Az ökumenikus imahét hagyománya és idei üzenete

Budakeszin a keresztény (katolikus, református, evangélikus, metodista és baptista) gyülekezetek hosszú ideje közös alkalmakat szerveznek január harmadik hetében az ökumenikus (egyetemes) imahéten.

Az ökumené vagy ökumenizmus a keresztények egységtörekvése. A görög. oikein, ‘lakni’ szóból ered; ami idővel az egész lakott földet jelentette, majd az egyetemes kereszténységet, végül a keresztények egységtörekvését. Alapgondolata, hogy Krisztus egyetlen egyházat alapított, mégis több keresztény közösség igényli, hogy elismerjék, mint Jézus Krisztus igazi örökségét. Valamennyien az Úr tanítványainak vallják magukat, de különbözőképpen vélekednek, és külön utakon járnak. Ez a megosztottság ellent mond Krisztus akaratának, a világ szemében visszatetszést kelt, így akadályozza az evangélium hirdetését minden embernek.

E megosztottság ellen szólalt föl a protestáns misszionáriusok 1910. évi edinburghi világkonferenciája; innen indult el az ökumenikus mozgalom két irányba: egyrészt a különböző egyházak egybevetették tanításukat, másrészt elkezdték a közös cselekvést, a szociális és karitatív tevékenységet.

1948-ban Amszterdamban létrejött az Egyházak Világtanácsa (Ökumenikus Tanácsa), azoknak az egyházaknak a társulása, melyek a Szentírás szerint megvallják, hogy Jézus Krisztus Isten és Üdvözítő, igyekeznek együtt megvalósítani közös hivatásukat az egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére. A római katolikus egyház a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) óta folytat egyre elmélyültebb teológiai párbeszédet a keresztyén felekezetekkel. VI. Pál és II. János Pál pápák bontakoztatták ki az egységtörekvést. Az egység nem jelent uniformizálást: a keleti és nyugati, illetve a katolikus és protestáns egyházak megőrizik sajátos értékeiket, hagyományaikat, egymást gazdagító különbözőségeiket. Az ökumené lényege: a közös ima és a megtérés.

A Krisztushívők egységéért megtartott imahetek témáit 1968 óta állítja össze közösen az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács. 2004-ben megegyezés született, hogy az imahét anyagát közösen, azonos formában adják ki a keresztény egyházak számára.

Az imahét hagyományos ideje a január 18 ?25-e közötti napok, melyek összefogják a Szent Péter és Szent Pál ünnepei közötti időszakot. A déli féltekén, ahol január a nyári vakáció ideje, az mahét megtartására az egyházak alkalmasabbnak találták a pünkösdhöz közeli időt

AZ 2013. évi imahét bibliai alapvetése Mikeás próféta könyve, 6 rész, 6?8 verse, mely így szól:

?Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.?

Mikeás az Ószövetség tizenkét kisprófétájának az egyike, aki Ke.737-690-ben prófétált Júdeában. Mikeás könyve üzenetének lényege az ítéletmondás. A könyv három fejezetre oszlik kifejezve a folyamatot az általános ítélettől (1-3 fejezet) a megszabadulás meghirdetésén át (4-5 fejezet), a szabadulás ünnepléséig (6-7 fejezet).

Az ez évi egyetemes imahét főtémája a 6,1-7,7 versekben fogalmazódik meg: ez Mikeás elhívása az igazságosság és a béke mellett. Hasonlóan a többi prófétához, akik az izraeli királyság alatt éltek, Mikeás is emlékezteti a népet, hogy Isten szabadította ki őket az egyiptomi rabszolgaságból és arra a szövetségre hívta őket, hogy a méltóságra, egyenlőségre és igazságosságra épített társadalomban éljenek. Az Istenbe vetett igaz hit elválaszthatatlan a személyes kegyességtől és a társadalmi igazságosságra törekvéstől.

Isten szabadítása a szolgaságból és napi megalázottságból nemcsak istentiszteletet és áldozatot követel, hanem azt, hogy igazságosságot és szerető kedvességet éljünk meg, s alázattal járjunk együtt Istennel

A keresztény tanítványság ösvénye azt jelenti, hogy az igazságosságnak, az irgalmasságnak és az alázatnak az útján járunk. Az úton járás hasonlata összekapcsolja az imahét nyolc napját. Az imahét nyolc altémája, amelyek az úton járás különböző módozatairól beszélnek, a hiteles keresztyén tanítványság szempontjaira fordítják figyelmünket, amelyek a helyes ösvényen az életre vezetnek.

A 2013. évi ökumenikus imahét a bibliai tanítás kiegészítésére a mai keresztény egyház kirekesztéssel és megosztottsággal kapcsolatos élő problémáit is elénk kívánja tárni az indiai dalit közösségre összpontosítva

A kereszténység India harmadik legnagyobb vallása. Az 1,2 milliárdos indiai lakosság 2,3 %-a, megközelítőleg 24 millió ember Krisztuskövető a 2001-es népszámlálási adatok szerint. A keresztények legnagyobb része római katolikus. Az indiai keresztyének 80-90%-a dalit háttérrel rendelkezik. Keresztény hitre térésük fontos eredménye lehet saját méltóságuk megélése, az önbecsülésük megteremtése, jelentheti a megszabadulást a vallási és rituális megkülönböztetéstől.

Indiában 160-180 millió ember él kiközösítettként. A hinduizmuson alapuló hierarchikus, négyszintű, megcsontosodott társadalmi osztályrétegződés, a kasztrendszer szerint a dalitokat tisztátalanoknak, így érinthetetleneknek tekintik, ezért a társadalomból kivetettek, a politikában alulreprezentáltak, a gazdaságban kizsákmányoltak és kulturálisan alárendeltek. A dalitok az elnyomottak, a ?megtört emberek?, ?kaszton kívüliek?.

Nagy kihívást jelent az indiai keresztény egyházak számára, hogy híveik körében a kasztrendszer tovább él: a magasabb kasztokhoz tartozó Krisztushívők a dalitokat továbbra is páriáknak tekintik. Még a keresztény dalitok is olyan mértékű kirekesztettségben élnek, hogy jobban meg tudják értetni magukat a más hitű dalitokkal, mint a keresztény hittestvéreikkel.

Az indiai keresztény egyházak másik nagy kihívása a helyi lakosok közt az evangéliumot hirdető (missziói) mozgalom öröksége. A római katolikus misszió tevékenysége a portugál gyarmatosítók alatt indult meg, a XV. század végén. Az első protestáns misszió 1706-ban érkezett, és a XIX. században jelentősen kibontakozott. A missziói mozgalom Indiában is megnövelte az egység és a közös cselekvés utáni vágyakozást az egyházak között.

2013-ban Indiában a keresztény egyházak saját ökumenikus összefogásukról is megemlékeznek: száz évvel ezelőtt kezdte el munkáját az Indiai Keresztény Diákmozgalom, az egyetemisták ifjúsági ökumenikus szervezete.

Az Indiai Keresztény Diákmozgalom azzal ünnepelte 100 éves fönnállását, hogy bekapcsolódott az ökumenikus imahét anyagának elkészítésébe, amelyben részt vett az Indiai Katolikus Egyetemi Szövetség és az Indiai Egyházak Nemzeti (Ökumenikus) Tanácsa is. Az előkészület során, amikor megvizsgálták az egyetemes imahét jelentőségét, egyetértettek abban, hogy a kasztrendszer kihívást jelent az indiai keresztények egysége és az egyház morális és missziós bizonyságtétele számára, hiszen nem tud úgy megjelenni. mint Krisztus egy teste. Ezért ezt az ügyet választották hangsúlyozandónak az igazságosság és béke iránti vágyat kifejező ökumenikus imádságokban.

Ebben az összefüggésben is hív minket az egyetemes imahét annak megvizsgálására, hogy ?mit kíván tőled az Úr?.

A tanítványságunk útja jelképesen ?olyan út, amelyet a dalit dobok ritmusa kísér?. Az indiai falvak dalit közösségeit a professzionális, rituális dobolásukkal azonosítják. A dalit dobolás az isteni erő jelenlétét hívja, így megvédi a közösséget a gonosz erőkkel szemben. A dalitok dobolását a kultúrájuk és önazonosságuk ünneplésének tekintjük. Amikor a tanítványságnak arról az útjáról beszélünk, amelyet a dalit dob kísér, arra a formájára utalunk, hogy az Isten megtartó jelenléte a kivetettekkel van.

Az idei alkalmakról itt tájékozódhat.

A http://lexikon.katolikus.hu/Ö/ökumenizmus.html és http://www.meot.hu/dokumentumok/Imahet_2013.pdf alapján összeállította:

Marosi Zsuzsa