Hősök napja

A Hősök napja megünneplése egy az első világháború vérzivataros esztendejére, 1917-re visszamenő kezdeményezés, amelyre a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2010-ben elfogadott törvényi rendelkezése alapján nyílik lehetőség.

Korunk nem csak a szakralitás iránt tanúsít meg nem értést. Napjaink hős fogalma is hétköznapivá vált. Mondjuk ki: korunkra nem jellemző a hős-kultusz. Szemléletünk és értékeink eltávolodtak a régebbi korok hős-felfogásától. Valljuk be őszintén, nem tudunk a „hős” fogalmával mit kezdeni. Különösképpen nem tudunk elfogadható magyarázatot találni a hősök önfeláldozó halálára. Amennyiben a megemlékezés történeti aspektusát vesszük figyelembe, úgy mindenképpen racionális magyarázatot keresünk. Történetesen a hősök példája az utókor számára tanító jellegű. De amikor a történések részleteinek megismerésére teszünk kísérletet, akkor – a 19. századi német történetíró – Ranke szavaival éppenséggel arra törekszünk, hogy az eseményeket részleteiben úgy elevenítsük fel, ahogyan az „valójában megtörtént„. Az ilyen módon szélesre táruló történeti pannó eltakarja az egyéni sorsokat, az egyéni áldozatokat, melynek során a hősök – valamilyen általuk kitűzött, vagy elfogadott cél érdekében – feláldozták a nekik és szüleiknek a legkedvesebbet, az életüket. Kapunk-e választ a hősiesség magyarázatára a kortörténeti monográfiákból, feldolgozásokból? – Úgy gondolom, hogy nem! – A történeti fejtegetések magukon viselik a történetírás tudományos leplét, a tudományos jellegű feltárás igényét. Valamiféle racionalitás jegyében mindenképpen az okokat keressük.

Úgy vélem, hogy ma már megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy a magyar történelem legvérzivatarosabb évszázada az elmúlt 20. század volt. Ahogyan a történészek egy hosszú 19. századról beszélnek, amely az első világháború kirobbanásával zárul, nézetem szerint ugyanakkor a 20. század történéseinek kezdeményeit már a 19. század eseményeiben is felfedezhetjük. Így az elmúlt bő másfél évszázad a magyar történelemben két elbukott forradalmat és szabadságharcot és két elvesztett világháborút jelentett. Az elbukott 1848/49-es szabadságharc szükségszerűen vezetett a kiegyezéshez. Az Osztrák-Magyar Monarchia szereptévesztése belesodorta Magyarországot az első világháborúba. Tisza István aggódva szemlélte a bécsi külügyminisztérium akcióit, féltette Magyarország területi integritását, féltette Erdélyt! – A versailles-i békerendszer rákényszerített Magyarországot a revíziós politikára. Teleki Pál és Bethlen István nevével fémjelzett politika meghozta a Felvidék, Kárpátalja és Észak-Erdély visszacsatolását. Mindezért politikailag és emberéletben súlyos árat fizetett az egyetemes magyarság!

Időben egyre jobban távolodva az eseményektől, úgy egyre világosabban látszik a 20. századi világháborúk közötti szorosabb összefüggés, miszerint a két világháború valójában egyetlen világméretű nagyhatalmi mérkőzés két állomása volt csupán. Amikor is a szembenálló felek a küzdelmet nem a politika síkján kísérelték meg megvívni, hanem azt kivitték a harcmezőre. A küzdelem mindkét részről a kontinens feletti gazdasági és politikai hatalom megszerzésért folyt. Az ok-okozati összefüggés mentén azután eljutunk Magyarország szovjet megszállásáig, a berendezkedő kommunista hatalom túlkapásaiig, Budakeszi esetében pedig a legfájdalmasabb történésig, több mint háromszáz éve itt honos németajkú, sváb) lakosság jelentős részének kitelepítéséig. Legfeljebb az emlékek homályosulnak el, mivel a szemtanúk lassan eltávoznak az élők sorából. Amennyiben az emberi szenvedések síkján keressük a történeti összefüggések ok-okozati kapcsolatát, úgy egy soha véget nem érő folyamatnak tesszük ki a jövő nemzedékeit. – A háború akkor válik veszélyessé és kézzelfoghatóvá, ha már részesévé válik mindennapjaink életének. Immáron másfél-két éve a világsajtót át – meg átjárja az alkalmi terrorcselekmények híre. Kimondatlanul háború zajlik a világban, amelynek akarva-akaratlanul mi is részeseivé válunk.

Megemlékezésünk kapcsán itt állunk a budakeszi temetőben. Úgy vélem, hogy megemlékezésünk okán sem zavarhatjuk a holtak békéjét. Azt az életminőséget, amelyet halálnak nevezünk, csak a Krisztusi megváltás fényében értelmezhetjük. Mégpedig akképpen, ahogyan azt az Apostoli Hitvallás sorai mondják: Krisztus Isten „egyszülött fia…  szenvedett,  …megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállott a poklokra, harmadnapon feltámadott…” Hitünk szerint a megváltás többek között két dologtól szabadította meg az emberiséget: a félelemtől, a haláltól való félelemtől és a bosszútól. Az ó-embert megszabadította félelmeitől és békességet hozott neki, lelki békét, másfelől a bosszú, vérbosszú terhe alól mentette fel. – Aki nem hajlandó tudomásul venni Krisztus megváltó békéjét, annak marad továbbra is az értelmetlen félelem és bosszúvágy, amely újabb háborúkat szül.

Kik is a hősök? – Tehetjük fel a kérdést. Az ókor nagyon kedvelte a hősöket. Azokat emberfeletti tulajdonságokkal ruházta fel. Platón szerint ezek az emberi kiválóságok már nem evilági lények, hanem az istenekhez hasonlóak. Félistenek, héroszok. – A középkor hajnalán megjelenő fiatal népek mitológiája is tele van hősökkel, akik képesek arra, hogy legyőzzék az emberi dimenziót. Ezeket a hősöket a modern kor számára kézzelfoghatóan éppenséggel Wagner operái jelenítik meg. – A középkori kereszténység is ismerte a hős fogalmát: ez volt az „athleta Christi” más szóval Krisztus hőse, Krisztus bajnoka. Krisztus hőse azonban nem az evilági hatalom berkeiben és világi hívságokban jeleskedett, hanem önmagát legyőzve a Krisztusi erényeket gyakorolta. Ebben példát mutatnak számunkra az Árpád-ház szentjei, szent királyaink: Szent István és Szent László, valamint Szent Imre, Szent Erzsébet és Boldog Margit és követőik.

Vannak azonban hősök, akiket nem a hatalom, nem az egyéni önfeláldozás, nem is az önsanyargató erkölcsi felemelkedés, hanem a nemzet – pótolhatatlan – emlékezete emel a hősök sorába. Ők ’48/49 Jókai által megörökített félistenei, ’56 szabadságharcosai. Rájuk is emlékezve gondoljunk azokra, akik az életüket áldozták hazánkért és a szabadságért.

Dr. Darkó Jenő

történész

A rendezvényen közreműködtek a Budakeszi Hagyományőrző Asszonykórus és a Budakeszi Katonai Hagyományőrző 2. Honvéd Zászlóalj tagjai. Az ünnepséget rögzítette a Buda Környéki Televízió. A megemlékezésről készült felvételt megtekinthetik a budakornyekitv.hu honlapon.

FOTÓGALÉRIA ITT.