok esetben ez megmaradt az elmélet szintjén. Gondolok arra, hogy pl. fiatal emberek sportolnak, de azért mellette dohányoznak is, ez önellentmondás. A lényeg, hogy sok teendőnk van még e téren is.
Mondja ezt a tüdőgyógyász, hivatalból.
Dr. B. K.: Igen. Az egészségtudatosság Magyarországon még gyenge lábakon áll, ezt kijelenthetjük.
A Budakörnyéki Egészségprogram (BEP) keretein belül, mi az, amit szeretne még mindenképp a következő években megvalósítani? Számos ötlete van, azt tudom.
Dr. B. K.: Igen. Sok mozgással, a szabadidősporttal kapcsolatos programot megvalósítottunk a BEP-nek köszönhetően. Mindenkit arra buzdítok, hogy kövessék, figyeljék a lehetőségeket, amiket nyújtunk, mert egy nagyon szép környezetben élünk itt, és van lehetőség kirándulni, biciklizni, futni, kosarazni, nemsokára már úszni is. Azt gondolom, hogy a mozgás alapvetően fontos, relaxál, kikapcsol, de egyben javítja a fizikai és szellemi állapotunkat. Azt, hogy a gondolkodásban is segíthet a mozgás, sokan nem hiszik el, csak akkor, amikor már a kialakult betegségük miatt például rehabilitáción vannak. Nagyon jó és összetett hatása van a mozgásnak. Sokkal több oxigént kap ilyenkor az agy, jobban megy a tanulás, olvasás, és jobban megy az emésztés is. A Budapest Egészségprogram rendezvényei példaértékűek, nagyon sok lehetőséget kínálnak a Zsámbéki-medence lakosainak az egészségük megőrzéséhez. Nem véletlen a nagyszámú érdeklődés, és a fiatal, gyermekes családok jelenléte az elnök asszony és stábja által szervezett napokon. Kiemelten fontos, hogy ez az életforma, szemléletmód már gyermekkorban az életünk részévé váljon, bevésődjön, szokásunkká váljon felnőttkorban is. A tudatos táplálkozásra való ösztönzés során nem véletlenül a termelői piacról vittünk dietetikus szakembert a BEP programjaira, és az önkormányzati társulásnál is rendelkezésre áll egy szakember, aki folyamatosan ötletekkel segíti a programot.
Mindez persze akkor hatékony, ha hiteles, aki ezt képviseli, hirdeti. A budakeszi polgármester asszony ebben is hiteles, mert valóban a mozgásnak, az egészséges életmódnak nem csak a hirdetője, hanem a képviselője is. De ugyanez elmondható önről is, ha visszagondolok például a reptéri tornára, ahol ön is részt vett, akkor ez mindenképpen igaz. Menynyire fontos önnek az, hogy jelen legyen, részt vegyen a helyi közéletben, hogy szerepet vállaljon, részt vegyen lokálpatriótaként az itteni programokban? Több éve él Budakeszin a családjával.
Dr. B. K.: 1998 óta itt élünk Budakeszin. Nagyon jó érzés ehhez a közösséghez tartozni. Ide járt iskolába a lányunk, természetes volt, hogy ebben a közegben is mozogtunk, nagyon sok ismerősünk, barátunk van. Régóta tervezgettük már prevenciós programok indítását Budakeszin, és lám, most ezek meg is valósultak. Nagyon sok értékes ember van Budakeszin, akikre számíthatunk e téren. A férjemmel mindketten családi házban nőttünk fel, gyerekkorunk óta életünk része a természet, a kert, a kertészkedés, a madárfütty. Nagy ajándék az élettől, hogy most is ilyen környezetben élhetünk Budakeszin.
Mik az ön számra legfontosabb értékek az életben, amik zsinórmértéket jelentenek önnek?
Dr. B. K.: A család nagyon fontos. Itthonról járunk haza Mohácsra. Hála Istennek, élnek a szüleim. A testvéreim külföldön dolgoznak, de május elején, anyák napján együtt voltunk. Nagyon jó együtt megélni a szere-tetet, ami összetart bennünket. Nekem vezetőként is fontos szeretet alapú közösségben dolgozni.
Az embereket foglalkoztatja a sokadik COVID-hullám után, hogy akkor hányadán is állunk a járványnyal, vége van-e a történetnek, mi várható?
Dr. B. K.: Még mindig nem tudjuk pontosan megmondani, hogy hova szelídül ez a folyamat. Most maszk nélkül beszélgetünk, már oltva, és tudjuk a napi hírekből, hogy már egyre kevesebb a beteg, de azért még itt az intézetben is vannak COVID-osok, ha nem is olyan súlyos állapotban, mint akár egy évvel ezelőtt. Kínában viszont újabb lezárások vannak. Nagyon nehéz megítélni, hogy az ősz is mit fog hozni, de mára már megtanultuk, hogy mikor kell a közösségben felvenni a maszkot, menynyire kell odafigyelnünk a távolságtartásra. Úgy gondolom, úgy leszünk ezzel is mint az influenzával, a lényeg, hogy használjuk azt a tudást, amit eddig megszereztünk. Ebben segíthet a Budakörnyéki Egészségprogram is, amely egyedülálló az országban. Jó lenne, ha minél többen megismernék ezt a programunkat, amelyet az Egészségügyi Világszervezet, a WHO is elismert, díjazott.
Előny vagy hátrány volt-e a szakmában eltöltött harminc év során az, hogy ön női vezető?
Dr. B. K.: Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet élén először áll személyemben női vezető, ezidáig férfi vezetők voltak, úgyhogy erről majd csak a jövőben lehet nyilatkozni. Biztos, hogy mást tudok hozzátenni, mint az előző sikeres vezetők. A női érzékenység, empátia olyan fontos tulajdonságok, amelyek inkább ránk, nőkre jellemzőek. Érdekes lehet az a gondolat, hogy a Budakeszin élő helyi közismert nők, vezető szerepet betöltő asszonyok, közösségben, együtt teremtsenek értéket. Egy ilyen közösségben például szívesen vállalnék oroszlánrészt.
Sükösd Levente