Természet

A téli madáretetés 5 alapszabálya

A madáretetés során egyszerre gazdagodhatunk madármegfigyelés örömével, valamint segíthetünk a madaraknak, hogy könnyedén átvészeljék a telet. Ahhoz azonban, hogy segítsünk, és ne okozzunk bajt, fontos, hogy néhány egyszerű szabályt betartsunk. Lássuk, melyek ezek!

  1. Ne etessük a madarakat a madáretetési időszakon kívül!
    A téli madáretetési időszak nagyjából december elejétől, március második feléig tart. Az etetőre látogató madarakat, az első tartós fagyok beköszöntétől, a fagyok megszűnéséig lássuk el élelemmel.
    Nagyon fontos, hogy a költési időszakban, a fiókák kikelése után ne helyezzünk már ki madáreleséget, mivel a fiókák nem tudják megemészteni a magokat, és ez a pusztulásukat okozza!
  2. Csak a megfelelő eleséggel etessünk!
    A legolcsóbb megoldás, ha napraforgómaggal töltjük fel a madáretetőt, a legtöbb kistestű madár nagyon kedveli a különböző magvakat. Vásárolhatunk kész magkeverékeket is, ezek többnyire
    napraforgó, búza, köles és kukorica keverékéből állnak.
    Az etetőre látogató madarak szívesen fogyasztják a cinkegolyót is, ebből olyan kiszerelésűt vásároljunk, amely nincs egyesével csomagolva, így megelőzhetjük, hogy az etetési szezon végére, a
    golyók hálóiból jelentős mennyiségű hulladék keletkezzen.
    A golyókat hengeres vagy spirális cinkegolyó tartóban, a fák, bokrok magasabb ágaira lógassuk.
    A rigók és a meggyvágók szeretnek a talajon keresgélni, számukra, almagerezdeket, almacsutkákat is szórhatunk a földre, az alma egy részét a cserjék ágaira is szúrhatjuk.
    Most, hogy végig vettünk, milyen élelmet adhatunk a madaraknak, nézzük meg, mi az, amivel tilos őket etetni. Kenyérrel és kenyérmorzsával soha ne etessük őket, mert megsavanyodik a begyükben, és ez könnyen a pusztulásukhoz vezethet. A romlott, penészes vagy sózott eleségek szintén alkalmatlanok a madarak etetésére.
  3. Tartsuk tisztán az etetőt!
    A madáretetés során nem feledkezhetünk el az etető rendszeres takarításáról sem. A felhalmozódó maghéjak miatt, gyakran úgy tűnik, hogy még elegendő eleség van az etetőben, ez azonban többnyire nem így van. Ellenőrizzük rendszeresen az etetőt, takarítsuk ki, és töltsük fel újra!
  4. Ha tehetjük, alkalmazzunk többféle etetőtípust!
    A kert madarai eltérő módon táplálkoznak, egyes fajok inkább a földön keresgélnek, míg mások az etetőn táplálkoznak. Többféle etetőtípus létezik, ezek közül a legegyszerűbb a talajetető, mely
    többnyire a kert, levelektől megtisztított része, ahol a földre szórjuk a madáreleséget.
    Ha a tálcás etető kihelyezése mellett döntünk, akkor sem kell jelentős költségekkel számolnunk, megfelel erre a célra egy sekély faláda, vagy műanyag virágalátét is. Fontos, hogy gondoskodjunk a
    vízelvezetésről, oly módon, hogy néhány mm átmérőjű lyukat fúrunk az etető aljára.
    Az ablak és ablakpárkány etetők jó megoldást jelentenek, azon madárbarátok számára is, akik nem rendelkeznek kerttel. Fontos, hogy megfelelően rögzítsük ezeket az etetőket! Kerttulajdonosként
    gondolkodhatunk dúcetető kihelyezésében is, ennek az etető típusnak hatalmas előnye, hogy nagymennyiségű eleséggel is feltölthetjük. Népszerű etetőtípus a függő etető, melyből rengeteg változat kapható az üzletekben, de saját magunk is elkészíthetjük őket. Az interneten számos kreatív megoldást találunk, a legegyszerűbb etetőkhöz elég egy PET palack is.
  5. Ne feledkezzünk el a madarak itatásáról!
    A madarak számára egész évben fontos, hogy tudjanak inni és időnként megmártózni a vízben. Sok esetben a kihelyezett víz nagyobb vonzerőt jelent számukra, mint a madáreleség! Az itatás elkezdése, az etetésnél is egyszerűbb, mivel lényegében semmilyen anyagi ráfordítást nem igényel. A madáritatóhoz nincs szükség másra, mint egy leselejtezett kerámia vagy műanyag cserépalátétre,
    amit feltöltünk langyos vízzel. A jég eltávolításán, és az itató újra töltésén kívül más teendőnk nincs vele. Az itatót olyan helyre tegyük, ahol a madarak belátják a környezetüket és a közelben található cserjéken meg tudnak szárítkozni.
Megosztom a cikket

Gerry, a prémróka a Budakeszi Vadaspark egyik legfrissebb lakója!

Tudtad, hogy a szabadban szinte egyáltalán nem élnek prémrókák?
A prémrókák mind tenyésztett rókák, ez azt jelenti, hogy csak állatkertekben és fogságban találkozhattok velük. Korábban csodaszép bundájukért tartották őket, de szerencsére mióta az állatkertek kedvelt lakói lettek, a bundájukat maximum csak megcsodálni lehet. Jól bírják a zárt téri tartást, közvetlenebbek a gondozókkal és az emberekkel, ezért az állatkertek szívesebben tartják, mint az egykor népszerűbb vörös rókát.
Gyertek el a Vadasparkba és csodáljátok meg a játékos Gerryt!

Surányi Linda

www.facebook.com/budakeszivadaspark

Megosztom a cikket

Budakeszi Vadaspark Önkéntes nap!

Idén ősszel is szívesen fogadja a Budakeszi Vadaspark azokat az önkénteseket, akik október 22-én, az „őszi nagytakarításban” részt kívánnak venni. A közösségi eseményre olyan lelkes önkéntesek jelentkezését várják, akik szívükön viselik a vadaspark sorsát és szívesen működnek közre a télre való felkészülésben. Az önkéntes csapat tagjai munkájukért cserébe egy aznapra szóló vadasparki belépőt kapnak!

A szorgos segítők rengeteg hasznos munkát végezhetnek el ilyenkor és segíthetik a Budakeszi Vadaspark munkatársait az őszi rendrakásban: gereblyézés után a falevelekből például kitűnő alom válik, amelyben például a rókák, de a vaddisznók is előszeretettel hemperegnek, de ilyenkor a vízelvezető árkok kitisztítása és a fafelületek lekezelése.

bővebben:  https://budakeszivadaspark.hu/hirek/oszi-onkentes-nap-2022

Megosztom a cikket

Budakeszi természeti környezetére is vonatkozó felmérés

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő Zrt. megbízásából indított projekt célja a gyepes élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A kérdőíves felmérés a Budakeszi közelében lévő természeti területeket érinti. Töltsék ki Önök is!

https://www.surveymonkey.com/r/PANALPLakossagi

Megosztom a cikket

Íme a Budakeszi Vadaspark új lakója, Gerald, a prém róka

Íme a Budakeszi Vadaspark új lakója, Gerald, a prém róka, aki nevét Gerald Durrellről, 20. században élt brit zoológusról kapta.  Durrell állattartással kapcsolatos nézetei akkoriban forradalmiak voltak: csak a legjobb minőségű, elérhető ellátást volt hajlandó biztosítani az általa tartott állatoknak. Nem csak a ritka állatfajokat kereste, amelyekért sok pénzt fizettek a gyűjtők, hanem mindegyiket egyformán akarta védelmezni és bemutatni. 

📷 Burányi Virág

https://www.facebook.com/budakeszivadaspark/posts/5510738152293381

Megosztom a cikket

Titi mondja: „Szia!”

A szarkák, mint általában a legtöbb varjúféle, nagyon tanulékony madarak és remekül utánozzák a hangokat, ezért nem ritka, hogy az ember füle számára értelmes szavakat is kihallhat. Titi, a Budakeszi Vadasparkban élő szarka a „szia” szavunkat leste el és előszeretettel használja.

Megosztom a cikket

Téli álmukból ébredeznek a keleti sünök

Az állatok a hideg hónapokat hibernált állapotban vackukban töltik, majd az időjárás felmelegedésével előbújnak és folytatják dolgos életüket.
A tavaszi időszakra esik a sünök szaporodási időszaka is, ami viszonylag hosszan kitart: az ébredéstől számítva, akár márciustól júniusig is eltarthat.
A napvilágot látott „süngyerekek” vakon és süketen születnek, tüskéik puhák és átlátszóak, amelyek csak pár nap után lesznek kemények.
A kicsik önállósodásig anyjuk mellett erősödnek és cseperednek.

https://www.facebook.com/budakeszivadaspark/posts/5367314189969112

Megosztom a cikket

Nagykövet lett a Budakeszi Vadaspark új vadmacskája

2021 őszén került a Budakeszi Vadaspark gondozásába a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén fellelt, elárvult, kritikus egészségi állapotban lévő vadmacskakölyök. A fajtiszta kandúr a szakértői gondviselésnek köszönhetően mára jó egészségnek örvend – tudtuk meg a Budakeszi Vadaspark sajtóközleményéből.

forrás: www.travelo.hu

Megosztom a cikket

Április az Álomvölgyben

Reggelre kelve vettem észre, hogy a szomszédom házának tetejét az éjjel befutotta a dér, holott a kalendárium szerint a május már csak egy macskatüsszentésnyire van. A cirógató, ingujjra vetkőztető, eget fényező tavasz még bizony máshol jár, meglehet, remekül érzi magát az Isztrián, s nem akaródzik neki irányt venni Pécs felé.

Bizony hideg van, de a kertünkben tanyázó feketerigók ezzel mit sem törődnek. Idén két pár vert tanyát nálunk, az egyik fészek éppen fejmagasságban van, mondhatnám, ha annak idején rendesen megnőttem volna. Így egy kissé pipiskedve tudok csak belesni a fészekbe, amit a gondos szülők egy sűrű lombú fenyő szélvédett, mindig száraz ágtövébe raktak. Óvatosan figyelem az ügyesen megrakott fészekben gubbasztó madarat, gyanítom, hogy az első fészekalj, néhány csupasz, nyüzüge rigófióka már ott mocorog alatta, mert a szülőpár napok óta terjedelmes gilisztacsokorral a csőrében röppen be a fenyő lombsátra alá. Óvatosak, előbb mindig a szomszédos sövényre szállnak le, majd szemügyre veszik a környéket, nem jár-e éppen arra a télen méretes, szőrös hájgombóccá változott, lusta macskánk, majd ha tiszta levegő, beröppennek a fészekhez.

Néhány évvel ezelőtt megesett, hogy a fészeknek menedéket adó fenyőfát április végén vastagon belepte a hó, a rigók pedig kitartóan kotlottak alatta, jobb időkre várva. Többször kérdezték már tőlem értetlenkedve, hogy miért költenek fagyban, zegernyében is a madarak? Miért nem várják meg, hogy javuljon, langyosodjon az idő? Ennek egyszerű oka az, hogy a szaporodni akaró, fiókanevelő madarak nem az időjárással harcolnak, hanem magával az Idővel. Mi emberek alig-alig vesszük észre, hogy február végén már, ha csak apránként is, de hosszabbodnak a nappalok. Nem úgy a madarak, akiknek nem kerüli el a figyelmét a változás, ami az egyúttal az élet egyik legfontosabb parancsa is: itt az idő, rakj fészket, rakj tojást, sokasodj, mert illan a csalóka tavasz, telik a nyár – szorít az Idő! A fiókáknak pedig őszre meg kell erősödniük, hogy kibírják a csikorgó telet, vagy hosszú utazást a messzi Délre, akár a távoli Dél-Afrikáig. Kedvező esztendőkben némely madárfajok – így a feketerigók is – akár két fészekaljat is felnevelnek, mert minél több a fióka, annál többnek van esélye arra, hogy fel is cseperedjen, s meglett, majdan fészket rakó, sokasodó, a rigónemzetséget gyarapító madár legyen belőle.

De az április nem csak rigóéknál szól a nászról, a szerelemről. Minap a fiammal messzelátót kanyarítottunk a nyakunkba és kiballagtunk az Farkashegyi repülőteret övező tágas, széljárta mezőre, hátha akad valami néznivaló. Bizakodásunk nem volt alaptalan, hiszen az erdő takarta hegyek, sziklás bércek övezte nyílt térség remek élőhely, a tágas kaszálón rovarok, rágcsálók sokasága kínál terített asztalt a madaraknak. Éppen egy dombhátra kapaszkodtunk, amikor alig kőhajításnyira előttünk a sarjadó fűből rozsdabarna, fekete alapon fehérrel csíkozott szárnyú madár röppent fel. Búbosbanka! Hát már ők is visszajöttek!

A búbosbankák Kelet-Közép-Európából az őszi vonulási időszakban dél-, délkelet felé indulnak útnak. Teljes szélességében átszelik a Földközi-tengert és a Szaharát, de magas hegységeken, így az Alpok 2900 méteres csúcsai fölött is átrepülnek, sőt, megfigyeltek már búbosbankákat a Himalájában, 6400 méter tengerszint feletti magasságban is! Az első madarak augusztus vége felé érkeznek meg a Szaharától délre fekvő területekre, Szenegál és Nigéria környékére, de felbukkannak Kelet-Afrika magasföldjein, Kenyában és Tanzániában is. A búbosbanka igazi világutazó, és amilyen szemet gyönyörködtetően tarka madár, bizonyára felveszi a szépségversenyt Afrika bennszülött, cifra szárnyasaival is.

Hozzánk április elején, közepén érkeznek vissza, vagyis a szemünk elé került madár csak nemrégiben szállhatott le az Álomvölgy rétjére. És nem is egy madár, hanem kettő! Néhány méterrel távolabb egy kicsit fakóbb színű banka is álldogál, ráérősen forgatja a fejét, láthatóan nincsen éppen semmi dolga, inkább csak idejét üti el a tavaszi napsütésben. Nem úgy a másik! Egy pillanat nyugta nincs, sürgölődik a már arasznyi fűben, lép ide, lép oda, hosszú, lefelé görbülő csőrével minduntalan a talajra bök. Kövér kukacokat, termetes bogarakat kap föl, majd egy ugrással párja előtt terem és szolgálatkészen átnyújtja neki a falatot, a hölgy pedig kissé unott nemtörődömséggel átveszi és lenyeli azokat. Mintha láttam volna már hasonlót… emberek között. A legény minden igyekezetével igyekszik bizonyítani rátermettségét, minden földi – ez esetben réti – jóval elhalmozza szíve választottját, aki végül talán csak annyit mond, na, jó, nem bánom, legyen…! Csak aztán nehogy elbízd magad!

Két-három lépésenként araszoltunk mind közelebb a két búbosbankához, akik a teljesen nyílt terepen szűk 30 méterre hagyták magukat megközelíteni. Páratlan élmény volt! Legalább húsz percig figyeltük a távcső látókörében a két bankát, valamint a körülöttük százával röpködő cserebogarakat. Utóbbi csapás a gazdának, de öröm a madárnak.

Alighanem így gondolja ezt a tágas mező másik lakója, a vörös vércse is. A távcsöveket az égre emelve láttuk, amint a kecses, kicsi sólyomforma madár a végtelen levegőég egyetlen pontjára „szögezve”, egyhelyben szitált a magasban, majd merész zuhanással lecsapott. Emelkedés közben pedig sárga lábát előre nyújtva azon röptében fogyasztotta el a cserebogarat, ezzel is apasztva a növénytermesztő gazdák gondját.

A vércse magasan járt, de még nála is magasabban az egerészölyv, aki a Budaörs felé húzódó Csíki-hegyek sziklás bércei felett, rezzenéstelen, kitárt szárnyakkal körözve ugyanazokat a felszálló légáramokat, termikeket kereste, melyeket a vitorlázórepülők is használnak az emelkedésre.

 

Két, a Mediterráneumból ugyancsak nemrég hazatért seregély párban fürkészte a mezőt, néhol leszálltak, rovarok után kutattak, majd sietve röpültek is tovább, hiszen egy közeli odúban nyilván jó néhány éhes fióka várta a szorgos szülőket.

Itt méretes örvös galamb totyogott; amott barázdabillegető szaladt; a kelő vetésben pedig mezei verebek népes, zsibongó csapata keresgélt; fejünk felett pedig egy – nem annyira a tájba illó – tőkés réce pár húzott a hegyek felé, gyaníthatóan a szennyvíztisztítóból kifolyó víz felé igyekezve.

Derűs és pazar élet van áprilisban az Álomvölgyben!

Pedig nem is épült oda lakópark, egyszerűen csak békén hagyták az őslakosokat.

 

Illisz L. László
fotók: Szigeti Balázs

Megosztom a cikket