Emlékbeszéd az 1956-os hősök tiszteletére
?Az a néhány, mindössze tizenkét nap, 1956. október 23-a és november 4-e között, az igazság pillanata volt. Ezt a forradalmat nem tervezte, nem szervezte senki. Ez magától lett? ? kezdte mindenszentek előestéjén tartott ünnepi beszédét Darkó Jenő.
A szónok mindössze hatéves kisfiú volt akkor, mégis sorsdöntő élményeknek volt részese. Egy szép, október végi napon édesanyja és egyik barátja kíséretében felsétáltak a budai Várba. Amikor a romokban álló hercegprímási palotához értek, pufajkás nemzetőrök fogadták a kis csapatot. Akkor észrevett egy, az Úri utcában álló T?34-es harckocsit, amelynek tornyára egy Kossuth-címer volt festve, és nemzetiszínű lobogó díszítette. ?Egy fiatalos, gyors mozgású, rendkívül magas termetű katonatiszt gyors léptekkel közelítette meg a harckocsit, fellépett a sárhányójára, majd beszállt a toronyba. Akkor, gyermekfejjel, nem tudtam ki volt ez a katonatiszt. Csak jóval később, felnőttként jöttem rá, hogy ez a kirívóan magas termetű katonatiszt nem lehetett más, mint Maléter Pál? ? folytatta visszaemlékezését a szónok.
A magyarság történeti létezésének archimédeszi pontja: a szabadság. A szabadság mítoszát ünnepeljük, amely öntudatot ad, amely öntudatra ébreszt mindkét forradalmunk, a ?48-as és az ?56-os forradalmunk emlékében. Az értelmes szabadság a nemzet önmegvalósítását szolgálja, hiszen ez a nemzet természetes létformája. Ugyanakkor a nemzetnek a maga jövőjébe vetett hite miatt éltető kenyérként van szüksége a szabadság mítoszára. A sajátos magyar függetlenségvágy sui generis (sajátos, egyedi) adottság, nem eszme, nem elvi képződmény, hanem valami ősi élmény. A függetlenség harcosai kétségtelenül a tiszta magyar alapélmény képviselői, de éppen ezért szükségképpen az ellenzéki szellem hordozói is.
Miközben Budapesten egy jobb jövő reményében megindult a politikai kibontakozás, a budapesti politikusok nem is sejtették, hogy milyen nemzetközi koalíció kovácsolódik a forradalmi Magyarország ellen. Éppen ebben a tizenkét napban volt Brioni szigetén, Tito nyaralójában egy fontos megbeszélés, amelynek résztvevője volt Csu-en-Laj, kínai külügyminiszter és Hruscsov, szovjet pártvezér. Ott dőlt el a magyar forradalom sorsa. A magyar események tulajdonképpen Titónak nem tetszettek igazán, de a kínai elvtársak sem nézték jó szemmel. Ők adtak felhatalmazást Hruscsovnak a magyarországi eseményekbe történő katonai beavatkozásra. Ez a brioni találkozó előzte meg az orosz harckocsik november 4-ei bevonulását Budapestre.
A november 4-e után berendezkedő hatalom ? amely kezdetben jogilag ellenkormány ?, nyilvánvalóan a szovjet fegyverekre támaszkodott. Puszta léte a forradalom megtagadása volt. Arról, hogy 1956-ban Magyarországon forradalom volt, hosszú évtizedekig nem lehetett beszélni.
Ugyanúgy nem lehetett beszélni a forradalom hőseiről sem, akiket a nemzet szabadságvágya avatott mártírokká.
Az árulásban született új hatalomnak véráldozatra volt szüksége saját hatalmának legitimálására, példát kellett statuálnia. Azonnal felállították a rögtönítélő bíróságokat. Ezek a bíróságok Budakeszi számára is meghozták a soha el nem feledhető és soha meg nem bocsátható döntéseiket. Álljon itt ? minden kommentár nélkül ? a forradalom eseményeiben való részvételük miatt elítéltek névsora:
Bokor János ? kötél általi halál,
Takáts Kálmán ? kötél általi halál, mindkettőn végrehajtva 1958. november 6-án,
Straub János ? életfogytiglan,
Barabási Ferenc ? életfogytiglan,
Dombi Béla ? életfogytiglan,
Mihály István ? 10 év börtön,
Lendvai Dániel ? 8 év,
Gárdonyi József ? 8 év,
Dömény László ? 4 év, rajtuk az ítéleteket végrehajtották.
További elítéltek:
Fehér István ? halálbüntetés,
Tóth Miklós ? halálbüntetés,
Tóth István ? életfogytiglan,
Tóth Lajos ? 15 év,
Ács István ? 15 év,
Farkas Pál ? 11 év,
Horváth Zoltán ? 18 év,
Schröckl Mária 5 év, akiken az ítéletet nem tudták végrehajtani, mivel elhagyták az országot.
A megemlékezés Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér szavaival záródott:
?Mert bizonyára az mi sebünk senkinek
úgy nem fáj, mint minekünk, senki nem
érzi nyavalyánkat úgy, mint mi!?
Fotógaléria itt.