A Családi Nap Fesztivált augusztus 21-én, szombaton az Erkel Ferenc Művelődési Központ udvarán és a Kossuth Lajos utcában rendezzük meg, amelynek a Fő utca és az Erdő utca közötti szakaszát a rendezvény idejére lezárjuk az autóforgalom elől.
Bejártuk a helyszínt. A programok a Közösségi téren és a Művelődési Központ szabadtéri színpadán lesznek, a főzőcsapatok pedig a Kossuth utcában foglalhatnak helyet.
Örömmel láttuk, hogy beteg fenyőfánk a kezelést követően gyógyulóban van: új hajtásokat növesztett!
A helyszínváltozást többen javasolták, és az újdonság szerintem is jót tesz sokunk kedvenc rendezvényének.
„Hazám, hazám, te mindenem!”
Legszebb áriánk, szinte második himnuszunk a „Hazám, hazám…” kezdetű ária. Zenei kifejező ereje olyan, hogy hallatán minden nép gyermeke átéli, mekkora érték a védettséget adó nemzethez tartozás. A hazához való kötődés olyan, mint az anyai kötődés, mely nélkül nem fejlődhet egészségesen a gyermek.
Milyen történelmi időben keletkezett ez a csodálatos ária? Erkel akkor érlelte lelkében ezt a zenét, amikor az emberek a bőrükön érezték az idegen elnyomás által okozott szenvedést. A kiegyezés korlátozott önállóságot hozott nemzetünknek, elhárultak a fejlődés akadályai, de önállóságunk hiányáért Trianonban mi fizettük a legnagyobb árat a nemzetek közül. Nem mi robbantottuk ki az első világháborút, mégis mi kaptuk a legnagyobb büntetést, hiszen még Ausztria is kapott magyar területeket. Mi volt ennek az oka?
Legfőképpen az, hogy ebben az időszakban olyan vezetőink voltak, akik egyáltalán nem képviselték a magyar érdekeket a tárgyalóasztalnál. Hány ember hétköznapi élete futott zátonyra az akkori vezetők tévedése, gyengesége, alkalmatlansága miatt? Milliók sorsát tették tönkre!
Kossuth Lajos szavai ma – meglepő módon – újra égetően igazak: „A nemzet tűrhet elnyomást, de nem adhatja fel jogait csak azért, mert azt nyomban nem képes megvalósítani: nem szabad arról önként, örök időkre lemondani.” Milyen érdekes, hogy ugyanezt vallotta politikai ellenlábasa, Deák Ferenc is: „Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.”
Elképzelem, hogy Erkel Ferenc most itt van közöttünk. Boldog, hogy a szabad Magyarország figyel a „Hazám, hazám.” áriára. Az ária Nádasdy Kálmán-féle szövege így hangzik:
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, megáldalak!
Szép érted élni, érted halni, Te hős magyar hazám!
Az ária befejező sorában a lélegzetvesztésig kitartott hang meg is valósítja a szükséges erőfeszítést. Ez egyszerre zenei, dramaturgiai zsenialitás, az emberiség igazi közkincse, az énekesnek pedig igazi bravúr. Az üzenete az, hogy a megtartó közösség értékei, amelyet századokon át hordtak össze hangyaszorgalommal kicsik és nagyok, lesz a „vezérlő csillag,” ami erőt ad az elveszettnek látszó helyzetben is.
Placido Domingo talán ezért szerette volna Los Angelesben is színre vinni a Bánk bán operát. A közösség sorsa ugyanis a magánéletünket is meghatározza. A közösség iránti szeretetünk ad erőt a fennmaradáshoz. A ragaszkodás segít, hogy megvívjuk harcainkat belül és kívül, ahogy az ária sűrítve ezt elénk tárja. Ne ámítsuk magunkat: magánéletünk sem lehet teljes, ha ott, ahol élünk, nem teszünk meg mindent a körülöttünk lévők jobb sorsáért. A járvány megtanított minket arra, hogy nincs elhanyagolható munka, nincs nélkülözhető ember, és minden döntés fontos, mert az egész közösségre hat. Erkel életében ötször dúlt az Ázsiából érkező kolerajárvány, két testvére is ebben halt meg. A társadalom akkor is úgy reagált a járványra, ahogy mi most. Bizalmatlan volt a gyógymódokkal szemben, pánikolt és bezárkózott.
Az első, 1831-es járvány idején Klauzál Gábor miniszter az egységes, határozott járványkezelés mellett döntött, amely akkor is eredményes volt, akárcsak most. A veszélyhelyzet, amit a vírus okoz, enyhülni látszik, de nem szűnt meg. Még évekig számolnunk kell vele. Senki sem lehet boldog, és nem érezheti magát biztonságban, ha a közösség sorsa nincs biztos kezekben. Ez olyan történelmi tapasztalat, amelyre figyelnünk kell hétköznapi döntéseinkben.
Ha feladjuk szabadságunkat bármilyen okból: hiszékenységből, hamis eszmék rabjaként vagy mert nem ismerjük a történelmünket, mindig elengedjük személyes sorsunk vitorláját is, és átadjuk magunkat mindenféle szeleknek. A „vezérlő csillagot” akkor találjuk meg, ha vállaljuk a sorsközösséget minden magyarral. Ez mindig felemelő, mint az ária magas hangjai, és mindig a helyes irányba lendít. Útvesztőbe ne vigyük nemzetünket!
A „vezérlő csillag” ott van Erkel operáiban, kultúránk csúcsteljesítményeiben és történelmünk tanulságaiban. Ne hagyjuk családunkat, népünket és a még fenyegető járványhelyzetet alkalmatlan, tehetetlen, vagy idegen kezekbe kerülni! A mi szenvedésünket nem érti más, nem enyhíti más, csak a magunk erejére számíthatunk. Erkel géniusza üzen, figyeljünk nagyon!
Őrt áll üzenete a válaszutakon.
(Bakács Bernadett tanácsnok ünnepi beszéde a XXXIII. Erkel Napon 2021. június 11-én)
A szerzőnek 2017-ben megjelent A döntés című könyve igazi bestseller lett. Jelenleg is 4 előjegyzés van rajta… Így először a frissen megjelent és beszerzett könyvét nyílt alkalmam elolvasni, ez is páratlan élményt nyújtott. A magyar származású amerikai szerző kamaszlányként túlélte Auschwitzot. A háború után kivándorolt Amerikába, és klinikai pszichológus lett.
Amikor másoknak próbált segíteni a traumáikat feldolgozni, rájött, hogy még évtizedek múltán sem sikerült a haláltáborhoz kötődő saját traumáit feldolgozni. 12 konkrét érzést, lelkiállapotot sorol fel, amelyek természetesen indokoltak az átélt szörnyűségek után (mindig konkrét történeteket ír le a saját praxisából, természetesen a neveket megváltoztatva), de egy idő után a tragédiát átélt embert zárják börtönbe.
A következő „börtönökről” szól a 12 fejezet: áldozatlét, az elkerülés, az önfeladás, a titkok, a bűntudat és a szégyen, a feldolgozatlan gyász, a merevség, a neheztelés, a bénító félelem, az ítélkezés, a reménytelenség, a meg nem bocsátás. Mindegyiknél leírja, hogyan lehet továbblépni, ami természetesen sosem jelenti a megtörtént bűn relativizálását vagy a trauma elfojtását. Szinte minden fejezetben hoz példákat a személyes életéből is. Megrendítő olvasmány.
Szőts Dávid
Egy példaértékű történet a budakeszi „Pál utcai fiúkról”
A focipálya végében, a Telkire vezető útnál – különös kialakítású buckáival – egy „holdbéli képződmény” hívja fel magára a figyelmet, a Keszi Bike Park pálya. Ennek kapcsán kerestük meg a pályát megálmodó, megalkotó, „üzemeltető” és használó srácokat, a budakeszi Pál utcai fiúkat, akik az elveszett grundot is képesek voltak egy új helyen felépíteni. Egy csaknem negyedszázada indult történettel ismertetik meg az olvasót a fiúcsapat szószólói, Molnár Péter és Nagy Benjámin.
Ez a történet sem ma kezdődött!
Nagy Benjámin: 1997-1998 tájékán jelentek meg Budakeszin az első „keszi riderek”, a mi elődeink – néhány tíz-tizenkét év körül srác – akik megvetették az alapjait ennek a kerékpáros szakágnak városunkban. A Vadaspark melletti erdő, a kis focipálya a Virágvölgyben, a mamutfenyők környéke, a Spar parkoló, a Fő utcai park, a János-hegy különböző részei voltak az első helyszínek, ahol elindult ez a történet. Az akkoriak, Nádházi Lajos, Ambrózy Kristóf és sokan mások néha még lejönnek közénk egy kicsit nosztalgiázni, Láng Rudolf pedig Kanadában él.
Már hosszabb ideje a ti generációtok alkotja a kemény magját a KesziRidersnek, ti vagytok a motorja a pálya körüli történéseknek. Mikor csatlakoztatok második hullámként az alapítókhoz?
Molnár Péter: Valamikor a 2003-as év környékén apránként jött össze a mi tíz év körüli generációnk egy illegális, „partizán” pályán, a Márity utcában (nem volt hozzá semmilyen engedélykérés). Az a terület akkor még egy bekerítetlen, használaton
kívüli magántulajdon volt. Bizonyára sokan emlékeznek erre a pályára a helyiek, hisz később a szomszédságában alakította ki a BKV a 222-es busz végállomását.
Kik ők, ez a ma már többségében 27 év körüli, most is aktívan „extrém biciklista” kemény mag?
N. B.: Amikor elindultunk, tizenketten lehettünk. Napjainkra már kissé megcsappantunk. Peller Marci, Pálfy Áron, Albrecht Domonkos, Tóth Dani, Molnár Péter, Molnár Gábor (Kapros) és jómagam maradtunk.
2009-ben a Hírmondó júniusi számában írtam egy cikket rólatok, „Fiúk a térről, kell egy hely” címmel, ahol az alábbi néhány mondat ekképpen jellemzett titeket: „Iskolaidőben délután 5-től este 9-ig, szünidőben pedig reggel 10-től este 10-ig nyomják a pedált. Szombaton és vasárnap sincs megállás. Kivétel ez alól akkor van, ha éppen egy kerékpárjavító műhelybe mennek dolgozni: kell a pénz a sok kütyüre, s ezek a f iúk nem félnek a munkától sem. Ide természetesen ugyancsak kerékpárral mennek még akkor is, ha történetesen Budapest másik végébe kell elpedálozniuk…”Ezek után talán nem meglepő, mikor 2011-ben megtudtátok, hogy egy társasház fog épülni a 222-es busz végállomása mögötti „partizán” pályátokon, nem adtátok fel, és 2012 szeptemberére sikerült összehoznotok a KesziRiders pályátokat, az indító toronnyal, egy új helyen.
M. P.: Ekkor már 17-18 évesek voltunk, sok energiával, tenni akarással, kreativitással és kevés tapasztalattal a hivatalos ügyek világában. Szerencsénkre hozta nekünk a sors az akkor már családos, extrém biciklis múltú Winkler Gábort, aki ott lakott a „partizán pálya” melletti utcában. Ő lett a szócsövünk, istápolónk ezekben az időkben, és sikerült megszereznie az önkormányzat támogatását is.
Az önkormányzat tehát már 2011-ben is mögétek állt?
M. P.: Igen, ők adták a területet és mindenféle engedélyeket is sikerült így megszereznünk.
Honnan sikerült a pálya kialakításához a nagy mennyiségű földet és az indító elkészítéséhez szükséges sok köbméter fát beszerezni?
N. B.: Bármennyire is meglepő, a mintegy 200 köbméternyi földet a Westend bevásárló központ tetejéről hozták el nekünk. Egy időben a Westend tetején rendeztek extrém biciklis versenyeket, mely aztán megszűnt és a fölöslegessé vált dombjaik földjére pályázni lehetett. 17 évesen én írtam egy pályázatot erre a földmennyiségre, melyet sikerült akkor megnyernünk. Nagy médiafelhajtással, az RTL Klub híradósainak jelenlétében, mintegy 15 kamion hozta ide ezt a hatalmas mennyiségű földet. A nagy indító fatoronyhoz innen-onnan kunyeráltuk össze a bontott fát és a raklapokat.
Akkor ezt a bringa pályát teljes egészében ti terveztétek, és a kivitelezést is ti csináltátok?
M. P.: Igen, mi terveztük! A gépi földmunkához a Herein családtól kaptunk rengeteg segítséget, de a géppel nem helyettesíthető kézi munkához, ahová talicska, ásó, lapát kell, azt mind mi csináltuk meg. És az ún. nagy indító tornyot is mi ácsoltuk.
Hányan vettettek ebben részt? Mennyi munkaóra kellett ehhez?
M. P.: Egy ilyen pálya kialakítása hosszú folyamat. Megépítünk valamit, aztán folyamatosan alakítgatjuk, fejlesztjük. Ezt nem lehet pontosan megmondani. Egyszerre átlagban 4-5 ember dolgozott itt. Néha volt olyan, hogy csak egymagában lapátolt valaki. Összeségében húsz fölött volt azok száma, akik itt dolgoztak, néha olyan barátaink is segítettek, akik nem is használták a bringa parkot. A legelkötelezettebb bringások évente legalább 300 órát dolgoztak és dolgoznak itt a mai napig, hisz itt mindig van munka.
Mit tudtok mondani az ez év júniusában felújított pályátokról, mely az egyik legjobb az országban, ebben a kategóriában?
N. B.: Ez a felújítás 2020-ban kezdődött, és a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (Maketusz) bevonásával, szakmai irányításával jött létre, az Aktív Magyarországért Felelős Kormánybiztosi Iroda 3,5 milliós és a Budakeszi Önkormányzat 5,1 milliós támogatásával.
M. P.: Ez a felújított pályánk is hasonlóan lett kialakítva, mint a korábbi. A koncepció most is hasonló: van egy ún. pumpapályánk, mely a korábbiakkal ellentétben nem poros, nem kell locsolni, mert aszfaltozott. Itt is van két ugrató sorunk, egy kisebb a fiatalabbaknak, a kezdőknek és egy nagyobb, amelyre az indító fatoronyból veszünk startot. A korábbi fatorony 4 méter magas volt, 60 fokos lejtéssel, a mostani magassága 6,5 m 55 fokos lejtéssel.
Ez az indító egy nagyon figyelemfelkeltő látványosság, már-már művészi alkotás!
N. B.: Ez a korábbi, kissé ijesztő kinézetű, nem éppen barátságos toronynyal ellentétben egy megtervezett, engedélyezett, kitűnő minőségű faanyagból készült remekmű, melyet egy ácsmester készített. Bárki nem használhatja ezt az embert próbáló alkalmatosságot! Hogy megvan-e a kellő rutinja az ide felkérezkedők-nek, azt látni a földi attrakciójukból. A torony csak a mi jelenlétünkben használható, megfelelő tudással és védőfelszereléssel. Más alkalmakkor lezárjuk a feljutás lehetőségét.
Amúgy a pályát bárki használhatja?
M. P.: Mindenki. Gyakran jönnek ide családok óvodás korú gyerekekkel is. Időjárástól függően jönnek-mennek itt az emberek. És nem csak buda-kesziek, de környékbeliek, fővárosiak is, és az ország legkülönbözőbb pontjairól is eljönnek hozzánk ennek a sportágnak a szerelmesei. Évente rendezünk itt egy országos találkozót is, mindenféle versenyekkel.
A közelmúltban úgy döntöttetek, hogy szervezeti formában működtök tovább.
M. P.: Készségfejlesztő, megtanít koncentrálni, összpontosítani, jellempróba, kihívások elé állítjuk magunkat, kint vagyunk a szabad levegőn, ahol jó érezzük magunkat.
N. B.: Szabadságot ad, erősíti az önismeretünket, mert amikor ott fenn állunk az indító torony tetején, akkor ott csak saját magunk vagyunk, és ott egyedül kell leküzdenünk mentális gátjainkat. Gyakran szokták kérdezni, hogy mi félünk-e. Persze, hogy félünk! Mint az állat, úgy be vagyunk tojva ott fenn! De pont ez a lényege, hogy van annyi önbizalmunk, vagyunk annyira magabiztosak, hogy le tudjuk győzni a félelmeinket, és meg tudjuk csinálni az ugrást, a trükköt.
Meddig fogjátok csinálni?
N. B.: Életünk végéig, és ha majd családunk lesz, akkor a srácainkat is lehozzuk ide.
Horváth Jenő
Orvosi implantátumok, robotizált műtéti tálcák. Még ez évben átadásra kerül a Zorinvest Kft. 2500 m²-es tervező- és üzemcsarnoka a Budaörsi és Pátyi út közötti telken (Szőlőskerti Gazdasági Terület). A jelentős zöldmezős beruházás részleteiről kérdeztük a helyszínen Horváth Lorándot, a cég egyik társtulajdonosát, Szenczi Gábort, a Zorinvest kutatási igazgatóját, termék tervezőt és Schronk Edinát, fejlesztő mérnököt, terméktervezőt.
A Zorinvest Kft. négy nagyobb fogászat tulajdonosa Magyarországon, továbbá Svájcban, Spanyolországban és Angliában vannak fogászati befektetéseik, leányvállalataik. Ezt a Budakeszin megvalósuló projektet Horváth Loránd kezdeményezte, ami egy nyitás a cég eddigi profiljától eltérő, új irányba. A nyitásnak az az alapja, hogy a cég fogászati tevékenysége során fogászati implantátumokkal és azzal kapcsolatos kutatásokkal már korábban is foglalkozott, és közben – egy tapasztalt, csontszöveti implantátumtervezéssel foglalkozó mérnökcsapattal konzultálva – merült fel, hogy az implantációs tevékenység a fokozott vírusveszély időszakában átalakul, mikor nagy a fertőzés esélye. Ennek kapcsán jött a gondolat, hogy a sürgősségi beavatkozások esetében, ahol nincs lehetőség tolni a műtét időpontját, kidolgoznak egy olyan robottechnikai megoldást, amely képes lesz a csontokat és ízületeket műteni, tehát akár vágni, fúrni és implantátumokat behelyezni. Ezzel gyorsítani lehet a műtéti beavatkozásokat. Reményeik szerint ennek következtében kevesebb lesz az orvos és beteg között a fizikai érintkezés, kisebb lesz a fertőzés esélye.
Maga a robotkar, ami a műveletek mozgatója, a német KUKA Robotics AG fejlesztése, ebbe a Zorivest nem akart belefogni, hisz ez egy több évtizede kikristályosodott fejlesztés. Ehhez tehát nekik nincs hozzáadott értékük, viszont az állvány- és megfogó rendszer, az ehhez szükséges eszközök, a szoftveres mozgatás, amit mellé fejlesztenek, az egy teljesen új innováció ezen a területen. (Csak érdekességként, amit bizonyára kevesen tudnak, hogy a nagymúltú, 130 éves, sokak számára ismerősen csengő KUKA nevű cég 1920-tól piacvezető gyártója a kommunális gépjárműveknek – Szerk.)
Elsősorban gerincsebészeti implantátumok fejlesztésére és gyártására fókuszálnak. A budakeszi üzemcsarnokban gyártásra kerülő implantátumok mind saját fejlesztésű termékek lesznek. Egy új, eddig nem használt implantátum család is megjelenik majd, mely még nem nevezhető terméknek, ebben a kutatási fázisban az ilyet előgyártmánynak hívják.
Sokan kérdezik, hogy az orvostársadalom, e szakterület orvosai miképpen fogadják majd a robotika megjelenését. Többek között ennek a feloldása kapcsán rendszeresen konzultálnak ebben a fontos időszakban a szakorvosokkal, hiszen egy orvos nyilván nem fog örülni annak, ha esetleg elveszti az állását, mert egy robot végzi el helyette a munkáját. Holott ez pont fordítva igaz! Nagyon sok előzetes orvosi, szakorvosi munkára van szükség ahhoz, hogy robottal lehessen operálni, hogy a távolabbi jövőben azok az orvosok, akik később hosszú távon együtt fognak dolgozni ezzel a robottechnikával, ne érezzék azt, hogy nekik a semmiből kell megismerni egy eszközt. Ebben a fejlesztő fázisban is nagyon fontos az orvosok véleménye, akik egyébként elég nyitottak erre a helyzetre. Amúgy a robotika nem teljesen új dolog az orvoslásban, bár az kétségtelen, hogy a csontsebészetben és csontimplantológiában az ilyen robot asszisztált eljárások még nem terjedtek el igazán.
Nyilván felvetődik egy olyan kérdés is, hogy milyen előnyt jelent a sebész számára a robotkar. Pl. egy implantátum beültetésekor 3-4 képernyőről is láthatja azt az ízületet, csontot, ahol a robotkar dolgozik, míg ha ott áll a beteg fölött, akkor csak a saját szemszögéből. Sokszor a sebészeknek az is könnyebbség lesz, hogy egy hosszúra nyúló, 6-8 órás műtét során nem kell majd újra és újra ki- és bemosakodniuk ha meginnának egy kávét vagy egy pohár vizet, mert a manipulátor mellett ott a pohár, és nem a saját kezükkel végzik az operációt. Összességében javulni fognak a sebészorvosok élet- és munkakörülményei. Ezáltal jobb lesz az egészségügy megtartóereje, az orvosok nem használódnak, nem kopnak el. Ez azonban még a távolabbi jövő. Olyan kutatások zajlanak itt a tervező irodákban, amilyenek csak néhány helyen folynak a világon. Persze nagy kockázata lenne egyből a legbonyolultabb robotasszisztált eljárásokkal kezdeni, ezért az első időben egy-két implantátumbehelyezést, fúrást, csavarozást szeretnének csak robottal kiváltani. Ezt is megelőzi egy másfél-kétéves tesztidőszak.
Ez év május végétől jelentősen szigorodott az orvostechnikai eszközök engedélyeztetésének a szabályozása.
A Zorinvest Kft. 2,3 milliárdos támogatást kapott a kormánytól ennek a projektnek a megvalósítására, melyhez a cégük is mintegy 600 millió forintos önrésszel járult hozzá. Ez a projekt is része a kormány Egészségipari Támogatási Programjának. A koronavírus-járvány tapasztalatai alapján vált egyértelművé, milyen kockázatokkal jár, ha az egészségügyi termékeknél másokra van utalva az ország. Jelenleg ugyanis a szükséges legfontosabb egészségügyi termékek csupán kevesebb, mint 20 százalékát állítják elő magyarországi cégek. A cél az, hogy a jövőben ez az arány forduljon meg, és ezen termékek 80 százalékát a hazai egészségipar gyártsa a jövőben. A kormány ennek támogatására, a magyar vállalkozások megerősítésére, mintegy 55 milliárd forintot különített el. Ebből az összegből 65 cég részesült 2021-ben, köztük a Zorinvest Kft. is. Mindez azt eredményezheti, hogy erősödik hazánk önellátása, új munkahelyek létesülnek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a gazdaság is sikeresen újrainduljon. Járványidőszakban létkérdés, hogy a gyógyításhoz szükséges legfontosabb eszközöket magyar vállalkozások állítsák elő, ezért szán tízmilliárdokat a kormány az egészségipar felvirágoztatására.
Horváth Jenő
Kötjük a szerződéseket a Káposztás terület tulajdonosaival. Az önkormányzat minimum 7060 m2 nagyságú területtel gazdagodik az eljárás végén. Az új ingatlanon közintézmények építését tervezzük.
Kvíz gyermekeknek (10-18 év)
Kedves Kitöltő! Kedves Oktató!
Szeretettel köszöntünk a Klímabarát Települések Szövetsége és a Magyar Víziközmű Szövetség által – a KEHOP-2.1.7-19-2019-00023. azonosítószámú és „A klímaváltozás hatásai és a víziközmű-szolgáltatás jövőjére: országos szemléletformálási akció” elnevezésű pályázat keretében – kidolgozott online kérdőív felületén. A kérdőív kitöltése körülbelül 10 percet vesz igénybe. A kérdéssor csak zárt kérdéseket tartalmaz, tehát nyílt, kifejtős kérdések nincsenek benne. Minden kérdésre egy-egy helyes válasz adható.
A kérdőív 4 témakört ölel fel: (1) az ivóvízkészlet tudatos, fenntartható és takarékos használata, védelme, (2) a vízbázisvédelem szükségessége, módja, (3) víziközmű-szolgáltatás Magyarországon, valamint (4) a csatornahasználati kultúra ismerete. A kérdőív kitöltése során elérhető maximális pontszám: 34 pont. A kérdésekhez tartozó illusztrációk segítenek a helyes válaszok megadásában.
A kérdőív kitöltői közül a legjobban teljesítő 25% között értékes ajándékokat sorsolunk ki:
A kérdőív kitöltői adatvédelmi nyilatkozattal járulnak hozzá adataik kezeléséhez. A második szakaszban az első szakasz kitöltőit újból felkeressük az ismételt kitöltésre.
A kérdőív kitölthető 2021. szeptember 30-ig. Sorsolás és e-mailes értesítés 2021. október 7-én. Játsszatok velünk!
Jó munkát kíván:
a Klímabarát Települések Szövetsége és a Magyar Víziközmű Szövetség
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdUnokb6P2ghHsXiYoc4omLefzTxW2bVZJMjBXouchcddmhuw/viewform
:
06309406296
blalevi5@gmail.com Hajrá BLA!
