Kiss-Baranyi Sándor, a Budakeszi Labdarúgó Akadémia elnöke, a Fradi utánpótlás szakmai igazgatója a saját labdarúgó karrierjének kezdeteiről és a BLA fejlődéstörténetéről is nyilatkozott a Budakeszi Hírmondónak.
A Fradival kezdődik minden
Amikor találkozunk, alig tudunk bemutatkozni egymásnak, mert egy nyugdíjas hölgy letámadja: megpuszilja, s beszámol arról, hogy az unoka elszántan focizik. A pincér is alázatosan köszön, hisz a csapatban hátvéd volt, vagyis Kiss-Baranyi Sándor, a Budakeszi LA alapítója nem idegen Budakeszi földjén. Tudtam róla, hogy a semmiből is képes focipályát álmodni, s itt az idő, hogy a jövőbe nézzünk, de előbb a múlt. „Nagyapám, apám, én és a fiaim Ferencváros drukkerek vagyunk, családi hagyomány zöld-fehérnek lenni. Ez sors.
Az Üllői útra apám vitt ki gyerekként, meneteltünk a B-középben.” Kiss-Baranyi meg a Fradi utánpótlásában dolgozik, vagyis a forrásnál van, amiben reménykedhet a magyar foci. „A magyar labdarúgás jobb korszakai mindig egybeestek a Fradival” – ahogy pontosan jegyzi meg az elején. Apámra, aki jogi bíró volt, s mégis B-közepes, megjegyzi rá: „nem volt ritka régen, ma sem, hogy a B-középben ott az intelligencia, rengeteg kvalifikált ember van a Fradiban, ez a különbség a többi csapathoz képest. Vagyis a stratégiai gondolkodásban jár elöl a Fradi, a Fradi mindig kivétel volt, a Honvéd és a Fehérvár ezt a banális problémát rontja el. Fontos a klub építés, ez a lényeg, egy irányba kell tartani. Van víziója a vezetőségnek, abban nincs hiány, de megvalósíthatóság projektet produkálni, az művészet. A Fradi eredménye, hogy a vezetőség és a szurkolók egy irányba tartanak. A rasszizmust is az intelligencia győzte le a stadionban.”
Grundból focipálya
Kiss-Baranyi a kezdetekről így vallott: „Én vidéki gyerek voltam, s a sportban tehetséges, kiemeltek, s így kerültem ide Budakeszire a Nagy Sándor József Gimnáziumba, aminek profilja a sport volt. 1985-öt írunk. Úgy döntöttem, hogy a pedagógiai pályát választom a sport területen. Olyan tanáraim voltak, mint Felső Imre, felfuttatott a Makkoson és vissza, és jött velünk. Komoly. De Weipert János, az utódja folytatta. A gimi udvarán fociztunk, s ott jutott eszünkbe, hogy itt semmi nincs a gyerekeknek, még egy rendes pályánk sincs. Közben minden nap egy órát utaztam buszon, ott aludtam, este, éjjel tanultam, majd újra vissza, elegem lett belőle. Sikerült: az önkormányzattal együttműködve elindulnunk az úton. Az első edzésen voltak tízen, egy hónap múlva negyvenen. Megalakult 2005-ben a Budakeszi LA.
Semmi hasonló nem volt akkor itt. A cél a közösség létrehozása volt. Ahogy a kosárlabdában forradalmi volt a streetball, a fociban a grun-dok születése jelentette a reményt, hogy a fiú vagy lány, mindegy, nem a mobilján függ, vagy drogozik, hanem focizik, passzol, gólt lő.” Montecchio Maggiorében, Olaszországban leste el a módszert Kiss-Ba-ranyi, az se volt baj, hogy zuhogott az eső kegyetlenül. „Ott láttam egy csodát, hogy miként foglalkoznak és fociznak a picikkel.” Az ambícióját magától adta hozzá. „Lendületből történt minden. Az már plusz volt, ha ilyet csinálunk, akkor csináljuk jól. Akkor ez még nem volt szokásos gondolkodás. A hátországra akkor még senki nem gondolt.”
A történelem
A sváb kitelepítések története ismert Keszin. De minden rosszban van valami jó, Kiss-Baranyiék a Budakeszi gyerekekkel kijárnak Baden-Württenbergbe is. 2006 óta tornára, persze, megnézik a Mercedes gyárat, s utána meccs. A német és olasz iskola működik. Amikor elválunk, a fiatal Lisztest méltatjuk, jobb lehet még az apjánál is. Neki Tóth Alex és Manner is a remény, s hála Istennek, ott a Kecskemét, ami a Fradi hátában liheg. Ilyen időkben érthetetlen reménykedés. „Néha jó álmodni” -mondta Kiss-Baranyi Sándor.
Bakács Tibor
Budakeszi Hírmondó 2023. augusztus
Kapcsolódó:
