A Budakeszi Vadaspark gondozói mély fájdalommal tudatják a látogatókkal és az állatbarátokkal, hogy Tibor, a Vadaspark jámbor medvéje örökre elaludt. Legnagyobb termetű emlősünk közel 50 éves volt, ami a fogságban élő fajtársai között is nagyon szép kornak számít.
A barna medve (Ursus arctos) fokozottan védett állat. Korábban Európa-szerte elterjedt volt, mára azonban leginkább a magasabb hegységekben fordul elő. Magyarországon főként a vadasparkokban és az állatkertekben lehet találkozni vele.
Nagytestű mindenevőnk példányai a vadonban általában csupán 10-25 évig élnek, az 50 év körüli Tibor azonban jócskán meghaladta ezt az életkort. Az állatkertek és a vadasparkok békés életkörülményei, a mindennapos gondoskodás, a folyamatos táplálás és a rendszeres orvosi vizsgálatok, valamint nem utolsó sorban a természetes ellenség hiánya teszik lehetővé, hogy az állatok akár kétszer tovább is élhetnek vadon élő társaiknál.
Tibor 2017. március 8-án érkezett a Budakeszi Vadasparkba a Veresegyházi Medveotthonból barátjával, Romulusszal. Annak ellenére, hogy a medvék a természetben magányos életmódot folytatnak, Tibor és Romulus jól megértették és tiszteletben tartották egymást. Bár Tibor idős kora miatt szeretett inkább a barlangjában pihenni, mégis sok örömöt okozott a Vadaspark látogatóinak és gondozóinak is. Mostantól az örök vadászmezőkön vándorol.
A Budakeszi Vadasparkban ezentúl Romulus képviseli majd a barna medvék fajtáját, aki gyermeki kíváncsiságával mindenki szívébe belopja magát.
Mielőtt meggyógyítasz valakit, kérdezd meg tőle, hogy hajlandó-e feladni azokat a dolgokat, amik beteggé tették, mondta az antik filozófus, Hippokratész. Igen, az egészségünk rajtunk is múlik! Ez a sokan átérezhettük a világméretű pandémia megjelenése óta, mondta a Semmelweis-napi ünnepi beszédében dr. Győri Ottilia polgármester.
Úgy fogalmazott, a koronavírus járvány megjelenése óta sokan felismerték, hogy felelősek vagyunk egymásért! Az, hogy Budakeszin nem alakult ki komolyabb fertőzési gócpont, a budakeszi lakosoknak is köszönhető, sokan beolttatták magukat. Ehhez jött hozzá az Önök közösség érdekében végzett áldozatos, megfeszített munkája, amiért mi, budakesziek hálával és köszönettel tartozunk, mondta a polgármester.
Sokan, sokféleképpen megköszönték az önök munkáját, ami valóban emberfeletti teljesítmény volt. Ezt a munkát szeretném Budakeszi Város Önkormányzata nevében is megköszönni. A Semmelweis-nap is alkalom erre. Bízzunk benne, hogy sikerül továbbra is visszaszorítani a járványt, amiben Önöknek a jövőben is meghatározó szerepe lesz. Mindenki munkáját köszönöm és Önök közül egy személynek különösképp, akit idén Budakeszi Egészségügyért Díjjal jutalmazott az önkormányzatunk.
Mindannyiunk „kedves nővérkéje”, Zachár Lászlóné Teca vezető asszisztens az, akinek a neve fogalommá vált a budakesziek körében. Ő az, aki kedvességével, türelmével, segítőkészségével megtestesíti Budakeszin azt személyt, akihez bárki bizalommal fordulhat egészségügyi problémáival. Mert Teca mindig segít!
A polgármester végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a járvány ideje alatti hosszú hónapokban megtanultuk, hogy egymásra vagyunk utalva, bíznunk kell egymásban, segítenünk kell egymás munkáját, mert csak így tudjuk túlélni ezt a nehéz időszakot. Hozzátette, az önkormányzat minden lehetséges eszközzel igyekszik segíteni a budakeszi egészésgügyi dolgozók munkáját. Ez fogjuk tenni a továbbiakban is, tette hozzá dr. Győri Ottilia.
A díjazott méltatását Somlóvári Józsefné önkormányzati képviselő, bizottsági elnök olvasta fel.
Nyáridőn, a hőség és a mindennapok nyűge elől menekülve éppen úgy kóborol az ember, mint a közelgő zegernye elől ősszel dél felé induló madár. Ezúttal mi is lábra kapunk, s indulunk a vizek, csendes tavak és a zajos, tajtékos patakok felé, hogy egyik legszebb madarunk után kajtassunk.
Magam először Kaposvár mellett, a Petesmalmi Vidraparkban találkoztam vele. A 14 tóból álló, 170 hektáros vízrendszer a vadon élő és rászoruló vidrák menedéke, ahol a természetért rajongó és hozzáértő emberek nevelik fel és vadítják vissza az elárvult, vagy másképpen bajba került vidrakölyköket. És a mindehhez keretet adó környezet egyenesen pazar! Megfigyelőkunyhókat rejtő, keskeny sétautak hálózzák be a trópusi dzsungelekre hajazó láperdőt, rengeteg nádast, ahol a tocsogókban gémek, fekete gólyák lépkednek, a kék verőfény magasában rétisas kering, a zsombék mellett pedig a vöcsök igazgatja nemrég kikelt, kajla fiókáit. Aki arra jár, az feltétlenül kanyarítson messzelátót a nyakába, és figyeljen, mert aligha fogja elfelejteni, amit lát!
Magam is itt pillantottam meg először a jégmadarat. Egy keskeny csatorna fölé hajló, csupasz ágon üldögélt és merően leste a víztükröt. Nagy madarászunk, Herman Ottó így írja le:”…. kurta, zömök madár, rövid farokkal és egyenes, hegyes csőrrel, mely úgy mered, mint valami léczszög. Szín szerint ez is olyan Isten remeke, mely röptében úgy megragyog, mint valami kék drágakő. Fejebúbja, tarkója, dolmánya, farcsíkja különösen gyönyörű kék, szemén át fahéjszínű pászta, mely a nyak oldalán világosodva folytatódik, szeme barna, torka fehér, hasa eleven rozsdásszínű; lába vörös, rövidke, ujjai tövükön összenőve: igazi kuczorgó láb.”
Nem túlzás a jégmadarat a legszebb trópusi madarakhoz hasonlítani, hiszen – miként a gyurgyalag, vagy a szalakóta – felveszi a versenyt bármely egzotikus erdő röpülő ékességével. A figyelő ember szemét is leginkább türkizkék tollkabátja kapja meg, s ami nekünk szép, az a jégmadárnak leginkább hasznos. Hasán a tolla rozsdásba hajló barna, amit a víz felszíne alatt úszkáló, s életét féltve fölfelé pillantó halivadék nem fenyegető halászmadárnak, hanem leginkább egy száraz, őszi levélnek gondolhat. Csillogó kék háta ugyanakkor, felülről, a magasból nézve beleolvad az alant fénylő víztükörbe, így a prédára leső, kerengő karvaly nehezebben veszi észre a patak fölé hajló ágon gubbasztó jégmadarat. Herman Ottó úgy mondja, hogy színe védő és csaló.
És amint az apró hal biztonságban érezve magát a víz felszínét megközelíti, a jégmadár, akár egy kődarab aláhullik a leshelyként szolgáló ágról, a vízbe toccsanva megragadja prédáját, majd újra szárnyra kap, hogy a közelben megtelepedve elfogyassza a csőrében vergődő kishalat. Önnön alkatához képest méretes prédát is képes magába gyömöszölni, gyorsan emészt, majd a pikkelyeket és halszálkákat kiöklendezi. Ám – miként a természetben semmi – ez sem megy kárba. A jégmadár, hasonlóan a gyurgyalaghoz, vagy éppen a parti fecskéhez, löszfalakban, folyóparti, leszakadó szárazulatokban költ. Hosszú, akár méteres alagutat váj a talajba, majd annak végén kialakított költőüregét a visszaköpött halcsontokkal béleli ki. Évente kétszer, nem ritkán hat-hét gömbölyű, fehér tojást rak.
Állandó madarunk, amely a zord, téli hónapokat a jégmentes vizek közelében vészeli át. Ilyenkor gyakran látni, amint a víztükör fölött, a kolibrihoz, vagy éppen a vércséhez hasonlóan, egy helyben lebeg, úgy lesi prédáját. Barangoló madár, amely megjelenik, aztán eltűnik, majd évek múlva ismét jön.
Legutóbb a Kis-Balatonnál akadtam össze vele. A remekül sikerült, új látogatóközpontot néztük meg, ahonnan vezetett túrán kalauzolják el az érdeklődőket a nádrengeteg mélyére, egészen a berek minden titkát ismerő író és vadász, Fekete István Diás-szigeten megbúvó emlékházáig. Rekkenő hőség járt éppen, a makulátlan eget tátott csőrrel lihegő kárókatonák szelték. Szédítő magasban barna kánya keringett a vitorlázó repülőket is segítő, felszálló áramlatban, a termikben, a nádban pedig tücsökmadár cserregett. Ezúttal a lusta folyású Zala fölé hajló ághegyről röppent fel a jégmadár, ékkőhöz hasonlatos, kék tollkabátja megvillant a zöld nádfal előtt.
Madártani és gyűrűzési megfigyelések szerint Nyugat-Európában a jégmadár állománya csökken, ám mifelénk még szépen akad belőle. Persze ez sem sok, hiszen hazai fészkelő állománya 900-1600 párra tehető. Vagyis aki megpillantja, tekintse azt kivételes szerencsének, amiért érdemes még a rekkenő, szúnyogtermő nyárban is lesben állni a vadvizek partjain.
Illisz L. László
(Források: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, Budapest, Pallas Rt. Nyomdája; www.mme.hu.)
„A holnap iskolája digitális” – olvasható a kormány Digitális Oktatási Stratégiájában. Óriási élményben lehetett része annak a 300 budakeszi SZIÁ-s gyermeknek, akik részt vehettek a VEKOP-7.3.3 „Digitális környezet a köznevelésben” programban.
A budakeszi hölgyek szervezett mammográfiás emlőszűrése 2021. júliusban esedékes. A településen állandó bejelentett lakcímmel rendelkező, 45-65 év közötti asszonyok, akik utolsó mammográfiás vizsgálata óta eltelt két év, névre szóló meghívólevelet kapnak, amelyben szerepel, hogy mikor és hova várják őket vizsgálatra.
Kaptam egy levelet, amelyet fontosnak tartok megosztani Önnel és munkatársaival.
P. Lászlóné írja Szekszárdról: Kedves Gábor! Tegnap délután talán az életünket mentette meg. Hazafelé autóztunk a két gyerekemmel a Széchenyi utcán. Hívott a párom. A mobil a táskámban volt az ülésen. Sajnos, még nem vettem tartót. A táskára pillantottam és már nyúltam a telefonért, amikor kislányom, Zsófi rám kiáltott, hogy „Ne! Ne! Előre nézz!”
Szerencsénk volt. Előttem hirtelen lelassított egy autó, be akart fordulni, és csak nagy fékezéssel tudtam megállni. Zsófi most olvasta a mobilveszélyekről szóló Figyelj, papa! c. könyvet, amit a városi honlapról az apja töltött le. Este még nekem is felolvasott belőle egy humoros részt.
Ha a kislányom nem ismeri a könyvet, talán nem szól rám. Sose szokott. Ezt a karambolt sikerült elkerülni. Meg akartam köszönni. Kérem, írjon még sok ilyen könyvet! Üdvözlettel P. Lászlóné
Ezúton szeretnék ismét köszönetet mondani az OBB és az NBT nevében is azoknak az önkormányzatoknak, amelyek az ingyenesen letölthető baleset-megelőzési könyveim linkjét elhelyezték a honlapjukon vagy facebook oldalukon.
Jó egészséget kívánva, üdvözlettel:
Nógrádi Gábor
(www.nogradi.hu, NEMZETKÖZI IBBY ÉLETMŰDÍJ 2012 – JANIKOVSZKY ÉVA DÍJ 2013)
INGYENESEN LETÖLTHETŐ BALESET- ÉS BŰNMEGELŐZŐ KÉPESKÖNYVEK:
Mindenek előtt a saját lehullott lombjuk – mondja dr. Gyulai Iván. Ne gyűjtsük és ne égessük tehát az avart!
Az ásóvillás lazítást (de nem forgatást) is nagyon szeretik, nem a kötött talajt.
A komposztot és mulcsolást a lombkorona alatt szintén meghálálják. De a törzs körül kb. 20 cm-t hagyjunk szabadon.
A gyümölcsfák alá számos hasznos növény meghonosítását ajánlja egy videón. Ilyenek pl. a csalán, a kerti sarkantyúka, a citromű, a körömvirág és a büdöske=bársonyvirág. A többit fajtánként a képek alatt szeretném ismertetni.
Külön szót érdemel a torma a fák csurgóiban. Ez biztosítja a kénellátását a növénynek.
Sokan, sokféleképpen megköszönték az önök munkáját, ami valóban emberfeletti teljesítmény volt. Ezt a munkát szeretném Budakeszi Város Önkormányzata nevében is megköszönni. A Semmelweis-nap is alkalom erre. Bízzunk benne, hogy sikerül továbbra is visszaszorítani a járványt, amiben Önöknek a jövőben is meghatározó szerepe lesz. Mindenki munkáját köszönöm és Önök közül egy személynek különösképp, akit idén Budakeszi Egészségügyért Díjjal jutalmazott az önkormányzatunk.
