Mindenszentekre emlékezve
Mindenszentek és halottak napjának tiszteletére rendezett ünnepségsorozat állomásai: I. Világháborús Emlékmű, Emlékezés Keresztje, II. Világháborús Emlékmű, Márity László és Barabás Ferenc ’56-os mártírok sírja.
A megemlékezések első állomása az I. világháborús emlékmű volt. A Himnusz hangjai után a megnyitó beszédet Schrotti János, Budakeszi Város Német Önkormányzatának elnöke mondta el.
?Mire a falevelek lehullanak, katonáink visszatérnek? ? idézte II. Vilmos német császár közismert mondatát a szónok. (Meggyőződésem, maga sem gondolta komolyan!) Az I. világháború hatalmas hatással volt Budakeszi életére. A 200 éves békés építőmunkát szüntette meg 1914 tavasza és az elkövetkező 4 év. A boldog békeidők után a megsemmisülés következett.
Budakesziről 1132 férfit soroztak be, akik közül 186-an nem tértek vissza. ?Sváb fiatalok haltak meg magyar hazájukért? ? folytatta beszédét Schrotti János. Később, a II. világháború után ezeknek az embereknek a leszármazottait, gyakran ők magukat ? a kollektív bűnösség hazug leple alatt ? telepítették ki hazaáruló németekként.
A halottak napi megemlékezés alkalom arra is, hogy gondolatban visszatérjünk a múltba, visszatérjünk hagyományainkhoz, hiszen ezek ápolása mindannyiunk kötelessége.
A beszédet egy költői kérdéssel zárta a szónok: vajon a mai fiatalok képesek lennének mindent feláldozni a hazáért és a családért, akár az életüket is?
A beszéd elhangzása után Budakeszi önkormányzata, iskolái és társadalmi szervezetei helyezték el a megemlékezés koszorúit.
A következő színhely a temetőben lévő Emlékezés Keresztje volt. Először a Budakeszi Hagyományőrző Asszonykórus énekelt, Nagyné Starcz Terézia vezényletével.
Ezután Kőrösiné dr. Merkl Hilda, a Széchenyi Baráti Kör elnöke mondta el megemlékező beszédét. ?Nem teljesen idegen nekünk, élőknek az a másik világ. Gondolatban, így november elején, gyakran értelmezzük, keressük az élet értelmét, s eközben kikerülhetetlenül az emberi élet végéről, a halálról is el-elgondolkodunk. Emlékeinkben megelevenednek azok az emberek, akiket nagyon szerettünk, tiszteltünk: szüleink, testvéreink, barátaink emléke. Hozzájuk, miattuk, értük jöttünk ide ma az Emlékezés Keresztjéhez, hiszen a halál nem pont, hanem kettőspont, mely után a végtelen vár ránk? ? kezdte beszédét a szónok. A sírok szentek nekünk, a lelkek miatt, mert ha nincsenek lelkek, akkor minek a fájdalmas emlékezés felélesztése. Erre az ünnepre nekünk, élőknek van szükségünk, önmagunk miatt, mert így jobb emberekké válhatunk. A sírok fölött a kegyelet csak akkor nem őrület, ha van lélek, ha van örök élet. Prohászka püspök szavai erőt adhatnak, s utat mutatnak.
?Minden szerettünknek, barátunknak, hőseinknek, minden halottunknak adassék örök béke és örök világosság!? ? fejezte be beszédét Kőrosiné dr Merkl Hilda.
Az asszonykórus éneke után Bokor Józsefné mondta el Wass Albert Kereszt a falu végén című örök érvényű versét.
A harmadik helyszín a temetőben lévő II. világháborús hősök emlékműve volt. Itt Bakács Bernadett alpolgármester mondta el gondolatait. A mai kor egyik nagy problémájának a kibeszéletlen történelmi múltat tartotta. A nemzeti emlékezet még nem tette helyére nemzeti tragédiáinkat, a II. világháborút, a kitelepítéseket, a kommunista diktatúrát. ?A közös bölcsesség létezik, de az igazság és erkölcsi törvények tekintetében mindig az egyéni lelkiismeret marad iránytű. A családokban dől el, hogy lesz-e olyan erkölcsi gerince az embernek, mely lehetővé teszi, hogy életünket minden körülmények között valódi értéket jelentő dolgokra tegyük rá, s ahhoz ragaszkodjunk is? ? fejezte be beszédét az alpolgármester asszony.
A beszéd elhangzása után ? az előzőeknek megfelelően ? a megemlékezés virágait helyezték el a különböző helyi szervezetek.
SZTM
Az eseményt a Buda Környéki Televízió rögzítette. Az alábbi képre kattintva megtekinthető a műsor:
Fotógaléria itt.