Újabb térfigyelő kamerákat szerelt fel az önkormányzat az illegális hulladéklerakás megelőzésére.
Az illegális hulladéklerakás megakadályozásáért 5️⃣ új kamerával bővítettük a térfigyelő rendszerünket.
Tisztújítás a TÖOSZ-nál – Hanusi Péter a legnagyobb önkormányzati szövetség új elnöke.
A 2024-es önkormányzati választásokat követően, 2025. március 25-én került sor a legnagyobb taglétszámú magyar önkormányzati érdekvédelmi szervezet, a TÖOSZ tisztújító Küldöttgyűlésére a veresegyházi Kucsa Tamás Városi Sportcsarnokban. A Küldöttgyűlésen egyhangú szavazással választották meg a Szövetség vezetőit és vezető testületeit.
✅ A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) elnökévé dr. Hanusi Pétert, Mátészalka polgármesterét választotta a Küldöttgyűlés.
👥 A TÖOSZ társelnökeivé választották:
▪️ Dicső Lászlót, Alsómocsolád község polgármesterét,
▪️ dr. Győri Ottiliát, Budakeszi város polgármesterét,
▪️ Hodálik Pált, Szarvas város polgármesterét,
▪️ Pergő Margit Cecíliát, Berhida város polgármesterét.
🏛️ A TÖOSZ Elnökség tagja a további 17 vármegyei tagozatvezető.
🛡️ A TÖOSZ Felügyelő Bizottsága elnökévé
▪️ Szabó Zoltán Ferencet, Szentes város polgármesterét választották.
📋 A Felügyelő Bizottság tagjaivá választották:
▪️ Szabó Józsefet, Répcelak polgármesterét,
▪️ Tóth Istvánt, Bogyiszló polgármesterét,
▪️ Ujvári Lászlót, Balástya polgármesterét,
▪️ Szókovács Pétert, Gyöngyös polgármesterét.
Ugyancsak megválasztásra kerültek a TÖOSZ tanácsnokai, akik az egyes önkormányzati szakfeladatokért felelősek:
▪️ Básthy Béla, Kőszeg polgármestere – oktatási és közművelődési tanácsnok,
▪️ Tóth Lucia Krisztina, Kisrécse polgármestere – ifjúság- és gyermekvédelmi tanácsnok,
▪️ Szabó László, Bugac polgármestere – sport és turisztikai tanácsnok,
▪️ Tömöri Balázs, Pilisborosjenő polgármestere – nemzetiségi és kisebbségi tanácsnok,
▪️ Kelemen Tamás, Pacsa polgármestere – egészségügyi tanácsnok,
▪️ Bíróné dr. Dienes Csilla, Szamossályi polgármestere – szociális tanácsnok,
▪️ Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere – településüzemeltetési és közszolgáltatási tanácsnok,
▪️ Lendvai Ivánné, Kunsziget polgármestere – terület- és településfejlesztési tanácsnok,
▪️ Szabó Zsolt, Hahót polgármestere – közlekedéspolitikai és infrastrukturális tanácsnok,
▪️ dr. Fegyveres-Fiskál Gábor, Nagykovácsi alpolgármestere – környezet- és klímavédelmi tanácsnok,
▪️ Ceglédi Eszter, Veresegyház alpolgármestere – önkormányzati-gazdálkodási tanácsnok,
▪️ Gáll Attila, Iszkaszentgyörgy polgármestere – külkapcsolati tanácsnok.
📑 A Küldöttgyűlés elfogadta a Szövetség éves beszámolóját, a 2024. évi zárszámadást, a 2025. évi költségvetést, a Felügyelő Bizottság jelentését, valamint a TÖOSZ Alapszabályának módosítását.
🎖️ A tisztújítás mellett ünnepi pillanatokra is sor került:
A TÖOSZ ünnepélyes keretek között oklevéllel ismerte el azokat a polgármestereket, akik immár 35 éve folyamatosan töltik be tisztségüket.
🏅 Az elismeréseket dr. Hanusi Péter elnök és dr. Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter – az esemény díszvendége – közösen adták át a megjelent településvezetőknek.
🗣️ Szakmai programként került sor dr. Navracsics Tibor előadására „A helyi közösségek támogatása és térségi fejlesztés” címmel, valamint
📌 dr. Miklós-Molnár Marianna, a Nemzeti Fejlesztési Központ stratégiai igazgatója is előadást tartott a „Széchenyi Terv Plusz 2021–2027 – Fejlesztések a településeinkért” programról az Európai Partnerség és Monitoring Önkormányzati TÖOSZ projekt keretében.
🗳️ A tanácskozáson, amelyen 134 küldött vett részt az ország minden vármegyéjéből, a polgármesterek elfogadták a TÖOSZ elvárásait és kezdeményezéseit az önkormányzati rendszerrel kapcsolatban.
📄 A dokumentum elérhető a www.toosz.hu weboldalon.
🔹 Gratulálunk minden megválasztott tisztségviselőnek és kitüntetett polgármesternek!
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége egyik társelnökévé választották dr. Győri Ottilát, Budakeszi polgármesterét, a szövetség Polgármesternői Tagozata elnökét.
Kell a „women power”, mondta Hanusi Péter, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége – TÖOSZ új elnöke, a mai tisztújító küldöttgyűlésen, amelyen az egyik társelnökké választottak. Köszönöm a bizalmat!
Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter úr is támogatásáról biztosította az önkormányzati szövetség új elnökségét.
Vannak helyzetek, mikor az újságíró nehéz helyzetbe kerül. Ezt érzem most én is, mikor a számítógép előtt ülve megpróbálok az olvasó számára egy jól megszerkesztett cikket írni a Budakeszin élő Pajor István nem mindennapi élettörténetéről. A vele készült két és fél órás interjúm – a Pajorpista-könyv elolvasása és a Keszikultban megélt teltházas beszélgetés – után most különösképpen azt érzem, hogy nehéz lesz, de megpróbálom.
Nehéz időkben születettél!
Valóban! 6 évesen kellett megélnem, hogy édesapámat 1944-ben elvitték munkaszolgálatra, ahonnan édesanyámnak valahogy még sikerült őt visszahozni különféle menlevelekkel, de aztán parancsba adták neki a nyilasok, hogy másnap jelentkezzen a józsefvárosi pályaudvaron. Ugyanezt az utasítást akkor mások is megkapták, mégis egyedül csak ő ment oda a megadott helyre. Onnan Mauthausenbe került, de túlélte a koncentrációs tábort, a háború borzalmait. Ám, naiv zsidó emberként, szerencsétlenségére egy olyan, Szovjetunióba tartó vonatra kéredzkedett föl, amelyben német hadifoglyokat szállítottak. Utólag csak annyit tudtunk meg sorsáról, hogy elfagyott lábakkal, mozgásképtelenül egy hordágyon feküdt a tehervagonban, s bár a szerelvény áthaladt Budapesten, nem tudott leszállni. Leveleket dobott ki, s ezek alapján édesanyám próbálta a szerelvényt utolérni. Debrecenig el is jutott egy vonat tetején, mert csak ott jutott neki hely, de elkésett. Fél órával előtte továbbindult a vonat a Szovjetunióba. Ezek voltak az utolsó hírek édesapámról. A Vöröskereszt és a Jad Vasem Intézet segítségével utólag még próbáltuk őt megtalálni, de sikertelenül. Nyoma veszett.
Emellett a gettóban a bátyámmal túléltük, hogy egy bomba szilánkjai a mellettünk lévő embert találták hasba. Aztán az Akácfa utca 43-ban, ahol laktunk, láttam az ötödik emelet folyosójáról, hogy egy számomra addig ismeretlen egyenruhában megjelent egy katona, aki leadott egy sorozatot a levegőbe. Ráintegettem, ő meg vissza. Lementem hozzá, kimentem vele egy házunk előtt álló szovjet teherautóhoz, ahol kaptam egy vekni kenyeret. Akkor már három napja nem ettünk…
A háború befejeztével új élet vette kezdetét.
P. I.: Felköltöztünk a Széchenyi-hegyre, ahol elkezdtem általános iskolai tanulmányaimat. Kifejezetten rossz gyerek voltam. Nem fogja elhinni, de 14 iskolában jártam végig a 8 általánost. Ilyen előélettel azt éreztem, hogy nincs esélyem arra, hogy valamelyik gimnáziumba bekerüljek. Lakatosipari tanulónak vettek fel a mai Mammut helyén működő egykori Ganz Villamossági Művek földszintjén működő intézetbe. A szakmunkásvizsga után 1952-től 1959-ig lakatosként dolgoztam, de közben beiratkoztam egy esti gimnáziumba, amely aztán félbeszakadt a forradalom kitörésével, s végül is 1962-ben folytattam a tanulmányaimat egy gépipari technikumban. Ennek elvégzése után pedig 26 évig dolgoztam a textiliparban karbantartó gépészként, egy idő után már e szakterület vezetőjeként, az Óbudai Selyemkikészítő gyárban.
És most térjünk rá a kihívásokat kereső, a fizikai határait fanatikusan feszegető Pajor István senkivel össze nem hasonlítható történetére, Pajorpista és a sport mágikus kapcsolatára!
P. I.: A Széchenyi hegyen laktunk, közel a Normafához, ezért szinte természetes volt számomra, hogy a sísport felé fordult az érdeklődésem. Akkoriban szinte egész télen esett a hó. Csont- és bőr kissrácként a Goldberger síszakosztálynál fogadtak be. A kezdetekben mindenféle sí szakágban próbálkoztam. Mindig utolsó voltam, de éreztem, hogy több van bennem, ezért a barátokkal elkezdtünk komolyabban edzeni, jószerivel edző nélkül. És akkor már elkezdtek jönni az eredmények. 1957-ben már én voltam északi összetettben (sífutás és síugrás) az ifjúsági bajnok. Innentől aztán már tovább sikerült erősödni. 1960-től kezdődően öt alkalommal voltam országos bajnok északi összetettben.
Gondolom, hogy ezt követően már nemzetközi versenyekre is kivittek…
P. I.: Voltam válogatott kerettag, nyertem országos bajnokságokat, de nemzetközi versenyekre soha nem jutottam ki, mindig kitalált valaki valamit, hogy én miért nem. Sajnos én végig ellenszélben éltem a versenyzői pályafutásomat. 29 éves voltam, amikor jószerivel abbahagyatták velem a versenyzést. Ezt követően két év kihagyás után a Honvéd SE síugró szakágánál kerestek edzőt – minden idők legjobb magyar síugrója, a budakeszi Gellért László és közöttem kellett választani, s valamiért részben a vezetés és a versenyzők mellettem döntöttek. Ez akkor nagyon megdöbbentő volt számomra, de képesnek éreztem magam arra, hogy a majdnem semmiből is megfelelő képzéssel ellássam ezt a váratlanul jött feladatot. Nekem korábban gyakorlatilag csak sífutóedzőm volt, a síugrást szinte magamtól tanultam meg.
Ez olyan hihetetlen, hogy valaki ezt az elképesztően veszélyes, nagy technikát igénylő síugrást szinte magától sajátítsa el!
P. I.: Én az életem során nem rettentem meg a veszélyes helyzetektől. Síugrónak tulajdonképpen én nekem kellett felépítenem magamat…
Mikor megkaptam ezt az edzői megbízást, abban a pillanatban tudtam, hogy hiányosak az ismereteim. Bementem a TF könyvtárába és ott reggeltől estig bújtam a síugrás szakkönyveit, és aztán elkezdtem az edzői munkámat. 1972-79-ig voltam a Honvéd ugróinak az edzője, majd emellett 1976-79-ben a válogatott vezetői feladatával is megbíztak. A legkiemelkedőbb versenyzőim budakesziek voltak: Gellér Gábor, Fischer László és Hényel Gyula. Azokban az években a magyar rangsorban az első hat az én versenyzőm volt. Valamit csak tudhattam, hogy azokban az években ők uralták ezt a szakágat, hisz több mint 30 országos bajnoki címet szereztek, és Világkupán top 10-es helyezést értek el. Gellér Gábor a svédországi Falunban olyan eredményt ért el, hogy Gustáv Adolf svéd király is kézfogással gratulált. Mégis egy fegyelmivel eltiltottak, mivel engedély nélkül vettünk részt a svédországi versenyen. Abból zártak ki, ami az életem része volt.
Ennek ellenére beiratkoztam a Testnevelési Főiskola síszakedzői szakára – 25 jelentkezőből 5 főt vettek fel 1985-ben -, és már edzői tevékenységem után síszakedzői diplomát szereztem.
Síugró edzői- és válogatott keret vezetői megbízatásod után sem szakadtál el a sísporttól?
P. I.: Nem, hisz síoktatóként több mint 7500 tanítvánnyal szerettettem meg a sízést 1980-2023 között, tehát egészen a közelmúltig, 85 éves koromig, de még ezt is folytatom tovább.
Élsportolói, majd edzői munkáid dacára, egy percig sem hagytál fel a főállású munkával!
P. I.: Nem, egy percre sem! A 80-as években a Fővárosi Távfűtő Műveknél dolgoztam műszaki ellenőrként, ennek köszönhetem, hogy megismerkedhettem a hegymászással. Ennél a cégnél ugyanis az Excelsior SE alpinistáit is felügyelnem kellett, és mikor a sok méter magas ipari kéményeket újították fel, én is beereszkedtem közéjük egy beülő-vel. Meg is lepődtek, mikor leértem melléjük. Annyira összebarátkoztam velük, hogy 1984-ben elhívtak magukkal a Kaukázusba, az Elb-ruszra, amelynek 46 évesen jutottam a csúcsára. Életem része lett a hegymászás, csak az 1988-as szezont hagytam ki a kislányom születése miatt. 1986-ban megmásztam az 5199 méteres Mount Kenyát, és egy addig még mászatlan jégúton jutottam fel a Kilimandzsáró tetejére.
Valamennyi hegymászásodat oxigénpalack nélkül csináltad végig?
P. I.: Igen, az összeset! Nekem nem volt probléma a veszélyek vállalása! A sífutásban szerzett kondicionális felkészültségem és a síugrásban szerzett „alacsony szorongás szintem” a személyiségem része volt. Mindig kerestem a veszélyt az életben! 1990. október 7-én négy másik társammal feljutottunk a világ hatodik legmagasabb hegyére, a 8201 méter magas Cho-Oyu csúcsára. Ez két szempontból is különleges volt. Egyrészt, mert ez nekem 52 évesen és három hónaposan sikerült, ami a mai napig korrekord 8200 méter felett, másrészt mindössze hat évre volt szükségem, hogy eljussak erre a magas szintre, melyben biztosan szerepe volt sífutó múltamnak is. A vállalkozás az indulástól az érkezésig összesen 63 napig tartott. Három magashegyi tábort építettünk ki 6500, 6900 és 7500 méteren, a Tóth Csaba, Várkonyi László, Csíkos József, Vörös László összetételű csapattal. Előttünk több expedíciónak a mély hó miatt vissza kellett fordulnia, s én is döntési helyzetbe kerültem, hogy kockáztassak-e, amikor otthon várt egy két és fél éves kislány.
Ez volt az első magyar Himalája-expedíció, amelyen magyarok feljutottak egy nyolcezres hegy főcsúcsára. Az expedíció sokat kivett belőlem, nyolc kilót fogytam, mire hazaértem. Később is kerestem még a kihívásokat a hegymászásban: 1992-ben megjártam a Yosemite- ot, 1994-ben N az alaszkai Mount McKinleyt, 2001-ben 63 évesen pedig csípőprotézissel jutottam fel az Aconcaguára, 2003-ban pedig a várható kitörés miatt ötezer méterről kellett visszafordulnunk egy működő vulkánról, a Thungurahuáról.
A Fővárosi Távfűtő Művek után még hol voltál főállásban?
P. I.: 1986-2003 között nyugdíjazásomig én voltam a létesítményvezetője a budakeszi úti Külker Sportparknak, köszönhetően annak is, hogy „sűrű” életem közepette felsőfokú végzettséget is szereztem. A Külker Sportparknak „neve” volt, kiváltság azoknak a külker dolgozóknak, akik belépőjükkel ott vendégek lehettek. Ezt nem volt egyszerű helyzet kezelni.
Sok mindent építettem az évek során. Futópályát, mászófalat, játszóteret, a teniszpályákat is korszerűsítettük.
Évekig szervezted az általad megálmodott és szervezett Quatratlon versenyt is.
P. I.: Ez egy négytusa verseny volt, melyen több, mint 100 olimpiai-, világ- és Európa bajnok és Davis-kupa versenyző vett rész 1991-2013 között.
■86 évesen sem fogod vissza a tempót! Egyáltalán, te életed során hányféle sporttal foglalkoztál?
P. I.: Még a sípályafutásom kezdetén rendszeresen indultam atlétikai csapatbajnokságokon. Volt olyan hétvége, hogy indultam 400 és 10 ezer méteres futásban, dobószámokban, magasugrásban… Egykoron kerékpárral jártam dolgozni a Széchenyi-hegyről. Egyszer 6 perc 40 mp alatt értem le a Déli pályaudvarra…
Most is heti öt-hat alkalommal futok szigorú edzésrend szerint a budakeszi rekortán pályán, és rendszeresen úszom városunk Hargitay András Tanuszodájában. Teniszezek, evezek, snowboardozok és szoktam indulni mindenféle senior bajnokságokon is. Edzésnaplót vezetek, sportági bontásban! 2024-ben 335 edzésem volt, melyben benne van a kerti munka, ásás, favágásaprítás, és a mikor tavalyelőtt még a házunkban is volt egy átalakítás, az egyik nap 83 talicska betont is toltam, és emellett tavaly még saját kezűleg egy kocsibeállót is építettem fából.
Napjainkban is kerékpározol? Ahogy látom, itt a házatok előtt áll egy gyönyörű Suzuki motorkerékpár is…
P. I.: Persze! 2024-ben innen, a Makkosi útról három alkalommal kerékpároztam fel a Normafához, ami azért elég meredek terep, ha a Budakeszi úton közelítem meg a Normafát. A motorozást 63 éves koromban kezdtem el. 83 évesen elmotoroztam Marosvásárhelyre, ami oda-vissza 1300 km volt, és egyszer egy csapattal Párizsba is elmentem. Ilyen nagy utakat többé nem tervezek. Főleg a városban motorozom a 75 lóerős, kéthengeres, négyszelepes Suzuki 650-es motorommal – a legnagyobb hidegben is. Óriási előnye, hogy a Budakeszi-Budapest útvonalon minden dugót ki tudok kerülni. A motorozás nagyon nagy szabadságot ad, ebben hasonlít egy kicsit a sízéshez.
Sok mindenről esik itt szó, talán nem véletlen, hogy a „Megszállottak Klubjá”-nak alapító tagja vagy.
P. I.: És ehhez még hozzátenném, hogy 2019-ben Fair Play Életmű kategóriában MOB-diplomában is részesültem.
Miközben hallgatlak itt téged, felvetődött bennem, hogy ezek az igencsak „viharosan” megélt sportos évtizedek mennyi sérülést okozhattak neked?
P. I.: 32 műtéten vagyok túl. 3 csípő-, 4 térd-, 2 váll-, 2 lágyéksérv-, kalapácsujjműtét, pacemaker…
Pacemaker!? És ennek ellenére még a mai napig szinte éjjel-nappal sportolsz?! Ez hogy lehetséges?
P. I.: 2012-ben kaptam a pacemakert. Amikor betette a sebész, a következőt mondta nekem: „István, maga a jövőben is mindent csinálhat, amit eddig csinált, ha futott, ha síelt, ha hegyet mászott! Az a helyzet, hogy ma már olyan korszerű pacemakerek vannak, hogy amit most beültettem, alkalmas arra, hogy felvegye továbbra is az ön eddigi terheléseit!” Legutóbb is felfutottam az Anna-rétre, ahol tettem 8 kört (8000 méter) a futósível, aztán meg vissza is megettem ezt a távot a makkosi templomig.
A minap voltam egy terhelésdiagnosztikai felmérésen, ahol az orvos megállapította, hogy felveszem a versenyt a 30-40-es korosztály km/óra teljesítőképességi paramétereivel.
Három gyereked is sportol?
P. I.: Már 18 hónaposan sít adtam a talpuk alá. Mindhárman remek síelőkké váltak, és ma is rendszeresen sportolnak. Lányom és kisebbik fiam országos bajnokok voltak, indultak ifjúsági világbajnokságokon is. Idősebbik fiam zenész, és szövegíróként is alkotói tevékenységet folytat. Lányom magasan kvalifikált, négy diplomája van. Kisebbik fiamat már kis korában a repülés érdekelte. Hamarosan meglesz a Wizzairnél a kapitányi kinevezése, emellett szereti az extrém sportokat.
Néhány hete egy teltházas, két és fél órás beszélgetés volt veled a KesziKultban, ahol megjelent a magyar síugrók és az északi összetett egykor neves bajnokainak színe-java. A rendezvény apropóját az életed történetéről a Tamás Rita és általad írt Pajorpista, a sport polihisztora című könyv bemutatása adta. Az est moderátora az olimpiai ésvilágbajnok ökölvívó, Kovács István Kokó volt.
P. I.: Rengeteg barátom, sporttársak, versenyzőim voltak ott. Különös örömömre szolgált, hogy legeredményesebb versenyzőim, Gellér Gábor, Fischer László, Hényel Mihalkó Bertalan is ott ültek a széksorokban.
Szinte hihetetlen, de ennyi minden mellett a 2000-es évektől a sportújságírásra is jutott időd…
P. I.: A „Hetek” újságba írok 2006 óta. 127 írásom jelent meg a hetilapban, rengeteg interjú, pl. Benedek Tiborral, Gyurta Dániellel, Roger Federer-rel. Hét Grand Slam tornáról helyszíni tudósítást adtam. És ha már itt szó esik újságíró munkámról, el kell mondanom, hogy én világ életemben rossz helyesíró voltam. Tanulmányaim során gyakran volt olyan, hogy nyelvtanból egyest, fogalmazásból ötös osztályzatot kaptam, emiatt alig tudtam leérettségizni. Ezért aztán talán nem meglepő, ha a megírt cikkeim döntő többségét a szerkesztőségbe leadás előtt a feleségem lektorálja.
Amúgy, ha megkérdeznéd, hogy 86 éves koromban újságíróként tudom-e használni a számítógépet, annyit válaszolnék, igen! Gyakorlom, használom, mert ma ez már kikerülhetetlen.
Úgy sejtem, hogy ennek a nagyon tartalmas beszélgetésnek a végére maradt még mondandód!
P. I.: Már régóta, megtérésem előtt is éreztem, hogy engem szeret a Mindenható, mert volt 40-50 olyan helyzet az életemben, mikor közel voltam ahhoz, hogy tepsibe tegyenek. Hogy még ma is élek, azt a Mindenható kegyelmének köszönhetem. Ha valaki Istenben, Krisztusban jár a feleségével, az egy hármas kötelék. Ebben a kötelékben tapasztaltam meg igazán, hogy részese vagyok a kegyelemnek.
Horváth Jenő
A Budakeszi Passió megálmodói és létrehozói: Monostori Kollár Gyula káplán, a szöveg fordítója és összeállítója, Gruber Béla joghallgató, segédrendező és súgó. Molnár Lajos iskolaigazgató , szervező és rendező. Miller József prépost, plébános, az előadás védnöke. DePonte József a díszletek tervezője, a prológ előadója , a pasióról készólt fotók készítője. A korabeli Budakesziről itt lehet olvasni?
A Protestáns Kör keretében megnyílt, Dévényi János Keszi-Art elnök 39. egyéni tárlata Budakeszin a Kálvin teremben. A tárlat vasárnaponként istentisztelet után megtekinthető.
A Protestáns Kör keretében sikeresen megnyílt, a 39. egyéni tárlatom Budakeszin a Kálvin teremben. Az előadással egybekötött könyvbemutatón, röviden felvázoltam az életpályámat, ismertettem szakmai és művészi tevékenységemet és a kiállításon látható alkotások gondolati hátterét.
Külön köszönöm Vágvölgyi Attila grafikusművész megnyitóját, aki alapos körültekintéssel és remek felkészültséggel oldotta meg feladatát!
Köszönöm mindazoknak akik jelenlétükkel megtisztelték a kiállítás megnyitóját. A fotókat készítette Aknay Tibor akinek hálásan köszönöm a munkáját.
A tárlat vasárnaponként istentisztelet után megtekinthető.
A magyarországi németek kitelepítésének 79. évfordulójára emlékeztünk az “Őseink emlékére” emlékműnél Budakeszi Város Német Önkormányzata szervezésében a Havas Boldogasszony Római Katolikus Templomban tartott német nyelvű szentmise után.
🔷️ Köszönöm a Budakeszi Német Nemzetiségi Általános Iskola diákjainak, valamint a Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesület kórusának és fúvós együttesének a színvonalas előadást, dr. Tarnai Richárd-nak, a Pest vármegyei kormányhivatala főispánjának és Schrotti János elnöknek pedig az egykori áldozatok emlékét idéző szavait.
A koszorúzást követően tematikus kiállítás nyílt a Punktum Galéria és Műhely Alapítvány-ban, amely májusig megtekinthető. Itt De Ponte archív fotókat is láthatnak az érdeklődők.
Voltál már éjszaka igazi vadak között? Amit a máskor nem hallható neszezések, horkantások és huhogások tesznek még vérfagyasztóbbá, nem beszélve az elemlámpa fényében megvillanó szempárokról…
Az éjszakai szakvezetés során a látogatók szakvezető kíséretében bepillantást nyerhetnek a Budakeszi Vadaspark záróra utáni életébe. A nálunk lakó állatok némelyike éjszakai életmódot folytat, így mikor a nap lenyugszik, ők akkor kezdik – vagy épp folytatják – a szokásos napi rutint: esznek, játszanak, vadásznak, vagy éppen aktív társadalmi életet élnek. Bárki részt vehet az éjszakai túrákon, aki nem fél a sötétben, és szereti a kalandokat. A hátizsákban feltétlenül legyen valamilyen világító eszköz (elem-, vagy fejlámpa), de a forró teával töltött termosz, meleg öltözet és a bátor hozzáállás se maradjon otthon!
A program kb. 2-2,5 órás, alkalmanként kettő, maximum 50 fős csoport indul.
Időpontok:
Jegyárak 3800 Ft
A jegyeket kizáróan online felületen a ticket base oldalán vásárolhatók meg.
EXKLUZÍV ÉJSZAKAI SZAKVEZETÉS CSOPORTOKNAK
Legalább 25 fős csoportok részére az Éjszakai szakvezetéseket követő szombati napokon külön szakvezetést is indítunk.
Az exkluzív csoportvezetésekre nem honlapunkon, hanem az estivezetes@bkvp.hu e-mail címen lehet regisztrálni.
Így megépülhet Nagyszénászugig a kerékpárút és járda!
Út a budakeszi garázsból a tengerentúli piacokig.
Galajda Pétert, a Mayer Szörp ügyvezető társtulajdonosát épp 48. születésnapján kérdeztük a helyi családi vállalkozásuk 10. évfordulója apropójából.
Biztos vagyok benne, sokan megkérdezték már, hogy mi a titka a sikernek. Hogyan lehet kitűnni a mezőnyből? Mitől jobb a Mayer szörp, mint a több millió másik?
Galajda Péter: Jó kérdés. Igazából pont az a titok, hogy nincsen titok. Szerintem annyin múlik, hogy ha beletesszük a megfelelő minőségű alapanyagot, akkor onnantól kezdve „csak” elrontani lehet. Mi csak gyümölcsöt használunk, meg cukrot, citromlevet és vizet. Ennyi az összetevője a szörpöknek, és szerintem ezt inkább elrontani lehet azzal, hogyha az ember próbál valahol spórolni rajta, és kiváltani rossz minőségű alapanyagokkal.
Hogy sikerült nektek megúszni azt a bakit, amit millió más kereskedő vagy vendéglátós elkövet, hogy a beetető fázis után próbál spórolni, ügyeskedni?
G. P.: Hát úgy, hogy nem volt beetető fázis, vagy pontosabban mindig az van. Nekünk igazából az a cél, hogy
kompromisszummentesen készítsük a lehető legjobb termékeket, és ebből nem is szeretnénk engedni. Szerintem csak így éri meg. A saját gyerekeink ugyanezeket isszák otthon, és ezeket a lekvárokat eszik.
Igen, de az üzleti modell hogyan tud így működni? Mert millió más vállalkozót ha megkérdezek, azt mondják, hogy egyszerűen nem lehet talpon maradni csak akkor, ha megpróbálnak valahogy ügyeskedni…
G. P.: Én ebben nem hiszek, hogy muszáj okoskodni és ügyeskedni. Szerintem most már annyira erős a verseny, hogy a terméknek kiválónak kell lennie, az a beugró szint. Ha nem kiváló a termék, onnantól kezdve kár is bármit csinálni. Az alapból kiváló termékre kell még ráhúzni egy kiváló marketinget is, hogy az emberek meg is tudják, hogy a termék létezik. Szerintem egyszerűen csak jót kell adni, és akkor minden működik.
A név kötelez? A családi háttérre gondolok. A sváb precizitás és igényesség gondolom, hogy mégiscsak egyfajta indíttatás, mozgatórugó.
G. P.: Az mindenképp. Csak olyat adunk ki a kezünk közül, ami szerintünk tökéletes, és abban bízunk, hogy mások szerint is az. Én a vendéglátásból jövök. Üzemünk első partnerei az éttermek voltak. Mivel álltam a másik oldalon is, ezért tudom, hogy mi az, amit én elvárnék vásárlóként, és ennek próbálunk maximálisan megfelelni. Az, hogy a termékünk jó, az az egyik dolog, és ezt próbáljuk szépen csomagolva, jól meghirdetve piacra vinni a másik, illetve nagyon fontos, hogy a szolgáltatás is jó legyen mögötte. Ha bárkinek, bármilyen problémája van, azt azonnal tudjuk orvosolni, mert azért előfordul, hogy mi is bele-bele hibázunk.
Ez most egy kettős jubileumi beszélgetés. A születésnapi beszélgetés apropója a tíz év a vállalkozásotok életében és a negyvennyolc év a te életedben. Épp a minap volt a születésnapod, ilyenkor hogy ünnepel az ember? Ez egy kitüntetett év, kitüntetett nap, vagy mindig a zökkenőmentes ügymenet, a munka az elsődleges ilyenkor is?
G. P.: Hát igazából az ügymenet… Nekem sokan mondják, kicsit rosszul vagyok összerakva, én valahogy soha nem tudom
megünnepelni, amit elértünk, hanem mindig azt látom, hogy akkor ez is megvolt, menjünk tovább. Mi a következő lépés? Az, hogy most idén leszünk tíz évesek a céggel az egy remek eredmény, nagyon örülünk, nagyon büszkék vagyunk rá, de igazából egyre inkább azt látjuk, hogy kezd kinyílni a világ, és még menynyi lehetőségünk van, amivel élni lehetne, kellene.
Hogy érintett benneteket a Covid, mert ugye ez az üzleti életben is egy komoly érvágás volt sokaknak. Gondolom, a szörpöt akkor is, karantén idején is lehetett készíteni és forgalmazni?
G. P.: Lehetett. Nagy kettősség volt, mert az elején az egyik pillanatról a másikra beleálltunk a földbe, akkoriban még a vásárlókörünknek a nyolcvan százaléka az éttermek voltak, akik egyik napról a másikra bezártak, és gyakorlatilag megszűnt a piacunk. Ami nekünk nagy szerencsénk, hogy mivel kis cég vagyunk, nagyon gyorsan tudunk mozdulni bármilyen irányba, így gyorsan jött a lehetőség, és elkezdtünk a delicatesse boltok felé nyitni. Ők voltak nyitva, a kézműves pékségeknek akkor volt egy óriási felfutása. Nagyon gyorsan megkerestük ezeket a partnereket, vagy ők kerestek meg minket, inkább így mondanám, mert is-is volt, és azonnal ki tudtuk bővíteni a vásárlóink körét. A Covid végére meg visszajöttek az éttermek. A világjárvány utáni időszakban mi duplázni tudtuk a forgalmunkat.
A házi üzemből mostanra egy igazi üzemmé fejlődtetek, az új helyszínen, a Szőlőskert utca 6. szám alatt. Nem egészen fél éve indult el a gyártás itt a konyhai háziüzem után. Nagy ugrás.
G. P.: Igen, de ezt még iparinak nem mondanám. Igen, a garázshoz képest már nagyok vagyunk, de itt nekünk ez mindössze négyszáz négyzetméter, a raktárral, a bemutató kávézóval, az irodával, és a főzőtérrel, azaz mindennel együtt. Egy komolyabb üzemnek az öltözője ekkora kb., mint nekünk az egész üzemünk. De a mi kapacitásunkhoz, a mi méreteinkhez képest ez nekünk nagyon passzol, és végre egy helyről tudunk dolgozni, nincsenek külső raktárak. Teszem hozzá, pont ki is nőttük, mire beköltöztünk, egy raktárbővítést muszáj lesz meglépnünk.
Ahogy körbenézek, itt a kávézóban minden apró részlet tudatosan lett megtervezve, minden egységes arculatot mutat. Gondolom, ez sem véletlen.
G. P.: Nem, de ami ennél fontosabb: az utóbbi években szerencsére nagyon jó emberekkel sikerült körbevenni magunkat. Amit itt látsz, az a belsőépítészünk, Sass Géza zsenialitását tükrözi. Az előző éttermeinkbe is ő tervezett, kiváló ízlése van ehhez, és nagyon profi szakmailag is. Ugyanez van a logónál és minden grafikai megjelenésnél is. Aki tervezte, Kathi Zsolt grafikus szintén profi. Mindig is kellően odafigyeltünk arra, hogy a megjelenésünk, az imázsunk minden téren tökéletes legyen. Próbáljuk minden szakterületen a legjobb embereket megtalálni, és velük együtt dolgozni.
Neked mennyire fontos, hogy helyi, budakeszi vállalkozás vagytok? Elméletileg lehetnétek bárhol, Magyarország bármely pontján, de tény, hogy a Mayer szörp Budakeszin jött létre, itt lett sikeres. A családi háttér miatt?
G. P.: Nekem nagyon sokat jelent, hogy Budakeszin nőttem fel, a család generációk óta itt él Budakeszin. Nagyon szeretek
Budakeszin élni, és soha nem is volt tervben, hogy mi innen elmenjünk. Megkeresések persze voltak, főleg amikor az üzemépítés volt napirenden, és felvetődött, hogy menjünk vidékre, ide vagy oda, mert nagyon jól lehet építkezni, nagyon jól lehet különböző pályázati pénzekből, de az opció se volt, hogy máshol legyen az üzem, mert számunkra természetes, hogy itt legyen Budakeszin.
A családi vállalkozás szó szerint igaz rátok. Az édesanyád és a húgod itt dolgozik, minden hajnalban itt kezdenek az üzemben.
G. P.: Igen, ők is itt vannak napi szinten a főzésben, a raktárban az összekészítésben, a pakolásban, nagyon sok múlik rajtuk az üzemben. Most már a húgom gyermekei is itt dolgoznak a kávézóban. A feleségem évek óta a hátán viszi az informatikai rendszerfejlesztéseket, a számlázást, a partnerkapcsolatokat, a futárcégekkel a kapcsolattartást, gyakorlatilag a családban, aki él és mozog, az valamilyen módon részt vesz a munkában. Már a gyermekeim is itt vannak.
Ki felel az új ízek megkomponálásáért?
G. P.: Az ízek meg a receptúrák az én feladatom, egyelőre. Nagyon nagy piackutatásunk nincs mögötte, egyszerűen csak kísérletezünk, és ha egy új termékbe beleszeretünk, megtetszik, akkor azt megcsináljuk, gyártani kezdjük. Huszonkettő, huszonháromnál tartunk. Plafon nincs, ami befér a raktárba, az mind jöhet! Van egy pár ötletünk, amit azért nem tudunk megvalósítani, mert nem férünk már el már itt az új helyen sem. Ötlet az mindig van, meg remélem egy ideig lesz is, pár A4-es lapunk tele van írva ötletekkel a jövőre, és szépen sorban próbálunk haladni vele.
Ha tíz év múlva megint itt ülünk és beszélgetünk, vagy egy jóval nagyobb kávézóban, Mayer emblémával, akkor lehet, hogy esetleg már a Mayer lekvár vagy a Mayer gin lesz a fő termék?
G. P.: Elindult a lekvárunk, utána készítettünk tonikot, a tonik magával hozta a gint, de a gint már bérgyártásban készítjük. A ginkészítéshez nem értünk, tudjuk, hogy milyen ízt szeretünk, a Gong főzde pedig iszonyatosan profi módon ezt meg tudta csinálni, és rengeteg kóstolással eljutottunk ahhoz az ízvilághoz, amit mi szeretünk. Ide a kávézóba például saját magunknak készítjük az aszalt gyümölcsöket, amikkel díszítjük a koktélt. Vettünk saját aszaló gépet.
A legújabb termékünk a kávénk, ami szintén úgy jött: ha már van kávézó, és nagyon jó a kapcsolatunk a kávépörkölőkkel, akkor legyen egy saját márkanév alatt futó kávé is, amit mi szeretünk.
Két fiad van. Ők mit szólnak mindenhez és számukra mit jelent az, hogy apa a hátán viszi ezt a vállalkozást. Gondolom, rengeteg energiát elvesz, elvisz a családtól?
G. P.: A nagyobbik fiam évek óta jár velünk rendezvényekre, kitelepülésekre, nyári szünetben beáll és főzi a szörpöket, rendezvényeken kínálja ezeket. A kisebbnek óriási marketing ötletei vannak. Ők ezt nagyon szeretik csinálni, és a jövőt is ebben a cégben képzelik el úgy, hogy mi ezt sohasem erőltettük nekik. Mindig azt mondom, hogy azt csinálják, amit szeretnek, mert akkor tudnak benne sikeresek lenni, és akkor lesznek boldogok.
Neked mit jelent a lokálpatriotizmus, mennyire tartod annak magadat?
G. P.: Szerintem fontos dolog, mert jó valahova, egy közösséghez tartozni. Hiszek abban, hogy helyben egymást kell segítsük, és helyben egymástól kéne inkább vásárolnunk. Nekem mindig fontos az éttermek üzemeltetésénél, hogy a beszállítók, ha lehet, helyiek legyenek. Az az elvem, hogy ha én tőled vásárolok, te hozzám jössz be vendégnek, akkor tényleg egymást tudjuk segíteni, és nagyon jó közösségek tudnak így kialakulni. Ebben nagyon hiszek, ez nekünk fontos is.
Sükösd Levente