Különleges tárgyemlékek az „Ívfény-korszakból”
Az Ívfény Múzeum rendezvénye a 2026-os Múzeumok éjszakáján
Különleges zenei aláfestéssel indult a tizedik éve Budakeszin megrendezett ingyenes előadás és historikus tárgyi bemutató. A zenekarok Riz Laura, Szita Csaba és Ballér Miklós big bandjének közreműködésével a zeneirodalomból kiválogatott, ívfényt megzenésítő műveket játszottak! Azonban a rendezők még tovább fokozták a műsor egyediségét azáltal, hogy a Fiumei világítótoronyról szóló dal előadása közben a Múzeum utcai kiállításának e modellje adta a körbe forgó háttérfényt, „Lilly Marlene” ívfényes szövegváltozatának elképzeléséhez pedig a múlt század végén díszes öntöttvasból készített utcai lámpa sikeres begyújtása adott segítséget. Itt kell megjegyezni, hogy ez a világ egyetlen megmaradt, működő utcai ívlámpája.
Az enyészettől megmentett (boltíves!) telefonfülkébe lépve kétoldalra nyíló mini kiállításban lehetett gyönyörködni. Itt a szokásos múzeumi bemutatókkal szemben nemcsak ükapáink tölcséres, fa tokozású távbeszélőit mutatta be a múzeum, hanem a telefonközpontok berendezéseit – annunciátorokat, látjelzőket, csengőket, hívásszámlálókat – is, ráadásul működés közben.
Egy másik zenei csemegéről sem szabad megfeledkeznünk! Edison neve sok helyen kapcsolódik a Múzeum tárgyköréhez – erre emlékezve mutattunk be egy igazi ritka látványosságot működés közben: a tölcséres fonográfot harmadik önkéntes munkatársunk – Szolnoki László – keltette életre.
A különlegességek sora azonban ezzel nem ért véget: egy lelkes segítőnk igazán elmeháborodott ötlettel állt elő: ha már az idei évet a telefónia és az ívfény kapcsolatának szenteltük, elugrott a sarkkörre, meglátogatván a régi GULAG-táborokat, hogy a múzeumnak ajándékba adhasson egy olyan telefonvezeték-darabot, melyen Sztálin elvtárs folytatta korántsem szívderítő elhalálozási terveit Magadannal – a táborok elosztóközpontjával.
A két vásznon folyó vetítés egyike ívfénytörténetről szólt, ez alkalomra összeállított képanyaggal, a másik vásznon ezévi franciaországi vásárlásaink üveg-lemezes photographia anyaga futott az 1880 körül készített ívfényes vetítőgép által.
Köszönet az Elektrotechnikai Egyesületnek, régi és új önkéntes segítőinknek, a fellépő zenekaroknak, és mindenek előtt a közel 100 lelkes érdeklődőnek, akik a környezeti viszontagságok ellenére is figyelmükkel tüntettek ki minket.
Aki lemaradt volna, az is bepótolhatja ezt a különleges technikatörténeti kalandot! Az általunk szakkönytárnak nevezett rendezetlen könyvhalmaink – a legkorábbi bőr kötésű szakkönyvünk 1564-es datálású –, és maga a kiállítás is az év majdnem minden napján megtekinthetőek. Bár mindenütt van még sitt, bontott gerenda, rozsdás vas – mint múzeumunk ingyenes alapanyagai – vigaszként hadd jelezzem, hogy minden látogatás és tárlatvezetés is ingyenes!
Szirmai Gábor
Forrás: Budakeszi Hírmondó 2026/7. szám, 7. oldal
Cserna-Szabó történetének középpontjában a szerző imádott nagyanyja, Cserna Eszter, vagyis Csöpe áll, rajta keresztül pedig egy szentesi nagybirtokos család huszadik századi sorsa, a birtokvesztés, a háború és az ingolstadti túlélés története rajzolódik ki. A történet gerincét számos kitérő gazdagítja: családi legendák, történelmi események, irodalmi utalások, de felbukkan a regényben Frankenstein, Faust, Vonnegut, Böll, Márai és Bereményi Géza is. A szerző úgy mesél, mintha beszélgetne: mindenről eszébe jut valami más. Ebben a regényben kalandozhat az olvasó. Lehet egy-egy fejezet után elidőzni, visszlapozni, nevetni egy mondaton, majd hirtelen elcsendesedni egy családi sorsfordulatnál. Nem habkönnyű olvasmány, de könnyen beszippant. Azoknak ajánlható igazán, akik szeretik Cserna-Szabó összetéveszthetetlen hangját: a műveltséget tükröző, mégsem nehézkes prózát, a „kocsmaasztal” mellől induló filozofálást, a váratlan kulturális utalásokat és az olyan családtörténeteket, amelyek végül sokkal nagyobb kérdésekről kezdenek beszélni. Többek között arról, hogy mit jelent a feltétlen szeretet, mit jelent valakihez tartozni, mit jelent emlékezni, és hogyan épül fel az ember identitása azokból, akik előtte éltek. Ez a könyv sodró, élvezetes nyári olvasmány, amely nemcsak kikapcsol, hanem velünk is marad: személyes, mégis tágas családtörténet, történelmi kalandozás és szellemes irodalmi játék egyszerre.
Aki szerette A Pál utcai fiúkat, annak bátran ajánlhatjuk ezt a könyvet. Váradi József regényének hőseit jól ismerjük Molnár Ferenc klasszikusából: Áts Feri, a két Pásztor, Boka és Nemecsek Ernő mind felbukkannak A füvészkerti galeri lapjain. De a Pál utcai fiúké helyett most a másik oldal mindennapjaiba nyerhetünk pillantást: a főváros legszegényebb gyerekei közül kikerült vörösingeseknek választaniuk kell az einstandok és bandaháborúk kamaszvilága és a felelősségteljes felnőtt élet között. Az 1910-es évekbe átemelt történetből nem csupán a korabeli rikkancsok életét ismerhetjük meg, a regényben megelevenedik a világháború előtti békeidők Budapestjének pezsgése, ahol a korzók és kávéházak csillogása mellett maszatos arcú utcagyerekek árulták a legfrissebb híreket. Az utca hercege után Váradi József újra a pesti utcák krónikásaként mesél barátságról és felnőtté válásról, miközben aranyszívű csibészei tartásból és becsületből is példát mutatnak.
