A korszak tanúja
20 éves a Neckarsulm ? Budakeszi testvérvárosi kapcsolat / 20 Jahre Städtepartnerschaft / Neckarsulm ? Budakeszi
Először is hadd köszönjem meg (magyarul) a szíves meghívást: ?köszönöm szépen?. Sajnálatos módon családi okok miatt nem lehetek Önökkel. Azonban ?a korszak tanújaként? szívesen írok a lenyűgöző pillanatokról néhány sort / Zuerst möchte ich mich für die liebevolle Einladung bedanken. ?Köszönöm szépen!? Aus familiären Gründen kann ich heute leider nicht dabei sein. Gerne bin ich aber bereit, als Zeitzeugin über die beeindruckende Momente etwas zu schreiben.
Nos, ?egyszer volt, hol nem volt?? A Németországban élő budakesziek évről évre találkoztak ?Szülőföld-találkozójuk? alkalmából a központi fekvésű Neckarsulm kulturális központjában, a Ballei-ben. Hamar megszokták ezt a várost, és jól érezték magukat itt. Eljött hát az ideje egy budakeszi közösség, a ?Budakesser Gemeinschaft? megalakításának. 1989-ben megkérték Neckarsulm városát, hogy vállalja el a védnökséget.
A budakesziek számára nagyon sokat jelent, ha van egy ?keresztpapájuk?. Dr.Erhard Klotz főpolgármester személyében méltó ?keresztapára? talált a szervezet, ő elfogadta a védnökséget, és szívesen fogadta be a Budakesser Gemeinschaftot,
De nem csak az egykori főpolgármester, Dr. Klotz, hanem utódja, Volker Blust főpolgármester és a jelenlegi főpolgármesterünk, Joachim Scholz is védnöki szerepet töltenek be, mint ahogy ezt a budakesziek mindig is szerették volna.
E védnökségen keresztül egy messzire nyúló európai összefonódásnak tették le az alapkövét.
Mindezt most már csak élettel kellett megtölteni. A neckarsulmi polgároknak meg kellett ismerniük a budakesziek hagyományait, értékeit, kultúráját. A gyerekeket, a nyelvet, a szívélyességet, nyitottságot és a vendégszeretetet.
A szándék egy partnervárosi kapcsolat kialakítása volt. Erre Neckarsulmot kérték fel. Az első lelkesedés azonban hamar csillapult, mivel a neckarsulmi budakeszieknek fenntartásaik voltak: féltek, aggódtak, és kétségeik voltak afelől, hogy vajon elég komolyan veszik-e a szülővárosukat.
Mindezek miatt felvilágosító munkálatokra volt szükség. 20 évvel ezelőtt minden Neckarsulmban élő budakeszi származású embert megkerestem. A beszélgetések során sikerült eloszlatni minden kétséget és fenntartást, és mindannyiuk beleegyezésével egy listát adhattunk át dr. Klotz főpolgármester úrnak.
Mennyire örültünk mind, a Budakesser Gemeinschaft és Budakeszi városa is, amikor a képviselő-testület Neckarsulm és Budakeszi testvérvárosi kapcsolatát 1993 júniusában jóváhagyta.
A jó testvérvárosi kapcsolat a cserén alapszik, a barátságok és a kapcsolatok cseréjén mindkét település részéről.
A Kolping-Blasorchester (Kolping fúvószenekar) volt az első neckarsulmi egyesület, amely élettel töltötte be az új partnerkapcsolatot.
A budakeszi polgárokkal való találkozás mellett (budakeszi családoknál találtunk szállásra) koncertek és közös istentisztelet is szerepelt a programunkban.
A szívélyesség és a vendégszeretet gyorsan lenyűgözte a zenekar tagjait. Még ma is hallom, amint az egyik zenész megjegyezte: ?Alig ismernek, és mindent megadnak nekünk ? nem is tudok ennyit enni és inni!?
Hát igen, ilyenek a budakesziek!!!
Ezt a vendégszeretetet, más fiataloknak is meg kellene tapasztalniuk. Gyorsan megegyeztünk a budakeszi dr. Merkl Hilda igazgató asszonnyal egy diákcsereprogram beindításáról. A Johannes Häußler iskolára gondoltam, mely a magyar általános iskolának megfelelő alsó és felső tagozatból áll. A többi neckarsulmi iskolának voltak már a partnervárosokból érkező cserediákjai, a Häußler iskolának azonban még nem.
Meghívtuk a tanárok delegációját, és hamarosan ellátogattak az első budakeszi gyerekek is Neckarsulmba. Nem telt el sok idő, és jómagam is 20 neckarsulmi gyermek és tanára kíséretében látogattam el Budakeszire. A gyerekek jól felkészültek a budakeszi látogatásra, négy órában tanítottam meg nekik a legfontosabb magyar szavakat: kérem, köszönöm, enni, inni ? és még jó néhányat.
Kis idő múlva a diákcsereprogram az Albert Schweitzer Gimnáziummal is bővült. A találkozások elevenebbek lettek. Más neckarsulmi egyesületek is és egyházi közösségek is felkeresték Budakeszit.
Nagyon tanulságosak voltak a nagybátyám, Huber Lőrinc borospincéjében tartott találkozások. A lépcsőn lefelé minden egyszerűnek látszott, de felfelé… Ajjaj, időközben megduplázódtak a lépcsőfokok.
Huber Lőrinc és családja sok neckarsulmi számára volt biztos pont. Bárki mehetett hozzájuk, mindenkit szívesen meghallgattak. Mindenki érezhette, hogy befogadják, és megértik őket.
A Budakeszi?Neckarsulm kapcsolat kulturális központjává vált két teljesen eltérő városnak.
Húsz éve járulunk hozzá mindannyian, hogy a Kelet és a Nyugat összeérjen.
Ezen jubileum alkalmából ismét tekintsünk a jövőbe, és erősítsük meg újból a partnerkapcsolatot, hogy még több kapcsolatot és barátságot hozhassunk létre.
Az első lépést a Kolping Blasorchester (fúvószenekar) kívánja megtenni azzal, hogy jövőre Budakeszire látogat.
?Isten áldása kísérje még sokáig a testvérvárosi kapcsolatot Neckarsulm es Budakeszi között.?
Maria Schönbrunn, Neckarsulm
(Ford.: Mayer Edina)
***
20 Jahre Städtepartnerschaft / Neckarsulm ? Budakeszi
Zuerst möchte ich mich für die liebevolle Einladung bedanken. ?Köszönöm szépen!?
Aus familiären Gründen kann ich heute leider nicht dabei sein. Gerne bin ich aber bereit, als Zeitzeugin über die beeindruckende Momente etwas zu schreiben.
Nun: ? Es war einmal?
Die Budakesser in Deutschland trafen sich Jahr für Jahr zu ihrem Heimattreffen im Zentral gelegenen Neckarsulm, in der Ballei.
Man gewöhnte sich schnell an die Stadt. Die Budakesser fühlten sich wohl.
So war es an der Zeit eine Budakesser Gemeinschaft zu gründen und die Stadt Neckarsulm im Jahre 1989 zu bitten, die Patenschaft zu übernehmen.
Einen Paten einen ?Keresztpapa? zu haben bedeutet für die Budakesser sehr viel. Und mit der Annahme der Patenschaft und der herzlichen Aufnahme durch den OB Dr. Erhard Klotz hat die Budakesser Gemeinschaft einen würdigen ?Keresztpapa? gefunden.
Aber nicht nur der damalige OB Dr. Klotz, sondern auch OB Volker Blust und jetzt unser OB Joachim Scholz waren und sind Patenonkel wie die Budakesser es sich wünschten.
Durch die Patenschaft wurde der Grundstein auch für ein weiteres zusammenwachsen Europas gelegt.
Nun soll und musste alles mit Leben erfüllt werden.
Die Neckarsulmer Bürger sollten die Traditionen ? die Werte ? die Kultur der Budakesser kennenlernen.
Die Kinder, die Sprache, die Herzlichkeit, die Offenheit und die Gastfreundschaft.
Eine Städtepartnerschaft wurde angedacht.
Der Antrag wurde an die Stadt Neckarsulm gestellt.
Jedoch wurde die erste Begeisterung schnell gedämpft.
Die Neckarsulmer Bürger aus Budakeszi stammend, hatten Bedenken.
Angst ? Sorge ? Zweifel, das ihre Heimatstadt nicht ernst genommen würde.
Aufklärungsarbeit musste nun geleistet werden.
Damals vor 20 Jahren besuchte ich also alle in Neckarsulm lebende Budakesser.
Im Gespräch konnten so alle Zweifel und Bedenken ausgeräumt werden, und OB Dr. Klotz eine Liste mit der Einwilligung aller übergeben werden.
Wie freute sich die Budakesser Gemeinschaft und die Stadt Budakeszi über die Zustimmung des Gemeinderates, zur Städtepartnerschaft Neckarsulm ? Budakeszi im Juni 1993.
Eine gute Partnerschaft lebt vom Austausch, von Freundschaften und Verbindungen beider Gemeinden.
Das Kolping-Blasorchester war der erste Neckarsulmer Verein, der die neue Partnerschaft mit Leben erfüllte.
Neben der Begegnung mit den Bürgern aus Budakeszi (wir übernachteten bei Budakesser Familien) standen auch Konzerte und gemeinsame Gottesdienste auf dem Programm.
Schnell waren die Musiker des Orchesters von der Herzlichkeit und Gastfreundschaft überwältigt.
Ich höre noch heute einen Musiker sagen: ? Die Kennen mich nicht einmal und geben mir einfach alles ? so viel kann ich gar nicht essen und trinken.!?
Ja, — so sind die Budakesser eben!!!
Und diese Gastfreundschaft sollten auch andere Jugendliche erfahren.
Frau Dr. Hilda Merkl aus Budakeszi und ich waren uns sehr schnell einig. Ein Schüleraustausch musste in die Wege geleitet werden.
Ich dachte dabei an die Johannes Häußler Schule eine Grund und Hautschule. Andere Schulen in Neckarsulm hatten bereits Austauchschüler aus Partnerstädten, die Häußlerschule aber keine.
So wurde eine Delegation der Lehrer eingeladen.
Kurze Zeit später besuchten auch schon die ersten Budakesser Kinder Neckarsulm. Es dauerte dann nicht lange, fuhr ich mit Lehrer und 20 Neckarsulmer Kinder nach Budakeszi.
Allerdings wurden die Kinder auf ihren Besuch in Budakeszi gut vorbereitet. In 4 Unterrichtstunden lernte ich den Kindern die wichtigsten ungarischen Wörter. Bitte – Danke ? Essen ? Trinken und einige mehr.
Kurze Zeit später wurde der Schüleraustausch mit dem Gymnasium erweitert.
Die Begegnungen wurden lebhafter. Auch andere Neckarsulmer Vereine besuchten Budakeszi.
Sehr Informativ waren auch die Begegnungen im Weinkeller meines Onkels Huber Lorenz.
In den Weinkeller hinunter ging alles einfach und leicht. Aber hinauf?
Oh, oh, da sind in der Zwischenzeit die Stufen verdoppelt worden.
Huber Lorenz und seine Familie waren Anlaufpunkte für viele Neckarsulmer Bürger. Jeder konnte zu ihnen kommen, für jeden hatten sie ein offenes Ohr.
Jeder fühlte sich in seiner Familie aufgenommen und verstanden.
Budakeszi ? Neckarsulm war ein kultureller Mittelpunkt zweier grundverschiedener Städte geworden.
Seit 20 Jahre tragen auch wir alle dazu bei, das auch Ost und West
zusammenwachsen.
Nehmen wir dieses Jubiläum zum Anlass wieder in die Zukunft zu schauen und unsere Partnerschaft wieder stärker zu beleben.
Um wieder neue Kontakte zu knüpfen, neue Freundschaften zu bilden.
Den ersten Schritt möchte das Kolping Blasorchester tun und im nächsten Jahr Budakeszi besuchen.
Isten áldása kísérje még sokáig a testvérvárosi kapcsolatot
Neckarsulm és Budakeszi között!
Maria Schönbrunn
Neckarsulm
Fotógaléria