A ma hajnalban elhunyt Budakeszin született Franke László gyermekkora óta szakács szeretett volna lenni, így nem is volt kérdés a számára, hogy az általános iskolát követően a vendéglátóipari iskolában tanulja ki a szakmát. Feleségével ott ismerkedett meg, aki cukrász végzettséget szerzett.
Két fiúgyermekük született, akik maguk is ezen a területen helyezkedtek el. A nagyobbik fiú felszolgálóként, a kisebbik pedig édesapja nyomdokaiba lépve szakácsként dolgozik.
Két év szakmai gyakorlati idejét a Belkereskedelmi Minisztériumot kiszolgáló I. számú Közétkeztetési Vállalatnál töltötte. Ezt követően 10 éven keresztül dolgozott a Corvin áruház éttermében, ahol néhány év elteltével konyhafőnök lett. A bécsi Mátyás pince megnyitásával lehetősége adódott, hogy Ausztriában is dolgozhasson.
Kiutazása előtt közel 4 hónapot töltött el a budapesti Mátyás pincében, hogy minden szokást, ismeretet átvehessen a bécsi munkához. Egy év elteltével visszatért Magyarországra és az Olimpia szállóban folytatta pályafutását közel 10 esztendőn át. A szálló a megnyitását követően hosszú éveken keresztül országunk egyik legkiemelkedőbb luxusszállójaként üzemelt.
Karrierét a Pannónia Vállalatnál építette tovább, majd a cég Pannonia Internacionale Wien néven Bécsben nyitott szállodát. Franke László segédkezett a szálló megnyitásában és az ezt követő két évben ott dolgozott cukrász feleségével és szakács fiával együtt.
Mesterszakácsként számos külföldi városban volt szerencséje dolgozni és ismereteit bővíteni. Grazban egy magyar étteremben dolgozott, itt több éven keresztül vett részt a tavaszi-őszi vásáron, ahol a magyar ízeket mutatta be. Egy-két hónapot töltött Linzben, Salzburgban, Münchenben, Hamburgban és Berlinben is a Magyar napok rendezvények alkalmával. Az isztambuli Hiltonban közel 2 hónapot tölthetett el, ahonnan rengeteg pozitív élménnyel gazdagodva tért haza.
Monacóban kollégái között is voltak magyarok, akik hazai ízekre vágyva kérték, hogy halmozza el őket is a magyar konyha hagyományos ízeivel. A monacói hercegi pár is jóízűen fogyasztott az általa készített ételekből, sőt, az a hatalmas megtiszteltetés is érte, hogy a Monacói Szakács Szövetség a tiszteletbeli tagjává választotta. Pályafutását konyhafőnökként Budajenőn fejezte be a Tante Suzanne étteremben, ahol 10 évig dolgoztak feleségével. Több évtizednyi elkötelezett munkáját számos elismeréssel, díjjal jutalmazták, melyek közül a Venesz József-díjra a legbüszkébb. Ez az egyik legnívósabb hazai kitüntetés, melyet mesterszakácsok is kaphatnak.
1995-ben rendezték meg itthon az első hidegkonyhai szakácsversenyt, ahol aranyérmet szerzett. 2011-ben Frankfurtban részt vett a Szakácsolimpián, ahol az Oscar-díjat szerzett magyar csapat tagja volt.
Kiemelkedő szakmai tudásával, a hazai ízek hagyományának ápolásával, a folyamatos megújulás képességével, a szakmája iránti mély elhivatottságával példamutatóan szolgálta hivatását. A gasztronómia és Budakeszi iránt érzett szeretete megmutatkozott abban is, hogy a Családi Napok főzőversenyein hosszú éveken át töltötte be a zsűri elnökének szerepét, de emellett a sváb disznótor főzőversenye zsűrijének is állandó tagja.
Rendszeresen segítette munkájával a Hagyományőrző Kör kórustalálkozóit, a neckarsulmi Budakesser Gemeinschaft látogatásait, az ő vezetésével készülnek el a finom fogások a találkozón résztvevőknek. Évekig zsűri elnöke volt a Budakeszi Családi Nap Fesztivál főzőversenyének.
2019-ben a város Budakeszi Emlékérem díjjal tüntette ki. Kitartó, és mindig teljes odaadással végzett példaértékű munkájával városunk fejlődését és Budakeszi hírnevének öregbítését is szolgálta.
www.facebook.com
